Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-24 / 249. szám
1995. október 24., kedd Megyei Körkép 3. oldal Szolnokon az ünnepi szentmisét a Vártemplomban Gacsári Kiss Sándot celebráltaFOTÓ: B.S. • • „Ötvenhatban nagyon féltem” ’56 irányt mutatott Kitüntették a polgármestert Jászjákóhalmán hétfőn délelőtt 10 órakor hagyományosan koszorúzással kezdődött az ünnepség az Öreg Iskola falán 1991-ben elhelyezett 1956-os emléktáblánál, ahol a pártok, szervezetek mellett elsőként koszorúzott az e hónapban alakult Polgári Kör. Ezt követően a Közösségi Házban Farkas Evelin szavalata után Tóth István országgyűlési képviselő, az MDF megyei elnöke tartott megemlékezést. Az ünnepség végén Notheisz János, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat jászsági elnöke 28 éves ismeretterjesztő munkájának elismeréseként Kátai Gábor Emlékérmet adott át Fodor István Ferenc polgármesternek. Törökszentmiklóson szombaton ünnepeltek. Délután fél háromkor a főtéri Hősök szobránál az önkormányzat koszorúját helyezte el Pongrátz Gergely, az ’56-os Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke, Szegő János polgármester, Bajusz Katalin és Sántha Albert alpolgármester. A városi ünnepséget a művelődési központ felújított pódiumtermében tartották. Az ünnepségen részt vettek azok a városlakók is, akik az 1956-os események aktív résztvevői voltak. Pongrátz Gergely ünnepi beszédében tárgyilagosan, de némi keserűséggel emlékezett vissza. Kiemelte, hogy a Nyugat segítség nélkül hagyta a forradalmi Magyarországot, így a magyarok szabadságvágyára 200 ezer orosz katona és 3 ezer páncélos bejövetele volt a válasz. Pongrátz Gergely könyvet is írt ezekről az eseményekről. Akkoriban sokan kérdezték tőle, hogy nem fél-e leleplezni az igazságot. „Ötvenhatban nagyon féltem. Azóta nem” - válaszolta. A város koszorúja a Hősök szobránál fotó: barna- Igaz a mondás, a halottak élnek, ha emlékeznek rájuk - mondta tegnap Karcagon a Városházán megtartott ünnepi önkormányzati ülésen dr. Szabad György történész, országgyűlési képviselő. Harminckilenc év telt el haláluk óta, s most mi tetteikre emlékezünk együtt azokkal, akik túlélték 1956. október 23-át, s ezt a szűk négy évtizedet. Az ’56-os követelések egész sora jelezte, mit kíván a magyar nemzet - folytatta, vagyis hogy rólunk, nélkülünk ne dönthessen senki. Ezt éppúgy értették a nemzetközi politikára, mint a nemzetire. Hazánk ’56-os legjobbjai úgy érezték, eljött az idő, amikor a vágyakat tetté lehet formálni. A fő követelések között találjuk: Magyarország szakadjon ki a hatalmi rendszerből, állítsák helyre a jogállamiságot, legyen többpárti parlamenti demokrácia, s ne egy párt bársonyfüggönyei mögött dőljön el, kinek mire van joga, legyen lehetőség arra, hogy a pártokban megfogalmazott nemzeti irányzatok elgondolásai a többségi elv alapján együttműködve alkossák meg, amire szükség van. Az a rövid idő akkor nem volt elegendő erre, ám ’ 87-ben az első lakitelki sátorban ismét megfogalmazódtak ezek a gondolatok. Az elhatározást itt is tettek követték, s eljutottunk az ellenzéki kerekasztal megállapodásához, mely megmentette Magyarországot attól, hogy az átalakulás vérbe merüljön - mondta Szabad György, majd szólt a ’89-es változások jelentőségéről. Mint mondta, ’56 irányt mutatott a változásokhoz. 1956-ban a 11 nap után életek vesztek el, hogy a fáklyafény magasra emelkedjék. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy akik a fáklyafénynél megvilágosodtak, ki tudják harcolni, hogy legyen folytatása Magyarországnak. Ha a nép akarja, ennek a folytatásnak a demokratikus intézményei állni fognak, s nem lesz szükség közéleti vértanúkra - zárta beszédét Szabad György. A megemlékezés után Koppány Mária előadóművészt hallgatták meg a jelenlévők, majd az Északi temetőben megkoszorúzták az ’56-os forradalom karcagi mártírjának, Kemény Pálnak a sírját. Elismeréseket adtak át Mezőtúron hétfőn délután a Felsőrészi temetőben, az 1956-os hősök kopjafájánál kezdődött az ünnepi megemlékezés, ahol a részvevők elhelyezték a kegyelet virágait. Ezt követően a városháza előtt Tomyi Győző, a megyei ön- kormányzat tagja mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy 1956. október 23-án győztek a polgári demokrácia, a keresztény értékrendet vállaló polgárság hívei, a társadalmi szolidaritás gondolatának követői. Október győzelme a demokrácia győzelmét, a polgári önszerveződést, a társadalmi szolidaritást, a többpárti parlamentarizmust jelenti. Az ünnepi testületi ülésen a megjelenteket dr. Németh Pál jegyző köszöntötte, majd Ádámné dr. Bagdán Piroska polgármester elismeréseket adott át. Mezőtúr díszpolgára kitüntetésben részesült dr. Patkós István egyetemi tanár. Pro Űrbe díjat kapott a 25 éves jubileumát ünneplő mezőtúri Szivárvány citerazenekar, Nagy Lajos honismereti gyűjtőmunkájáért, valamint Ondavay Tibor plébános. Ezen ünnepélyes alkalomból köszöntötték Jakab Istvánná vasdiplomás tanítónőt is. P. É. __________Keddi Jegyzet__________ •• Ü nnepelhettünk (volna) Talán annyiban különbözik a mostani ’ 5 6-os ünnepnap a korábbiaktól, hogy végre megszabadultunk az ünnep történelmi görcseitől. Végre számot vetettünk önmagunkban a forradalomról, és megfogalmaztuk azokat a lélekszorító érzéseket, amelyek ezt az ünnepet olyan szorongatóvá tették. Rájöttünk arra, hogy a történelmi közelség, a személyes tapasztalatok - érthető módon - ma még különböző érzésekkel töltenek el bennünket. Immár görcseinktől megszabadulva végre szabadon ünnepelhettünk, ki-ki a maga módján, és senki nem szólta meg a másikat. Ezért aztán volt, aki ünnepi lelket és ruhát öltött, majd lerótta kegyeletét a mártírok emléke előtt - átélve még egyszer azokat az emlékezetes napokat. Mások számára pedig az ünnep egyszerűen azt jelentette, hogy három napig nem kell dolgozni. Ők a kertben serénykedve, vagy a ház körül munkálkodva töltötték el ezt a három napot. Lehet, hogy olyan is volt, aki azt sem tudta volna megnevezni pontosan, hogy mire is most a hosszú hétvége. Aki figyelte az ünnepi eseményeket, megnyugodhatott: nincsenek már indulatok, nincs bosszúvágy, a történelmi megbékélésre, az összefogásra buzdított minden szónok, legyen az ’56-os veterán, vagy olyan valaki, aki az eseményeket csak történelmi tanulmányaiból (félretanulmányaiból) ismeri. És valóban: minden visszaemlékezésnek csak úgy van értelme, ha közben a jelenre és a jövőre gondolunk. A jövő pedig nem képzelhető el megbékélés és összefogás nélkül. Jóleső érzéssel nyugtázhatta azt is a politika iránt érdeklődő, hogy erre a három napra még a parlamenti pártok is békét kötöttek egymással. Félretették a nézeteltéréseket, tartózkodtak az acsarko- dástól, egymás szapulásától, a rózsásnak éppen nem nevezhető közhangulat felkorbácsolásától. Minden összejött tehát ahhoz, hogy csendben és nyugodtan ünnepelhessünk. Egy valami azonban nem tűnt el az ünnepnapokból: ez pedig a félelem, ami - valljuk be őszintén - mindig is jelen volt az ’56-os évfordulókon. Ennek a félelemnek viszont ma már igazán nem kellene megkeserítenie az ünnepet. És mégis, most is. Nem tudni pontosan, hányán is vettek részt azon a kormányellenes tüntetésen, amit október 22-én tartottak Budapesten Csurkáék. A felvonulók többsége bizonyára jogosan elégedetlenkedett sorsa miatt, mások esetleg csak a jó buli kedvéért vettek részt a demonstráción. Őket nem lehet hibáztatni azért, hogy kivonultak, akár meggyőződésből, akár a hecc kedvéért tették is ezt. Az ötlet kiagyalóit és megszervezőit annál inkább. A tűzzel játszottak ők, eléggé el nem ítélhető felelőtlenséggel. Az esemény szerencsére nagyobb baj nélkül végződött. Felfoghatjuk úgy is, hogy a magyar nép kiállta a próbát. Nyugalmat akar, békét és rendet, nem pedig felfordulást. Lehet, hogy ezzel az akcióval Csurka és a MIÉP végképp elszigetelődött, és helyrehozhatatlanul a politikai perifériára került. Lehet, hogy az eredeti szándékuk éppen a visszájára fordult, és az emberekben a nyugalom és a megbékélés iránti vágyat erősítették. Úgy legyen! BI Csendes, szolid ünneplés Füreden Túl csendes és túl szolid! Évek óta szinte azonos koreográfiával. Ezúttal a Zrínyi Ilona Általános Iskola és a Kossuth Lajos Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola diákjainak irodalmi műsora után dr. Kasuba János, a térség országgyűlési képviselője emlékezett a 39 évvel ezelőtti eseményekre és köztársaságunk kikiáltásának hatodik évfordulójára. Beszéde után próbáltam megfejteni a titkot: négy évtized elteltével miért olyan szenvtelen, tartózkodó a Tisza-parti város lakossága nemzeti ünnepünkkel kapcsolatosan? Miért csak „szűk családi körben” emlékeznek a pártok, hivatalok és szervezetek a Kossuth téri millenniumi em- lékm'ű előtt? Hol vannak azok, akik 39 éve zsúfolásig megtöltötték a település főutcáját, amikofa „Turul” szoborhoz Vonultak? Hol vannak az ő gyermekeik, a rokonok, s hol vannak azok, akik hitelesen helyre tehetnék az akkori történéseket: a munkástanácsok, a községi nemzeti bizottmány tagjai, a bölcs szónokok és az indulatoktól túlfűtött hangadók, a későbbi meghurcoltak és az őket meghurcoltatók? Vagy négy évtized csak úgy tudta konszolidálni a ma is feszülő indulatokat, hogy a „látens” félelmek, kételyek üressé teszik az ünnepet?! Mindenesetre a virágok és koszorúk az emlékmű talapzatára kerültek a tegnapi csendes, verőfényes őszön. Énnek azonban alig százan voltunk tanúi Tiszafüreden! Közülük nagyon kevesen voltak - gyanítom - azok, akik úgy érezték: MIÉNK ez az ünnep! Napjaink feladata, hogy megválaszoljuk, mikor lesz MIND- ANNYIUNKÉ? Mert így csak ledegradálhatjuk mindazt, amivel 39 éve és 1989-ben is példát mutatott a világnak ez a kis nemzet, melynek része volt, marad és lesz is Tiszafüred! Az ünneplőkkel ezt a választ keresem én is, aki négyéves voltam 1956-ban, így csak egyre emlékszem: nagyon féltem, amikor a tiszafüredi malomban lévő lakásunk ablakára lassan ráfordult egy orosz tank tornya. Az üveg mögött állva nem értettem, miért néz rám annak félelmetes csöve. Én csak sírtam, apám pedig a malomban őrölte a lisztet, mert kenyér akkor is kellett! Az ünnepeken, s a szürkébb hétköznapokon is... - percze Felhívás a megye irodalmi, művészeti folyóiratának működtetésére Kiadót keres a Jászkunság A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés Oktatási, Művelődési és Sportbizottsága a megyei közgyűlés határozata alapján a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő Jászkunság megyei folyóirat kiadására és működtetésére felhívást tesz közzé az alábbi feltételekkel:- Jelentkezhet: természetes és jogi személy, intézmény, egyesület, alapítvány, közhasznú társaság stb.- A megyei önkormányzat évi 1 500 000 forintos összeget biztosít a lap kiadására, mely a felmerülő költségek mellett (anyag-, nyomdaköltségek stb.), 1 főállású (titkárnő, gépírónő, ügyintéző) dolgozó foglalkoztatási kötelezettségével és annak költségeivel (évi 456 000 forint) is jár, illetve azt magában foglalja.- A megyei önkormányzat székházában helyiséget biztosít infrastrukturális háttérrel (számítógép, fűtés, takarítás, telefon stb.) Az ajánlat tartalmazza:- a szakmai koncepciót (minimális évi lapszám: 4)- részletes pénzügyi működési tervet, mely nem haladhatja meg az évi támogatás ösz- szegét (bevételi üzleti terv; milyen új lehetőségekkel egészítené ki a működés gazdasági feltételeit), melyet a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés Oktatási, Művelődési és Sportbizottságának kell benyújtani (5000 Szolnok, Kossuth L. u. 2.).- Beadási határidő: 1995. november 15.- Érdeklődni lehet: a Megyei Önkormányzat Művelődési és Népjóléti Irodáján az 5^379-933/162-es telefonon. A jelentkezésekkel az 1995. decemberi bizottsági ülés, ill. a közgyűlés érdemben foglalkozik. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés Oktatási, Művelődési és Sportbizottsága 5000 Szolnok Kossuth L. u. 2. Hároméves a magyar Suzuki. A Magyar Suzuki Rt. esztergomi gyárából immár három évvel ezelőtt gurult ki az első, Magyarországon gyártott japán kisautó. Az azóta eltelt időszakban mintegy 50 ezer példány talált gazdára a „mi autónkból”. A háromféle motorral, három, négy és ötajtós karosszériával készülő négykerekűekből három év alatt ötszázat értékesítettek a szolnoki Suzuki Alfa márkakereskedésben. FOTÓ: BARNA Nem hagyta magát Életveszélyes állapotban szállították tegnap hajnalban egy férfit a mezőtúri kórházba. A „tünet” szerint a hasát fájlalta, no persze nem azért, mert elrontotta, hanem azért, mert elrontották. Mégpedig csúnyán. Egy késsel beleszúitak. A rendőrség központi ügyeletétől kapott elsődleges információk szerint egy társaság tegnap hajnalban belekötött a mezőtúri éjszakában egy férfiba. Az „erős” legények a szokásos forgatókönyv szerint bántalmazni kezdték áldozatukat, aki viszont nem hagyta magát. A biztonság kedvéért magával vitt - minden bizonnyal ilyen késői órán nem szalonnázni való - késsel hasba szúrta R. Jánost, akit életveszélyes állapotban szállítottak a kórházba. R. az életveszélyen túlvan, mert sikeresen megoperálták, de tegnap délutáni érdeklődésünkkor állapotát továbbra is súlyosnak ítélték meg.
