Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-22 / 18. szám
1997. január 22., szerda Megyei Körkép 3. oldal A nagykanizsai Rotary Rt. szerint (is) Szűkül a hazai fúrási piac A HTO-támogatás ügyében Vizsgálat lesz Jászladányon Decemberben beszámoltunk róla, hogy Jászladánvban többen úgy vélték: az önkormányzat a háztartási tüzelőolajra kapott támogatást nem a megfelelő módon osztotta ki. Bejelentés is érkezett a megyei köz- igazgatási hivatalhoz, amely megkezdte a vizsgálatot. Amint azt a panaszosnak megküldött, a hivatalvezető által aláírt levélből kiderül, a HTO-támoga- tás és póttámogatás felhasználását érintő panasz vizsgálatát elrendelte, és azt Jászladány ön- kormányzata és szervei 1997. január 20-31-ig tartandó átfogó törvényességi ellenőrzéséhez kapcsoltan fogják végrehajtani. A "izsgálat megállapításainak írásba foglalása várhatóan február 7-ig megtörténik. A felmerült panasz önkormányzati gazdálkodást érintő részének vizsgálatára felkérik az Állami Számvevőszék illetékes önkormányzati és területi ellenőrzési igazgatóságát. Ennek tudatában kérdeztük Jászladány jegyzőjétől, Czeczéné Szirmai Gabriellától, mi a véleménye a fejleményekről. Mint mondta, számukra ez nem okoz meglepetést, hiszen a közigazgatási hivatal minden évben elvégzi az önkormányzatoknál a törvényességi vizsgálatot. Ami érdekesebb lehet, az a számvevőszéki vizsgálat, amelyről még hivatalos visszajelzést nem kaptak, de várhatóan február végén-március elején esedékes. A közigazgatási hivatal jászladányi vizsgálati programjában nem szerrpel kiemelten a HTO-támogatás vizsgálata - hangsúlyozta a jegyző asszony, aki egyben ismét elmondta: Jászladányban - ahol hozzávetőleg 2000 család él - összesen 1671 kérelem érkezett a polgármesteri hivatalhoz HTO- támogatásra. Ebből mindössze 14-et utasítottak el. -bgyMint Várhegyi Attila, Szolnok polgármestere legutóbb hangoztatta, elsődlegesen tisztázni kell a Mól szerepét, illetve a fií- rócégeknek adott belföldi megrendelések versenyeztetésének szabályait, mert e nélkül nem lesz eredményes a Kőolajkutató Rt privatizációja. Emellett a Rotary Rt-vel együtt kell értékesíteni a két céget Érdeklődésünkre a nagykanizsai székhelyű Rotary Rt. vezérigazgatója, Illés Miklós a fentiekről kifejtette: a nagykanizsai céget értékesíteni-eladni lehet, privatizálni azonban nem - jelenleg. Ugyanis nem az ÁPV Rt. tulajdona, hanem a Mól Rt.-é, amely 42 százalékban magántulajdonban van. így ahhoz, hogy privatizálni lehessen, előbb értékesíteni kell az ÁPV Rt.-nek a Rotaryt amely utána kiírhatná azt privatizációs pályázatra. Az persze, hogy a Rotary Rt.-t - amely 3 milliárd forinttal szerepel a Mól Rt. könyvelésében - eladják-e vagy sem az ÁPV Rt.-nek, természetesen a Mól vezetésén múlik. A vezérigazgató annyit azért megjegyzett: a hazai fúrási piac egyre szűkül, ők maguk sem tudják úgy működtetni a céget, ahogy szeretnék. Ennek sajnálatos jele, hogy átszervezések zajlanak a Rotarynál is, a múlt évben például több mint 200 dolgozót kellett elbocsátani. A vezérigazgató hangsúlyozta: a fentiekről mindenképpen a Mól Rt. vezetői hivatottak felelősen nyilatkozni, talán próbálkozzunk ott. Nos, mi próbálkoztunk is megkérdezni egy e témában felelősen nyilatkozó személyt, ám ilyen senki sem volt elérhető a Mól Rt.-nél két napon át. Végül - diszkréten és udvariasan bár, de - azt a választ kaptuk, hogy ebben a kérdésben jelenleg nincs mit mondaniuk azon túl, ami a Világgazdaság január 8-i számában megjelent. Ébben ugyanis Pál László, a Mól Rt. elnöke kijelentette: az olajcég oly módon koordinálja megrendeléseit, hogy mind a két cég életképességét biztosítsa. A Kőolajkutató Rt. sorsa mindenesetre talán oly sok huzavona után így vagy úgy végre eldőlhet az APV Rt. mai igazgatósági ülésén... B. Gy. Tömegesen adják vissza az igazolványt (Folytatás az L oldalról) Félő azonban az, hogy több volt vállalkozó tovább dolgozik majd, feketén. S ezzel szemben szinte tehetetlen az állam, hiszen főként a lakosság részére nyújtott szolgáltatásokról van szó. Az adóhatósághoz tavaly 3865-en fordultak azzal, hogy vállalkozásukat megszüntetik. Legtöbben a tavalyi év elején, illetve decemberben jelentették be működésük végét. Az 1996-os évben egyébként 1636 főállású vállalkozó és 380 nyugdíj mellett vállalkozó adta vissza igazolványát. A másodállású egyéni vállalkozók közül összesen 1849-en döntöttek így, 736-an éppen tavaly decemberben. Az idei év első 20 napja alatt is 136 egyéni vállalkozás szűnt meg megyénkben. Az említettek több mint fele - összesen 90 - másodállású vállalkozóként tevékenykedett. ein Suchman: A Kőolajkutató privatizációjában most sem volna szabad dönteni Úgy tért vissza, hogy el sem ment Néhány hetes távoliét után visszatért a politikai életbe Suchman Tamás volt privatizációs miniszter, aki tegnap a Klub Szolnok vendégeként a sajtó képviselőivel is találkozott a megyeszékhelyen. Mint kiderült: úgy tért vissza, hogy el sem ment, hiszen képviselői teendőit Marcaliban töltött szabadsága idején is ellátta.- Soha, egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy képviselői mandátumom visz- szaadjam - fogalmazta meg Suchman Tamás az egyik újságírói kérdésre. - A legnagyobb támogatottsággal jutottam be a parlamentbe, és választókörzetem ügyeivel mindig folyamatosan foglalkoztam- tette hozzá. A kötetlen beszélgetés során Marcaliban sem pihent kézenfekvő volt a kérdés: mi a véleménye a szolnoki Kőolaj- kutató Rt. privatizációjának új fejleményeiről, hiszen illetékes miniszterként éppen ő állította le a cég eladását? Suchman Tamás az akkori döntését azzal indokolta, hogy a rendelkezésére álló információk alapján arra lehetett következtetni, a Kőolajkutató esetleg összeomolhat, illetve több százan veszíthetik el munkahelyüket. Ezenkívül más érdeklődők is voltak, például omániak. Szolnoki látogatása során kétségei megerősödtek, ezért új tárgyalásokról és új pályázatról döntött. Ami pedig a jelenlegi helyzetet illeti: az ÁPV Rt.-nek most sem volna szabad döntenie az ügyben. A Tocsik-sztori folytatását - az MSZP pénztárosának állítólagos „befolyással való üzérkedéséről” van szó - olyan hangulatkeltő, „népítéletszerű” akciónak tartja, amely idegen a jogállamiságtól. A független bíróság jogosult kimondani a végső szót, addig minden csak feltételezés. BI. Kiáltás a kultúráért - magunkért Amikor Kölcsey távol a világtól, falusi magányában, Csekén megírta Himnuszát, aligha gondolta, hogy alig évtized múltán a nemzet éneke lesz verséből; azt pedig igazán nem gondolhatta, hogy valamivel több mint másfélszáz év után a magyar kultúra ünnepét is vele, nevével ünnepeljük - méghozzá ugyanazon a januári napon, amelyen papírra vetette halhatatlan sorait. S ahogy ez már hagyomány a kultúra eme téli ünnepén, elhangzik költeménye, és emelkedett hangulatú műsorokkal tisztelegnek szerte az országban, városokban, falvakban, megyénkben is nemzeti kultúránk eredményei, értékei előtt. És ez így is van rendjén - főleg a hivatalosság rendjén. De vajon tudunk-e nyugodt lélekkel ünnepelni, nem hasít-e belénk a Himnusz balsorsot kiáltó szava, ha arra gondolunk, hogy napjainkban a kultúra, a magyar, miként szenved, hogy vívja sokszor reménytelen küzdelmét a fennmaradásért. Mert ugyan szabad immár, akár az ország, meg van teremtve a kultúra, a művészet, a tudás szabadsága, az alkotó munkát - örvendetes mód - sem ideológia, sem politika nem béklyózza. De mégis, valóban szabadon élheti-e az életét? Igazán korlátlanok-e határai, hogy virágozzék? Még inkább, hogy ami megszületik - igazán ért'' és nem fércmunka - korlátlanul juthat-e el azokhoz, akikért van, akik szeretnének és tudnának is élni vele? Sajnos, tapasztalhatjuk, szabadságának korlátokat napjainkban egyre erősebben a pénz elhatalmasodó uralma, kegyetlen törvényei szabnak. A szellem gyümölcse többnyire éppúgy árucikk immár, mint más fogyasztási termék a piacon, és éppúgy drágul is természetesen, mint azok: hovatovább a kultúra műhelyeit, intézményeit is rideg üzleti szempontok kell, hogy vezéreljék. A kisember pedig - a fogyasztó - mit tehet, mivel felelhet a kultúra számára hovatovább elviselhetetlen drágulására? Azzal, hogy kényszerűségében egyre inkább megtartóztatja magát tőle, a tudomány, a művészet kínálta javaktól, örömöktől: nem megy moziba, vagy csak elvétve, ritkábban vált jegyet színházba, nem vásárol könyvet, mert borsos az ára, és sorolhatnánk. Kultúránk szabadságának ügye hiába van rendben, lényegében, ha nincs rendben az állampolgár zsebe, üres, vagy legalábbis művelődésre, szórakozásra már nem telik belőle. S az államnak sincs rá kellően több pénze. Vagy nem is akar többet áldozni rá? így szomorúan kell látnunk, nemhogy közelebb, de egyre távolabb kerülünk Petőfi vágyálmás gondolatától, hogy tudniillik a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán. Kultúra nélkül nemcsak a nemzet nem létezhet, az ember sem lehet meg nélküle, szegényebbé, mi több, embertelenné is válhat. (Ma már ennek is láthatjuk itt-ott sajnálatos eseteit.) Éltető levegőnk, oxigénünk a kultúra. Ha elfogyna, következménye tragikus lehetne; a nemzet számára az a halál, amelyre legborúlátóbb pillanataiban a Himnusz költője gondolt: „Más hon áll a négy folyam partjára, / más szózat és más keblű nép.” A nemzet arculatát kultúrája adja. Arctalanul, miképp is léphetnénk más nemzetek társaságába is, az egyesülő Európába? Vajon sikerül-e tehát kultúránknak megszabadulnia a könyörtelen piac súlyos béklyóitól és más nyavalyáktól, és ha igen, akkor mikor és hogyan? Nyugtalanító, kínzó kérdések ezek az ünnepnapon. De annyi balszerencse közt és oly sok viszály után Vörösmartyval bízvást hiszem, kultúránkra is jobb kornak kell ráköszöntenie, akárcsak nemzetünkre. És ha elvétve ugyan, vannak ennek is biztató jelei, akár Szolnokon az újjászülető múzeum, a terebélyesedő könyvtár, a hivatásossá előlépő szimfonikusok és így tovább. És másutt is természetesen. Ámde, néhány reményt keltő siker - térben és időben akár közeliek, akár távolabbiak - fénye elvakíthat-e bennünket oly mód, hogy ne lássuk tőle kulturális életünk terjedő, hatalmas homályait, sőt egyre mélyülő, fenyegető szakadékait? Valkó Mihály Rendezvények a magyar kultúra napján (Folytatás az 1. oldalról) 10 órától a művelődési központban Katyika meg Matyika címmel Kóka Rozália, a népművészet mestere tart előadást. Délután 2 órától ugyanitt ugyanő az Aranyhajú ikergyerekek című műsorával lép a gyerekek elé. Délután 5 órától kezdődik az ünnepi műsor. Közreműködik a Kölcsey Ferenc Általános Iskola énekkara. Szegő János polgár- mester köszöntője után színes műsort láthatnak az érdeklődők. Fél ötkor a Pincegalériában dr. Arató Antal és dr. Vogel Istvánná magángyűjteményének kiállítását nyitják meg. A megyei ünnepséget csütörtökön 14 órától a megyeháza dísztermében rendezik meg. A műsorban többek között Jakus Tímea, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Karnagyok Kómsa, Bálint Érika és a jászfényszarui Fortuna együttes, a Tisza Tánc- együttes szólótáncosai lépnek fel. Ünnepi beszédet Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke mond. Stanley Norman: Piros lámpás ház az őrszigeten (3.) Radar a hegycsúcson? Ferguson másnap reggel begyalogolt a faluba. De már a bekötőútnál észrevette, hogy a jövő-menő férfiak itt mind rövid nadrágot viselnek. Behúzódott egy elhagyott helyre, és bicskájával, gondolkodás nélkül átalakította nadrágját. Azután hozzálátott az első feladat végrehajtásához: egy ócska rádió beszerzéséhez, mert megbízói nem kockáztatták meg, hogy Fergusonnál esetleg rádió adó-vevőt találjanak. Végül eljutott a sziget villanyszerelőjéhez, ő javította a falu rádióit is.- Mit keres nálam az úr? - méregette gyanúsan a jövevényt a szakállas öregember.- Egy jobbfajta rádiót. Megkapta. A készülék egy hordozható röntgengéphez hasonlított, de működött, az elemek még bírták. Az a vul- kánfíber kiskoffer pedig, amit hozzá kapott, minden gyanú felett állt. Éjfélkor már bordélyházi rejtekén hallotta is a neki szóló üzenetet. Tri- poliból sugározták az adást, amely egy teljesen semleges szöveget tartalmazott. Fergu- sonnak fejben kellett megfejtenie a titkos kódot, mert nem volt szabad leírnia. Először is minden tizedik szót kellett egymás mellé rakni, majd a szavakat a megadott sorrendbe Összeolvasni. Az üzenet így hangzott: „Ez az első kapcsolatfelvétel. A korábbi parancsokat az alábbi sorrendben hajtsa végre: először jelentsen a lakosság hangulatáról, ellátásáról, a mozgósítottak számáról. Ezután derítse fel a sziget német és olasz csapatainak elrendeződését, harcértékét, utánpótlását, s ami a legfontosabb: állapítsa meg, hogy a 800 méteres csúcson van-e ellenséges radarállomás. Megfigyelési adatait nem később, mint egy hét múlva várjuk később meghatározandó módon. Stop. Ezt a vételt nyugtázza a hajnali 1- kor érkező Halifax gép pilótájának sárga fényű morze- lámpával. A gép öt percet fog körözni ezer méteren. A parancsnok. Stop.” Húsz kém egyhavi feladata - gondolta Ferguson, és lehunyt szemmel még egyszer emlékezetébe véste a tennivalókat, majd tűvé tette az egész házat valami áttetsző sárga anyagért. Nem talált semmit. Már fél egyet mutatott az órája, már hallotta a Halifax mély búgását, amikor meglelte a szennyes közt a madam sárga selyem hálóingét. Akkora volt, hogy azzal nem egy zseblámpát, hanem egy fényszórót is betakarhatott volna. Levágott az övpántból egy darabot, fogta zseblámpáját, és kisietett az apró móló végére. Kikereste a nádastól legjobban védett helyet, kivárta a pontos időt, és akkor felfelé fordított lámpáján ötször leadta a megbeszélt jelet. A pilóta rövid számybille- getéssel jelezte, hogy látta a jeleket, majd a magasba emelkedett, és eltűnt a felhők között. Ferguson a biztonság kedvéért meghallgatta a BBC hajnali 3-kor kezdődő „örökzöld zeneprogramját”, amelyet parancsnokai amolyan titkos tartalék üzenetközvetítőként ajánlottak a figyelmébe. Négy óra tájban már majd lecsukódtak a szemei, amikor Louis Amstrong rekedt hangján ezt énekelte: „Tudtam, hogy rázizzensz majd sóhajomra / és szíveink egy ütemre dobogják majd végig / a déltengeri éjszakát...” Az üzenet neki szólt: „Mindenekelőtt a radarállomás felderítéséhez lásson hozzá, mert annak működése megnehezítené az offenzí- vát.” Ferguson kiugrott az ágyból. Még szerencse, hogy korábban meglelte Angela ócska Via Reggia biciklijét, amit szépen rendbe is hozott. Odakint már virradt, úgy gondolta, két-három óra alatt eléri a hegycsúcsot, ha erősen tapossa a pedált a szerpentinen. Ferenczy Europress Következik: őrmester, kutassa át! Kisúji kalendárium A város újratelepülésének 280. évfordulójára közel háromszáz oldalon ismét megjelent a kisújszállási kalendárium. A naptár mellett tartalmazza a református és katolikus ünnepeket, szó van benne az időjárásról. Felvillannak az ezeréves ország száz évvel ezelőtti ünnepei, méltatják Szent István jelentőségét, bemutatják az elmúlt év kitüntetettjeit, és láthatjuk 1913-ból azt a házirendet, amely kötelező érvényű volt a református iskolákra. Megismerhetünk néhány sikeres pedagóguspályát, szó van a kalendáriumban Kisújszállás külföldi testvérvárosairól, a helyi sportsikerekről, híres kun étel- specialitásokról és még sok mindenről. Ára 250 forint, és kapható a városházán, a piacfelügyelőnél, a könyvtárban, a könyvesboltban, a református lelkészi hivatalban, a két mezőgazdasági szövetkezetnél és a gyógyszertárban. Jász-Nagykun-Szolnok megye 120 éve címmel jubileumi előadói délutánt szervezett tegnap Szolnokon a megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társaság. A résztvevők meghallgathatták Kaposvári Gyula (képünkön), dr. Szabó László, Papp Izabella és dr. Botka János előadásait. • fotó: mészáros