Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)
1998-03-10 / 58. szám
6. oldal Olvasói Album 1998. március 10., kedd A tavalyi év legszebb eseménye a mi családunkban a májushoz kötődik, ebben a hónapban volt ugyanis kislányom esküvője. Az ifjú pár egyházi szertartással esküdött, s igen jól sikerült a lakodalom a törökszentmiklósi a katolikus körben. Kislányunk elkerült itthonról, Fegyvernekre költözött. Nekünk természetesen nagyon hiányzik, de hát ez az élet rendje. Két fiunk szeretete és közelsége kárpótol bennünket, akik szerencsére még itthon vannak velünk. Nemes Józsefné, Surjány ... ennyi kis apróság szeretete lakik a szívemben. Most már én is tudom, mit jelent az unoka. Köszönöm a sorsnak - és természetesen gyermekeimnek - ezt a csodálatos ajándékot. Sorrendben: Gergő hat-, Tekla három-, Ádám másfél éves és Fanni öt hónapos. Nagyon szeretnek nálam nyaralni, telelni; egy a fontos: Kata mama közel legyen! Nádas Emilné, Nagykörű A Hetényi Géza kórbáz százéves jubileumi évfordulója alkalmából készült a felvétel. Hajókirándulásra vártunk a szolnoki Tisza Szálló előtt, a Tisza-parton. A vérellátó állomás dolgozóinak egy kis csoportja látható a képen, akik ezt a napot gondtalanul, vidáman töltötték. Tótb Lajosné, Szolnok Családunkban a legszebb, legemlekezetesebb esemény húgom leánya, Herczeg Brigitta bánhalmai és Tóth Bálint kenderesi fiatalok esküvője. A vacsorán kétszázötven vendégnek húzta a talpalávalót. a törökszentmiklósi Balogh Károly és családja. Zabolai Károlyné, Bánbalana Orsó Norbert vagyok - egyéves, „fürge járású” kisfiú -, aki talán itt tanulta az első lépéseket. Szükségem van még a magymama vigyázó, óvó karjaira az egyensúlyozásnál... Tóth L.-né, Szolnok Ötödik összeállításunk is elkészült azokból az anyagokból - fotókból és írásos élménybeszámolókból - melyeket olvasóink küldtek be pályázatunkra. Kérjük, hogy tanulmányozzák azokat figyelemmel, és segítsenek nekünk a zsűrizésben! Válasszák ki a legjobban tetsző pályázati anyagot - esetleg többet is -, és azt egy borítékban küldjék el szerkesztőségünknek (akár név nélkül is). Címünk: Űj Néplap, 5001 Szolnok, Kossuth tér 1.1. sz. irodaház, Pf.: 105. Megkönnyítik a dolgunkat, ha a borítékra ráírják: Csak a szépre emlékezem... Mi a szavazatokat gyűjtjük, s a játék végén megnézzük, mely pályázatok kapták a legtöbb szavazatot. Az „egyszerű szavazattöbbséggel” rendelkező pályázók - ahogyan azt ígértük - értékes jutalmat kapnak. Legközelebb egy hét múlva, ugyancsak kedden jelentkezünk a következő összeállítással. Minden pályázó anyagát közöljük, a végén pedig a beküldött képeket, rajzokat visszaküldjük. „Csatba szépre emlékezem” A tavalyi év legszebb pillanatait két unokám találkozása jelentette nekem. Lányomék - akik Balaton- füreden laknak - július végén néhány napot itthon töltöttek. Meglátogatták a közelben lakó fiamékat is, akkor találkozott először a két kicsi. A kis Gabócát betettük Tibiké ágyába - erről a pillanatról készült a kép - s jól látható, hogy Tibiké igen magabiztosan érzi magát a saját ágyában, míg Gabóca arra gondolhat: „Jó, jó, de otthon az én ágyamban nekem is biztosabb volna!” Boros Béláné, Kisújszállás Esküvő a Szent István-bazilikában Nem tudtam ellenállni a ké- nem tavaly, hanem tavalyrésnek, s én is elküldök egy előtt június 18-án történt, de képet a pályázatra. Bár ez mégis úgy érzem, ott a helye a többi között. Életem legeslegszebb napjáról beszélek, az ötvenedik házassági évfordulónkról, amelyet negyvenkilenc másik párral - köztük tizenkilenc külföldivel - a Szent István-bazilikában ünnepeltünk. Itt esküdtünk újra hűséget egymásnak. Hat különböző val- lású pap más-más nyelven köszöntötte az egybegyűlteket. Három jászladányi házaspár volt hivatalos erre a nem mindennapi eseményre. Balról nézve Gavaldik Mihály és neje, középen kedves férjem és én, s mellettünk Csík István és felesége. Kiss Jenő Béláné Jászladány Amerikában jártunk Az elmúlt nyáron régi vágyunk teljesült, mert több európai ország és Afrika után eljutottunk Amerikába is. Egy hónapig nyaraltam feleségem és fiam társaságában Kanadában élő rokonainknál a Csendes-óceán partján fekvő Vancouverben. Tizenkét órát utaztunk repülőn, s a szikrázó napsütésben csodálatos panoráma nyiTt a Földre. A hófedte hegycsúcsok, a kanyargó folyók, a nagy tavak, a kis települések és óriási világvárosok, a többórás repülés az Atlantióceán felett, a jéghegyek, majd a amerikai kontinens, mind-mind egyedi, különleges élményt jelentettek. Egy hónap alatt életre szóló élményben volt részünk. Eljutottunk az Amerikai Egyesült Államokba is, megismertük az amerikaiak jellegzetes életmódját. A több száz fotóból egyet választottunk ki: a vancouveri Stanley parkot. Czupp Pál, Kunhegyes Kislányaink között kevés a korkülönbség, mindketten kicsik még, de már most nagyon szeretik egymást. Természetesen egy édesanyának ez nagyon nagy boldogság. Egy aranyos pillanatot fényképeztem le, amikor együtt játszottak, majd együtt pihentek a kiságyban. Kislányaink a Fanni és Tünde nevet kapták, nekünk nagyon szépek, büszkék vagyunk rájuk. Nagyné Papp Tünde Tiszaföldvár
