Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-07 / 287. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. december 7., csütörtök Levél Iváncsik Imrének, a megyei önkormányzat elnökének Tisztelt Elnök Úr! A megye egyetlen, nagy múltú, kulturális folyói­rata, a Jászkunság, soha nem kapott annyi szakmai - és teszem hozzá: olvasói - elisme­rést, mint az utóbbi években, Körmendi Lajos szerkesztése idején. Érthetőek a megyei önkormányzat anyagi nehézségei, s ha nem is tekinthető szerencsés­nek, elfogadható, hogy a megye évi másfél mil­lió forintnál többet nem tud áldozni erre a célra. Hihető, hogy ez esetben nem kínálkozott más megoldás a lap további működtetésére, mint az, hogy pályázat útján keressenek kiadót a folyóiratnak. Tudomásul vehető, hogy nem a szakmai szempontok érvényesültek a megyei önkormányzat oktatási, kulturális és sportbi­zottságának ülésén, amikor a Jászkunság jövő­beni működtetőjére tettek javaslatot a bizottság tagjai. Ám az mélységesen felháborító, hogy éppen a kulturális bizottság foglaljon állást arról, hogy a jövőben nincs szükség irodalomra a Jászkunság c. folyóiratban (amely lap jó ideje az egyetlen megjelenési lehetőség az irodalom számára a megyében). E minősíthetetlen kijelentés - tudomásom szerint - példátlan a fiatal magyar demokráci­ában, s messze túlmutat azon - az önök által egyre kevésbé titkolható - szándékon, hogy a jelenlegi főszerkesztőt menesszék. Megítélésem szerint a bizottság tagjai mesz- sze túllőttek a célon. Ezért kérem Ont, hogy vizsgálja (vizsgáltassa) ki a történteket, s a kér­déssel érdemben foglalkozzon a soron követ­kező közgyűlés. Ezúttal kérem a magam s ezt az állásfoglalást sértőnek tartó (róemberek nevé­ben, hogy minket a bizottság tagjai kövessenek meg! A döntéshozók szájából most végre a saját fü­lünkkel hallottuk, amiről eddig (ám régóta) csak sejtéseink voltak: ennek a megyének nincs szüksége irodalomra. Itt, ezen a tájon a legjobb esetben is csak megtűrték a gőzös fejű költőket, elvarázsolt prózaírókat, most azonban napnál világosabban elénk tárták: amputálni való üsz­kös testrészei vagyunk mi az Alföld kellős köze­pének. Ebben a megyében - mint akárhol másutt az országban - százmilliókat költenek zenére, színházra, képzőművészetre, tudományra, bár jól tudom, soha nem eleget. Ám most mégis szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a kultu­rális bizottság állásfoglalása nyomán Jász- Nagykun-Szolnok megye még áttételesen sem fog egyetlen fillért sem áldozni az irodalomra. Persze a lázas éjszakákon ezentúl is szület­nek versek, s hosszú, kitartó munka árán regé­nyek lapjai halmozódnak, kötetnyi novellák gyűlnek össze. Mert az irodalom - a maga ter­mészete szerint - tovább él. Csak majd itt, ezen a tájon senki nem tud róla. Ezzel is szegényeb­bek leszünk. Tisztelt Elnök Úr! Fentebb azt kértem, hogy ^ bizottság tagjai kövessenek meg minket, bár jól tudom, hogy legfeljebb erre számíthatunk, többre nem, hisz’ mint láthatjuk, a bizottság szemében az iroda­lom nem egyéb, mint iroda-lom. Tisztelettel: Seprősi-Czárán György Falu a városban? A bal oldali képen a Kölcsey út látható. A Juhász Gyula utcában sem jobb a helyzet. Az itt lakók kicsi apróságaikkal és iskoláskorú gyermekeikkel naponta vergődnek ki innen reg­gelenként s jutnak haza esténként. A kikerülhetetlen gödrök rendszeresen okoznak kárt és bosszúságot az autósoknak. Az elmúlt tizenöt év alatt több útépítési akció halt el, ideje volna elkezdeni - és be is fejezni mondják az itt lakók. Mentőknek, tűzoltóknak ide bejutni majdnem lehetetlen. A javasolt árokrendszer sokat segíthetne, ha nem úgy épülne, ahogyan a Gorkij-Wittman út sarkán: itt ugyanis az árok magasabbra sikeredett a járdánál (jobb oldali fotó). Az itt élők szerint sok kis település messze megelőzte már Szandaszőlőst. (Beküldöttfotó) A társaság privatizációja az ÁPV Rt. jogkörébe tartozik December 1-jén jelent meg a lapban Egyszerűen az utcára? címmel a Szolnoki Papírgyár Kft.-vel foglalkozó írás. A hivatkozott cikk bevezető­jében az áll, hogy „részlet abból a levélmásolatból, amelynek eredetijét a Szolnoki Papírgyár Kft. üzemi tanácsának elnöke és a szakszervezeti bizottság titkára postázott a cég ügyve­zető igazgatójának”. Ez a köz- léis helytelen, mert a hivatkozott szervek ilyep tartalmú..jlevelet nem postáztak részemre. Ezzel szemben tény viszont, hogy a hivatkozott szervek november 23-án az idézetben szereplő le­velet az ÁPV Rt. etikai és tranzakciós ellenőrzési ügyve­zető igazgatóságának küldték meg. A cikkben az áll, a levél aláírói a „a cégvezetéstől azt kérik, hogy ezt vegye figye­lembe a pályázatok elbírálásá­nál.” Ez a tájékoztatás helytelen, minthogy a levél aláírói ezt a kérést nem a Szolnoki Papír­gyár Kft. cégvezetésétől, ha­nem az ÁPV Rt. fentebb hivat­kozott igazgatóságától kérték. A megjelent cikkből az a helytelen következtetés lenne levonható, miszerint a Szolnoki Papírgyár Kft. cégvezetésének hatáskörébe tartozna a társaság privatizációja, holott ez az ÁPV Rt. kizárólagos jogkörébe tar­tozik. A cikk azt sugallja, mintha a Szolnoki Papírgyár Kft. ügyvezetését kellene a le­vél aláíróinak meggyőznie ar­ról, hogy a társaság privatizáci­ója során a munkavállalók ér­dekeit érvényesítse. Ezzel szemben tény, hogy a Szolnoki Papírgyár Kft. privatizációjá­nak elhatározásába, továbbá abba, hogy a társaság privatizá­ciója az egyszerűsített privati­záció keretében történjen, va­lamint abba, hogy az egyszerű­sített privatizáció milyen felté­telekkel került kiírásra, a társa­ság ügyvezetésének semmilyen beleszólási lehetősége nem volt és jelenleg sincs. Dohanics János ügyvezető igazgató Jelentős dátumok Jászjákóhalma életében no­vember 19-e és 29-e jelentős napok. Az Erzsébeteket a tele­fonvonalak köszöntötték, a hó­nap végére pedig megjött a ve­zetékes gáz. Mindössze tíz csa­lád maradt ki a szolgáltatásból, de ők is hamarosan élvezhetik a meleget. A Tigáz szakembe­rei az első bekötést ünnepé­lyessé tették; a község egyik legidősebb polgárának házá­ban, Muhari Józsefnénál he­lyezték üzembe a gázkészülé­ket. Ünnepélyes gázgyújtás nem volt: majd ha minden igénylő gázhoz jut, akkor lob­ban a láng. Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin A Mikulás ajándéka hefyett Ötéves kislány vagyok. írni még nem tudok, ezért anyukámnak diktálom a levelet... vagyis a: úgy volt, hogy azt mondtam anyukámnak: írjon levelet a Mikulásnak s kérje meg. ajándékozza meg Varga Mária dotor nénit valami nagyon széppel! Erre ő azt mondta nekem: a Mikulás csak jó gyerekekhez megy, jó felnőttekhez nem. Ezen én igen elcsodálkoztam, s azon is, hogy apukám sem tudta ennek okát megmagyarázni, pedig ő mindem tud! A mi dotor nénink Szolnokon, a Móra Ferenc úti rendelőben gyógyít. Engem születésem óta, egyfolytában. Nyolc hónapos koromban például kór­házba kerültem. 6 bejött hozzám meglátogatni, mert... (itt apukám közbe­szólt és azt mondta: ez az. amit nem lehet és talán nem is kell megmagya­rázni. ezt csak érezni lehet!) Szóval, mostanában megint meggyűlt a bajom a bacilusokkal és vírusokkal. Néhány hete nagyon lázas lettem. A doktor néni és a kectves, aranyos asszisztens néni vizes törülközővel hűtötték a testem, babusgattak, vigasztaltak. Ezek után már a szűri sem fájt annyira. A múlt héten ismét volt egy mérkőzésem a vírusokkal, de a doktor néni segítségével legyőztük. Legutóbb, amikor a doktor néni megtudta, hogy beteg lettem, azonnal eljött hozzánk, mert a délutáni rendelésig nyugtalankodott'volna! Anyukámat rendszeresen ellátja jó tanácsokkal, s gyakran belenéz apukám torkába is, mert ö könnyen elkapja a gyermekbetegségeket. Ezért aztán csak úgy hívjuk: a MI doktor nénink. Én sehogy sem értem: mért nem visz neki a Mikulás ajándékot? Pedig igazán megérdemelné! S ha már ajándékot nem kaphat, szeretném, ha tudná, mi nagyon szeretjük! Mindannyian. Ui.: Azt mondta az anyukám, ne írjuk ide a nevemet (bár tudom, ilyet nem illik tenni), mert biztos vagyok abban, nagyon sok család érez hasonlóan iránta. Miniiskola, tizennyolc diákkal. Ezzel a címmel adtunk hirt Jáeziványból november 22-én a kicsinyke tanin­tézményről. A harmadik-negyedik osztályban a verseny azért folyik, ki nyomja meg előbb a csengőt. fotó: m. j. Szolnok polgármesterének válasza Ferencz Tibornénak, a me­gyei nyugdíjasklubok érdekvédelmi és kulturális szövetsége el­nökének Sokadszor csalódtunk címmel megjelent írására: Tisztelt Asszonyom! Az Új Néplap november 30- ai számában olvastam leve­lét, amelyet valószínűleg már korábban eljuttatott a szer­kesztőséghez. Szomorúan ol­vastam, mert bár valóban nem tudtam részt venni az önök rendezvényén, úgy tu­dom, december 1-jén, 14 órakor lesz egy fórum éppen az önök szervezésében. (A megrendezett fórumon a vá­ros polgármestere jelen volt - a szerk.) Sajnálom, hogy .ön, akivel mind ez ideig - s re­mélem a jövőben is - korrekt kapcsolat alakult ki, immár második alkalommal adja nevét egy olyan levél megje­lenéséhez, amely látszólag ugyan a nyugdíjasok érdekeit védi, a háttérben mégis egé­szen más érdekek húzódnak meg. Ugyanakkor szeretném azt is elmondani, hogy még az 1990-es tevékenységem kez­detén felvettem a kapcsolatot a nyugdíjasok kulturális egyesületével, több alka­lommal dolgoztunk együtt különböző akciókban. így például Önnel is, amikor az önök nagybányai látogatását és ajándékozását szerveztük. Talán némi leegyszerűsí­tése az idős emberekkel való foglalkozásnak a Városi Mű­velődési Központ épületének kérdése. Talán megemlíthető lenne, hogy az önkormányzat hány idősek klubját újított fel vagy alakított ki, hány férő­helyet bővített vagy alakított ki a szociális otthonokban az elmúlt években. Sajnálom, hogy ezeket Ön ki- vagy elfe­lejtette írásából. Mint ahogy azt is sajnálom, hogy sze­mély szerint magam képvi­seltetve voltam a november 16-ai fórumon sok más részt nem vevővel ellentétben. önnek igaza van. A város nem dönthet a Városi Műve­lődési Központ épületének sorsáról, de Önnel ellentétben állítom, hogy nem is döntött róla november 23-án. Talán az ön tájékoztatásáért felelő­söket lenne érdemes megkér­dezni, miért nem mondták el, hogy éppen azt szeretnénk, amit kérnek: „a szerényebb igények és kisebb pénzű kö­zösségek támogatását”, ön mondja, s önnek igaza van: „Nem szabad, hogy pártérde­kek határozzák meg a VMK jövőjét”, s közben észre kell vennie, hogy párt- és magán­érdekeket szolgál véleményé­vel. Még egyszer sajnálom, hogy ismét igaz lett a mon­dás: „Tégy száz jót s egy rosszat, a jót elfelejtik, a rossz megmarad.” Viszontlátásra: Várhegyi Attila polgármester Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Népi ihletésű alkotások tárlata A Jászdózsai Általános Iskola - Speciális Szakiskola és Diákotthon diákönkormányza­tának két vezetője - Tábori Anett és Palotai Réka - nagy­szerű kezdeményezéssel lepte meg a falut. Az itt élő emberek népi ihletésű alkotásait össze­gyűjtve olyan kiállítást ren­deztek, amely átfogó képet nyújtott a községben élők mű­vészethez kötődő mindennap­jairól. Annyi anyag gyűlt ösz- sze, hogy a szervezők a bőség zavarával küszködtek. A kiál­lításnak helyet adó művelő­dési ház is kicsinek bizonyult a hatvanöt alkotó munkájának bemutatására. Holló László népi iparművész sem tudott nemet mondani a gyerekek felkérésének, s több sikeres külföldi kiállítás után itthon is bemutatkozott; sőt megnyerte a KDNP budapesti belvárosi szervezetét is, amely 50 ezer forinttal támogatta a rendez­vényt. A megnyitón Tábori Anett köszöntötte a megjelen­teket, majd Szerencsés István polgármester szólt elismerő szavakkal a diákönkor­mányzat kezdeményezéséről. Velics Gyula, a KDNP buda­pesti szervezetének képvise­lője adta át hat kategória díja- zottainak jutalmát. A kiállítási anyagok nagy száma miatt előre nem tervezett különdíjak is gazdára találtak. A Holló- műhely alkotóközössége, az iskola és óvoda csoportjuta­lomban részesült, hárman ki­emelt díjat, heten elismerő ok­levelet vehettek át. A közön­ség is szavazhatott; ennek győztese Gyurkó Gábor ama­tőr festő lett. ő a helyi téesz által felajánlott különdíjat is átvehette. Túri László, a téesz képviselőjeként az alkalom­hoz méltó, kedves ajándékkal köszönte meg a két diákszer­vező munkáját. A diákönkormányzat egy hagyomány kezdetének tekin­teni ezt a jól sikerült rendez­vényt. Köszönet Holló Lászlónak és Velics Imrének, valamint a Tarnamenti Tsz vezetőségé­nek-. hasznos szakmai tanácsa­ikkal és anyagiakkal is támo­gatták a kiállítást. Kósa Ferenc tanár Jászdózsa A cukorbetegségről Egyesületünk elnöke az orvos és a beteg bizalomra épülő kap­csolatáról beszélt azon a talál­kozón, amelyet a napokban szerveztünk a cukorbetegek klubjában. Egészség, harmónia, szeretet, siker - ez mind hozzá­járul az egészséges életmód ki­alakításához - hallhattuk. Szó esett a magas vérzsírszint diétás és gyógyszeres kezeléséről; hasznos táplálkozási tanácsokat és jól használható segédanya­gokat kaptunk. A gyógyszeres kezelést foglalta össze egy má­sik előadás. Az évenkénti el­lenőrző vizsgálatok fontossá­gára is felhívták figyelmünket. Annyi segítséget kaptunk ezen a találkozón, hogy már csak rajtunk múlik, hogyan élünk vele.' Orbán Józsefné, klubvezető A közrend érdekében Rendszeresen jelennek meg írások Szolnok közbiztonsá­gáról és rendjéről a lapban. Sajnos a témában megjelent cikkeket nem követi látvá­nyos jávulás. Erről persze nem önök tehernek. Némi té- pelődés után fogtam tollat. Indítékom az, hogy az elmúlt napokban a város központjá­ban, a Szapáry úti autóbusz- megálló várójának második üvegtábláját is kitörték isme­retlen tettesek. Korábban a Tisza mozi, még korábban a tiszaligeti autóbuszváró üveg­táblái estek a vandalizmus ál­dozatává. Az éjszakánként randalí­rozó, ordítozó ifjúságot a rend őrei autóból ülve figyelik a belváros utcáin. Régi jó mód­szer, amit Európában ma is sok országban eredményesen alkalmaznak: a körzetéért fe­lelős rendőr posztja. Gyer­mekkoromban őt úgy nevez­ték: a „sarki rendőr bácsi”. Ez azt jelenti, hogy egy- egy körzetnek van gyalogo­san vagy kerékpárral közle­kedő rendőre, aki felel nappal és éjjel körzete rendjéért és biztonságáért. Az a tapasztalom, hogy a belvárosi autós járőrözés tel­jességgel hatástalan. A rend­őrautó láttán a randalírozók behúzódnak valahová, s ami­kor tiszta a levegő, még dü- hödtebben tombolják ki ma­gukat azon, ami a kezük ügyébe kerül. Tárnái Tibor Szolnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents