Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-12 / 290. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. december 12., csütörtök A térítésmentes Béres-cseppekért A Rák Ellen Együtt Egymá­sért megyei egyesületének tagjai és a daganatos betegek hálásan köszönik a Béres Alapítvány Teljes Életért Ku­ratóriumának a térítésmente­sen juttatott Béres Plusz cseppeket. A szer nagymértékben hoz­zásegíti a betegeket, hogy tel­jes értékű életet élhessenek. Ezúton köszönjük az egyesü­let vezetőségének a szerve­zőmunkát. Egyesületi tagok Kérdezték- Azt hallottuk, hogy a 70 év fölötti férj és a 65. évét betöl­tött feleség mentesül a tévé­előfizetési díj alól - írja egyik szajoli olvasónk. Szeretné tudni: valóban jár-e ez a ked­vezmény? * A jelenleg érvényben lévő pénzügyminiszteri rendelet szerint mentesül a tévé-előfi­zetési díj megfizetése alól: az egyedül élő 70 éven felüli személy, az önálló háztartás­ban élő házaspár és az élettár­sak, ha mindketten elmúltak 70 évesek; az a 70 éven felüli személy, aki önálló jövede­lemmel nem rendelkező hoz­zátartozóját eltartja, a 100 százalékos hadirokkant, a sú­lyosan látás- és hallássérült; valamint az I. és II. csoport­beli rokkant. A mentességet csak az életkor betöltését követően lehet igénybe venni. A tévé­előfizetési díj a műholdas és kábeltelevíziós műsorok véte­lének ellenértékét nem tar­talmazza, erről az érdekeltek külön szerződésben állapod­nak meg. Jövő év január 1-jétől új rendelet lép életbe, amely tar­talmaz változásokat. Hiteles adatok 1956 történetéről Nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott Mezőtúron dr. Kahler Frigyes, a Veszprém Megyei Bíróság főbírája, a Sortüzek ’56 című kiadvány szerkesztője, illetve szerzője, aki 1993-94-ben az akkori kormány megbízásából a Tényfeltáró Bizottság elnöke volt. Az előadás az 1956-os tör­ténések sorrendjében pontosí­tott tisztázatlan fogalmakat, hiteles dokumentumok, jegy­zőkönyvek alapján. Világossá vált több olyan esemény és fogalom, mely eddig a nagyközönség előtt ismeretlen vagy homályos volt. Az előadás befejezése után résztvevők még sokáig kérdé­seikkel ostromolták az elő­adót. T. B.-né, Mezőtúr A szelevényi házasságkötő teremben tett fogadalmat - immáron másodszor - hűségre és szeretetre Szanda Béla és felesége, Szilágyi Gizella. Az ötvenedik házassági év­forduló alkalmából három gyermeke, négy unokája, egy dédunokája - a képen Giziké néni ölében -, rokonok és jó barátok köszöntötték az idős házaspárt. (beküldött fotó) A november 30-ai szolnoki, jó hangulatú Edda-buli után néhány rajongó kedvenc zenekarának tagjait a Sport­csarnok hátsó kijáratnál várta. Lehettek talán nyolcan-tízen; aláírásokra, fényképre és jó szóra vártak. Bár a zenészek siettek, készsége­sen álltak rajongóik rendelkezésére, hiszen ők nem csak zenéjükről híresek, hanem szeretetük- ről is. A gyerekek még várakoztak kicsit, mert a basszusgitáros és a dobos valamivel később ér­kezett; az ajtó előtt türelmesen ácsorogtak a srácok. A zenészek - hogy ne az utcai sötétség­ben vakoskodjanak -, az ajtóhoz másfél méter­nyire, egy asztalnál dedikáltak. Mindenki bol­dog volt. Egy darabig... Mert odajött egy ötven év körüli ember, és agresszíven felszólított mindenkit a távozásra. A gitáros - művelt, kul­turált ember lévén -, kis türelmet kért az úrtól. De füle mellett elsuhantak a szavak, tovább mondta egyre durvább megjegyzéseit. A gitá­ros, szelíden, újra türelmet kért. Mindezt persze hiába. A férfi trágár szavakkal, anyagi dolgokat emlegetve, tovább folytatta a jelenetét. A gitá­ros, aki közismert szerénységéről, nem vála­szolt vissza, látszólag csak az őt szerető és tisz­telő ifjak kérésére figyelt. Talán ez a némaság bosszantotta a legjob­ban az „intézkedőt”, s kis híján fellökte őt, s tovább sértegette. Az ifjú dobos - aki minded­dig egy szót sem szólt -, már nem tűrhette to­vább a trágárságot, ezt a méltatlan helyzetet, és visszaválaszolt, de közel sem olyan bántó szó- használattal, ahogyan amaz: megkérte, hagyja már abba ezt a hepciáskodást. Mivel eredménye nem volt a szóváltásnak, valamennyien kivo­nultak a sötétségbe. Ezzel elejét is vették egy kevésbé kívánatos folytatásnak, mert mindany- nyian tisztában voltak azzal, hogy ha a férfi va­lamelyik zenészhez hozzáér, a rajongók nem hagyják annyiban. A zenészek és a rajongók fel nem fogták, mi lehetett az oka a férfi agresszivitásának. Hiszen nem hangoskodtak, nem nyúltak semmihez, senki útját nem állták el, nem ártottak senkinek, s mégis a legnagyobb durvasággal bántak ve­lük. Miféle bátorság kell ahhoz, hogy valaki így beszéljen kulturált emberekkel, ahogyan a ku­tyával sem szokás? Ugye, az ilyen nem -vár tiszteletet és udvari­asságot tőlem és a velem egykorú fiataloktól? Kovács Edit Koncertráadás Négy és fél év után közgyűlés A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Bíróság Cégbírósága fel­hívta a Jászladányi Ipari Szövet­kezet vezetőségének figyelmét arra, hogy résztulajdonosait minden közgyűlésre hívja meg. Az eltelt négy és fél év alatt ugyanis - figyelmen kívül hagyva a szövetkezet alapszabá­lyát - ezt elmulasztotta, a két­száznyolcvanöt nyugdíjas rész- tulajdonost éveken át tartották távol attól, hogy beleszólhasson az ipari szövetkezet ügyeibe. Ezúttal december 4-én, délután 2 órára valamennyien meghívót kaptak. Megtudhatták, hogy az eltelt évek alatt a közel ötszáz fős szövetkezetből és a sok mil­liós, gazdaságos termelésből si­került 34 fős szövetkezet csi­nálni úgy, hogy már eladták az asztalosüzemet felszerelésekkel együtt, a szállítóeszközöket, a gépeket. Létszámösszetételük is megváltozott: mostanra a har­mincnégy dolgozóból hat a ter­melő, a többi felső- és középve­zető, tmk-s, anyagbeszerző, éjje­liőr, takarító, adminisztrátor. A szövetkezet gazdálkodása évek óta veszteséges. Már két esetben 35 százalékkal leértékel­ték az üzletrészeket, s úgy néz ki, hogy a mostani év eredmé­nyei után a harmadik leértékelés is megtörténik. A szövetkezet meghirdette az üzletrészek visszavásárlását, 6.5 százalékos értékben. Ezt igénybe is vették százharminc- nyolcan olyan résztulajdonosok, akiknek százezer forint alatti üz­letrészük volt. Kaptak is érte - attól függően, hogy mennyi volt a címletük -, 500, 1000, illetve 2000 forintot. Ezek az idős em­berek annak idején 5 évtől 25 évig voltak a szövetkezet dolgo­zói. A közgyűlésen megkérdez­tük: mi lesz a sorsa a visszavásá­rolt üzletrészeknek? Azt a vá­laszt kaptuk, hogy visszaosz­tásra kerül, illetve eredménytar­talékba helyezik. Arra a kérdé­sünkre, hogy milyen eredmény várható ebben az évben, a válasz az volt, hogy az elmúlt 10 hó­napban 4-4.5 millió veszteség keletkezett. Arra, hogy ki a fele­lős a szövetkezeti vagyon elher­dálásáért, választ nem kaptunk. A résztulajdonosok álláspontja az, hogy nem a rendszerváltás az oka az eredménytelenségnek - mint ahogyan azt emlegetik, ha­nem - s ez a szövetkezet köny­veiben is kimutatható - több mint másfél évtizede kezdődött visszaesés; a rendszerváltás leg­feljebb felgyorsította azt. A szö­vetkezeti vagyon elherdálásának legnagyobb vesztese al a 285 idős nyugdíjas, akiket 1992-ben kisemmiztek, mert igen ala­csony vagyonrészt nevesítettek számukra. A most visszavásárolt üzlet­részért kaphatnak egy vagy két kilogramm húst. Igaz, az sem semmi! Gavaldik Mihály, Jászladány ny. szövetkezeti elnök Valami elveszett Járom a karácsonyi falut. Ideje, hogy szeretteinknek megvegyük a fenyőfa alá az ajándékokat, hisz mindjárt itt a karácsony. Az árukínálat bőséges, a választék is kielégítő, a kereskedők is is­merősek a butikokból vagy a piacról. Az évenként ismétlődő vá­sári hangulat uralkodik, a nézelődők forgataga változatos és színes: együtt tolong itt diák, nyugdíjas, alkotó derékhad és munkanélküli. Van, aki vásárol, akad nézelődő, időmúlató, és tolvaj is. A teret végigpásztázza a tekintet, emberarcokat ölel körbe, de minden idegen: a nézelődők nem keresik egymás te­kintetét. Lábuk elé néznek, mintha elvesztettek volna valamit. Pedig együtt vigadó nemzet vagyunk mi, ha gondolatainkat nem köti gúzsba valami nagy gond! Úgy érzem, az adventi ko­szorúk fényei is másképp világítanak, mint régen; csak nézünk tétován magunk elé. Lehet, hogy legdrágább kincsünk, a hitünk veszett el? S vele együtt két édestestvére, a remény és a szere­tet? Ha így van, nehéz lesz megtalálni. Törőcsik Ferenc, Szolnok Meglepetés az Abonyi úti iskolásoknak A Magyar Úttörők Szövetsége a Fővárosi Nagycirkusz Mikulás­előadására kedvezményes belépőjeggyel lepte meg a szolnoki, Abonyi Úti Általános Iskola száznyolcan kisdiákját. Négy autó­busz indult el a gyermekekkel a fővárosba. Az utazás költségeit a Furfangos Fürkész Gyermekszervezet biztosította. Vezetőjének, Vargáné Vígh Judit tanítónőnek ezúton köszönjük a szervezőmun­kát és a támogatást, külön köszönjük az MÚSZ vezetői anyagi tá­mogatását, hiszen ezzel megvalósulhatott gyermekeink nagy-nagy örömére egy elérhetetlennek tűnő kívánság. Huri Ferencné, Szolnok Tizenhat iskola - tizenhat produkció A szolnoki Belvárosi Általános Iskola diákönkormányzata nagy si­kerű Mikulás-diákgálát rendezett a város általános iskoláinak. Vár­hegyi Attila polgármester, a rendezvény védnöke köszöntő szavai után látványos, színvonalas produkciókkal mutatkozott be tizenhat iskola. A zsűri a legjobb előadásokat értékes ajándékokkal jutal­mazta. A siker igazolta, hogy óhajunk találkozott az iskolák elképze­léseivel. Erre építve, hagyományteremtő szándékkal tervezzük, hogy meghirdetjük jövőre is. Támogatóinknak ezúton is köszönjük, hogy adományaikkal hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Agócs Mihályné igazgatóhelyettes Mikulás járt a jászberényi mozgáskorlátozottaknál Megtartottuk immár hagyományos Mikulás-ünnepségünket. A kö­szöntő szavak után a Nagyboldogasszony Katolikus Általános Is­kola diákjai mutatták be műsorukat: karácsonyi dalokat hallgattunk kedves előadásban, majd a színjátszó csoport betlehemes játékát néztük meg. Köszönjük a felkészítő tanároknak és a gyermekeknek a szép, hangulatos műsort. Megjelent sortársaink ajándékcsomagot is kaptak. Azoknak, akik nem tudtak eljönni az ünnepségre, Aszó­diné Gabika és dr. Tóth Józsefné személyes látogatás alkalmával adta át. A csoport tagjai felkeresték a mozgáskorlátozott gyerme­keket a Maci oviban, s elvitték ajándékainkat. Legközelebb január 31-én, pénteken találkozunk, a szokott helyen. Gerőcs József kultúrfelelős, Jászapáti A tehéntartó gazdáknál is csordultig telt a pohár A mezőgazdaságban kialakult válság nem kíméli az állattartó kisgazdákat sem. Aki nem akar teljesen tönkremenni, igyekszik gyorsan megszaba­dulni az állatállománytól. Úgy tűnik, állattenyésztés nélkül is el lehet képzelni a magyar me­zőgazdaságot. Nem akadt még olyan intézkedés, amely ve­lünk törődött volna. A rend­szerváltáskor megálmodott családi kisgazdaságok csak képzelgések voltak. Közülünk sokan mindössze a próbálko­zásig jutottak, képtelenek megfelelni például az új teját­vételi kihívásoknak. A kegyet­len, kemény munkát igénylő ágazat sikertelensége a legki­tartóbb, legelszántabb magán­gazdákat is térdre kényszeríti. Ä habot a tortánkra 1997-ben kapjuk meg, amikor is a gazda, kényszerből, ár alatt értékesí­tett állata után a bevételből adót fizet. így az angol kerge­kór pusztítását is felül lehet múlni, magyar módra. Gulyás János, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszte­letben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyil­vánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A szeretetre Berekfürdőn lehet rátalálni Nincsenek elmosódott emlékeink szeretett kisfalunkról, mert ma is hazajárunk. Egyetlen szál - rokoni kötelék - az egész faluval összeköti még lelkünket. Hál’ istennek, mert így tárul elénk újra a kis falu összefogása, gondoskodó szeretete. Szomorú ese­ményt szépít meg az a sok-sok szerető gondoskodás, mellyel nap mint nap találkozunk. Nagybátyánk, Horváth János lábát nem tudták már megmen­teni, amputálni kellett. Milyen kegyetlen a sors, mondhatnánk, de mily nagy kegyet ismerhettünk és tapasztalhattunk meg ezál­tal. Szó nélkül mellette elmenni nem lehet. Le kell, hogy írjuk, hogy mindenki előtt példa legyen: ahol legnagyobb a kétség, ott van időben a segítség. Mert azóta, hogy nagybátyánk hazake­rült, annyi szerető szív vette körül, annyi emberi kéz nyúlt segí­tőkészen érte és oly sok szerető lélek bizonyította, hogy segíteni szerétéiből, önzetlenül ma is a legszebb emberi cselekedet. Em­beri? Talán ez már annál is több! Drága kisfalunk, kedves polgármester úr, doktor úr, Bod- nárné Magdika, Molnámé Ibolya, Bihari család és mindnyá­jan, kedves, önfeláldozó, segítő barátaink, ismeretlen ismerőse­ink, hálás köszönet érte! Kívánjuk, hogy a szeretet ünnepén minden lélek ilyen szeretetben részesüljön! Boldog karácsonyt és szeretetben gazdag új évet kívánunk mindenkinek. Szeretet­ben gazdagot, mert az nem kerül pénzbe. S lehet ennél szebb ajándékot kapni? őrizzék ezt a szeretetet, és ne engedjék soha kialudni lángját! Hálával őrzünk mindenkit szívünkben. A Lővei lányok: Jutka, Erzsébet, Margit Küldjön egy képet! A jákóhalmi görbe híd A felvétel Jászjákóhalmán készült. Egy évvel ezelőtt - még a tél beállta előtt - adták át a teljesen átépített Tarna-hidat. Az eredetileg 1951-ben épült híd - mely Közép- Európa egyetlen görbe hídja volt akkor - megérett az átépí­tésre, hiszen nem ekkora forgalomra tervezték. A kép1 .i a magyar és lengyel építők egy csoportja látható. Fodor István, Jászjákókalma A gyermekekért dolgozunk Gyakran tallózgatok a Szer­kesztőség postájából c. rovat levelei között. Megesik, hogy késztetést érzek magam is egy-egy téma megerősítésére, vagy éppen az ellenkezőjére. December 5-én olvastam A pedagógusbérek emeléséhez c. levél sorait. Engedjenek meg néhány gondolatot! Nem csak a pedagógusok alacsony bére volt egész évben a téma, hasonló gondokkal küzdenek a vasutasok, az egészség- ügyiek, a rendőrök és folytat­hatnám. A baj csak az, hogy főleg a szó folyt róluk, pénz kevésbé csörgött a pénztárcá­jukba, mert az infláció miatt béremelés akár ne is lett volna. Tizenöt éve vagyok a pe­dagóguspályán, nettó 24 eze­rért. Soha nem voltam elége­detlen, sokkal inkább opti­mista, és ma sem bántam meg, hogy ezt a hivatást vá­lasztottam. A gyerekek között megélt élmények, szeretetük, ragaszkodásuk kárpótol. Tud­juk, sokan irigylik tőlünk a szünidőket, de higgyék el, kü­lönösen a gyerekeknek kell ennyi pihenő. (Azt is tudom, hogy más pályán dolgozók­nak is járna a pihenés, feltöl- tődés.) Egyre több feladat, fe­lelősség hárul a gyerekek ne­velésében a pedagógusokra, s helyzetükből adódóan - hi­szen napi 6-8 órát együtt vannak - próbálnak helyt­állni. Pihenés nélkül képtele­nek lennénk - természetesen a szülőkkel karöltve - a gye­rekek testi-lelki békéjéért, fej­lődéséért dolgozni. Kívánok magunknak peda­gógusoknak, a szülőknek és mindenkinek, aki felelősséget érez a jövő nemzedékének neveléséért, kitartást, türelmet és a legfontosabbat: egészsé­get e farkastörvényű világ­ban! Márton Józsefné, Szolnok

Next

/
Thumbnails
Contents