Új Néplap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-04 / 232. szám
1997. október 4., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Adászavar Mától kezdve kis hazánk lakóinak nagy része hiába is próbálja majd a megszokott helyén keresni a Magyar (amúgy közszolgálati) Televízió 2-es programját (röviden: MTV2). Lát ugyan majd valamit, amit Tv2-nek hívnak, de ha kezébe veszi a műsorprogramot, s benne kisilabizálja, hogy mi is van az MTV2 műsorán éppen, akkor nagyot fog nézni, hiszen amit lát, az nem egyezik azzal, ami oda van írva. Merthogy már nem azt látja. Ugye, világos? Káosz. Enyhén szólva is káosz lesz abból, hogy - kihasználva a Magyar Televízió késlekedését, mellyel levédte volna a nevet - ,jó érzékkel” Tv2 néven jegyeztette be az új, induló kereskedelmi tévétársaság, az MTM-SBS a televíziója nevét, s ezentúl ő foglalja el a Magyar Televízió 2-es csatornájának a helyét. Ez utóbbit pedig műholdról fogják ezentúl sugározni, így (a kábeltelevíziók kivételével) a földi antennákkal, parabola nélkül vagy át nem állított parabolákkal nem lehet majd venni az adást. Igaz, hogy még legalább egy hónapig földi sugárzásban is közvetíteni kellett volna a 2-es adását, ám az egy gikszer miatt immár nem lehetséges. Persze nem sajnálom, hogy bővül a magyar nyelvű televíziós kínálat, hiszen a versenyhelyzet remélhetőleg a néző számára lesz kedvező. Csakhogy felmerül néhány, nem is olyan mellékes probléma. Ugyanis - elméletileg - mindenkinek kötelező készülék-üzembentartási díjat fizetni, aki rendelkezik televízióval. Ennek a díjnak egy része pedig arra szolgál, hogy a Magyar (ismétlem: közszolgálati) Televízió 2-es programját láthassák az előfizetők. így azonban sokan elesnek ettől a lehetőségtől. Kérdés: milyen jogon lehet ezután beszedni ezt a díjat vagy legalábbis egy részét, ha érte nem kapunk semmit? Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a parlament üléseit a 2-es programon közvetítették. Ezt sem követheti figyelemmel ezentúl sok néző (még ha az emberek egy részét sikerült is már „elvadítani” a politikától). Márpedig a választások közeledtével egyre nagyobb jelentőséggel bír majd az, hogy mi is hangzik el az üléseken: a napirend előtti felszólalásokon, az interpellációkon vagy az azonnali kérdések órájában. És ez bizony a pártoknak (legalábbis amelyek meg akaiják szólítani a választókat) egyáltalán nem lehet közömbös. Tény ami tény: ezután sokan nem látják majd az MTV2-es adó megszokott műsorait, köztük az Onedin családot, az igen népszerű Mindent vagy semmit! vetélkedőt, az Aktuálist, a Derricket, a sportműsorokat. Apropó, sportműsorok. Valószínűleg az első igazi össznépi felzúdulás akkor várható e megbolygatott adásrendszerrel szemben, amikor majd egy hét múlva, szombaton hiába is próbálják a futballrajongók (márpedig hazánkban van belőlük néhány) megnézni a számunkra sorsdöntő Finnország-Magyarország labdarúgó-világbajnoki selejtező mérkőzést, amelyet a (közszolgálati) 2-esen közvetítenek. Helyette láthatják majd a (kereskedelmi) Tv2 nevű csatornán a Hegyi doktor című német sorozatot. És valószínűleg ez lesz az a pont, amikor igazán tele lesz a „víziónk” az egésszel. Befektetők nemigen akarnak jelentkezni Gyógyításra szoruló gyógyfürdők Még nem dőlt el a megyénk öt településén lévő gyógyfürdők jövője. Van, ahol az önkormányzat működteti, s van, ahol vállalkozó. Az önkormányzatok azonban többségben vannak. Különösen igaz ez a megye 14 településén található termálfürdőknél, melyek vize szintén kedvezően befolyásol betegségeket. A szakemberek szerint a magyar gyógyvizek 55 féle betegség tüneteit enyhítik. Megyénk termálfürdőiben is közel 15 féle betegség kezelésére alkalmas gyógy- és termálvizet tartanak számon. A gyógyfürdők azonban mégis egyfajta válságban vannak. Színvonaluk többségében nem éri el a nyugati nívót, fejlesztésre szorulnának. A tulajdonos ön- kormányzatoknak többnyire nincs rá pénzük, befektetők pedig nemigen akarnak megjelenni. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen milliárdos beruházásokról lenne szó. Magyarországon 99 program van előkészítve a gyógyfürdőkkel kapcsolatban, de ebből csak egy, a hévízi valósult meg. Hasonlóképpen járt megyénk is, a megyei önkormányzat egy befektetési kiadványt adott ki a témában, ám befektető nem jelentkezett. Két településen remélhető csak némi elmozdulás. A berekfürdői önkormányzat tájékoztatása szerint a község komoly tárgyalásban áll külföldi beruházóval gyógyszálló építése ügyében. Ez utóbbi Szolnokon is évtizedes téma, információnk szerint jelen pillanatban is van külföldi érdeklődő. P. É. Harmincéves a MÁV-kórház - beszélgetés dr. Löké Miklós orvos igazgatóval Az életét tette fel kórháza sikerére A napokban ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját a szolnoki MÁV-kórház. Az intézmény az utóbbi években megint kezd egy kis szigethez hasonlítani az egészségügyben: szívesen választják a betegek, dicsérik a páciensekkel való bánásmódot. Mindennek titkairól, a háttérről kérdeztem a kórház orvos igazgatóját, dr. Lőke Miklóst.- Hogyan ítéli meg a MÁV- kórház helyzetét?- Szeretnék visszakanyarodni ahhoz a momentumhoz, amikor 1823-ban Némethy Ignác nagyváradi kanonok pénzt adományozott Szolnoknak kórházalapítás céljaira. Tehát városunkban nagy hagyományai vannak a kórházi munkának. így nem volt könnyű harminc évvel ezelőtt egy új kórházat beindítani. Míg a megyei kórház egyéni adakozásból indult, a mienket a vasutas dolgozók téglajegyeiből építették föl. Kérdés, hogy vajon a mai világban volna-e egy Némethy Ignác, vagy lennének-e olyan helyzetben a vasutas dolgozók, hogy adakozzanak? Ezen is nyomon követhető az az elszegényedési folyamat az elmúlt 30 évben, amely a lakosság katasztrofális egészségügyi állapotához vezetett. Emberibb légkör Annak ellenére, hogy látszólag riválisok vagyunk a Hetényi kórházzal, a két intézmény között jó együttműködés alakult ki a betegellátás érdekében, hiszen a megyei kórházból kerültek ki többségében azok az orvos vezetők, akik itt kitűnően megállták a helyüket. Egyébként mi is „adtunk” főorvost a megyei kórházba.- Tehát nincs harag, hogy Ön a Hetényiből nagyon jó szakembereket elhozott?- Nézze, ki örül annak, ha elmegy egy jól képzett orvosa ? Én magam is büszke vagyok, ha tőlünk valaki karriert csinál egy másik intézményben, de tény, hogy nagy űrt hagy maga után. Tehát egyik szemem sír, a másik nevet. A kórházunk helyzetére visz- szatérve el kell mondanom, hogy a kváziteljesítmény-finan- szírozás bevezetése 1992-től új helyzetet teremtett. Hozzá kell tennem, hogy amikor átvettem a kórház vezetését, megvolt az intézmény anyagi egyensúlya. Mi, mint a többi városi kórház, alulfinanszírozottak lettünk. Azért a munkáért, amire ugyanannyit költünk, mint egy megyei kórház vagy egy klinika, tíz százalékkal kevesebb pénzt kapunk. Emiatt, és a tizenharmadik havi fizetés kigazdálkodása miatt megszorító intézkedéseket kellett tenni, amelyek a gyógyszergazdálkodást és a laborvizsgálatokat érintik. Tehát nálunk nem végeznek például fölösleges laborvizsgálatokat. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az összes tartalékunkat kimerítettük. Ha nem változik a helyzet, nem tudom, hogyan oldjuk meg a problémáinkat, például az elöregedett műszerek pótlását. Gondot jelent az is, hogy a jelentkező betegek sokkal súlyosabb állapotban kerülnek hozzánk, mint korábban. — Ennek mi lehet az oka ?- A magyar lakosság elöregedett. Ugyanakkor közben felnőtt az a generáció, akiket annak idején koraszülöttként életben tartottak, tehát nem egészségesen születtek. Nem éltek egészséges környezetben (a vizeink, a levegő szennyezett, súlyos zajártalmak vannak) és nincs meg az egészséges életmód sem (dohányzás, mozgáshiány, egészségtelén táplálkozás s'tb. jelO .'.r./i.'rílY . I í Ü'L'S'.-VvAí'.. '.HÓÍtiW?' i lemző). Mindezekkel terhelt a lakosság. Ráadásul sokszor nem időben fordulnak orvoshoz az emberek, mert féltik az állásukat.- Hetényi Géza azt mondta: Legeredményesebben az gyógyít, akiben a legtöbben bíznak. Mennyire bíznak a betegek a MÁ V-kórházban ?- Amikor a kórház igazgatója lettem, ötezer fekvőbeteget kezeltünk évente, ma pedig több A hit a legfontosabb - vallja dr. Löké Miklós mint tízezret. Úgy gondolom, hogy megnőtt a bizalom az intézmény iránt. Ez annak is köszönhető, hogy jól képzett orvosokat hoztunk ide, hogy egészséges környezetben tudunk gyógyítani. Egy kis kórházban emberibb a légkör. Itt kialakult egy közösség, ahol mód van arra, hogy egymást figyelmeztessük a hibákra, és együtt örüljünk a sikereknek.- Mekkora szerepe van az igazgatónak abban, hogy egy kórház sikeres-e?- A kudarcot a vezető, a sikert a kollégák határozzák meg. Ma Magyarországon menedzser igazgatókat kívánnak a kórházak élére, akik a betegellátásban közvetlenül nem vesznek részt. De az élet ezt cáfolja, mert csak azok az igazgatók a sikeresek, akik maguk is gyógyítanak. Mert így tudják, hogy merre halad az orvostudomány, és nap mint nap a saját példájukkal is irányítanak. Ha az igazgató sikeres, jól képzett orvos, akkor számon kérheti a többiektől a sikertelenséget. Az az ember, aki gyakorló orvos, és nem tudja azt mondani a műtőben a betegnek, hogy: vagy mindketten belehalunk a műtétbe, mert ön olyan beteg, én pedig annyira igyekszem, vagy mindketten élve kerülünk ki innen, az nem alkalmas arra, hogy sebész legyen, az nem alkalmas arra, hogy egy kórházat igazgasson. Ennek a célnak az egész életünket kell odaadni. Erre csak egy orvos képes, mert látja nap mint nap a szenvedő embereket. Még van egy számadás- Ez viszont több a napi nyolc óránál.- Én nagyon korán kelek és későn fekszem, és még éjszaka is ezeken a problémákon gondolkodom. Végigjártam a szakmai ranglétrát, nagyszerű tanítómestereim voltak, remek kollégákkal dolgozom, de azt mondom, a legfontosabb mégis a hit. Az ember a halála után is folytatja az életét. A halálom után én is tartozom még egy számadással. Azzal, hogy hogyan éltem, hogy jól sáfárkod- tam-e azokkal a tálentumokkal, amelyeket kaptam.- Tehát az életét tette föl arra, hogy ez a kórház sikeres legyen?- Igen. Én azt mondom, vagy belepusztulok, vagy sikeres leszek. A munkatársaim is ezt vallják, és ez nekem erőt ad. Paulina Éva Interjú Kerekes Lászlóval, a Pro Turismo-díj kitüntetettjével A megtiszteltetés alapvetően a Tisza-tónak szól Kerekes László 1987. január 1-jén lett a Közép-Tisza Vidéki Intéző Bizottság (KIB) főtitkára, miután a Debreceni Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökeként megpályázta ezt a beosztást. Az elmúlt tíz évben elsődleges feladatának tekintette a fogadó- képességet növelő infrastruktúra megteremtését, a vállalkozói részvétel kiszélesítését, a természetvédelemhez és a természeti értékekhez kapcsolódó vendégfogadás alapjainak lerakását, valamint a víztározó turisztikai arculatának kialakítását. Bizonyos, hogy sikeresen munkálkodott, hiszen 1997. szeptember 26-án az Ipari, Kereskedelmi és idegenforgalmi Minisztérium dísztermében Fazekas Szabolcs minisztertől vehette át a szakma legrangosabb kitüntetését, a Pro Turismo-díjat. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.- Ön még vízügyes korában megosztott Pro Natura-díjat kapott. Ennek ismeretében hová helyezi mostani kitüntetését?- Azt a díjat szakmai elismerésnek tekintem. Későbbi idegenforgalmi koordinációs tevékenységemhez is jó fogódzót adott ez a mentalitás, hisz ma is vallom, hogy a Tisza-tó egyedülálló európai értékeivel válhat igazán vonzóvá a turizmus számára is. Ezért úgy érzem, a Pro Turismo-díj nemcsak az én munkámat ismeri el, hanem azt az összefogást, amit a térségben érintett négy megye, a 19 település önkormányzata, az itt dolgozó turisztikai és vízügyi szakemberek munkája, a hosszú távon is elkötelezett vállalkozók tevékenysége és nem utolsósorban a turizmust egyre pozitívabban befolyásoló lakosság hozzáállása jelképez. Úgy érzem, az én kitüntetésem alapvetően a Tisza-tónak szól. Annak a Tisza-tónak, amely várhatóan újabb kiemelt üdülőövezete lesz az országnak. Jogilag és kormányzati szinten egyaránt deklarálva.- Jelent-e új feladatokat és lehetőségeket ez a státusz?- Úgy gondolom, hogy az utóbbi időszakban megnyilvánuló növekvő kormányzati és szakmai érdeklődés reményt ad arra, hogy az egyébként még ma is hátrányos helyzetben lévő Közép-Tisza vidék a korábbinál markánsabban fejlődhessen, s az egész Alföldön olyan szerepet töltsön be, mint a Balaton a Dunántúlon. Mi azonban nem a balatoni típusú turizmust kívánjuk lemásolni, hanem azt a szerepet kívánjuk betölteni, amely a Tisza folyó és az egész Alföld természeti és turisztikai értékeit közvetíti minden vendég számára.- Ez a feladat rendkívül pénzigényesnek tűnik. Miből is telik majd erre?- Valóban nagy hátrányt kell behozni ahhoz, hogy felzárkózzunk a kiemelt üdülőkörzetekhez, ezért a helyi erőfeszítéseken túl minden olyan elérhető belföldi és külföldi forrásra számítunk, amelyek mind a minőséget, mind a színvonalat hosszú távon megteremthetik térségünkben. Úgy vélem, az államnak is fontos érdeke ez a felzárkóztatás, ezért bízom abban is, hogy európai színvonalú keret- feltételeket biztosít a hazai és külföldi befektetők számára egyaránt.- Tíz év múlva mivel lenne elégedett?- Ha boldog nyugdíjasként minél több elégedett arcot látnék mind a lakosság, mind a vendégek körében, hisz ez azt is jelentené, hogy az általam említettek mind megvalósulnak. Percze Miklós A velencei kalmár bemutatója a Szigligeti Színházban A gyűlölet csak gyűlöletet szülhet Megnyitotta kapuit a színház; jó érzés elfoglalni újra helyünket a nézőtéren, hallani annak zsongását, mely oly kedves a fülünknek, érezni a várakozással teli villanyos feszültséget - mielőtt felgördülnék a függöny, kigyulladnának a fények, és elhangzanának az első szavak a színpadon. Shakespeare csodálatos szavai, melyeknek költői varázsuk van. A nagy angollal való színházi találkozás mindig egyet jelent a csodavárással. Most pedig különösen azzá tette az a körülmény, hogy a teátrum olyan darabját kínálja, melyet még napjainkban is gyanakvás övez - ostoba előítéletekből fakadóan, a benne szereplő zsidó figurája miatt. Bölcs bátorságra vall tehát, hogy Schwajda György merte vállalni A velencei kalmár szolnoki színpadra állítását. Nos, amikor a sötét, fekete függöny felemelkedik, s elénk tárul a festői Velence képe - igazán pompás, tökéletes illúziót keltő díszletek -, már az első pillanatban érezni: ez itt most nem a derű, a béke és a boldog kedélyesség hona, a levegőt valami súlyosan nyomaszthatja, hisz a zene bánatos, homály borong és hosszú, néma percek jelentik az indulást. Aztán szép lassan megtudjuk (talán lehetne tempósabb is az iram, de hát oly sok a változás) súlyos kór fertőzi ezt a világot, mondhatni emberkór, ostoba gyűlölködés, vak gyűlölet; a keresztény kereskedő és környezete megveti a zsidó kalmárt, az pedig nem hajlandó velük egy asztalhoz ülni. S ahogy az lenni szokott: a gyűlölet újabb gyűlöletet szül, sőt megtenni átkos gyümölcsét, az embertelen bosszút. A kutyaként megbélyegzett és megvetett zsidó haragos bosszújában már képes lenne keresztény adósából zálogul egy fontnyi húst is kihasítani, méghozzá a szíve tájáról. Micsoda világ! Összeszorul láttán a szívünk. Csak a törvény állja útját, hogy a bosszú be ne következzék. De hogyan teszi? Paragrafusaival üldözőből egyszeriben üldözöttet csinál. A gyilkos bosszú tehát elmarad, de vajon véget ér-e ezzel a gyilkos gyűlölet? Nem kezdődhet-e alighanem minden elölről - fogalmazódhat meg bennünk a látottak alapján. És a szerelmesek is, mert eközben szerelmek szövődnek, sőt végül házasságok születnek, hiába érnek révbe, nincs ott helye a felszabadult vigalomnak, sőt a legvégén a színen magára maradó zsidó lány képében a szomorúság tekint le ránk - búcsúzóul. Súlyos, fajsúlyos színházi este ez, komor, nem tud, nem is akar tán kiszínesedni. Magas pontjához akkor ér el - az ítélkezés rendkívüli drámai jelenete olyan izgalmakkal, hogy azt érezhetjük, menten ránk omlanak a robusztus, boltíves falak -, amikor világossá válik az is, hogy ez a Shylock nem sötét gazember, nem holmi vérszopó uzsorás, csak azt az aljasságot követte el, amit mások is, amire ellenséges környezete tanította, illetve szorítja rá. Nem is semmisül ő meg bukásában sem, a törvénytevő bí- ráktól megtörve bár, de felemelt fejjel távozik - az előadás emlékezetes momentumaként. Ha van ennek A velencei kalmárnak valamiféle szolnoki specialitása - a színlap ugyanis ezt ígéri -, akkor az ebben a Shylock-ábrázolásban keresendő. Emlékezetes, mert Garas Dezső nagyszerűen testesíti meg, humanizálja a zsidó kalmár alakját, éretten mutatja fel emberi vonásait, belső érzelmeit, indulatait. Nem játssza, éli a szerepét; végtelenül tisztán, kevés eszközzel, de nagy belső erővel, ótestamentumival állítja elénk Shylockot. A szereppel való azonosulás ritkán tapasztalható remek példáját adja: alakítása alkotás. Egyébként ebben az előadásban felerősödnek a történet tragikusabb felhangjai, a konfliktusok jobban kifeszülnek, s erősödvén drámai ereje, bennünk is növeli a vágyat egy olyan világ után, amelyben ármányos gyűlölködés helyett az áldott kegyelem, a jóságos irgalom és a megértő türelem uralkodik, ahogyan azt Portia is megfogalmazza oly szépen. Népes színészgárda szolgálja tehetséggel az előadás sikerét, a figyelemre külön is méltó teljesítmények között említhető Hernádi Judit gazdag úrhölgye, aki ugyan kevésbé arisztokratikus és finoman bájos, de így is színes úrhölgyet hoz a színpadra, amikor pedig álruhát ölt, és férfi módjára bíróként lép fel, ez kifejezetten jól áll neki. A szerelmes Bassanionak (Rátóti Zoltán) is vannak ragyogó pillanatai, például amikor beszédében a csalóka látszatról rántja le a leplet, megmozgatván szívünket, értelmünket egyaránt. Hadd említsem továbbá Mészáros Istvánt, ő a bolond szerepében egy vérbő komikus monológgal színesíti az előadás palettáját, míg Molnár László egy egészséges humorú, pompás fickót teremt Gratiano alakjában; Rudolf Teréz Shylock lányaként mintha zsigereiben hordaná környezetének zaklatottságát, csupa kifejező nyugtalanság; Antonio szerepében markáns kalmárt állít elénk Hirtling István. A többieket hely hiányában nem tudom sajnos említeni, pedig valamennyien alkotó részesei egy felkavaróan izgalmas, tartalmas, értékes színházi est megteremtésében. Valkó Mihály
