Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-25 / 70. szám

1997. március 25., kedd Megyei Körkép 3. oldal A Magyar-Japán Baráti Társaság szolnoki csoportjának meghívására tegnap este 36 főből álló yuzai delegáció érkezett a megyeszékhelyre. Felvételünk a Városi Művelődési Központban készült. fotó: mészáros Az ellátórendszerek reformja a városok vállán nyugszik „Az elismerés nem csak engem illet” Amint arról lapunk hét végi számában beszámoltunk, dr. Magyar Levente, Jászberény választott vezetője nyerte el Vá­cott a városi polgármesterek randevúján az Év Polgármestere címet. Ez alkalomból kerestük fel hivatalában.- Nagyra értékelem a díjat, hisz az év polgármesterének lenni ebben a kiélezett versenyben, amelyben mi polgármesterek vagyunk egymással és települé­sekkel, nem kis dolog. Persze, ez nem csak engem, hanem a várost, a képviselő-testületet és a hivatalt is illeti. Mivel az el­ismerést a polgárok szavazatai alapján ítélték oda, külön meg­köszönöm a lakosság támoga­tását.- Milyen kilátásai vannak ’97-beh egy alföldi mezőváros­nak?- Sajnos a lehetőségek, a rendelkezésre álló források kor­látozottak ma Magyarországon. A kötelező feladatok elviszik a költségvetés legnagyobb részét. Ha egy városnak nincs lehető­sége, hogy valamilyen helyi adóval alátámasztva valósítsa meg fejlesztéseit, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerül. A nagy ellátórendszerek reformja dön­tően a városok vállán nyugszik. Például jelenleg meg kell vizs­gálni, hogy a NAT bevezetése milyen finanszírozási pluszt je­lent az önkormányzatoknak.- Az Önkormányzati Szövet­ségek Tanácsának soros elnöki posztjáról leköszönve, hogy látja az ott elért eredményeket?- Munkánknak köszönhetően a Belügyminisztérium rájött, hogy az önkormányzatoknak, a maradékelv szerint megítélt for­rásjuttatás a továbbiakban nem tartható. A jövőben a BM-el kö­zösen az önkormányzati szövet­ségek készítik el költségvetési Az év polgármestere igényüket, amelyről aztán tár­gyalhatnak a Pénzügyminiszté­rium képviselőivel. Nem ők mondják meg, hogy mennyi van, hanem mi mondjuk meg, hogy mennyi kell...! B. Cs. Karcag középiskoláiban Pályát választottak a diákok A középiskolásoknak március elsejéig kellett eldönteniük, hová szeretnének menni to­vább tanulni. Erről érdeklőd­tünk a karcagi gimnáziumban és a technikumban. A Gábor Áron Gimnáziumban Dobos László 'igazgatóhelyettes elmondta, hogy sok esetben hiá­nyos volt a tájékoztató, s pótlólag sem kapták meg a kért informá­ciót az adott intézményektől. Vé­gül az egészségügyis IV. C osz­tályból ketten orvosnak, öten egészségügyi főiskolára, a D-ből egy diák orvosnak, nyolc egész­ségügyi főiskolára készül. A IV. B nyelvi speciális osz­tályból mind tovább tanulnak - tudtuk meg dr. Varga Gyöngyi osztályfőnöktől. Sokan rendel­keznek nyelvvizsgával. Többen felvételi nélkül, pontszámúk alapján jelentkezhettek, gyógy­szerész, orvos, jogász, régész, nyelvtanár, mérnök és színész szakma szerepel a lapokon. AIV. A-ban, mint Jung Károly osztály­főnök elmondta, öten nem tudtak dönteni, a többiek is inkább a fel­sőfokú szakképesítést adó két­éves iskolákat választották. A Szentannai Sámuel Mező­­gazdasági Szakközépiskola és Gimnáziumban a szakirányú to­vábbtanulást tűzték ki célul a di­ákok - tudtuk meg Tóth Imre igazgatóhelyettestől. A szakkö­zépiskolai IV. A-ban hét diák ké­szül agráregyetemre vagy -főis­kolára. A növénytermesztő, gé­pész osztály fiai közül egy kato­nai főiskolára, három gépész­mérnöknek megy, a többiek ma­radnak ötödévre. A gimnáziumi osztályban hatan tanulnak to­vább. Rendőri pályára négyen, ketten pedig óvónőképzőbe és színművészeti főiskolára szeret­nének bejutni. A technikusi V. A- ból 16-an jelentkeztek Debre­cenbe, illetve Gödöllőre az agrár­­tudományi egyetem főiskolai ka­raira, s ketten tanárképző főisko­lára. Az V. B-ből heten akarnak gépészek lenni. D. E. ________________Közérzetünk________________ Érzékeny ágazat A múlt évet keserű eredményekkel zárták az állattenyésztők, s úgy tűnik, az idei esztendő sem kecsegtet túl sok jóval. Az egyes ágazatok jövedelmezőségét kalkulálva, termelőkkel beszélgetve az ember hovatovább kalandorhoz kénytelen hasonlítani azt, aki manapság efféle tevékenységre adja a fe­jét, ebből kíván elfogadható szinten megélni. Tavaly kilónként átlagosan 20-30 forint veszteséggel számolhattak a sertéstartók, mivel az év folyamán mintegy 40 százalékkal nőttek a takarmányárak, a felvásárlási árak viszont ezt nemhogy nem követték, de alig változtak. Az idén sem rózsás a helyzet, hiszen a gazdajegyzők felmérései szerint jelenleg a megyében a magas húskihozatalú - több­nyire nagyüzemi - hízó 195-230 forintot kóstál kilónként, a kistermelők állatai pedig kompenzációs felárral együtt 175- 195 forint közötti összeget érnek a piacon. A kocák számá­nak csökkenése miatt választási malachoz általában 4500- 6000 forintért lehet hozzájutni, de előfordul, hogy hétezret is kérnek érte. Ha számolunk a takarmánnyal, az állatorvosi költséggel, a munka ellenértékével, no és persze a kockázat­tal, akkor bebizonyosodik, hogy nem érdemes disznókkal vesződni. Ez azonban nem lehet egy alapvetően gabonater­mesztésre berendezkedett ország érdeke. Az állattenyésztés nehéziparának nevezett tehéntartás jö­vedelmezősége sem jobb, ötezer literes tejhozam alatt már kérdésessé válik, hogy hoz-e nyereséget a befektetés. Mert ezt is befektetésként kell kezelni, a tőkének itt is megfelelő hozadékot kell produkálnia. Ha népi, akkor nincs értelme, foglalkozni ezzel, el kell felejteni az egészet. Ha a juh- vagy a baromfiágazatok jövedelmi pozícióit tanulmányozzuk, ha­sonló eredményre, pontosabban eredménytelenségre jutunk. Az évtizedekig jellemző eltorzított árrendszerből ugyan elindult az ágazat az értékarányos árak irányába, de félúton ragadt, a hazai vásárlóerő korlátaiba ütközött, a kedvező ex­portlehetőségeket pedig - elegendő állat, árualap híján - újabban már nem tudjuk teljes egészében kihasználni. Mi hozhat akkor megoldást? Nos, a jövedelmező állattar­tás, főként a hosszú biológiai ciklusú fajok esetén, nem év­ről évre alapjaiban változó, hanem hosszú távon kiszámít­ható gazdasági környezetet, stabilabb költségvetési kapcso­latot feltételez. Az állattenyésztés ugyanis lényegesen érzé­kenyebb a politikai tévedésekre, a piacszabályozás kilengé­seire, mint több, más gazdasági ág. A most meghozott dön­tés helyességét - egyszerűen biológiai okok miatt - általá­ban csak évek múltán lehet megítélni. Akkor viszont több­nyire már késő korrigálni. Laczi Zoltán A csere okozója: egy gyerek Igazgatóváltás Kunszenten Száznegyven éves iskola Ez az iskola túlélte a kiegye­zést, a két világháborút, volt állami és egyházi tulajdon­ban, időnként nevet és gazdát váltott. Még áll, és tanítanak benne. Nagy Józsefné igaz­gató szerint a mezőtúri Újvá­rosi Általános Iskola jelene biztosítva van, ám rejtély, hogy mit hoz a jövő. Az elmúlt 140 év alatt a gyer­meklétszám növekedése miatt mindig bővült az iskola egy­­egy újabb épülettel. Ma nyolc különálló épületrészből állna, ám a Sugár úti tantermeket ta­karékossági okokból be kellett zárni. Az intézményben jelen­leg 291 diák tanul. Elmennek és érkeznek diá­kok az iskolába. Mint a többi oktatási intézményben, itt is nagyon kevés pénzből gazdál­kodnak. Az igények növekedé­sével nehéz lépést tartani, de foglalkoznak mozgásfejlesztés­sel, működtetnek számítástech­nika szakkört, oktatnak népi táncot. Az iskola legfontosabb célja, hogy a tömegesen hátrá­nyos helyzetű gyerekeknek olyan tudásalapot adjon, amivel képesek elindulni az életben. Jól megférnek az öreg falak kö­zött a diákönkormányzat és az úttörőmozgalom közös rendez­vényei. Nagy Józsefné igazgató szerint az intézmény működte­tése egyelőre biztosítva van, bár ehhez a továbbiakban is szükség van a tanári kar és a szülők áldozatos munkájára. Hogy mit hoz a jövő, az rejtély mindenki számára. A tanárok dolgoznak, és bíznak munkájuk értelmében. Arra törekszenek, hogy fenntartsák Mezőtúron az újvárosi kulturális és szellemi központot. Száznegyven éven át ez sikerült is. scs Angolul játszottak A karcagi Gábor Áron Gim­názium diákjai minden év­ben részt vesznek az orszá­gos angol nyelvű drámafesz­tiválon. A hét végén Egerben megtartott versenyen szépen szerepeltek a karcagiak Mint dr. Varga Gyöngyi tanár­nőtől megtudtuk, a 8. d angol tagozatos csoportja idén Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának adaptációjá­val szerepelt a versenyen. A jelmezeket, díszleteket a diákok készítették, a darabot dr. Varga Gyöngyi és Körmendi Lajos ta­nította be a kisgimnazistának, akik próbáikat a Déryné Műve­lődési Központ színpadán tart­hatták. A tavaszi szünet után a karcagi közönségnek is előad­ják műsorukat a szereplők: Bodnár Zsuzsa, Lakatos Krisz­tina, Görög Marietta, Szentes Annamária, Nagy Katalin, Czi­­rok Mónika, Tőkés Tünde, Lu­kács László, Harsányi Gábor, Szűcs Zoltán, Fülöp Ádám, Se­bők Zoltán, Jánosi Szabolcs és Ádám László. Mától a kunszentmártoni gimnázium igazgatóját - leg­alábbis egy ideig - Licsicsá­­nyi Istvánnak hívják. A ko­rábbi igazgatónő, Balogh Éva ugyanis gyermeket vár, s amíg mellette lesz, addig ide­iglenesen kollégája, az intéz­mény történelemtanára látja el a vezetési feladatokat. Mint lapunknak az újdon­sült vezető elmondta, a leg­főbb feladata az, hogy a tanév jól sikerüljön, az érettségi vizsgák körül minden rendben legyen, azaz nagy horderejű változásokra nem számíthat­nak a diákok és a szülők sem. A gimnáziumot fenntartó kunszentmártoni önkormány­zat természetesen kikérte az ideiglenes igazgató személyé­ről a tantestület véleményét, s ők legalkalmasabbnak e poszt betöltésére Licsicsányi Ist­vánt találták. Reptérből vállalkozói övezet (Folytatás az 1. oldalról) A közgyűlési határozat emlí­tést tesz az érdekelt önkor­mányzatokkal egy konzorcium alakításáról. Hogy mely ön­­kormányzatokat lehetne ebbe bevonni, jelen pillanatban még nem tudta megmondani az iro­davezető, sőt, az is menet köz­ben derül ki, hogy egyáltalán érdemes-e ezt létrehozni. Ugyanis tudni kell ehhez, hogy kinek a tulajdona lesz a terület. Ha az ÁPV Rt. el akaija adni, akkor nincs értelme konzorci­umban gondolkodni, ha pedig az önkormányzatok is meg­kaphatják, akkor van értelme létrehozni. A vállalkozói övezetté nyil­vánítás menete kétféleképpen lehetséges: vagy benne van az országos területfejlesztési kon­cepcióban, vagy pedig egyedi kormány-előterjesztés kell rá. Ez utóbbit ketten kezdemé­nyezhetik, maga a területfej­lesztési miniszter vagy pedig - jelen esetben - az Északkelet magyarországi Regionális Fej­lesztési Tanács. A kormány­­előteijesztés esetén minden­képp kell két minisztérium, a pénzügyi, illetve az ipari és ke­reskedelmi egyetértése is. Egy­másfél hónapon belül az érin­tett tárcákat meghívják terepbe­járásra. Lakatos István szerint mindenképpen létre kellene jönnie a vállalkozói övezetnek még az idén, már csak azért is, mert ha tavasszal lesznek a vá­lasztások, akkor nem biztos, hogy átmennek ilyen stratégiai jellegű előterjesztések a kor­mányban. A vállalkozói övezet elképzelhető úgy, hogy csak a reptér, azaz maga az objektum területe kerülne bele, vagy pe­dig nagyobb területet is bevon­nak. Mint az irodavezető hang­súlyozta, csak magán a repülő­téren úgy ezer-kétezer munka­hely teremthető. B. Gy. Geodéziai méréseknek volt útjában a halált hozó nyárfa A tragédiát a véletlen okozta A helyszínen kereszt emlékeztet az eseményekre fotó: m. j. Szombaton temették el azt a szerencsétlenül járt gátőrt, akire a múlt héten kedden rá­zuhant egy kivágott és a kör­nyező fák koronáján fenn­akadt fa. A rendőrség az eset kapcsán nyomozást indított. Szó sincs fakitermelésről, mindössze egy fát vágtak ki a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság emberei a Tisza Tiszasüly melletti partszaka­szán - tudtuk meg Varjú Lajos szakaszmémöktől. A kérdéses, szakadásos part megerősítésének előkészületei folytak a tragédia napján. A szakaszmémök elmondta, hogy geodéziai méréseket végeztek, ezért volt szükség az alapvonal helyének kitisztítására. A méré­seket azonban zavarta egy, az alapvonalba „belógó” fa, ezért vált szükségessé annak kivá­gása. A tájvédelmi körzet terü­letén - az egyébként engedély nélkül - kivágott fa azonban fennakadt szomszédja közeli ágain. Varjú Lajos szerint csak a szerencsétlen véletlenen múlt, hogy a végül magától alázu­hanó fa éppen a helyszín köze­lében tartózkodó férfiak felé csapódott. -hgy-Az összefogás hiánya A Magyar Út Kör Szolnok városi elnöke, Lipták Sándor aláírásával közös állásfogla­lást juttatott el szerkesztő­ségünkbe a MDÉP, a Ma­gyar Út Kör, a Kisgazdák Demokratikus Szövetsége, a Bocskay Szövetség és a Tri­anon Társaság. Eszerint az MDF és a Fidesz- MPP 1998-as választásokra kötött stratégiai szerződését tudomásul veszik. Ugyanak­kor kijelentik, hogy az MDF vezetése ismét cserben hagyta hűséges tagjait, figyelmen kí­vül hagyta azt az össznemzeti kívánságot, mely a nemzet ügyének határozott és tisztes­séges szolgálatát jelenti. Az aláírók a nemzeti össze­fogás elmaradásáért az FKGP elnökét, az MDF vezetését és a KDNP liberális csoportját tartják bűnösnek. * Rendhagyó tanítási napot tartottak tegnap Szol­nokon, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Felvéte­lünk 0. Szabó István színművész irodalomóráján ké­szült. FOTÓ: MÉSZÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents