Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-15 / 138. szám
6. oldal Kunsági Extra - Kunhegyes 1995. június 15., csütörtök Testnevelő házaspáré a Pro Űrbe Díj Füleki Sándorral legelőször kisiskolás koromban találkoztam. Fiatal testnevelő volt a Kossuth iskolában, én meg afféle hatodikos srác. Akadt két terem, amelyet egy elhúzható, eltolható, mozgatható fai választott szét vagy kötött össze. Nem volt nagy az egész, talán 18x7 méteres lehetett. Felszedtük a padlót, vesszőkosarakban hordtuk délutánonként ki a földet. Ez lett Kunhegyes legelső tornaterme. Kicsi, de a mienk, mi csináltuk. Később úgy alakult a sorsom, hogy együtt tanítottam a Füleki házaspárral. Szó szerint megbolondították a gyerekeket, mert maguk is bolondultak a sportért. Ami nem kis dolog: alig adódott - vagy talán nem is adódott - felmentett, mert az óráikon mindenki mozogni akart. Ugyanis úgy tervezték a 45 perceket, hogy legyen abban minden, akár a jó boltban. Bemelegítés, futás, labdajátékok, erősítés. Hihetetlen, de igaz, ebben a suliban még szünetekben is röpiztek a fiúk-lányok. Kört alkottak, de ütötték a labdát a nyári táborokban, a strandon is. Biztosan egészségesebb foglalatosság volt, mint a cigizés, a csavargás vagy az ital. „Mellesleg” az iskola röpisei kétszeres országos bajnokok, a lányok tizenháromszoros megyei elsők, ötszörös országos döntősök. A fiúk tizen- négyszeres megyei elsők, háromszoros országos döntősök. Arra is adódott példa, hogy például 1983-ban az NB I.-be került Szolnoki Vegyiművek férficsapatából a kezdő hatos a házaspár tanítványaiból verbuválódott. De kívülük országos helyezett atléták, sakkozók bizonyítják, jutott azért fény, erő a többi sportágra is. És aki nem ért a magaslatokra, az is nyert, hiszen erősebb, edzettebb, szívósabb, egészségesebb lett a sport révén. Szóval ennyi Fülekiék tette. Két lányuk is sportolt, Bea röplabdából az országos döntőre is eljutott. Most az unoka következik, aki Szolnokon él. Akár a Füleki házaspár, gondolván, ha már a gyerekek a megyeszékhelyen vertek tanyát, közelebb legyenek hozzájuk. Azért a hatalmas kunhegyesi házat, a nagy kertet, az ezernyi emléket még most is siratják. Különösen Giziké, a feleség kerüli az Ady úti egykori otthont. Már nyugdíjasként, megha- tottan vehették át a kitüntetést, amelyre alaposan rászolgáltak. Nem most, még aktív korukban, de hát istenem: ami késik, nem múlik. Mi a titkuk? Szerették a szakmájukat, a sportot, a testnevelést, no meg a gyerekeket. És ennek meg is lett az eredménye. Mit is kívánhatnék nekik a díj átvétele után? Még hosszú, boldog, egészséges éveket, testnevelő utódaiknak meg annyit: megvan a mérce, magas a mérce. Ha azonnal nem is vihető át, sokéves szívós munkával, kitartással, szakmai elkötelezettséggel, gyerekszeretettel talán, talán . . . Add már, uram, az esőt! Vetés a szövetkezetben Noha a földeket errefelé is kiadós égi áldás áztatta, a sok eső mégis csak arra volt jó, hogy afféle közepes termés legyen. Ugyanis akkora a talaj vízhiánya, hogy további sok-sok milliméter elkelne, mondjuk a Kunság Népe Szövetkezetben, ahol 3 ezer 600 hektáron gazdálkodnak. Ebből 1 ezer 400 hektár a kalászos, és közepes termés várható. Ha minden igaz, a hektáronkénti átlag négyessel kezdődik. Kukoricát kevesebbet vetettek, 400 hektár körül, és ebből 260 hektár öntözhető. Van viszont csemegekukorica is 160 hektár, azután 300 hektárnyi cukorrépa, amelyet szedés után Hatvanba szállítanak. A napraforgó ígéretes, ebből is földbe került 650 hektárnyi. Új növényként próbálkoznak a burgonyával, amelyből szövetkezeti művelésben 22 hektár van, háztáji- szerűen meg ötven. Mintegy 540 hektáron a tagok igényeinek megfelelően a bérbe adott földeken úgynevezett háztájiszerű termelést szerveztek. Ebben akad hagyma, burgonya is. A jószágállomány növekedett, a tejelő tehenek száma 170, de az üszőket nem adják el. A sertéstelep is „üzemel”, a hatezer Dalland típusú állomány szaporulatát 680 koca biztosítja. A tenyészidő 170 nap, ekkor viszik őket az utolsó útra. Összességében elmondható: június derekán közepes termés várható, és nem lenne baj az újabb eső sem az itteni földekre. Ami a nyereséget illeti, a legutóbbi 4,2 millió helyett, remélik, ez a szám tíz-egyné- hány millió lesz majd. Kónya Ági elképzelései között a nyelvtanulás, televízió-bemondói pálya Is szerepel Vithalm Gyula véleménye a lányokról: jó, hogy voltak, de még jobb, hogy vannak, sőt lesznek is Főszereplők voltak A közelmúltban a helybeli gimisek, szakközepesek egész estét betöltő jótékony célú előadáson szórakoztatták a nagyérdeműt. A két főszereplő hatalmas sikert aratott, ezért röviden szólunk, írunk róluk. Kónya Ágnes csak a színpadon volt Vithalm Gyula párja. Ági másodikos, hat éve tanul zenét Kisújszálláson, Törökszentmiklóson és helyben. Most másodikos, és különös ismertetőjele, hogy a minap rendezett fővárosi Kossuth-versenyen Gyulával együtt első helyezett lett. Egy Kossuth-könyvet, -kalapot, oklevelet, a sulinak egy képet kapott, hozott. Elképzelései között szerepel az is, hogy nyelvet tanul valamelyik nyugati államban, illetve a tévébemondónő szeretne lenni. Mellesleg a Kirakat Rt. együttes énekesnője. Vithalm Gyula harmadéves, és hobbija a szavalás, no meg a színjátszás. Ezért, ha minden igaz, jövőre megpróbálja a színház- és film- művészetit. Ezenkívül szeret napozni fürdeni, zenét hallgatni, és ha akad valami meló, a munka sem idegen tőle. Ami a tanulmányi eredményét illeti, ezzel most nem rontjuk a róla írott sorok hangulatát, ezért arról majd jövőre. Ugyanis Gyula ígérte: javít... Csurran-cseppen A Kossuth Lajos iskola speciális tagozata még tavaly őszszel a PHARE pályázatán igen eredményesen szerepelt. Az már bizonyos, hogy a nyár folyamán tízmillió forint értékű videó, számítógép stb. érkezik az intézmény tárgyi eszközeinek bővítésére, korszerűsítésére. A pályázati programot egyébként Sipos Imréné tagozatvezető és Juhász Lászlóné igazgatónő dolgozta ki. Leépítések ügy is mondhatnám, írhatnám: elbocsátások, de ez nem minden esetben igaz, hiszen lesznek szerencsések, akik távozásuk után nyugdíjba kerülnek. Nézzük a tényeket: a városban korábban 446 köz- alkalmazott, köztisztviselő, tanár, tanító, óvónő, orvos volt. Sajnos a megszorító intézkedések hatására nincs olyan intézmény, ahol ne lett volna létszámcsökkentés. Hogy a városházánál kezdjük, ott az elbocsátások száma 3, az összes óvodánál 11, köztük 5 óvónő, a művelődési háznál másfél állás, a Dózsa iskolánál 3, a Kossuthnál 5, a szakmunkásképzőben 1, a gimnáziumban 3. Az eddigi 38 közhasznú munkás közül például marad 20. Mindez július 1 -jé- től kötelező. Jó, jó, mondhatja az olvasó, de miért van az, hogy az egyik helyről többet, a másikról kevesebbet bocsátanak el. Mindennek két oka lehet: így létszámarányos, vagyis így jön ki a 15 százalék, illetve akad intézmény, ahonnan már korábban bocsátottak el dolgozókat, így a mostani létszámcsökkentés kevésbé érinti őket. írta: D. Szabó Miklós - Fotók: Mészáros János Új a tulajdonos A Hydrogép Kft.-nek - amely a hajdani Vízgépészeti Vállalat műhelyeinek nagy részében teszi a dolgát - új tulajdonosa van, ami nem más, mint a Ce- minvest Kft. Vácról. Jó hír, hogy nem elbocsátások, hanem létszámnövelés követte a váltást. Míg korábban hatvannégy ember dolgozott, most kilencven. Fő profiljuk lesz a cementipari gyártó- és szállítóberendezések, továbbá bányagépalkatrészek készítése. Július végéig minden napjuk lekötött, hiszen határidős szerződéseik vannak, amelyek összege ki- lencvenkétmillió. Az éves termelési terv százharminchatmillió, és már nagyjából ez is biztosítottnak tekinthető. Nem másért, mert a váci és a beremendi nagy cementipari beruházások eredményeképpen lesz megrendelésük. Áz is érdekesség, hogy a termékeik nyolcvan százaléka Németországba, illetve német közvetítéssel jószerével a világ minden részére elkerül. Úgy tűnik, lesz munkája egész évre az itt dolgozóknak Erik a paprika Február elsején vetették el K. Tóth Andráséknál a fólia alá a paprikát. Kikelt a hónap végére, és a temérdek fűtés, gondozás eredményeképpen piackész a termés eleje. A mutatós, sok vitamint tartalmazó darabokat a helyi meg a szalóki piacon árulja a ház asszonya. Mégpedig oly módon, hogy Bandi bácsi elfuvarozza a párját, majd szűk fél nap múlva érte megy, ugyanis a feleségének még nincs jogosítványa. Hogy mihez? Hát a gépjárművezetéshez. Ez bizony már olyan szép, hogy piacra való, mutatja K. Tóth Andrásné Egy csokor dózsás Egy pingpongasztalnyi felső tagozatos dózsás az utolsó tanítási nap szünetében nyári elképzeléséről beszél Mire a sorok megjelennek, javában dühöng a szünidő eleje. Megkértünk egy csokor dózsás srácot, lányt, nekik mit is jelentenek a kánikulai, gondtalan napok. Palkovics Ádám jászbol- dogházi, a focicsapat kapusa.- Nyolcadikos voltam, s felvettek Szolnokra, a Pálfyba. Sportiskolába járok nyáron is, szóval szeretnék edzésben maradni. Mályi Béla szintén végzős, ő tiszaörsi.- Ide megyek Kunhegyesre, a helyi gimibe. Én sem fejezem be az edzéseket, és részt veszek a Kun Kupán Szolnokon. Azután a strandra is ki- kiugrom, megnézni a csajokat. Sajnos munka felénk nincs, pedig jó lenne valamennyit keresni. Nyolczas Zoli hatodikos. Ő rákóczifalvi, a Tiszára jár le úszni, hajózni, Mile Krisztián pedig Füredre nyaralni. Karczag Melinda kitűnő tanuló és sportoló.- Utazom Szlovéniába a ké- zilabdásokkal, majd az alkotótábor is vár, ahol agyagozom. Ezeken kívül a barátnőmmel, Bodó Andival rokonokhoz utazunk Szederkénypusztára. Gregor Mónikát harmadmagával Szolnokra, a Tisza- partiba vették fel.- Mivel Kazinczy-jelvényes vagyok, júliusban egyhetes anyanyelvi tábor vár. Azután a strandot meg a rokonokat sem hanyagolom el. Incze Renáta kitűnő, ő is bejutott a Tiszapartiba.- A Legénybot alkotótáborban szövök, agyagozom. Ezután vár egy fúvószenekari tábor, majd Szigligeten felkeresem a rokonokat is, Bátortenyérére meg kerékpárral, úgynevezett gurulótáborral indulunk. Pénzes Tímea is kitűnő, ő szintén már tiszapartis.- Én is Kazinczy-jelvényes lettem, ezért egyhetes anyanyelvi tábor jár. Ázután sporttábor következik, ahol lovagolok, teniszezem, kajakozom. Végül talán Pestre is eljutok pár napra a keresztszülőkhöz. Mit tehetnénk a sok-sok elképzeléshez? Tartozzanak hozzájuk derűs, szép napok, és lehetőleg mindahány valósuljon meg. Francia vendégek is A helyi művelődési központ immáron ötödször hirdeti meg Legénybot alkotótáborát, amelyik június 27-július 7. között fogadja az érdeklődőket. Ottjártunkkor megtudtuk, hogy eddig száz jelentkező akadt, és negyventagú francia diákcsoportot is várnak. Érkeznek fafaragók, agyago- zók, kosárfonók, gyékénye- zők, szövök, csipkeverők, de lesz gyermekkórus és képzőművészkor is. A program kapcsolódik a redemptio 250. évfordulójához, a tábor vezetője Szelekovszky István polgármester. Hogy néhány érdekesebb napirendet említsünk: citeramuzsika, szalonnasütés, fúvószenekari koncert, népi játékok bemutatása, kiállítás stb. A tábor vendége lesz Guba Imre, a jász íjászok kapitánya, Gy. Molnár István szentendrei grafikus, illetve várják Kis- Jugoszláviából a kétszáz- egynéhány éve Bácsfekete- hegyre kivándorolt helyiek utódait. A táborozókat a másfél hétre a strand melletti kö- és faházakban szállásolják el. Ugyancsak idevonatkozó hír: a Konok Kunok Kupáját, a népi játékok bemutatóját, versenyeit az idén július 8-9- én tartják a strandon. Minderről bővebb felvilágosítást ad Lőrinc István, a hagyományőrző baráti egyesület elnöke.
