Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-24 / 249. szám
4. oldal Exkluzív Interjú 1995. október 24., kedd \ Fodor Gábor: nálunk a vezetés csapatmunka A miniszter szerint a kultúrát nem az államnak kell eltartania Tényleg olyan langaléta, mint amilyennek a Híradóban látszik. Furcsán áll rajta az öltöny is, úgy tűnik, mintha kinőtte vagy kölcsönkapta volna. Esküszöm, az a típus, akinek utasításba kellene adni, hogy fogadásra is farmerban járjon. Borzas hajához, nyílt tekintetéhez ez illik a legjobban. A dolgozószobája? Amiért pazarlással, a közpénzek tékozlásával vádolták? A legpuritánabb miniszteri rezidencia, amit valaha láttam. Nincs benne semmi hivalkodás, legfeljebb csak célszerűség. Délután van, a minisztérium már kiürülőfélben.- Haza készül?-Jaj, dehogy. Ha végeztünk, még vár egy értekezlet, egy gyors sajtótájékoztató. Késő este lesz, mire hazakeveredek. Most három hónapos a fiam, higgye el, legszívesebben minden percet otthon töltenék.- Mindezt csak feltételes módban?- Persze.-Jó egy éve, amikor kinevezték a művelődési tárca élére, optimista volt. Mi maradt meg mára ebből?- Ma is optimista vagyok. De van, amit ma már másként látok, mert rá kellett jönnöm, sok minden illúzió volt. Főleg az ország gazda-' sági helyzetét illetően voltam naiv. Én is, meg sokan mások is a kormányban úgy gondoltuk, a valóságosnál egy fokkal talán jobb helyzetben vagyunk. Aztán hónapról hónapra egyre jobban ráébredtünk a tényekre. Ma már hiszek abban, hogy ki fogunk lábalni ebből a nehéz helyzetből. Meg fogjuk találni egy más elven működő, de igazságosabb társadalom felépítésének módját. Fiatalságában bízott- A megválasztása után azt nyilatkozta: abban bízik, hogy a fiatalsága miatt ebben a házban könnyebben el fogják fogadni. így történt?- Ha azt mondtam, hogy a fiatalságomat garanciának tekintem, akkor talán nem fogalmaztam elég árnyaltan. Az ember kora önmagában semmire sem lehet garancia. Sőt! Tudom jól, hogy amennyire előny a fiatalság, ugyanannyira lehet hátrány is. Előny, amikor az ügyek egy részét reflexek, előítéletek nélkül tudom kezelni, hátrány, amikor nagyon sokan nem tudják a koromat megbocsátani, tehát bármit teszek, az csak rossz lehet.-A minisztériumi apparátus külön világ. Megtanulni, beleszokni nagyon nehéz. Milyen gyorsan sikerült „hivatalnokká” lennie?- A munkatársaim is, én is elég hamar beleszoktunk. Nem véletlen, hogy nem magammal kezdem, hiszen egy döntően fiatal csapat alakult ki körülöttem, amelyből néhányan soha nem dolgoztak semmilyen hivatalban. Az egész közigazgatás legifjabb államtitkára - a gazdasági helyettesem, aki még nálam is fiatalabb -, mindössze 29 éves, bár komoly minisztériumi rutinnal rendelkezik. Akadnak más, idősebb, tapasztalt munkatársaim is.- Egyikiik-másikuk soha még egy vakot sem vezetett át az úton, nemhogy egy egész apparátust irányítson...- Ez nem így van. A kezdők egy év alatt, ha kemény munkával is, de belerázódtak. A művészeti területet felügyelő Török Andris, a 2000 szerkesztőjeként is mindig „magánzó” volt, de mára rengeteg tapasztalatot szerzett, és az egyik legfelkészültebb szakemberünkké lett. Honti Máriának óriási szakmai rutinja van, korábban már a házban is dolgozott. Papp Lajos fantasztikus tehetség, nagy szakmai felkészültséggel, Báthory Zoltán pedig nemzetközi hírű szakember. A gyakorlottabbak nagyon sokat segítettek a kezdőknek, és ettől lett csapatmunka itt a vezetés. Belenőttünk. Hatalom, rang- Lehet, hogy tényleg ez a jó szó. Bár azt mondják, a hatalom, a hivatali rang megváltoztatja az embert. A jellemet. A világhoz való viszonyt. Nem tapasztalt önmagán valami hasonlót?- Erre nehéz válaszolni. Mindenki kicsit elfogult önmagával. Nagyon remélem, hogy az maradtam, aki voltam. Az elveimet, az alapvető emberi értékekhez való viszonyomat megőriztem, sőt talán még erősítettem is. Persze nagyon sok tapasztalatot szereztem, ami alakított engem is, a munkatársaimat is. Nagyon ügyelek arra, nehogy többnek higgyem magamat, mint ami vagyok valójában, csak azért, mert itt ülök.- Van, aki szokta erre figyelmeztetni?- A barátaim, a szeretteim, a munkatársaim jelentik a kontrollt.-Kinek az ítéletében bízik leginkább?- A feleségemében. De a jó barátaim - szerencsére akadnak elegen - sem szívbajosak, ha ilyet tapasztalnak.- Mit szólna egy gyors számvetéshez? Ha szembesítenénk az egy évvel korábbi ígéreteivel?- Nyugodtan.-Annak idején teendőit említve első helyre sorolta a Nemzeti Alaptanterv kidolgozását, elfogadtatását, és azt ígérte, hogy ebbe a munkába szinte az egész pedagógustársadalmat bevonja.- Pedig ezt tartom az egyik legnagyobb eredményünknek. Soha ilyen széles körű disputa nem alakult ki a NAT-ról. mint az elmúlt évben, írásban, szóban csaknem 14 ezer észrevétel érkezett s ezt mind feldolgoztuk, ha lehetett, beépítettük a tervezetbe. Minden iskola megkapta az anyagot, szakmai fórumokat tartottunk, megkérdeztük az érdekképviseletek véleményét... Hadd ne soroljam. Elkészült a NAT, amelyet mind a Közoktatás-politikai Tanács, mind a Köznevelési Tanács - a tárca két legrangosabb tanácsadó szervezete - is elfogadott. Nemzetközi elismerést ígért-Második helyen említette a tankönyvek modernizációját. Ez hol tart?- Azóta tovább léptünk és az egész oktatás tartalmi modernizációját szorgalmazzuk, aminek csak része a tankönyvek átdolgozása. A NAT is ide tartozik. Elkészült a közoktatás fejlesztési stratégiája, ami korábban soha nem volt ebben az országban. Három évet adunk arra, hogy e dokumentumok alapján átírják a tankönyveket, új taneszközök, tantervek szülessenek. A reform anyagi feltételeit is megteremtettük: a közoktatás modernizációját segítő alapítványt az idén 300 millió forinttal hozta létre a kormány, és ugyanennyivel fogjuk jövőre is támogatni. A Soros-alapítvánnyal kötött megállapodás lehetővé tette, hogy megosszuk a feladatokat, eí- kerüljük a kettős finanszírozást. Mindez együtt majd egymilliárd forintot biztosít a modernizáció céljaira.- A harmadik ígérete az volt, hogy megteremtik a hazai egyetemi diplomák nemzetközi elismertetésének feltételeit.- Létrejött egy központ itt a házban, ami csak ezzel foglalkozik. Ausztriával már sokat léptünk előre, s belátható távolságba került, hogy a magyar diploma egész ' Európában „beváltható” legyen.-Azt vállalta, hogy széles körűvé teszik a továbbtanulás lehetőségét.- Az idén is jelentősen nőtt a hallgatói létszám, csaknem 20 százalékkal többen tanulnak a felsőoktatásban, mint tavaly. A ’80-as évek végéhez képest '95-ig majdnem megduplázódott a diákok létszáma.- Mert most kerülnek egyetemista sorba a hetvenes évek családi kedvezményei nyomán született gyerekek.-Voltak korábban is demográfiai hullámok, mégsem növekedett a diáklétszám. Én ezt a „nyitás” számlájára írom, de még mindig nem lehetünk elégedettek, mert a nemzetközi mezőnyben ezekkel a számokkal is csak a sereghajtók között vagyunk. Én a differenciált létszámnövelés híve vagyok: csak azokban a szakmákban szabad szélesebbre nyitni a kapukat, amelyekre társadalmi kereslet van, és szűkíteni kell, ahol elhelyezkedési gondok várhatók. A tanárokra, az agrárszakemberekre, az orvosokra gondolok elsősorban. Minden változásnak vannak támogatói és ellenzői, kedvezményezettjei és vesztesei. Most pedig valóban komoly változásokra készülünk.-Azt is megígérte, hogy javítani fogják a kultúra finanszírozásának anyagi feltételeit. Ma nem erről szól a Bokros-csomag.- Pedig e téren is jelentős javulás történt. Igyekeztünk módosítani azt a felfogást, hogy e területnek pusztán azért kell a pénz, mert a kultúra fontos. Mi most azt mondjuk: azért kell több pénz, mert értelmes elképzeléseink vannak, hogyan használjuk okosabban, hatékonyabban. Ennek az országnak az az egyik baja, hogy elfolynak a kezünkben a forintok. Azt találtuk ki, hogy adópolitikával, adókedvezményekkel, a Nemzeti Kulturális Alap szélesítésével, a kulturális járulékok növelésével lehetne az államtól, a politikától, az ideológiától független kultúratámogatási forrásokat teremteni. Az alapot az 1996-os költségvetés már úgy kezeli - ha a parlament is jóváhagyja -, mint e terület központi finanszírozóját. Fodor-csomag- Tulajdonképpen erről szól a nyáron közzé tett 12 pontos Fodor-csomag is. De mintha ezt lesöpörték volna az asztalról...-Egyáltalán nem! Én sikeresnek érzem még akkor is, ha tudom, hogy mind a 12 pont nem fog megvalósulni. Aligha fogják a privatizációs bevételek egy részét visszaforgatni a kultúrába, mert a költségvetésnek e bevételek minden fillérjére szüksége van. De megvalósult, amit a Nemzeti Kulturális Alapról írtunk, kidolgoztuk a Közkönyvtár éves programját. Még nyitott kérdés a személyi jövedelemadóból kulturális célokra felajánlható 1 százalék sorsa. Támogatják az MSZP- és az SZDSZ-frakció kulturális kérdésekkel foglalkozó tagjai, de igazi döntés még nem született erről, pedig benne van a kormányprogramban is.-Csak éppen a Bokros-programban nincs benne.-Odáig már eljutottunk, hogy a Pénzügyminisztérium nem ellenzi.- Ez már fél győzelem.- Hadd tegyek hozzá még valamit! A 12 pont - függetlenül sikerétől vagy kudarcától - elindított egy társadalmi vitát a kultúra finanszírozásának jövőjéről. Kezdünk ráébredni, hogy vannak az életben fontos dolgok, amelyeknek fenntartását nem feltétlenül csak az államtól kell elvárni, a polgárok maguk is áldozhatnak rá. A kultúra tipikusan ilyen.-Mennyi esélyt lát arra, hogy a ciklus közepére sikerül megteremteni az oktatásra fordított összegek érték- állóságát? 1- A gazdasági helyzet nem rózsás, de minden remény meg van rá, hogy javuljanak a folyamatok. Ha megindul egy felfelé kapaszkodás, akkor e pénzek reálértékét nem megőrizni, hanem növelni kell, és talán majd lehet is.- Ez olvasható a kormányprogramban is. Ön fogalmazta bele. Meg azt is, hogy növelni kell az egyetemek támogatását. Ugyanakkor drasztikus fogyókúrának vetették alá az intézményeket. Ha ezzel szembesítem, akkor is optimistán válaszol?- Igen. Meggyőződésem, hogy a mostani leépítések is csak a felsőoktatás érdekeit szolgálják. Igaz, fájdalmas lépések ezek, de elkerülhetetlenek a hatékonyság és minőség javítása érdekében.- Tavaly még perlekedett a Világbank szakembereivel, amikor szóba hozták az egyetemi létszámcsökkentés gondolatát, most a pártjukat fogja? Akkor nem volt elegendő információja, vagy a hivatala változtatta meg az álláspontját?- Sem erről, sem arról nincsen szó. A felsőoktatás vezétői, a jövőt mérlegelni hajlandó oktatók kiálltak a korszerűsítési elképzeléseink mellett, aminek csak egy része a hallga- tók-oktatók arányának javítása. Közösen dolgoztuk ki a normatív támogatás elveit éppúgy, mint a felső- oktatás legjelentősebb változásának koncepcióját: jövő évtől megkezdődik a valódi univerzitások kialakulása. Csökkentjük az egyetemek számát, javítjuk az együttműködésüket. Ami a Világbankot illeti? Nagyon sok olyan követelményt támasztanak, amelyeket saját érdekünkben is célszerű elfogadni, ugyanakkor egy sor kérdésben talán nem ismerik eléggé a közép-európai realitásokat.-Annak idején önökhöz került a tudomány támogatása is, de erről alig-alig hallani. Miért?- Csak a végrehajtás került hozzánk. A Tudománypolitikai Kabinet elnöke a miniszterelnök, én csak az alelnök vagyok. A forrásokat biztosító pénzügyi alapok jól működnek, jövőre is megőrzik az önállóságukat. Ha kíváncsi a magánvéleményemre: a kutatások támogatásakor a pályázat útján elnyerhető források a leghatékonyabbak. Ez a jövő útja. Jelen pillanatban örülni kell annak, ami van, még ha ez kevés is. Kell egy szupercsapat- Az volt az álma, hogy létrehoz egy szupertudományos intézetet, ahol a legtehetségesebb kutatókat foglalkoztatja, akiknek szellemi termékét államilag próbálják majd értékesíteni. Hol tart ez az ügy?- Ez tényleg talonban van. Túl sok pénz kellene hozzá, ami nincs. Az ötlet kész, leírtuk a struktúrát és várunk. Van mpg néhány másik, hasonló sorsú ötletünk is...- Mi lenne, ha ezeket az ötleteket „privatizálnák”, eladnák annak, akinek van pénze megvalósítani?- Ezek az ötletek nem eladók!- Milyen a viszonya az egyházakkal? Korábban nagyon tartottak egy liberális miniszter elveitől.- Tapasztaltam ezt a tartózkodást, azokat az előítéleteket, amelyekkel a szabadelvűséget kezelik. Pedig meggyőződésem, hogy hosszú távon az egyházak érdekeit is jobban szolgálhatja.^ a liberális gondolkodás, mint a klientúrára épülő felfogás. A kapcsolataink - úgy érzem - mára kiegyensúlyozottak, korrektek lettek, megszűnt az egymás iránti elfogultságunk.- Mi a helyzet a művészekkel?- Nem könnyű emberek. Sokan megszokták, hogy ez „ideológiai minisztérium”, ahol jó kapcsolatokkal el lehet intézni bizonyos dolgokat.-Ahol például állami megrendeléseket lehetett kapni.- Ma már ez nem így van. Nem vagyunk megrendelők, de elértük, hogy a társasági adókból kulturális kedvezményt lehessen kapni, ha valaki egy beruházás során szobrokat, festményeket is vásárol. Iskolákat, színházakat nem építünk. Talán csak a Nemzeti Színház lesz a kivétel, amelynek megvalósítására most új ötlet született. Nehéz a „gyengéknek”-Ha jól értem, az anyagiakat illetően a realitások felé hajlik. Pedig a miniszterek egyik dolga, hogy „kijáró emberek” is legyenek, minél több pénzt szerezzenek a tárcájuknak. Szokott lobbyzni? Vannak a kormányban partnerei, akik a pártját fogják? A „gyengébbek” nem szövetkeznek?- Minden miniszter a maga szekerét tolja, ezért viszonylag ritkán alakulnak ki okos és értelmes szövetségek. De előfordulnak. Nemrégiben valami ilyesmi történt, amikor a munkaügyi miniszterasszonnyal és a népjóléti tárca vezetőjével „összedugtuk a fejünket”. Jobban örülnék, ha nem szövetkezni kellene egy-egy ügy érdekében, hanem pontosan érzékelhető hangsúlyok szerint dolgozna a kormány.-Maradjunk talán a politikánál. Nagyon sok támadás érte, gyakran emlegették a közelgő leváltását is. Hogyan lehet dolgozni ilyen helyzetben?- Elsősorban miniszter vagyok, másodsorban az SZDSZ egyik vezetője, harmadsorban egyéni kerületi képviselő. Rendszeresen részt veszek a párt vezetőségi ülésein, minden döntéshozó fórumon. Legalább kéthetente elmegyek a választókörzetembe, a pénteki programjaimat ennek rendelem alá. Nem akarom sajnáltatni magam a rengeteg munka miatt, hiszen erre szerződtem. Ami a kormánytagságomat illeti? Nem foglalkoztat különösebben.- Ennyire biztos a pozíciója?- Mondhatnám azt is, hogy igen, azt is, hogy nem. A politikában semmi sem biztos, de az SZDSZ határozottan mögöttem áll, és sokan támogatnak az MSZP-ben is. Tudom, legalább ennyien vannak, akik bírálnak. Nem foglalkozom a székem stabilitásával.-Akkor sem bántotta a dolog, amikor a leváltása először szóba került? - Eleinte persze bántott. Másnapra túltettem magam rajta. Ma már nem érdekelnek a pletykák.- Nem tartaná bukásnak, ha felmentenék?- Egyáltalán nem.- És mikor érezné mégis úgy, hogy megbukott?- Ha úgy látszana, hogy amire vállalkoztam, amit ígértem, aminek a szolgálatára szegődtem, azt a magam hibájából nem tudom beváltani. Ma úgy tűnik, hogy ez nem fenyeget. Nagyon sok mindent elértünk, beváltottunk az ígéreteinkből. Talán furcsán hangzik, de a támadások egy része éppen azért irányul ellenem, mert igyekszem a kormányprogramhoz tartani magam. Akik bírálnak - ezt a programot kritizálják. A bukás az volna, ha más elvek szerint működnék.-Ez a torzsalkodás felemésztheti a politikai tőkéjét, a személyes hitelét.- Megeshet, ezzel számolok. A népszerűségi listán jóval hátrább kerültem, mint ahol egy éve álltam. Készültem rá. Ezen a poszton, a mai körülmények között ezt talán nem is lehetett megúszni. Levették a névtábláját- Tanított a budapesti jogi egyetemen. Ott van még a régi szobája ajtaján a névtáblája?- Azt hiszem, nincs. Egyrészt rosz- szul is volt kiírva a nevem, másrészt a létszámcsökkentés előtt lemondtam az állásomról.- Nem is tanít?- Sajnos erre már nem jut időm.- Pedig ez jó hátország, akár még visszavonulási út is lehetne.- Azt mondják az egyetemen, ha úgy alakul a sorsom, hozzájuk mindig visszamehetek. Somfai Péter A minisztert ma már nem érdeklik a pletykák fotó: imre Lajos
