Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-27 / 174. szám
6. oldal Agrárgazdaság 1995. július 27., csütörtök KMTOiWaamiiMaMait^ta^^^ ....... ...■ ■ ■•■ ■■ ■■ ,.■•■ „M.■,■„•■ ■ ■■■.■.' ■,■ ■ ■ .... -----............................................... A z elnök gyakori vendég a határban A nyári betakarítású növények 40 milliós árbevétel-kiesést „produkáltak” Közelkép a Túrkevei Mezőgazdasági Szövetkezetről Élni és élni hagyni Viszonylag • zökkenőmentesen ment végbe a vagyonnevesítés, majd pedig a szervezeti átalakulás. A korábban már önelszámoló egységként működő, termelő tevékenységet folytató ágazatokból egy tucat kft. alakult, melyek döntő többsége eredményesen gazdálkodik. Az utóbbi időben a sertés és a juh kft. gyengélkedett, ám a piaci pozícióik javulásával most már jobb egészségnek örvendenek. Keviben tehát nem élték fel a jövőt, nem vágták ki a törzsállatállományt, bíztak abban, hogy a felettük tomboló vihar majdcsak elmúlik egyszer. A jogbizonytalanság, a piaci viszonyok átrendeződése, a pénzügyi nehézségek állandósulása, az agrárolló nagymértékű szétnyílása jellemzi a ’90-es éveket. Csupán 19-en választották a kiválás útját, s a kárpótlás során kivitt területek döntő többsége, 13 ezer hektár visszakerült a szövetkezethez haszonbérbe. A holding vezetői igyekeztek a kárpótlási jegyeket a lehető legoptimálisabban hasznosítani, ezért élelmiszer-ipari cégek részvényeibe fektették. A szövetkezet jelenleg - sok más mezőgazdasági üzem kondícióihoz és a körülményekhez képest - irigylésre méltó helyzetben van, ám a tartalékok kifogytak. Változatlanul gond a nevetségesen alacsony jövedelmezőség, folyamatosan csökken a föld eltartóképessége. Egyelőre semmi remény az aktív tagok és a nyugdíjas tagok, valamint a A juhászat sokáig gyengélkedett, a piac ma már hálásabb dennapos politika támadások kereszttüzében választották elnökké Simon Józsefet, aki 1970 óta dolgozik a szövetkezetben. A gazdaság új „kapitányának” helyén volt az esze és a szíve, amikor e kegyetlen időszakban is igyekezett meggyőzni a tagságot arról, hogy a szövetkezeti gazdálkodásnak van jövője. A rendszerváltással együtt érkező új agrárszabályozás „eredményeként” csődhullám söpört végig az ágazaton, tradicionális szövetkezetek sora fejezte be pályafutását. Túrkevét nem érintette a csőd szele, súlyos vagyonvesztéssel ugyan, de sikerült átvészelni ezt az időszakot. Erre az időkre Simon József így emlékezik vissza: „Több tényezőnek köszönhető, hogy nem kerültünk csődbe. A legfontosabbnak azonban azt érzem, hogy a vezetés egységes maradt, a tagság pedig mellénk állt. Helyzeti előnyünk is volt emellett, hiszen a ’ 80-as évek beruházásaival (erőgépprogram, lineár- program) megalapoztuk a jövőnket. Később ez utóbbi már komoly pénzügyi nehézségek forrásává vált, a hitelek kamatai ugyanis az égbe szöktek, s bizony sok bűvészmutatványra volt szükség a talpon maradás érdekében". A gazdaság az országszerte elismert agrárszakember vezetésével az átalakulás során az akkori FM- vezetés által is szimpatikusnak talált holding típusú szövetkezés mellett döntött. Vajon mit hoz a jövő? A ’70-es évek vége, ’80-as évek eleje lényegében a klasszikus sikertörténet időszaka volt, látványos fejlesztésekkel és tisztességes jövedelmezőséggel. A ’80-as évek második felében már gyülekeztek a gomolyfelhők, a gazdálkodás közgazdasági feltételrendszere jelentősen romlott. Az akkor még ártalmatlan felhőcskék a _ rendszerváltást követően terebélyesedtek viharfelhőkké. A szövetkezeti, az átalakulási, valamint a kárpótlási törvény csapdákat állított a legjobban működő gazdaságoknak is. Ebben a zavaros időszakban, a minTúrkevén korábban sem dicsekedtek, de ma sem büszkék az első szövetkezeti város címre. Ettől függetlenül történelmi tény: 1948-ban néhány vállalkozó parasztember rájött arra, hogy milyen óriási lehetőségeket hordoz magában a közös gazdálkodás. A Keviben megalakult három téesz sorsa 1976-ban pecsételődött meg, a kor gigantomániájának szellemében ugyanis egyesítéssel létrehozták az ország egyik legnagyobb gazdaságát, a 17 ezer hektáros Vörös Csillag Termelőszövetkezetet. Nem kis kézügyesség szükséges a fűzbútorok elkészítéséhez külső üzletrész-tulajdonosok közötti antagonisztikus ellentét feloldására. A dolgozónak ugyanis elsődleges a munkahely megőrzése, s ezen keresztül a megélhetés biztosítása, míg a nyugdíjasok és külső üzletrész-tulajdonosok a minél nagyobb osztalékban érdekeltek. Idestova hetedik éve súlyos aszály sújtja a vidéket, ami minden évben sokmilliós árbevétel-kiesésért felelős. Bizonytalan a föld is, hisz egyrészt augusztusban 1400 hektár állami tartalékföld kerül a kárpótlási hivatal kalapácsa alá, másrészt 1997-ben - ami az elnök szerint már itt van a kertek alatt - lejárnak a földhaszonbérleti szerződések, s nem tudni, marad-e talaj, vagy ha igen, mennyi a szövetkezet alatt. Vannak ugyanis olyan vállalkozók, akik zsebből fizetik a földbérlőket, ezekkel pedig a gazdaság képtelen versenyre kelni. Aki ismeri Simon Józsefet, tudja, nem kenyere a panaszkodás. Az agrárágazat jelenlegi feltételrendszerét azonban mégsem hagyja szó nélkül.- Bűn tovább fosztogatni ezt a teljesen kiszolgáltatott ágazatot. Most már teljesen romokban hever. Sokkal többe fog kerülni az újjáélesztése, mint most egy gyors tőkeinjekció. A rendelkezésre álló szűkös forrásokból át kell csoportosítani pénzeszközöket a mezőgazdaság megmentésére. Ha a MÁV-ra van 180 milliárd forint, akkor erre a stratégiai ágazatra is kell, hogy legyen néhány milliárd. Ellenkező esetben a belföldi ellátás éppúgy veszélybe kerül, mint a nagyra törő, évi 3 milliárd dolláros agrárexporttervek. Úgy vélem, ez az ország nem bír ki több vargabetűt. Ötödik éve tart a bizonytalanság, egy hétnél hosszabb távra képtelenség gondolkodni. Bízom azért abban, hogy a döntéshozóink belátják, hogy erre az ágazatra az országnak szüksége van, s tesznek is ezért... Laczi Zoltán Fotó: Garai György A fűzüzem termékei keresettek Nyugat-Európában Megkönnyebbül terhétől a John Deere kombájn A holstein-fríz tehénállomány bőségesen ad tejet
