Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-22 / 18. szám

1997. január 22., szerda Megyei Körkép 3. oldal A nagykanizsai Rotary Rt. szerint (is) Szűkül a hazai fúrási piac A HTO-támogatás ügyében Vizsgálat lesz Jászladányon Decemberben beszámoltunk róla, hogy Jászladánvban töb­ben úgy vélték: az önkormány­zat a háztartási tüzelőolajra kapott támogatást nem a meg­felelő módon osztotta ki. Beje­lentés is érkezett a megyei köz- igazgatási hivatalhoz, amely megkezdte a vizsgálatot. Amint azt a panaszosnak meg­küldött, a hivatalvezető által aláírt levélből kiderül, a HTO-támoga- tás és póttámogatás felhasználá­sát érintő panasz vizsgálatát el­rendelte, és azt Jászladány ön- kormányzata és szervei 1997. ja­nuár 20-31-ig tartandó átfogó törvényességi ellenőrzéséhez kapcsoltan fogják végrehajtani. A "izsgálat megállapításainak írásba foglalása várhatóan feb­ruár 7-ig megtörténik. A felme­rült panasz önkormányzati gaz­dálkodást érintő részének vizsgá­latára felkérik az Állami Szám­vevőszék illetékes önkormány­zati és területi ellenőrzési igazga­tóságát. Ennek tudatában kérdeztük Jászladány jegyzőjétől, Czeczéné Szirmai Gabriellától, mi a véle­ménye a fejleményekről. Mint mondta, számukra ez nem okoz meglepetést, hiszen a közigazga­tási hivatal minden évben elvégzi az önkormányzatoknál a törvé­nyességi vizsgálatot. Ami érde­kesebb lehet, az a számvevőszéki vizsgálat, amelyről még hivatalos visszajelzést nem kaptak, de vár­hatóan február végén-március elején esedékes. A közigazgatási hivatal jászladányi vizsgálati programjában nem szerrpel ki­emelten a HTO-támogatás vizs­gálata - hangsúlyozta a jegyző asszony, aki egyben ismét el­mondta: Jászladányban - ahol hozzávetőleg 2000 család él - összesen 1671 kérelem érkezett a polgármesteri hivatalhoz HTO- támogatásra. Ebből mindössze 14-et utasítottak el. -bgy­Mint Várhegyi Attila, Szolnok polgármestere legutóbb han­goztatta, elsődlegesen tisztázni kell a Mól szerepét, illetve a fií- rócégeknek adott belföldi meg­rendelések versenyeztetésének szabályait, mert e nélkül nem lesz eredményes a Kőolajku­tató Rt privatizációja. Emellett a Rotary Rt-vel együtt kell ér­tékesíteni a két céget Érdeklődésünkre a nagykanizsai székhelyű Rotary Rt. vezérigaz­gatója, Illés Miklós a fentiekről kifejtette: a nagykanizsai céget értékesíteni-eladni lehet, privati­zálni azonban nem - jelenleg. Ugyanis nem az ÁPV Rt. tulaj­dona, hanem a Mól Rt.-é, amely 42 százalékban magántulajdon­ban van. így ahhoz, hogy privati­zálni lehessen, előbb értékesíteni kell az ÁPV Rt.-nek a Rotaryt amely utána kiírhatná azt privati­zációs pályázatra. Az persze, hogy a Rotary Rt.-t - amely 3 milliárd forinttal szerepel a Mól Rt. könyvelésében - eladják-e vagy sem az ÁPV Rt.-nek, ter­mészetesen a Mól vezetésén mú­lik. A vezérigazgató annyit azért megjegyzett: a hazai fúrási piac egyre szűkül, ők maguk sem tud­ják úgy működtetni a céget, ahogy szeretnék. Ennek sajnála­tos jele, hogy átszervezések zaj­lanak a Rotarynál is, a múlt évben például több mint 200 dolgozót kellett elbocsátani. A vezérigaz­gató hangsúlyozta: a fentiekről mindenképpen a Mól Rt. vezetői hivatottak felelősen nyilatkozni, talán próbálkozzunk ott. Nos, mi próbálkoztunk is megkérdezni egy e témában fele­lősen nyilatkozó személyt, ám ilyen senki sem volt elérhető a Mól Rt.-nél két napon át. Végül - diszkréten és udvariasan bár, de - azt a választ kaptuk, hogy ebben a kérdésben jelenleg nincs mit mondaniuk azon túl, ami a Vi­lággazdaság január 8-i számában megjelent. Ébben ugyanis Pál László, a Mól Rt. elnöke kije­lentette: az olajcég oly módon koordinálja megrendeléseit, hogy mind a két cég életképes­ségét biztosítsa. A Kőolajkutató Rt. sorsa mindenesetre talán oly sok hu­zavona után így vagy úgy végre eldőlhet az APV Rt. mai igaz­gatósági ülésén... B. Gy. Tömegesen adják vissza az igazolványt (Folytatás az L oldalról) Félő azonban az, hogy több volt vállalkozó tovább dolgozik majd, feketén. S ezzel szemben szinte tehetetlen az állam, hiszen főként a lakosság részére nyújtott szol­gáltatásokról van szó. Az adóhatósághoz tavaly 3865-en fordultak azzal, hogy vállalkozásukat megszüntetik. Legtöbben a tavalyi év elején, il­letve decemberben jelentették be működésük végét. Az 1996-os évben egyébként 1636 főállású vállalkozó és 380 nyugdíj mellett vállalkozó adta vissza igazolvá­nyát. A másodállású egyéni vál­lalkozók közül összesen 1849-en döntöttek így, 736-an éppen ta­valy decemberben. Az idei év első 20 napja alatt is 136 egyéni vállalkozás szűnt meg megyénkben. Az említettek több mint fele - összesen 90 - másod­állású vállalkozóként tevékeny­kedett. ein Suchman: A Kőolajkutató privatizációjában most sem volna szabad dönteni Úgy tért vissza, hogy el sem ment Néhány hetes távoliét után visszatért a politikai életbe Suchman Tamás volt priva­tizációs miniszter, aki teg­nap a Klub Szolnok vendé­geként a sajtó képviselőivel is találkozott a megyeszékhe­lyen. Mint kiderült: úgy tért vissza, hogy el sem ment, hi­szen képviselői teendőit Marcaliban töltött szabad­sága idején is ellátta.- Soha, egy pillanatig sem for­dult meg a fejemben, hogy képviselői mandátumom visz- szaadjam - fogalmazta meg Suchman Tamás az egyik új­ságírói kérdésre. - A legna­gyobb támogatottsággal jutot­tam be a parlamentbe, és vá­lasztókörzetem ügyeivel min­dig folyamatosan foglalkoztam- tette hozzá. A kötetlen beszélgetés során Marcaliban sem pihent kézenfekvő volt a kérdés: mi a véleménye a szolnoki Kőolaj- kutató Rt. privatizációjának új fejleményeiről, hiszen illetékes miniszterként éppen ő állította le a cég eladását? Suchman Tamás az akkori döntését azzal indokolta, hogy a rendelkezésére álló informá­ciók alapján arra lehetett kö­vetkeztetni, a Kőolajkutató esetleg összeomolhat, illetve több százan veszíthetik el munkahelyüket. Ezenkívül más érdeklődők is voltak, például omániak. Szolnoki látogatása során kétségei megerősödtek, ezért új tárgyalásokról és új pá­lyázatról döntött. Ami pedig a jelenlegi helyzetet illeti: az ÁPV Rt.-nek most sem volna szabad döntenie az ügyben. A Tocsik-sztori folytatását - az MSZP pénztárosának állító­lagos „befolyással való üzér­kedéséről” van szó - olyan hangulatkeltő, „népítéletszerű” akciónak tartja, amely idegen a jogállamiságtól. A független bíróság jogosult kimondani a végső szót, addig minden csak feltételezés. BI. Kiáltás a kultúráért - magunkért Amikor Kölcsey távol a világtól, falusi magányában, Csekén megírta Himnuszát, aligha gondolta, hogy alig évtized múltán a nemzet éneke lesz verséből; azt pedig igazán nem gondolhatta, hogy valamivel több mint másfélszáz év után a magyar kultúra ünnepét is vele, nevével ünnepeljük - méghozzá ugyanazon a ja­nuári napon, amelyen papírra vetette halhatatlan sorait. S ahogy ez már hagyomány a kultúra eme téli ünnepén, el­hangzik költeménye, és emelkedett hangulatú műsorokkal tiszte­legnek szerte az országban, városokban, falvakban, megyénkben is nemzeti kultúránk eredményei, értékei előtt. És ez így is van rendjén - főleg a hivatalosság rendjén. De vajon tudunk-e nyu­godt lélekkel ünnepelni, nem hasít-e belénk a Himnusz balsorsot kiáltó szava, ha arra gondolunk, hogy napjainkban a kultúra, a magyar, miként szenved, hogy vívja sokszor reménytelen küz­delmét a fennmaradásért. Mert ugyan szabad immár, akár az or­szág, meg van teremtve a kultúra, a művészet, a tudás szabad­sága, az alkotó munkát - örvendetes mód - sem ideológia, sem politika nem béklyózza. De mégis, valóban szabadon élheti-e az életét? Igazán korlátlanok-e határai, hogy virágozzék? Még in­kább, hogy ami megszületik - igazán ért'' és nem fércmunka - korlátlanul juthat-e el azokhoz, akikért van, akik szeretnének és tudnának is élni vele? Sajnos, tapasztalhatjuk, szabadságának korlátokat napjainkban egyre erősebben a pénz elhatalmasodó uralma, kegyetlen törvé­nyei szabnak. A szellem gyümölcse többnyire éppúgy árucikk immár, mint más fogyasztási termék a piacon, és éppúgy drágul is természetesen, mint azok: hovatovább a kultúra műhelyeit, in­tézményeit is rideg üzleti szempontok kell, hogy vezéreljék. A kisember pedig - a fogyasztó - mit tehet, mivel felelhet a kultúra számára hovatovább elviselhetetlen drágulására? Azzal, hogy kényszerűségében egyre inkább megtartóztatja magát tőle, a tu­domány, a művészet kínálta javaktól, örömöktől: nem megy mo­ziba, vagy csak elvétve, ritkábban vált jegyet színházba, nem vá­sárol könyvet, mert borsos az ára, és sorolhatnánk. Kultúránk szabadságának ügye hiába van rendben, lényegében, ha nincs rendben az állampolgár zsebe, üres, vagy legalábbis művelő­désre, szórakozásra már nem telik belőle. S az államnak sincs rá kellően több pénze. Vagy nem is akar többet áldozni rá? így szo­morúan kell látnunk, nemhogy közelebb, de egyre távolabb kerü­lünk Petőfi vágyálmás gondolatától, hogy tudniillik a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán. Kultúra nélkül nemcsak a nemzet nem létezhet, az ember sem lehet meg nélküle, szegényebbé, mi több, embertelenné is válhat. (Ma már ennek is láthatjuk itt-ott sajnálatos eseteit.) Éltető leve­gőnk, oxigénünk a kultúra. Ha elfogyna, következménye tragikus lehetne; a nemzet számára az a halál, amelyre legborúlátóbb pil­lanataiban a Himnusz költője gondolt: „Más hon áll a négy fo­lyam partjára, / más szózat és más keblű nép.” A nemzet arculatát kultúrája adja. Arctalanul, miképp is léphetnénk más nemzetek társaságába is, az egyesülő Európába? Vajon sikerül-e tehát kultúránknak megszabadulnia a kö­nyörtelen piac súlyos béklyóitól és más nyavalyáktól, és ha igen, akkor mikor és hogyan? Nyugtalanító, kínzó kérdések ezek az ünnepnapon. De annyi balszerencse közt és oly sok vi­szály után Vörösmartyval bízvást hiszem, kultúránkra is jobb kornak kell ráköszöntenie, akárcsak nemzetünkre. És ha elvétve ugyan, vannak ennek is biztató jelei, akár Szolnokon az újjászü­lető múzeum, a terebélyesedő könyvtár, a hivatásossá előlépő szimfonikusok és így tovább. És másutt is természetesen. Ámde, néhány reményt keltő siker - térben és időben akár közeliek, akár távolabbiak - fénye elvakíthat-e bennünket oly mód, hogy ne lássuk tőle kulturális életünk terjedő, hatalmas homályait, sőt egyre mélyülő, fenyegető szakadékait? Valkó Mihály Rendezvények a magyar kultúra napján (Folytatás az 1. oldalról) 10 órától a művelődési központ­ban Katyika meg Matyika cím­mel Kóka Rozália, a népművé­szet mestere tart előadást. Dél­után 2 órától ugyanitt ugyanő az Aranyhajú ikergyerekek című műsorával lép a gyerekek elé. Délután 5 órától kezdődik az ünnepi műsor. Közreműködik a Kölcsey Ferenc Általános Iskola énekkara. Szegő János polgár- mester köszöntője után színes műsort láthatnak az érdeklődők. Fél ötkor a Pincegalériában dr. Arató Antal és dr. Vogel Ist­vánná magángyűjteményének kiállítását nyitják meg. A megyei ünnepséget csütör­tökön 14 órától a megyeháza dísztermében rendezik meg. A műsorban többek között Jakus Tímea, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Karnagyok Kómsa, Bá­lint Érika és a jászfényszarui For­tuna együttes, a Tisza Tánc- együttes szólótáncosai lépnek fel. Ünnepi beszédet Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke mond. Stanley Norman: Piros lámpás ház az őrszigeten (3.) Radar a hegycsúcson? Ferguson másnap reggel be­gyalogolt a faluba. De már a bekötőútnál észrevette, hogy a jövő-menő férfiak itt mind rövid nadrágot viselnek. Be­húzódott egy elhagyott helyre, és bicskájával, gon­dolkodás nélkül átalakította nadrágját. Azután hozzálátott az első feladat végrehajtásához: egy ócska rádió beszerzéséhez, mert megbízói nem kockáz­tatták meg, hogy Fergusonnál esetleg rádió adó-vevőt talál­janak. Végül eljutott a sziget villanyszerelőjéhez, ő javí­totta a falu rádióit is.- Mit keres nálam az úr? - méregette gyanúsan a jöve­vényt a szakállas öregember.- Egy jobbfajta rádiót. Megkapta. A készülék egy hordozható röntgengéphez hasonlított, de működött, az elemek még bírták. Az a vul- kánfíber kiskoffer pedig, amit hozzá kapott, minden gyanú felett állt. Éjfélkor már bordélyházi rejtekén hallotta is a neki szóló üzenetet. Tri- poliból sugározták az adást, amely egy teljesen semleges szöveget tartalmazott. Fergu- sonnak fejben kellett megfej­tenie a titkos kódot, mert nem volt szabad leírnia. Elő­ször is minden tizedik szót kellett egymás mellé rakni, majd a szavakat a megadott sorrendbe Összeolvasni. Az üzenet így hangzott: „Ez az első kapcsolatfelvé­tel. A korábbi parancsokat az alábbi sorrendben hajtsa végre: először jelentsen a la­kosság hangulatáról, ellátásá­ról, a mozgósítottak számá­ról. Ezután derítse fel a szi­get német és olasz csapatai­nak elrendeződését, harcér­tékét, utánpótlását, s ami a legfontosabb: állapítsa meg, hogy a 800 méteres csúcson van-e ellenséges radarállo­más. Megfigyelési adatait nem később, mint egy hét múlva várjuk később megha­tározandó módon. Stop. Ezt a vételt nyugtázza a hajnali 1- kor érkező Halifax gép piló­tájának sárga fényű morze- lámpával. A gép öt percet fog körözni ezer méteren. A pa­rancsnok. Stop.” Húsz kém egyhavi feladata - gondolta Ferguson, és le­hunyt szemmel még egyszer emlékezetébe véste a tenni­valókat, majd tűvé tette az egész házat valami áttetsző sárga anyagért. Nem talált semmit. Már fél egyet muta­tott az órája, már hallotta a Halifax mély búgását, amikor meglelte a szennyes közt a madam sárga selyem hálóin­gét. Akkora volt, hogy azzal nem egy zseblámpát, hanem egy fényszórót is betakarha­tott volna. Levágott az öv­pántból egy darabot, fogta zseblámpáját, és kisietett az apró móló végére. Kikereste a nádastól legjobban védett helyet, kivárta a pontos időt, és akkor felfelé fordított lámpáján ötször leadta a megbeszélt jelet. A pilóta rövid számybille- getéssel jelezte, hogy látta a jeleket, majd a magasba emelkedett, és eltűnt a felhők között. Ferguson a biztonság ked­véért meghallgatta a BBC hajnali 3-kor kezdődő „örök­zöld zeneprogramját”, ame­lyet parancsnokai amolyan titkos tartalék üzenetközvetí­tőként ajánlottak a figyel­mébe. Négy óra tájban már majd lecsukódtak a szemei, amikor Louis Amstrong re­kedt hangján ezt énekelte: „Tudtam, hogy rázizzensz majd sóhajomra / és szíveink egy ütemre dobogják majd végig / a déltengeri éjsza­kát...” Az üzenet neki szólt: „Mindenekelőtt a radar­állomás felderítéséhez lásson hozzá, mert annak működése megnehezítené az offenzí- vát.” Ferguson kiugrott az ágy­ból. Még szerencse, hogy ko­rábban meglelte Angela ócska Via Reggia biciklijét, amit szépen rendbe is hozott. Odakint már virradt, úgy gondolta, két-három óra alatt eléri a hegycsúcsot, ha erő­sen tapossa a pedált a szer­pentinen. Ferenczy Europress Következik: őrmester, ku­tassa át! Kisúji kalendárium A város újratelepülésének 280. évfordulójára közel háromszáz oldalon ismét megjelent a kisúj­szállási kalendárium. A naptár mellett tartalmazza a református és katolikus ünnepeket, szó van benne az időjárásról. Felvillan­nak az ezeréves ország száz év­vel ezelőtti ünnepei, méltatják Szent István jelentőségét, bemu­tatják az elmúlt év kitüntetettjeit, és láthatjuk 1913-ból azt a házi­rendet, amely kötelező érvényű volt a református iskolákra. Megismerhetünk néhány sikeres pedagóguspályát, szó van a ka­lendáriumban Kisújszállás kül­földi testvérvárosairól, a helyi sportsikerekről, híres kun étel- specialitásokról és még sok min­denről. Ára 250 forint, és kapható a városházán, a piacfelügyelőnél, a könyvtárban, a könyvesboltban, a református lelkészi hivatalban, a két mezőgazdasági szövetke­zetnél és a gyógyszertárban. Jász-Nagykun-Szolnok megye 120 éve címmel jubileumi előadói délutánt szerve­zett tegnap Szolnokon a megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társaság. A résztvevők meg­hallgathatták Kaposvári Gyula (képünkön), dr. Szabó László, Papp Izabella és dr. Botka Já­nos előadásait. • fotó: mészáros

Next

/
Thumbnails
Contents