Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-17 / 140. szám
1995. június 17., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Bizonyítványosztás után Az elmúlt napokban, vagy épp ma került sor a tanévzáró ünnepségekre. A kis és nagyobb diákok kézhez vehették a bizonyítványt, melyben fehéren-feketén ott áll igyekezetük eredménye. Sokak számára boldog pillanat ez, s elhozza a megígért jutalmat. A tanévzáró ünnepségeken sok diák sikeréről hallunk, mert szorgalmasak, igyekvők, díjakat, versenyeket nyernek, dicsőséget hoznak az iskolának és nem kis örömet a családnak. Persze van rá példa, hogy kínos pillanatokra kerül sor, amikor magyarázatot kell adni arra, miért került az a kettes vagy hármas a bizonyítványba. Valójában azonban sok család számára idén nem is a bizonyítvány végeredménye a legfontosabb. Hanem az, hogy szeptemberben lesz-é iskola. Lesz-e hová járni a gyereknek, s lesz-e vajon jó pedagógus, aki megtanítja írni, olvasni, számolni szép, okos fiainkat? A magyar oktatásügy diadalmenete Eötvös József kultuszminiszterségével kezdődött. Az ő kultúrpolitikája révén születtek kiművelt emberfők, s tanultak meg ími-olvasni milliók. A középkorból egy modem, új korba vitte át a nemzetet az az iskolarendszer, melyet ő alapozott meg. Büszkék lehetünk arra, hogy Apponyi Albert is betöltötte ezt a tisztet, kinek kötődése a Jászsághoz több mint 50 évre tehető. A közoktatásban Klebelsberg Kunó programja is felülmúlhatatlan, hisz tanyasi iskolák olyan hálózata épült meg, mely az egyszerű emberek fiai számára is elérhetővé tette az iskoláztatást. Magyarországnak egyetlen elapadhatatlan kincse van, az a tudás, s az a rendkívüli szellemi képesség, mely több generáción át alakult ki, s melynek alapja az iskolai oktatás, a kultúra fejlettsége, támogatása. A sokat hangoztatott Európához való felzárkózás téveszme. Magyarország mindig is Európa része volt, és jelentősen hozzájárult Európa kulturális színvonalához, sőt a világ haladásához is. A népesség számához viszonyítva ma hazánk rendelkezik a legtöbb Nobel-díjas tudóssal. Ezek a tudósok itt jártak iskolába, itt érettségiztek, itt szereztek diplomát. Igaz, tudásukat a világ más tájékán kamatoztatták, de ez semmit sem von le annak értékéből, hogy ők innen származnak. Ma, bokros teendőik között a politikusok a nemzet érdekével ellentétesen épp azt az iskola- rendszert, azt az oktatásügyet és azt a kulturális értéket hozzák lehetetlen helyzetbe, melyet egy évszázad alatt épített fel ez az ország. Ha nem lesz iskola, hová jutunk? Az ideges tanító - aki attól retteg, hogy holnap már nem lesz állása -, miként fogadja majd a gyermekeinket? Holmi fiskális szempontok okán szétzúzzák azokat az intézményeket, ahol lehet, hogy ma is majdani Nobel-díja- sak koptatnák a padokat. Ezért aztán a mostani bizonyítványosztásban, meglehet, az a legnagyobb öröm, hogy még van iskola. Az érettségizettek számára sem kínál sok jót ez a társadalom. Evek óta hallják, hogy lesz tandíj, vagy talán mégsem, hogy leépítik az egyetemi, főiskolai oktatói létszámot, mert nincs pénz. Ugyanakkor háromszor, négyszer annyi diákot vesznek fel, mint amennyi végzősként elhagyja az intézményt. Számolni már ők is tudnak, és tudják, nem lesz elég kollégiumi hely, nem lesz elég oktató, nem lesz elég gyakorlati hely. Akiknek nem sikerül egy gumifalú felsőoktatási intézményben valamilyen „parkolópályát” elcsípni, azoknak a sorsa a legkeservesebb. A ’60-as, ’70-es években azzal riogattak bennünket a felnőttek, hogy majd megtudjátok, milyen az ELET, ha leérettségiztek. És megtudtuk. Ezerforintos állásba vattaembemek felvettek bennünket, és a lázas semmittevés legkülönbözőbb trükkjeit tanultuk meg az ÉLET-ben. Ez a keserédes lehetőség sok most maturáló fiatal számára nincs meg. A mostani kormány a pályakezdő munkanélküliek ellátását is megbok- rosította. így se állás, se pénz, se kilátás, se remény. A rendszerváltás hatodik évében oda süllyedtünk, hogy ez a társadalom nem tiszteli a jövőjét. Nem tiszteli azokat a fiatalokat, akik tehetségesen, felkészülten hagyják el az iskolapadot. Nem kínál nekik semmit sem, még a reményt sem, és ez a legnagyobb tragédia. Úgyhogy ajánlom néhány dühös olvasónknak, akik a nadrágszíj vagy a nádpálca után nyúlnának egy- egy bizonyítvány láttán, gondolkodjanak el. A gyermekek hibáiért a szülők is felelősek, de a jövőjükért is. Ez a jövő pedig sajnos nagyon szomorú, nagyon kilátástalan, nagyon reménytelen. Ez azonban már az egész társadalom felelőssége. oijjM- (/\ Alpár Ignác-díjat vett át a napokban megyei főépítészünk, Szinyei Béla. Az 1958- ban alapított elismerést többek között a Építéstudományi Egyesületben kifejtett munkájáért vehette át. A főépítész 1988 óta tevékenykedik megyénkben, ezt megelőzően Salgótarjánban és Debrecenben dolgozott. Irányításával számos általános és részletes rendezési terv készült, például a martfűi városközponté, illetve Kun- szentmárton általános rendezési terve is. Kép és szöveg: T. A. Csonka romacsalád Fiatalon költöztek össze 1991-ben. A fiú tizenhat éves volt, a lány csak tizenöt. A jászsági kis faluban, ahol ismerik egymást az emberek, nem lepődtek meg ezen, hiszen cigányoknál gyakori a korai házasság, az együttélés. Egyedül Zsanett édesanyja próbálta lebeszélni lányát, hiszen még a nyolc osztálya sem volt meg. A kapcsolat pár év múlva elromlott. Gondolhatnánk, a dolog egyszerű, mivel házasság nem volt, a lány visszaköltözik a szüleihez, és kicsit érettebben talán rátalálnak az igazi boldogságra. Reméljük, így lesz, de most még a bíróságot járják. Farkas Elemérrel a laktanyában találkoztam. Volt élettársát, Zsanettet már nem akarja látni, de annál jobban ragaszkodik kisfiához, aki július 3- án lesz hároméves. Ma már egyre több apa mondja, hogy ugyanúgy alkalmas a gyermeke nevelésére, mint az édesanya, de ritka eset, hogy cigány férfi követeli magának peres úton a fiát. Farkas Elemér, aki még egy hónapig a katonaruhát viseli, így kezdi:- Az elején jól megvoltunk, de egyre többet veszekedett velem az élettársam. Semmi nem volt jó. Aztán elpakolt, és vitte a gyereket is. Szerintem a kapcsolat miatta romlott meg, én dolgoztam, ő meg szórakozott. Megtudtuk, hogy mással foglalkozik, erre bementünk a gyámügyre, kértük a gyereket. Amíg tart a tárgyalás, a bíróság nálunk helyezte el a kicsit, a szüleim ellátják. Én is hazajárok szinte minden este.- Úgy gondolja, Ön alkalmasabb a gyerek nevelésére, mint az édesanyja?- Nagyon bízom benne, hogy velünk marad a fiam, itt sokkal jobb helye van. A szüleim nagyon szeretik, de a húgom is sokat foglalkozik vele. Dolgozni fogok az apám mellett, és felnevelem. Az enyém. Az anyjának nincs munkahelye és még a tárgyalásra sem jött el. A kis Elemér szeptembertől óvodába jár, már be van íratva. Voltunk pszichológusnál, megnézték, ki alkalmasabb a gyerek nevelésére, de még az eredményt nem tudom. Nekünk ügyvédünk is van, neki az sincs. • - Mindig többes számban beszél. Nem lehet, hogy inkább a nagyszülők akarata érvényesül, és ők szeretnék az unokát?- Sokat segítenek, számítok is a támogatásukra, de a szüleim nélkül is képes lennék felnevelni a gyerekem, és ragaszkodnék hozzá úgy is.- A kisfiú mikor látta az édesanyját?- Szerda és vasárnap reggel viheti el. Mikor hazajön, elmeséli, hogy mit csináltak, merre jártak. Volt már olyan, hogy nem akart elmenni az édesanyjával, és otthon maradt nálunk.- Milyen jövőt szeretne a fiának?- Legyen meg mindene, boldog legyen, és ne érje csalódás.- Kire hasonlít a gyerek?- Hát rám ... Hol lesz jobb helye a hároméves Elemérnek? Eldöntik majd a vizsgálatok és a bírósági tárgyalás. K. A. Az Ikrek havában az ikrekről Az ikrek. Sokan közülük nagy kupecek, nagyszerű társalgók, színes egyéniségek. Azt is mondják róluk: a kitartás nem kimondottan a kenyerük. Akárhogyan is terjednek a mendemondák, az ikreket sokan irigylik, mert milyen jó az, ha kettő születik egyszerre. Vagy mondjuk három. De hát arról keveset beszélünk, hogy a munka is dupla, hiszen ketten vannak. Szóval az ikrek külön világ. Esetenként annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy randira is elmehetnének a másik helyett, mások, azon kívül, hogy ikrek - mások. Hogy is van ez? Erre keressük a feleleteket. Egy biztos: középen mosolyog Melinda. Tőle jobbra Szilvia, balra Csilla.- El. Meg le is hajol.- Minek készülsz?- Gyógypedagógus szeretnék lenni. Csonka Szilvia, a kedves hu- gica tíz perccel későbbi. Mellesleg Szilvi 1993-ban Szolnok város diákpolgármestere volt.- Én is bírom a nővéremet.- A centid?- 153. A kilóm 37. Születéskor 2,30 volt.- Láb?- Nekem is 35-ös.-Fiúk?- Most nincs, de aki volt, 182-re nőtt.- Hobbi?- Olvasás. Felvételiztem a színművészetire, de nem vettek fel. Ezért egy évet még lehúzok itt, a ruhaipariban, és technikus leszek. Jövőre ismét megpróbálom. Még egy ikerpár, akik bármennyire is hasonlítanak egymáshoz, azért mások, hiszen az egyik Vajó Zoli, a húga meg Melinda. Zoli 181 centi, 73 kiló, és nemcsak a lófarok meg a szemüveg jellemzi, hanem az A Bencsik ikrek hárman vannak, és az idén nem engednek a 48-ból. Testvériesen megosztoznak, ráadásul egynek-egy- nek 16 év jut. Arról nem beszélve, hogy az Ikrek havában, június 7-én születtek. Szilvia az első, aki pont olyan, mint Csilla. Szilvia délután négykor érkezett. Ma másodikos Szolnokon a közgazdaságiban, 4,4-es tanuló. 175 centi, 62 kiló.- Csillával egypetéjűek vagyunk, és nemcsak külsőleg, belsőleg is hasonlóak.- És Melinda, a harmadik?- Ő más, rengeteget beszél. Legalábbis hozzánk képest.- Kedvenc ételed?- Makaróni.-Italod?- Almaié.- Ruhád?- A sportos.- Fiútípusod?- Sportos, magas legyen, legalább 180 centi.- Ki a vezér hármótok közül?- Én. A sorban öt perc múlva Csilla érkezett. Jobban mondva, született. Ő is 175 centi, és mit ad az ég, 62 kiló. Teljesen a nővére. 4,1 körüli az átlaga, a keróba jár.- Mikor haragszol?- Ha Melinda sokat beszél.- Kedvenc ruhád?- A sportos.- Ételed?- Sajtburger.- Italod?- Fanta.-Fiúd?- Magas, sportos legyen.- Ezek többsége hasonló Szilvi állításához.- Mondom, jóval több nálunk az azonosság, mint az eltérés. Hármójuk közül Melinda a legfiatalabb, ő 16 óra 10 perckor született. Ennek ellenére a legmagasabb, és az ikrek helyett édesanyjára hasonlít. Legalábbis így mondja.- Mikor haragszol?- Ha a két egypetéjű nem hallgat meg, pedig volna sok mondanivalóm.- Kedvenc ételed?- Gombás hús.- Fiúd?- Ebben megegyezik az ízlésünk: magas, sportos legyen - mondta a Tiszaparti angol-matek tagozatosa. Mellesleg a legA Csonka ikrek ketten együtt 305 centi magasak, és összesen 74 kilót nyomnak jobb tanuló hármójuk közül, 4,6 körüli.- Kire hallgattok?- Anyura. Meg Sadára.- Ő ki?- Sanyi a bátyánk, 22 éves. Félt bennünket. Nézzük azt a helyzetet, amikor két leány érkezik egyszerre. Elnézést: gyorsan egymás után. Ez történt Csonká- éknál. Csilla sietett jobban, és akkor 2 kiló 10 dekát nyomott. Most már 37 kerek kiló, és 152 centi, rá tizennyolc és fél évre.- A kedves tesóm anyuci pocijában rajtam feküdt, és ebből maradt egy folt a nyakamon.- Most is a nyakadon van.- A, dehogy, bírom a hugit.- Miért?- Mindig mosolyog. Képes rá, ezt irigylem benne.- A bizonyítványát?- Azt nem. Általában egyformán tanulunk, esetenként kis eltéréssel.- Hányas lábad van?- 35-ös.- Hobbi?- Tánc. Társastáncoltam.- Fiúk?- Tartósan nincsenek, de van egy barátom, aki 172 centi.- Eléred? A Vájó ikreknél azonos a sport szeretete, meg a haj hossza. A különbség: az egyik Melinda, a másik Zoli. is, hogy Kocsis Pista bácsi jóvoltából gerelyben megszámlálhatatlan megyei győztes, csapatban országos bajnok, egyéniben negyedik. De súlylökésben és diszkoszvetésben is jeleskedik. Mindez heti öt edzéssel jár, és aznap érettségizett. amikor a fotó készült.- Hobbid?- Sport, de a csajokat is bírom. Főleg a hosszú, barna hajú, sötét szeműeket.- A tesódat, hugicádat, Melindát?- Imádom. Kisebb korban egymást csépeltük, de hol van az már! Ő is jó sportoló. Vajó Melinda két perccel fiatalabb bátyjánál. 169 centi, 53 kiló, sötétbarna szemű, hajú.- Hallottam, vitézkedsz a sportban.- Régebben igen. Magasban 160 centi a csúcsom, pedig nem nőttem nagyra, inkább a lábaim jók. Távolban országos második hely a legjobb.- Zoli, a bátyád milyen?- Klassz srác, mindent elmond nekem.- Fiúk ?- Vannak, több is tetszik nekem. Főleg a hosszú, sötétbarna hajúak. Az sem baj, ha magasak.- Miért jó ikernek lenni?- Megbízható a tesóm, és ragaszkodunk egymáshoz.- Alig látnak benneteket együtt.- Neki is más a baráti köre, nekem is. Ő sokszor lemegy az udvarra, én alig. Azért a nővéremet, Anitát sem rekesztjük ki, mert ő is tesónk. A beszélgetésekből kitetszik: akár hasonlítanak egymáshoz, akár nem, ragaszkodnak a másikhoz. Miért, miért. .. Mert gyorsan érkeztek egymás után. Ahogyan megbízható, aranyos, rendes testvérekhez, elnézést: ikrekhez illik .. . D. Szabó Míiklós Fotók: M. J.
