Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-12 / 135. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. június 12., hétfő A vadásztársaság ajándéka Nemrégiben a jászjákó- halmi Béke Vadásztársaság a helyi önkormányzat kitün­tetését, a „Jászjákóhalmá- ért” elnevezésű díjat vehette át. Az díjhoz anyagi elisme­rés is járt. Ennek az összeg­nek a felét ajánlotta fel a va­dásztársaság a jákóhalmi Idősek Klubjának. A meglepetést a vadász- társaság elnöke, Szabari Ist­ván és titkára, Sziráki Bene­dek személyesen adta át a napokban a klubtagoknak. Igen megörültünk a várat­lan adománynak. Nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy számon tartanak ben­nünket, idős embereket. Kö­szönjük a meglepetést! Hasznos elköltéséről kö­zösen döntünk. Idősek Klubja Jászjákóhalma Gyuri bohóc és divatbemutató Az Óvodás Gyermekekért Alapítvány kuratóriumának tagjai és a kunhegyesi szü­lők immár hagyományos gyermeknapi szórakozásu­kat és kikapcsolódásukat május 28-ára tervezték. Az egész napos, gazdag és látványos programon ki­csik és nagyok egyaránt jól szórakoztak. A gyermekek együtt játszhattak Gyuri bohóccal és társaikkal, ki­próbálhatták a rendőrautó­kat és -motorokat, nagy ér­deklődéssel szemlélték az Őrző-Védő Kft. látványos bemutatóját. Izgalmas utazást tehettek a hőlégballonnal, majd a kis manökenekben gyönyör­ködhettek a „kifutón” a gyermekdivat-bemutatón. Hagyományőrző népi játé­kokkal játszhattak, ügyes­ségi kerékpáros- és KRESZ-vetélkedőn vehet­tek részt. A napi programba belefért a családi sportve­télkedő is, ajándéktárgyak­kal díjazva. A kicsik ebédre virslit és rostos üdítőt kap­tak ajándékba, emellett lu­fit, cukrot és kis jelvényeket is szerezhettek maguknak a játékban részt vevő gyer­mekek. Köszönjük óvodásaink nevében is a kuratórium tagjainak és a lelkes szü­lőknek a gazdag program megszervezését, a sok szponzornak azt, hogy hoz­zájárultak adományaikkal a gyermeknap sikeréhez. Szponzoraink a gyer­meknap támogatásán túl az Óvodás Gyermekekért Ala­pítványnak is adományoz­tak, amiért hálás köszönet­tel tartozunk. A kunhegyesi óvodások és az óvoda dolgozói Tánc az iskolák körül Pedagógusként átéltem már né­hány ígéretet és azok megsze­gését. Iskola-összevonást is, s látom, mindezeknek még mesz- sze nincs vége. Most a Baross Gábor Szakközép- és Szak­képző Iskola van soron, mely­nek nem távoli végét előrevetíti Kovács Libór alpolgármester sajtóban is megjelent többszöri, vasas szakmák elleni megnyi­latkozása. Tény, egy támogatás nélküli, megbízott igazgató fe­lülről odahelyezve nem lesz képes hatékonyan védeni az ott dolgozók, tanulók érdekeit. Minden bizonnyal nem is ez lesz a feladata. A demokráciá­ban ily módon csalódott peda­gógusok pedig még egyszer nem hisznek mindenféle szó­lamnak. Ami azonban ennél is fontosabb, az a „Tánc az igaz­gatói szék körül” (megjelent június 3-án) című írás egyik részlete, melyben Kovács al­polgármester úr a Környezet­gazdálkodási és Építőipari Mű­szaki Szakközépiskolát védel­mezi. Állítása szerint az iskola senkit nem akar elfoglalni. An­nak idején az Új Néplap is hírt adott a „piros iskola” elfoglalá­sának tervéről, majd a Mátyás volt a soron. Nemrég a Délibáb, majd pedig a Baross a kisze­melt áldozat. Csakhogy a tan­testületek sorra elutasították az erőltetett frigyet. A Baross pél­dául egyhangúlag. Most igaz­gató híján nincs, aki ellenáll­hatna ennek a házasságnak. Le­het, hogy ez a lényeg? De akkor miért nem mondják ki egyér­telműen? Az összevonás elke­rülhetetlen, lefutott ügy, a tan­testület. az alkalmazottak, az ezerháromszáz diák és szüleik magukra vessenek: minek hit­ték el, hogy ebbe beleszólásuk lehet. Magasabb érdek! Kérem nevem és címem ti­tokban taitását, még egy ideig szeretnék Szolnokon tanítani. Pünkösdölő „ ... Nem anyától lettél, ró­zsafán termettéi, piros pün­kösd napján, hajnalban szület­tél” - énekelték a Dobó úti óvodában a gyerekek a pün­kösdi királynőnek. A már ha­gyományosnak számító pün- kösdölőn lelkes anyukák, apukák, testvérkék nézték meg a népszokást felelevenítő műsort, a királynő- és király- választást, küzdöttek játékos sportvetélkedőn. Mint más al­kalmakkor, most is volt tánc­ház. Az apukák fociztak, és persze a gyerekek is pompá­san érezték magukat. Idén is volt vásár: anyukák, óvónők által készített apró tárgyakat, mézeskalács-figurákat, kis papucsot, játékokat, nádsípot árultak, kizárólag „tallérért”. Eközben az udvaron főtt az ebéd - paprikás krumpli -, íze még a tavalyinál is finomabb volt. Köszönjük az óvónők munkáját és a szülők segítsé­gét. Sz. E., Szolnok Törődik valaki a kerékpárosokkal? Mi, biciklisek már megszoktuk, hogy az autósok többsége nem tekint minket partnernek. Például nem szokásuk elsőbbséget adni még a stoptáblá­nál sem! Ezúttal viszont nem az autósok, hanem az útépítők veszik semmibe a legvédtelenebb közlekedőket, a bicikliseket. Az épülő 4-es cso­mópont felüljáróján - mivel már elkészült a vég­les aszfaltburkolat - megszüntették az ideiglenes kerékpársávot. Ha Szandaszőlős felől, a kerék­párúton halad a biciklis, választhat: vagy keresz­tülvág a forgalmas úton - hogy az úttest jobb ol­dalára kerülhessen vagy szabálytalanul és igen veszélyes módon az út bal oldalán halad, míg el nem éri a kerékpárutat - amin mellesleg ke­resztbe ástak a munkások egy „nyelvharaptató” árkot is. Más ütemezéssel, más sorrendben talán el lehetett volna kerülni egy igen balesetveszé­lyes helyzet mesterséges létrehozását. Mellesleg az útépítőkről nem ez az első rossz tapasztalatom: ha valami miatt gödröt vagy árkot kell ásniuk, biztosan a kerékpáiútra hordják a földkupacot. Hogy nem lehet a kupacoktól köz­lekedni? Mellékes. És persze, ha meg kell állni egy teherautóval vagy munkagéppel, akkor erre a legalkalmasabb a kerékpárút: a többtonnás jár­művek akkora kátyút „vájnak” az útban, hogy abban a biciklis fejre állhat. Unalmát csillapí­tandó az egyik munkás a napokban épp akkor ka­pott egy csinos, biciklis lány után, amikor a szembejövővel összetalálkozott! Hajszálon mú­lott csupán, hogy mindketten nem a forgalmas út­testen landoltak, kiterülve. Jó lenne, ha az ilyen „apróságokra” is figyelnének azok, akiknek ez a dolguk, mert nem túlzás azt állítani: emberéletek­ről van szó! I. Lajos Szolnok Cikkünk nyomán . . . A panaszt orvosolták Szemüveg kell a boltosnak — ezzel a címmel jelent meg május 29-ei számunkban egy észrevétel a Szolnok ABC- ben történt sajnálatos tévedés­ről. A Food-Invest Kereske­delmi Részvénytársaság ügy­vezető igazgatója lapunkat ar­ról tájékoztatta, hogy az esetet kivizsgálta: rendkívül saj­nálja, hogy egy félreértés mi­att kellemetlenséget okoztak a vásárlónak - írja levelében. Tévedésükért itt, a nyilvá­nosság előtt is szíves elnézést kérnek. Az áruház vezetője és a műszakot vezető helyettes kolléga személyesen is talál­kozott a kínos helyzetbe ke­rült vásárlóval, hogy tisztáz­zák a szituációt. Őszintén reméli, a szemé­lyes találkozás hozzájárult ahhoz, hogy az ügy rendeződ­jön, s a jövőben se kerülje el az üzletet kedves vásárlójuk. Első alkalommal indult társastánctanfolyam a Ti- szajenői Általános Iskolában, Molnár Afma, a MÁV-táncklub pedagógusa vezetésével. Június 3-án záróvizsgán mutatták be a gyermekek tánctudásukat. A foglalkozásokon viselke­déskultúrából, illemtanból is ízelítőt kaptak a párok. Óriási érdeklődéssel várták szülők és a nevelők az elő­adást. Ámulatba ejtette a nézőközönséget a látvány. A fer­geteges sikerhez hozzájárult a három vendég versenytán- cospár produkciója is. A nagy sikerre tekintettel jövőre újabb tanfolyamot szeretnének indítani. (beküldött fotó) Küldjön egy képet! A megyeszékhely főtere - 1936-ban Szolnok főterén készült a fotó, 1936-ban. A jelen­legi Kossuth-szobor helyén akkor a Szentháromság-szobor állt, aminek szenteket tartó alapja a Belvárosi nagytemplom mellett található most. Középen egy díszes artézi kút és egy I. világháborús emlékmű, mely jelenleg a Baross úton, a Gó­lyánál látható. A kép bal szélén Mátyás Katica, aki ez idő sze­rint kereskedőtanonc a Vidor üzletházban. Három év udvar­lás után - mint tényleges katona két évet töltöttem a Don- kanyarban -, 1944 óta megértő, aranyos feleségem és két gyermekünk szeretett édesanyja. Jobb szélen munkatársa, Bodó Józsefné (már nincs közöttünk), a képen látható ka­tona a háború áldozata lett. Háttérben egy üveges- és képke­retező-, hentes- és mészáros-, fűszer-, borbélyüzlet, vala­mint festékkereskedés. S. J. Szolnok A/, oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin A denevér Éjjeli fél kettő. Síri csönd a lakásban, a házban is. Meleg éj­szaka. A szúnyogirtó helikopter is elhúzott felettünk. Kinyitom az ablakot, hátha tudunk egy kicsit szúnyogmentesen, „levegő­sen” aludni. Még csak szunyókálunk, amikor neszezésre, surrogásra, zi- zegésre. sejtelmes hangokra eszmélünk. Van csótányunk (ismer­jük hangjait), verebünk az erkélyen, légy, szúnyog, a közelben egerek, békák, de ez a fátyolos-sejtelmes hang ismeretlen. Agy­ból ki, villany fel! Egy denevér! Kinyitom sarkig az ablakot, megpróbálom kiterelgetni. De ő nem mozdul. Inkább megpihen egy váza oldalán. Behívom kíváncsiskodó törpetacskómat, se­gítsen hazaküldeni a késői látogatót. Fickó azonban szagot ve­hetett, mert inkább kihátrál, még csak nem is morog. Mintha tudná, hogy védett állat a vendégünk. Mitévő legyek? Nem szívesen tölteném együtt vele az éjsza­kát. Óvatosan közelítek hozzá: egy rongydarabbal sikerül át­fogni. útjára engedem. Reggel első dolgom megnézni: itt van-e még? Hazarepült. Érdekes - morfondírozom. Szolnok nevezetességei között ed­dig nem hallottam a bőregérről. Lehet, hogy most készül idete­lepülni? Eszembe jut Hitchcock Madarak-ja, aztán libabőrösen visszabújok az ágyba, fejemre húzom a takarót. Arra gondolok: még mindig jobb egy denevér, mint éjnek ide­jén egy betörő. K. Cs. Zsuzsa Szolnok Expressz - Ajánlva Ecce homo Aggódó édesanya hívott fel, hogy va­lami nincs rendben a gyerek tanulmá­nyai körül. Mint kiderült, kislánya a RISZI-be jár, varrónő szakmunkásnak tanul. A probléma ott van - mondta a szülő hogy a gyerekeket szalagmun­kára fogják a gyárban, tulajdonkép­pen betanított munkásnak képezik ki őket. Arra kíváncsi, hogy a tizenhat éves gyermeket dolgoztathatják-e nem egészen négyszáz forintért, úgymond ösztöndíjért szalag mellett, illetve hogy a szakmunkásvizsgán milyen tudásról fog számot adni. Szabni nem tanulnak, így var­rónő - a szó klasszikus értelmében - nem tesz belőle. Amikor ezt szóvá tette, azt mondták neki, hogy ezt tudta, amikor be­íratta, nem varrónőnek, hanem angol szabónak kel! tanulnia ahhoz, hogy a régi értelemben vett varrónő lehessen. Most mit tegyen? - kérdezi. Ä munkahely az Arany Vitorla, ahol a ruhakészítő-tanulók gyakorlati oktatása történik. Érdeklődésemre Rozsnvai Imre főművezető elmondta, hogy konfekcióipari szakmunkát csak a szalag mellett lehet elsajátítani. Talán azért riasztó ez a szülő­nek, mert téves elképzelése van erről a szalagról. Ez tulajdon­képpen egy csúsztatóasztalos rendszer - a gyerekek a saját tempójuknak megfelelően dolgoznak, tehetségük és képessé­gük szerint, mi több, a feladatot is ehhez igazítják. Az igaz, hogy a termelő tevékenységben aktívan vesznek részt, és az az ösztöndíj sem sok, ami jut. Vannak kiemelkedően jó képességű tanulók, ők hétszáz forint körül kapnak. A nyári gyakorlati munkára külön kereset nem jár, a gyárnak így is veszteséges a gyakorlati oktatást fenntartani. A tanulók többsége nem akar az iskolapadból kikerülve ott elhelyezkedni, szeretnének tovább tanulni - ami a főművezető szerint nagyon egészséges és ter­mészetes dolog -, de ha a gazdasági oldalát nézzük, a kiképzett munkások nem ott fognak hasznot termelni. Munka pedig lenne jócskán. A Ruhaipari és Informatikai Szakközép- és Szakmunkás Is­kola igazgatója, Tóth László érdeklődésemre elmondta: szó sincs arról, hogy a gyerekek szalagmunkát végeznének. Öröm­mel látná a szülőt, ha a problémájával megkeresné őt az iskolá­ban. Arra a felvetésre, hogy az anya fél a bosszútól, amelynek esetleg a gyermek áldozatul esik, az igazgató úr azt válaszolta: ma demokrácia van, és ennek a felvetése egyáltalán nem jogos. Azt is hozzátette, hogy szeretné, ha a szülő az ügyet vele be­szélné meg. Mi mást is mondhatnék én ezek után Önnek, kedves aggódó édesanya? Csak azt, amit az igazgató úr is: bízzon gyermeke ta­náraiban, bízzon az oktatás Színvonalában, és bízzon a demok­ráciában. Ha felkeresi azokat, akiknek kezében van gyermeke sorsa, minden bizonnyal segítőkészen, megértőén fogják ke­zelni a problémáját. Ehhez kívánok Önnek erőt és bátorságot: V A francia falusi turizmusról Május közepén a Közösség­szolgálat Alapítvány szervezé­sében tizenegyen utazhattunk Franciaországba egy tanul­mányútra. Célunk: megismer­kedni az ottani falusi turizmus­sal. Megyénket - a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Szolgálat közbenjárására - mint a Kun­hegyesi Falusi Turizmusért Egyesület elnöke, falusi ven­dégfogadós, én képviselhettem. Vendéglátóink Bogéve telepü­lés lakói voltak. Családoknál laktunk, közelről szerezhettünk gyakorlati tapasztalatokat arról, hogy a falusi turizmust hogyan művelik a franciák. Betekintést kaptunk a vendéglátó családok mindennapjaiba, ismerkedtünk életükkel, munkájukkal. Ven­déglátóink igyekeztek a Savóié régióban található idegenfor­galmi nevezetességek közül minél többet megmutatni, s arra is felhívták a figyelmünket, ho­gyan kapcsolható össze a falusi turizmus a napi élettel és a munkával. Két gyermekpanziót is meglátogattunk, amelyeket a nagycsaládosok és a városi gyermekek számára alakítottak ki, s megismerhettük a falusi szálláshelyek széles skáláját is, köztük olyanokat, melyeket ön­erőből alakítottak ki a vendég- fogadók. Nem kevés azonban az állami támogatással létreho­zott szálláshelyek száma sem. E tanulmányút során egyre inkább úgy éreztem, ez a munka megszállottságot, össze­fogást és kitartást igényel. Ha mindez együtt van, meghozza gyümölcsét. Francia barátaink is ezzel a szeretettel és összefo­gással dolgoznak. Szeretném tapasztalataimat, ismereteimet, az ellesett fogá­sokat megismertetni környeze­temmel és továbbadni a falusi turizmus iránt érdeklődőknek. Francia házigazdáinktól a szeptemberi viszontlátás remé­nyében váltunk el, hogy legkö­zelebb itthon viszonozhassuk vendégszeretetüket. Geszti Jánosné Kürti Ilona falusi vendégfogadós a Kunhegyesi Falusi Turizmusért Egyesület elnöke Majorette-ek bemutatója Kisújszálláson a József Attila Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban immár nyolcadik éve működik rendszeresen művészi torna Vadas Ilona, a Kossuth Lajos Általános Iskola tanító­nője irányításával. Legutóbbi bemutatójuk al­kalmával a mozi zsúfolásig megtelt. Hetvenkét gyermek produkcióját láthattuk, óvodás- korúaktól gimnazistákig. Különösen élvezetes műsor­szám volt a kicsik hulahoppos előadása és az idősebb gyerme­kek kendőbemutatója. A kö­zönség vastapssal jutalmazta a szalaggyakorlatot és a Rock and roll majorette módra című produkciót. Az előadás zárása­ként spanyol ritmust táncoltak a gyerekek. Az alkalomra készült ruhákat ízlésesen válogatták össze. A kitűnő koreográfia és a ze­nei anyag összeállítása leiké néni hozzáértését dicséri. Gye­rekek és felnőttek mindannyian jól szórakoztak. Tanítónőnknek az alkalomra átadott sok virágcsokor mellé eredményes és sikeres munkát kívánunk. Zsámboki Dóra 3. a osztályos tanuló és édesanyja Kisújszállás Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszte­letben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents