Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-15 / 138. szám

1995. június 15., csütörtök Kulturális Panoráma 5. oldal Minél éhesebbek, annál Oliverebbek Már készülődnek a novemberi próbákra a szolnoki Twist Olivérek Mint arról már korábban is olvashattak lapunkban, a Di­ckens Twist Oliver című regénye alapján készült musicalben szolnoki kisfiú játssza majd a címszerepet. A pár héttel ez­előtti válogatón három szolnoki fiatalembert, Hanga Zol­tánt, Laki Józsefet és Nagy Zoltánt találták a legalkalma­sabbnak a szerep eljátszására. Velük beszélgettünk tegnap a Szigligeti Színházban.- Hogyan kerültetek a váloga­tóra? Hanga Zoltán (a szolnoki Eötvös József Általános Iskola harmadikos tanulója): - Anyu­kám látta meg a kiírást, hogy lehet próbára járni. Eljöttünk, mert sokszor hajtogattam már anyukámnak, hogy színész aka­rok lenni. Hogy miért? Gondo­lom, sok pénzt lehet keresni, meg hát lesz külön szobánk, és azt és úgy csinálunk, amit aka­runk. Laki József (a Zöld iskola harmadikosa): - Én is sokszor mondtam már anyunak, hogy színész akarok lenni. A váloga­tóra a felhívást az iskolában a tanár nénim olvasta, ő ajánlotta, hogy próbáljam meg. Tetszik a közönség, tetszik az, hogy hiba nélkül tudnak előadni, és ha hibáznak is, nem lehet észrevenni. Szeretem a nagy embereket, és gyakran ar­ról álmodom, hogy egyszer még én is ilyen nagy ember le­szek.- Van kedvenc színészed? Laki József: - Őszintén szólva, minden színészt nagyon szeretek... Hanga Zoltán: - Nekem van kedvenc színésznőm, a Dobos Krisztina, őt nagyon szeretem. Nagy Zoltán (a Konstantin Úti Általános Iskola hatodik osztályába jár): - Az anyukám olvasta az újságban, hogy lehet jelentkezni az Olivérré. Nagyon tetszik a színészet, olyan... - keresi a szavakat, majd kiböki: - olyan jó. Tele van izgalom­mal.- Ha már izgalom: nem vol­tatok lámpalázasak a meghall­gatáson? Laki József: - Nem nagyon, inkább akkor izgultam, amikor az iskolában a Petőfi-szavaló- versenyen voltam. Először ak­kora gombóc volt a torkomban! De aztán ment... Nagy Zoltán: - Én meg ak­kor, amikor az énekkarban szó­lót kellett énekelnem.- Biztosan olvastátok Di­ckens regényét, amiből ez a musical készül. Mi a vélemé­nyetek Twist Olivérről?- Árva gyerek, akinek sivár a sorsa. Kemény kisfiú. A véré­ben van, hogy jól nevelt. Illem- tudó - sorolják egymás szájá­ból kapkodva a szót.- Ha befejeztük a beszélge­tést, olvasópróba várja a fiú­kat? - kérdezem Matuz János dramaturgot.- Nem, egyelőre csak átol­vassuk a darabot, megpróbáljuk értelmezni, miről is szól. Most nyári szünet következik, s szep­temberig nem is találkozunk, a próbák pedig októberben kez­dődnek el. Mind a hárman kaptak egy- egy kazettát, amin rajta vannak a dalok, és megkapták a teljes forgatókönyvet is. Előttük az egész nyár, hogy foglalkozza­nak a szereppel, hangolódjanak rá lelkileg... és ne nőjenek. Az ugyanis hatóságilag meg van tiltva nekik. Ahogy Bor Jóska rendező fogalmazott: „Minél éhesebbek, annál Olivereb­bek.” Cs. Cs. R. A három Oliver (balról jobbra): Hanga Zoltán, Laki József és Nagy Zoltán foto mksz árus Kevesebb is elég! A NYÁRNAK VÉGE LESZ (előbb mint szeretnénk...) De a tatai brikett eláll! MOST ELŐSZEZONI ÁRON KÍNÁLUNK kitűnő hazai tüzelőt. Ilyen olcsó már nem lesz! TATAI BRIKETT­A MELEGSEG VARÁZSA! fi Szerencsejáték 'Néplap előfizetőknek! Hetente egy előfizetőnket megajándékozzuk. ' ÚJ’?5’A nyertes ELŐFIZETŐI KÓDJÁT alkotó számokat Í/Á>f. közöljük hétfőtől péntekig. 'WS/í Érdemes előfizetni, mert reggelente olcsóbban jut egy informatív laphoz és még nyerhet is! / AZ m. w ÖN NYERŐSZÁMA? Cá;:' r HÁZTARTÁSI KIS- ES NAGYGÉPEK, TV-, VIDEO- ES HIFI-BERENDEZESEK BŐ VÁLASZTÉKA KAPHATÓ ÜZLETEINKBEN: SZOLNOK, KOLOZSVÁRI ÚT 1., SZOLNOK, ADY E. ÚT 22. ICE-ROYAL BT. r „En mindent magamtól tanultam” Pólya Tibor, „a magyar Brueghel” címmel a művész munkás­ságát, életét festményekkel, rajzokkal, vázlatokkal, karikatú­rákkal, írásos és fotódokumentumokkal bemutató kiállítás nyí­lik ma délután Szolnokon 17 órakor, a VMK galériájában. Az ünnepélyes megnyitón jelen lesz a művész Párizsban élő leánya is, aki saját emléktárgyaival, képeivel járul hozzá a kiállítás si­keréhez. Pólya Tibor Szolnokon szüle­tett 1886. április 25-én. Művé­szeti tanulmányait Budapesten, Szolnokon és Párizsban vé­gezte, egy ideig a kecskeméti művésztelepen is dolgozott. A festészet mellett plakátterve­zéssel, illusztrációkkal, újság­rajzolással, karikatúrával, időnként szobrászattal is fog­lalkozott. Sokoldalúságát bizo­nyítja, hogy 1933-ban Gertler Viktor „Az ellopott szerda” című filmjéhez díszleteket ké­szített, üdvözlőlapokat terve­zett, a Herendi Porcelángyár walesi herceg számára készített százszemélyes étkészletéhez vadászjeleneteket festett, s a későbbiek során más motí­vummal is készített tányérter­veket, kis szobrokat, órákat a gyár számára. Reklámjai: a „Modiano”, „Az Est” lapok, a „Mindenki az Új Nemzedéket olvassa” külföldön is elismerést szereztek számára. Egyik „szappanreklámja (fehér szap- panhabfelhők közt ijedt szere- csengyerek) az angol plakátok hőskorának legjobb naturálista példáival vetekszik” - írja a Magyar Művészet. Reklámjai­nak, újságrajzainak ötletes szö­vegét is maga fogalmazta. Kitűnő portretista volt, a tár­sasági-politikai élet több kivá­lóságát örökítette meg, nem­csak itthon, de tengerentúl is. Jeles külföldi és magyar írók műveit illusztrálta, többek kö­zött Krúdy, Karinthy, Móricz Zsigmond munkáit. Nevéhez fűződnek a gyerekek minden­kori kedvencének, Tamás úrfi kalandjainak rajzai is. Szolnokon kezdte munkás­ságát, művészi sikerei azonban egy idő után Budapestre hívták, ahol a fővárosi művészélet egyik közismert jelensége lett. A Japán kávéház művészaszta­lának kedvelt tagja, aki számos karikatúrán, festményen örökí­tette meg a jeles társaságot. (1927-ben megfestette a „Szol­noki művésztelep művészei”-t is.) Alapító tagja a Szinyei Tár­saságnak, bel- és külföldi kiállí­tásaiknak rendszeres résztve­vője. 1917 és ’24 között csak­nem minden évben szerepelt az Emst Múzeum kollektív tárla­tain. 1925-28 között többször járt Amerikában, ottani művé­szi tevékenységét Oliver A. I. Botár és M. Phileen Tattrsall dolgozták fel „Tibor Pólya and the Group of Seven” címmel. 1927-ben, Horvay János Kos- suth-szobrának leleplezése al­kalmából a New Yorkba utazó magyar küldöttség tagjaként, útjukról maga illusztrálta al­bumot adott ki. 1929-ben a Fé­szek Klubban rendezett gyűj­teményes kiállítást. A nyarakat mindig is a szolnoki művészte­lepen töltötte, a harmincas évek közepe táján azonban vissza­költözött Szolnokra. Aktívan bekapcsolódott a művésztelep és a város életébe, előadásokat tartott, kiállításokat szervezett, rendre készítette a város jeles személyiségeinek portréját, ka­rikatúráit. Sokat nyilatkozott, a festészet lényegéről, jövőjéről, saját munkásságáról. Az Iro­dalmi Kurír „A festészet jövő­jéről” feltett körkérdésére Pó­lya válaszában szinte korunk te­levíziójának képzőművészeti adásait jósolta meg. Rengeteget dolgozott, teljes energiával élt. 1937. november 29-én a szíve felmondta a szolgálatot. Temetését legnagyobb tiszte­letadással rendezte meg szülő­városa, Munkácsy-lepellel kí­sérték utolsó útjára. Síremléke a szolnoki temetőben áll. Az Emst Múzeumban 1938. január 23-a és február 13-a kö­zött rendezték meg emlékkiállí­tását. Tények, amelyekből aligha derül ki, milyen is volt Pólya Tibor, a festő, a rajzoló, a köz­kedvelt ember. Álljon itt most néhány szó kortárs íróktól, új­ságíróktól, kritikusoktól, ho­Az Est-lapok plakátja gyan látták ők a sokoldalú mű­vészt, barátot, kollégát. „Tetszett ismemi, ugye? Az, akinek hátul felkunkorodott az ősz haja, és mindig megfordult - monoklival a szemében -, ha egy szép nő suhant el mellette... mindig csak mulattattál, nevet­tettél, szórakoztattál, gyönyör­ködtettél, optimizmust hirdet­tél, terveket szőttél és segítettél álmodozni, hinni, bízni, mintha szívedben az egész Szolnok minden igaz érzése dobogna” - jellemzi Pólyát Szabó Barna. A Szolnok és Vidéke 1936- ban sorra készített portrét a szolnoki művészekről. „...szemén mindig ott csillog a monokli, és bohémesen den- dis külsőt kölcsönöz művész­nek. Ez a könnyed, világfias elegancia jellemzi talán legjob­ban a szolnoki születésű Pólya Tibort, akinél sokoldalúbb mű­vész kevés akad. Jóízű humora predesztinálta arra, hogy kari­katúráival világraszóló nevet szerezzen magának. Ötletes­sége biztosította, hogy szelle­mes plakátjai feltűnést keltse­nek. Megfigyelőképességével elérte, hogy a parasztéletből vett karakterképeivel sikereket érjen el. Természetszeretetével kivívta, hogy havas téli tájké­peit jelentős alkotásainak könyvelje el a műkritika. És végül emberismerete bebizo­nyította, hogy elsőrendű portre­tista, aki komolyan is meg tudja fogni lelkestől az embert, és le bírja rögzíteni vásznára.” Iringáló gyermekek Az 1936-ban kiadott Révai Kis Lexikona azt írja festésze­tének jellemzésére, hogy „mű­vészete a XVI. századi holland parasztfestők groteszk szemlé­letével, képszerkesztő modorá­val rokon.” Pólyánál „az ihlet mámoros, úgy száll föl, mint borban a gyöngy ... magyar föld szülötte ez az isteni kedély és a magyar falun érezte magát iga­zán otthon... Jókai és Mikszáth mellett az ő képei őrzik mind­azt, ami kedves és szeretetre méltó a magyar népben, a ma­gyar életben. Ő is született el­beszélő, sőt annyira epikus természet, hogy előbb elbe­szélő, csak azután festő. Őt a mondanivaló sarkallja a fes­tésre. Képei inkább mesélnek, mint ábrázolnak, nem jelenetet, hanem folyamatos életet ad” ­írja róla Jeszenszky Sándor a Magyar Művészet hasábjain. Lyka Károly „Mesélgető fes­tészet” címmel értékeli Pólya Tibor erényeit, két világháború közötti festészetünket összefog­laló munkájában. „Nagyon jel­lemzők azok a képei, amelye­ken hó födi a falu háztetőit és utcáit, belátni az udvarba, ahol éppen egy elszabadult malacot kergetnek, rálátni az utcára, ahol egy becsípett atyafi, kezé­ben magasra tartott palackkal „cifrázza a lépést”, mögötte a cigánybanda húzza, emberek, asszonyok, gyerekek nézik, a háttérben, a pocséta jegén kor­csolyáznak... ezek az alakok a kép méretéhez képest nagyon aprók, á la Brueghel, mind­egyiket érdemes külön nézni, a festő is nyilván így szánta, mert ez nem embertömeg, hanem csupa egyénien jellemzett alak, egyéni mozdulatgyűjteménye a falu különböző embertípusai­nak. A festő játszik velük, maga is mulat, amikor odapöty- tyeszti őket a hó fehér alap­jába...” De idézhetnénk Móricz Zsigmondot, Szép Ernőt, a vi­dám művésztörténeteket gyújtó Hermán Lipótot vagy Kisfaluéi Strobl Zsigmondot. Mert Pólya Tibor nemcsak kitűnő művész, de bohém, jó kedélyű fiatalem­ber is volt. Aki ismerte, szerette ragyogó humorát, tréfára, vic­celődésre mindig kész termé­szetét. Ötleteit, a v.ele megesett vagy általa előkészített történe­teket szájról szájra adták, míg­nem valamelyik újságíró vagy írói vénával is megáldott mű­vészbarátja papírra nem vetette. De a művészbarátok Pólya­sztorijai mellett találkozunk szellemes emlékkönyvi bejegy­zéseivel, üdvözlőlapokra írt rí­mes soraival, bökvers-üzenete- ivel. Végezetül kettőt idézzünk fel ezek közül. Pólya Iván, Tibor szintén kitűnő festőművész öccse, hasonló szellemességé­ről volt híres. Általában együtt mentek vendégségbe, rokonok­hoz, barátokhoz, ahol többször és több variációban használták fel a nevük inspirálta rigmust: „Ti borotok megiván, Elbúcsúzunk: Tiborotok meg Iván." Vagy az az üzenet, amelyre Pólya Tibor leánya, Gogó em­lékszik vissza. Förstner Dénes festőművész, szintén a szolnoki művésztelep egyik műtermének lakója, hogy délutáni szunyóká­lásában ne zavarják, kiírta ajta­jára: „Dolgozom, nem foga­dok!” Pólya Tibor meglátván a cédulát megfordította, és a há­tára ráírta: „Fogadok, nem dol­gozol!” Sokszínű egyéniség, sokol­dalú művész volt Pólya Tibor. Másokhoz nem igazán hason­lítható, főképp önmagával mér­hető. Saját magáról írja: „Auto­didakta vagyok, négy gimná­zium után mentem az Akadémi­ára, de azt másnap otthagytam. Ott, barátom, kis-Vaszarykat, kis-Rudnaykat csinálnak, pedig csak a piktúra mesterségbeli részét kellene elsajátíttatni, hogy a tehetség befolyás nélkül érvényesülhessen. Ezt nem taní­tók, én mindent magamtól ta­nultam." Egri Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents