Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-16 / 13. szám

1997. január 16., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal • • Ötvenéves a földvári gimi Éppen ötven évvel ezelőtt, 1947-ben nyitotta meg kapuit a tiszaiöld vári gimnázium. Az azóta eltelt fél évszázadban sok diák érettségizett le a Hajnóczyban. Nagy fába vágta a fejszéjét az iskola, amikor arról döntöttek: megpróbálják összehívni egy­kori diákjaikat, hogy együtt ünnepelhessék meg a kerek évfordulót. Nem olcsó mulat­ság ennyi levelet szétküldeni; erre pályázaton nyert pénzt az intézmény. Mivel hosszabb idő megszervezni egy ekkora eseményt, ezért a következő tanévre csúszik át az ünnep­ség. A tervek szerint felelevenítik az egykor országszerte fellépő színjátszó kört egy előadás ere­jéig. Az öregdiákokat megkér­ték, ha van kedvük, akkor utol­jára mutassanak valamit a mos­tani irodalmi színpados gimna­zistáknak. Valószínűleg vala­melyik sikerdarabot újítják fel, bár ez nagymértékben függ a régiek vállalkozó kedvétől. A Tiszaföldvári Diákok Ba­ráti Köre - melynek célja, hogy a volt diákokat és taná­rokat az alma mater köré tö­mörítse -, a jeles évforduló tiszteletére egy emlékkönyvet ad ki. A kiadvány külön-külön fejezetet szentel a végzett és a jelenleg is tanuló diákok elért eredményeinek, valamint a ta­nároknak. -pókász­Saját kislányaikat gyalázták meg (Folytatás az 1. oldalról) A két vádlott terhére rótt bű­nök legsúlyosabbika a „neve­lése alatt álló személy sérel­mére, folytatólagosan elköve­tett erőszakos közösülés” bűntette volt. E mellett szinte eltörpült a többi vád - szemé­rem elleni erőszak, erőszakos fajtalanság, kiskorú veszé­lyeztetése -, a különböző lo- pásos ügyeik pedig egyenesen elenyészőkké váltak. A Szol­noki Városi Bíróság tegnapi zárt tárgyalása után a Sólyom- váriné dr. Csendes Mária ta­nácsa által meghozott és ki­hirdetett ítéletet maguk a vád­lottak sem kifogásolták. Fel­lebbezés nélkül elfogadták a Balogh Józsefre és nejére ki­mért 12, illetve 10 évi fegy­házbüntetést. Mindkettőjük szülői felügyeleti jogát meg­szüntette a bíróság. A gyere­kek a nevelőintézettől remél­hetik sorsuk jobbra fordulá­sát. -hgy­A KRISTÓF DECEMBERI SZERENCSÉSEI:- KUN TAMÁS - SZOLNOK- JÁRDÁNYI DÓKA MÁRIA - ABONY- DR. BAKSAI ISTVÁN - SZOLNOK ? KRTISTÓF Férfidivat Szolnok, Magyar u. 6. Szeptembertől indult az alapfokú művészeti oktatás a szandaszőlősi általános iskolá­ban, melynek keretében közel háromszáz gyermek tanul néptáncot. Az intézményben ti­zenöt éve folyik néptáncoktatás, de most első alkalommal tartanak féléves táncvizsgát. Fel­vételünk a hatodikosok nyilvános megmérettetésén készült. fotó: mészáros Feléleszthető a nagykunsági rizstermesztés Vállalkozói övezet lesz a repülőtér Az ország rizstermesztő terü­letének nyolcvan százaléka a Nagykunságban van. Ezen a vidéken akár 19 ezer hektá­ron is lehetne a vízi gaboná­val foglalkozni, a valóságban azonban ennek csak a töre­dékén folyik termesztés. Mindez a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Területfejlesztési Tanács tegnapi, megyeházán tar­tott ülésén hangzott el. A témák között szerepelt ugyanis a nagy­kunsági rizstermesztés rekonst­rukciós programja. A Nagykun Együttműködési Társulás (amelynek tagjai Kun­madaras, Kunhegyes, Berek­fürdő, Karcag, Kisújszállás, Kenderes, Mezőtúr, Túrke ve, Kétpó és a megyei önkormány­zat) a KEVITERV AKVA Kft.-t kérte fel arra, hogy készítsen egy tanulmányt arról, miként lehetne föléleszteni és fölfejleszteni a nagykunsági rizstermesztést. Erre elsősorban azért van szük­ség, mert a térség települései ke­resik az előrelépés útját. Ugyan­akkor a rizsnek biztos piaca lenne, hiszen az utóbbi tíz évben jelentősen megnőtt a fogyasztás, a hazai termelés viszont csak az igények 10-15 százalékát tudja kielégíteni. A Nagykunságban termesz­tett rizst a karcagi hántolóüzem­ben fel is tudják dolgozni. Ha si­kerülne a térségben a rizster­mesztést fölfejleszteni, közel félezer munkavállaló alkalma­zására nyílna lehetőség. A me­gyei területfejlesztési tanács úgy döntött, hogy meg kell tenni a szükséges lépéseket annak érde­kében, hogy a rizstermesztési program megvalósuljon. A kunmadarasi volt szovjet katonai repülőtér sorsa ugyan­csak téma volt a területfejlesz­tési tanácsi ülésen. Kezdemé­nyezik a repülőtér vállalkozási övezetté nyilvánítását. A repülő­tér és a hozzá tartozó objektum privatizációjára az év közepe után kerülhet sor. Különösen jól jön a segítség az abádszalókiaknak Nem hagyják magukra a rászorulókat A hideg tél Abádszalókon külö­nösen megkurtítja a családok pénztárcáját, hiszen az idegen­forgalmi holt szezonban jóval korlátozottabb a helyi lakosság pénzkereseti lehetősége. Ezért nem csoda, hogy a téli időszak­ban nő azoknak a száma, akik szívesen vesznek mindennemű segítséget az önkormányzat, a karitatív szervezetek és a helyi vállalkozások részéről. Az ön- kormányzat először is azzal pró­bált segíteni, hogy még decem­berben kiosztotta a rászorulók központi gyógyszertámogatását, hozzájárult a tüzelési költségek­hez, és egymillió forinttal támo­gatta százhúsz gyermek napközi ellátását. Jól jött az itt élőknek a megyei Vöröskereszt januári akciója is, amelynek révén száz család ju­tott ezer-ezer forint értékű élel­miszercsomaghoz. Ezzel párhu­zamosan január 17-ig kapják meg az érintettek a helyi Meleg­tanyai Szövetkezet 80 mázsányi burgonyaajándékát. Külön fi­gyelmesség az önkormányzat ré­széről, hogy a hivatal járműve házhoz szállítja az abádszalóki­aknak az adományokat. P. M. Százmillió forintnyi adomány (Folytatás az l. oldalról) legalább 10 ezer forint szja-t fizetnek, merthogy ennek egy százaléka éppen 100 forint, s az APEH ennél kisebb összeg­gel „nem foglalkozik”. Bár egyenként az összeg nem nagy, azonban - előzetes becs­lések szerint - mintegy 80 ezer adózó hozhat majd ténylege­sen döntést, s összesen mint­egy 100-130 millió forint ván­dorolhat így a különböző szer­vezetek kasszáiba. Fontos tudni azt is, ha nem élünk - idén először - ezzel a lehetőséggel, akkor adóforint­jaink továbbra is a büdzsét gyarapítják, azaz eltűnnek a mindent elnyelő államkasszá­ban. Az előbbiekben leírtak miatt ne lepődjön meg senki, ha az elkövetkezendő hetekben isko­lás korú gyermekeink külön­böző szórólapokkal térnek haza, vagy ha postaládánk esetleg számos, adakozásra felszólító levelet tartalmaz. Szakemberek szerint egyéb­ként - magyar szokás szerint - jó, ha az adózók fele él majd az új lehetőséggel. ein Frankofon ünnep Ma hazánkba érkezik Jacques Chirac, a Francia Köztársaság el­nöke, és természetesen kétnapos itt-tartózkodása alatt fontos, magas szintű hivatalos tárgyalásokra kerül majd sor, ahogy ez ilyenkor dukál. Az azonban korántsem tartozik a szokásos ese­mények sorába, ami a látogatás első napjának délutánján törté­nik: magyar frankofon diákokkal találkozik az elnök. A Nem­zeti Sportcsarnokba invitálják az ország franciául tanuló-be­szélő (innen a frankofon) középiskolás diákjait - s egy-egy in­tézetből tizenöt tagú küldöttség képviseli majd őket, hogy meg­töltvén a hatalmas csarnok lelátóit, igazi franciás ünnepet ülje­nek, vidám hangulatban, sanzonok, rockmuzsika „társaságá­ban”. De felhangzanak majd azokból a levelekből is, a legjobbak, melyek pályázatra születtek, s melyek címzettje minden eset­ben egy-egy francia barát. A fénypont pedig az elnök bátorító szózata azokhoz, akik e szép és hasznos nyelv, a francia szor­galmas tanulását vállalják; annak a nyelvnek az elsajátítását, mely újra a kedveltek közé tartozik az idegen nyelvek sorában. És a lelátókon - örvendetes mód - ott lesznek megyénk, Jász- Nagykun-Szolnok frankofon diákjai is, szép számban. Szolnok­ról csaknem százan, kabátjukon ott díszlik a kék-fehér-piros trikolórral díszített kitűző, rajta a vonzó felirat: La fete de la francophonie, azaz szélesebb értelembe., .éve, a francia barát­ság ünnepe. Mert valójában ezt a gondolatot, ezt az érzést van hivatva táplálni e nagyszabású találkozó, az elnök és a magyar diákság találkozója is. Hisz kik lehetnének a két nép közötti ba­rátság erősítésének elhivatottabb ápolói, ha nem azok, akik kö­zös nyelven tudják kicserélni gondolataikat, franciául. És vajon a közelgő jövő, várható európai unióbeli tagságunk nem téte­lezi-e fel, nem követeli-e meg a közeledésnek ezt a csaknem el­engedhetetlen nyelvi formáját? Egy másik nép nyelvének ismerete, tudása a kölcsönös, jobb megismerés hathatós eszköze, hogy vele, általa gyümölcsöző kapcsolatok - gazdaságiak, szociálisak, kulturálisak - szület­hessenek az élet minden területén, akár egy-egy régió között is, nemcsak országosan. Közelebbről, rólunk szólván, hogy erő­södjenek azok a már meglévő kapcsolataink, melyek megyén­ket, Jász-Nagykun-Szolnokot is különböző francia vidékekhez, intézményekhez kötik, közöttük a picardiai Somme megyéhez - immáron „szerződésileg is”. Amikor a sportcsarnokban felcsendül majd a diákok ajkán franciául is a Marseillaise, s miközben hallgatják magát a fran­cia elnököt, a találkozó ifjú résztvevői bizonyára a jövőre is gondolnak; arra a jövőre, mely belátható időn belül közös lehet az Unióban azzal az országgal is - másokkal egyetemben -, amelynek első emberét látja most vendégül Magyarország. Valkó Mihály Hobbija a csontfaragás- Saját szórakoztatásomra csinálom ezt a dolgot, de a híre már szinte az egész világba eljutott - mondta Jászárokszálláson An­tal János, aki polgári foglalkozása szerint gázszerelő, hobbiból pedig művészi színvonalon űzi a csontfaragást. A nem kevés kézügyességet igénylő, fáradságos munkával el­készült alkoásai eljutottak már Izraelbe, Svájcba, Németor­szágba, Franciaországba. Ennek ellenére soha nem tudott megélni ebből a kedvteléséből. Ha így lett volna, nem foglalkozna a gázsze­reléssel. Amikor annak idején zsűriz- tetni vitte munkáit, a bírálók is megilletődtek egy pillanatra, nem tudták, hogy a csontból, agan­csokból készült darabokat ho­gyan értékeljék. Végül a népi iparművészeti tanácshoz küldték. A képzőművészet különböző formái mindig közel álltak hozzá, csontfaragással pedig - egy szob­rász barátja révén - 25 éve kez­dett el foglalkozni. A művésze­tekről nagyon sokat tanult rajzta­nárától, Erki Bélától. Nem sok nyilvános kiállítása volt még, mert - mint mondta - ezek általában pénzbe kerülnek. Legutóbb például egyetlen négy­zetméternyi területet napi ötezer forintért kapott volna meg. így aztán legtöbb „tárlaát” lakásában rendezi meg. Aki érdeklődik Antal János csontfaragó munkái iránt, az előtt nyitva áll ajtaja. Sokszor becsapták a műkeres­kedők. Volt, hogy másfél éves munkájának veszett nyoma, mi­után a kereskedő elvitte a szobro­kat. Ilyen csalódások miatt meg­megtört az alkotókedve. Egyszer végleg be akarta fejezni a fara­gást, és két évig nem is alkotott. Végül győzött az alkotni vágyás. Miskolcra vezettek a szászbereki cserbenhagyó nyomai Az indexbura volt az áruló jel Tavaly december tizenhatodikán este, a szolnoki rendőrség ügyeletére érkezett bejelentés szerint súlyos-életveszélyes álla­potban volt az a kerékpáros férfi, akit feltehetőleg egy gépkocsi gázolt el. Sérült tehát volt, a balesetet okozó járműnek azonban a hűlt helyét lelték. Találtak viszont néhány műanyagdarabot... Mindenesetre nem dúskáltak a hátrahagyott nyomokban a Szászberek és a Jászladány kö­zött történt baleset helyszínén a rendőrök. Az igazságügyi mű­szaki szakértő számára azonban mégis akadt értékelhető körül­mény. Találtak egy külső visz- szapillantótükör-darabkát, de ráakadtak egy akkor még isme­retlen gépkocsitípusra valló irányjelző burára is. Ez bizo­nyult a legbiztatóbb jelnek. A lelet alapján beazonosították: minden bizonnyal egy Avia te­herautó okozta a balesetet. A helyi számítógépes nyil­vántartásban szereplő, ilyen tí­pusú járművek ellenőrzése nem vezetett eredményre, más kör­nyéken kellett tovább keresni a cserbenhagyót. A segítségnyúj­tás nélkül továbbálló teherautó feltételezett útiránya alapján ki­terjesztették a keresést Heves és Borsod megye területére is. Éppen egy hét múlva történt, hogy a miskolci egyenruhások rátaláltak a keresett járműre. A teherautó, amelyen a sérülések megegyeztek a korábban meg­állapítottakkal, egy ottani cég tulajdonában van. Nem okozott túlságosan nagy problémát, hogy kiderítsék, a kérdéses na­pon ki ült a volán mögött. A kérdőre vont fiatalember aztán bevallotta: ő volt az, aki elso­dorta a kerékpárost. A szembe jövő forgalom fényei elvakítot­ták, és már nem tudta időben megkezdeni a kerékpáros elő­zését. A baleset után megállt, visszament, látta a következ­ményeket. Akarta értesíteni a rendőrséget, de a legközelebbi településen, Jászladányban nem talált működőképes tele­font. Tovább nem is próbálko­zott, Miskolcig egyfolytában nyomta a gázpedált. Nem tudni, miben bízhatott, de meglepe­tésként érhette őt a közlekedési rendőrök gyors nyomozása. A sértettnek csontja törött, nincs tehát életveszélyben. A felelős­ségre vonás akkor sem lett volna elkerülhető, ha a sofőr becsületesen megáll, jóllehet a kerékpár nem volt kivilágítva és a vezetője sem volt színjó­zan. Ám az, hogy nem nyújtott segítséget, csak tetézi a bajt. -h­A XXI. század könyvtára A jelenlegi helyzet alapján várható, hogy április végére befe­jezik az építők a munkát az új megyei könyvtárban. Termé­szetesen utána még sok tennivalójuk lesz a könyvtárosoknak, mire elmondhatják, hogy minden a helyére került, s kezdőd­hetnek a „szürke” hétköznapok. Bár ahogy a terveket hallgatom, egyre kevésbé látszik valószí­nűnek, hogy azok a bizonyos hétköznapok valóban szürkék lesznek. Bertalanná Kovács Piroska igazgató először a technológiaváltásról beszél. Fo­lyamatosan számítógépre viszik a könyvállomány és az olvasók adatait. Egy darabig párhuza­mosan működik a hagyományos és a számítógépes katalógus, de négy-öt év múlva már csak az utóbbi áll majd az olvasók ren­delkezésére. A szolgáltatásokat ingyenes hírlapolvasó és gyors- tájékoztató részleg egészíti ki. Bár még munkások dolgoz­nak az épületben, már formáló­dik az idei program, amely vár­hatóan ősztől kínál érdekes ren­dezvényeket. Valószínűleg szeptemberben tartják az ünnepélyes nyitást, megváiják vele hűséges olvasó­ikat, a közép- és főiskolás diá­kokat. Ötévente rendszeresen meg­rendezik a hagyományos Ver- seghy-emlékülést, amely az idén esedékes, sőt több évfor­duló is kapcsolódik hozzá: Ver­seghy Ferenc születésének 240., halálának 175., a szolnoki Ver- seghy-kutatás megindulásának 25. évfordulója. Ugyancsak ősszel tartják, immár negyedik alkalommal a könyvtári kulturális hetet. A megyei könyvtár munka­társai szeretnék visszahozni a könyvhét régi fényét, jelentősé­gét, s más intézményekkel együtt keresik ennek lehetősé­gét. Tervezik, hogy helyet ad­nak a Verseghy Kör, a Finnugor Baráti Kör és más kulturális, önképző egyesületek rendezvé­nyeinek, író-olvasó találkozókat is szerveznek. Kiadói tevékenységük anya­giak miatt a korábbinál várha­tóan visszafogottabb lesz, bár a Verseghy-emlékülés anyagát mindenképpen szeretnék megje­lentetni. Várhatóan jelentős munkát ró a könyvtárosokra a szakszerve­zeti könyvtár állományának át­vétele, amelyről aláírt szándék- nyilatkozat van a megyei ön- kormányzat részéről. E célra egymillió forintnyi, pályázaton nyert pénz áll rendelkezésre, a megyei ellátórendszer kialakítá­sára pedig 2,5 millió. B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents