Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-12 / 135. szám

1995. június 12., hétfő Körkép 5. oldal V Gépkocsitolvajok villámlátogatáson Még mindig nem kellően vigyázunk értékeinkre Sokan úgy érzékelik Szolnok városában - s ennek szerkesztősé­günkben hangot is adtak mintha az utóbbi időben egyre job­ban elszaporodnának a gépkocsilopások, -feltörések. Nem akar­nak persze mindent a rendőrség nyakába varrni, de azért csak felteszik a kérdést: hol vannak ekkor, mit csinálnak rendünk őrei? Egyáltalán tudnak-e valamit tenni ez ügyben? Ám sokan elfelejtik azt is, miközben rendőrért kiáltanak, hogy a megelő­zésben az érdekelt autótulajdonosok tehetnek a legtöbbet.- Közel sem annyi a gépkocsi­lopások száma, mint ahogy ez esetleg a köztudatba kikerülhe­tett - válaszolt készségesen Szűcs Zoltán százados, a szol­noki rendó'rkapitányság bűn­ügyi osztályának helyettes ve­zetője. - Ebben az évben eddig 15 autót tulajdonítottak el. Eh­hez hozzá kell tenni azt, hogy ebben van egy-két olyan gép­kocsi is, amely már eleve va­lami furcsa módon tűnik el... Eddig egyébként egy-két autót sikerült megtalálnunk. Gyakor­latilag nem igazából lehet ki­szűrni ezeket a gépkocsilopá­sokat. Rendszerint amikor rendőri igazoltatás van, akkor kibukik valahogy a dolog, de még inkább a gépkocsi átírása­kor. Szolnok nagyon is jól áll országos szempontból, hiszen kevés autót tulajdonítanak el. Budapesten egy óra alatt lop­nak el annyi gépkocsit, mint amennyit eddig nálunk az eltelt hat hónap alatt. Irány a határ vagy Békéscsaba!- Hogyan próbálnak meg fel­lépni a tolvajok ellen?- Borzasztó nehéz az ellen tenni valamit, amikor a sértett leállítja este az autóját és más­napra ébredve hűlt helyét ta­lálja. Ekkor a szokványos dol­gokat meg kell tennünk, s érte­sítjük a határőrizeti szerveket, elsősorban az ukrán, román ha­tárt, mert a tendencia azt mu­tatja, hogy arrafelé mennek az autók. Persze van olyan eset is, amikor az ország belseje felé indulnak ezek a gépkocsik. Most úgy tűnik, hogy javarészt Békéscsaba térségébe ..húznak el” az autóink. Legutoljára ott lett meg az egyik Fiatunk, amit elvittek. Szerencsére most már olyan a számítógépes rendsze­rünk, hogy ha én itt Szolnokon kiadok egy gépkocsira körö­zést, az gyakorlatilag tíz percen belül az egész országban olvas­ható. Emellett persze próbálunk az adott helyszínen, környéken adatgyűjtést végezni. Tudva­levő, hogy több tízezer gépko­csi áll ebben a városban az ut­cán kint éjszaka. Az emberek nagy része már úgymond im­munis a riasztók iránt. Mert ha jön egy nagyobb szellő, az már elég, hogy beindítsa a szerkeze­tet, s amikor meg valóban jön a tolvaj, akkor már senki nem fi­gyel oda. Megelőzés: garázs, riasztó- Tavaly sikerült olyan csapa­tokat elfognunk, amelyek na­gyon sok lopást követtek el. Egy adott gépkocsitolvaj-csa- patban, amely nagyon sok sze­mélyből áll, valamilyen szinten egymáshoz kapcsolódnak az emberek. Ezt úgy kell érteni, hogy eljönnek ide például bu­dapestiek, a gépkocsit ellopják, innen elviszik, és gyakorlatilag tizenkét órán belül az autó már valahol Zalaegerszeg környé­kén jár, vagy a határon túl van.- Mit tanácsol, a gépkocsi- tulajdonosok hogyan előzhetik meg azt, hogy autójukat kerül­gesse a tolvaj?- Én továbbra is azt mon­dom, hogy a legjobb megelőzés az, ha garázsban tartják az au­tót. Ez sajnos nyilván nem mindenhol kivitelezhető, hi­szen borzasztóak a garázsárak, az emberek nem tudják megfi­zetni. Mindenkinek a saját au­tója - legyen az Trabant vagy a legjobb Mercedes - nyilván az egyik legnagyobb érték, s min­denkinek az a legnagyobb gondja, hogy a saját kis autó­jára vigyázzon. Csak azt tudom javasolni, hogy valamilyen ri­asztót - elektromosát vagy me­chanikait - próbáljanak bele­építeni az autóba. Ilyen mecha­nikai megoldás lehet például a kuplungot és a kormányt ösz- szekötő racsnis, kulcsos bizto­sító. Ha ez egy gépkocsiban benne van, akkor biztos, hogy nem azt kezdi el a tolvaj bán­tani. Sláger: CD-lejátszó, mobil telefon, bőrkabát- Mi a helyzet a kocsiban ha­gyott értékekkel?- Ekkor kétszeres a veszte­ség: az autóval együtt odalesz­nek a személyes iratok, a kész­pénz, a manapság divatos és jó minőségű rádiómagnók. Na­gyon kelendő a CD-lejátszó is. A mai modem műszaki beren­dezések olyanok, hogy csak egyszerűen be kell tenni őket, és ugyanilyen egyszerűen ki is lehet venni az autóból. Ezért kérjük az állampolgárokat, hogy amikor leállnak a ház elé, akkor tegyék meg azt, hogy ezeket kiveszik. A különféle mobil telefonokra is ugyanez érvényes. Nagyon nagy sláger még a bőrkabát, ezért is hamar beverik az autó ablakát. Fontos, hogy iratokat, okmányokat sose hagyjanak az autóban! Meg le­hetne tenni például azt, hogy a rendszámot belegravírozzák a szélvédőkbe - s egyszerre ki­cserélni egy autónál hat üveget már bonyolultabb. Győződje­nek meg arról is, hogy a gépko­csit valóban lezárták-e, nézzék meg még egyszer, hogy be van- e kapcsolva a riasztó. És a la­kók mégiscsak nézzenek ki, ha megszólal a riasztó a közelben, hogy mi is lehet az oka, s azon­nal jelentsék a rendőrségnek, ha tolvaj tűnt fel. Akkor, amikor a sértett nagyon rövid időn belül bejelenti az eltűnést, körülbelül 99 százalékban mindig meglesz az autó. Tolvajok látogatóban a megyehatáron túlról- A járőrözés sűrítése a poten­ciálisan veszélyeztetett helye­ken nem jelenthetne megol­dást? Gondolom persze, hogy ehhez megfelelő létszámú sze­mélyi állomány is kell...- Manapság egyáltalán nem csábító rendőrnek lenni, amiből adódik az is, hogy egyre keve­sebben vagyunk, s egyre nehe­zebb a munkát ellátni. Mi meg­próbálunk rendőri szempontból ennek ellenére mindent meg­tenni. Azt is tudni kell azonban, hogy akiket sikerült kézre kerí­teni a tolvajok közül, egyik sem a megyébe való volt. Ez persze megint megnehezíti a dolgot, mert eljön a tettes egy éjszaka, megcsinál 10-15 „balhét”, el­megy, és hiába próbálunk ab­ban a körben keresgetni, akik már követtek el ilyen cselek­ményeket,. egyszerűen nem ju­tunk ötről a hatra, mert nem a megyénkbe való az elkövető. Az éjszakai rendőri munka so­rán, járőrözéskor egy-egy tolvaj fülön csípése is úgymond a vakszerencsére tartozik. Hiszen egy ekkora városban hiába van kint nyolc-tíz autóval a nyomo­zóbrigád, egyszerűen nem tu­dunk átfogni ekkora területet. És azt se felejtsük el, hogy azért az autótolvaj is csak óvatos, és figyel... B. Gy. A vádlott a Halálosztó - 8. Parázsdobálás A szerb hatóságok gyors ütem­ben vették őrizetbe Magda Ma- rinko addig felderített társait. Házkutatást tartottak a csikériai tanyán és másutt. Hasonló ak­ciókat hajtott végre a hazai rendőrség. Előkerült számos ékszer. Közöttük több olyan is volt, amit Orosházáról Néme- théktől vittek el. Ezután már nem lehetett vi­tás, hogy ezzel a gyilkossággal is gyanúsítani fogják a halál­brigádot. Négy emberölés al­kalmával ugyanazt a Skorpió géppisztolyt használták: a lő­szerhüvelyek és a lövedékek közös vizsgálata bizonyította ezt. De hol a fegyver? A halál­brigád egyik tagja vallomást tett: a géppisztoly elő is került. A fegyvert azonosítani is tud­ták. Felderítették annak az arany Omega karórának a hollétét is, melyet a halott Horváth kezéről csatoltak le Kecskeméten, s amit az említett muzulmán férfi Magdánál Szegeden meglátott. A nyomozó hatóságok mintegy félmillió forint értékben olyan ékszereket is felkutattak Magda és társai rejtekhelyein, amelye­ket szegedi cukrászcsalád le­mészárlása során vittek el. Magda Marinko az első időkben hallgatott. Csak ő tudná megmondani, mikor jött rá, hogy a játszmának vége. Az önbizalmát ért súlyos csapás miatt nem szólalt meg? Vagy csak védekezési taktikájának kidolgozásáig nem akart tovább rontani a helyzetén? Esetleg a neki feltett kérdésekből akarta kitapogatni, mit tudnak róla, a brigád tevékenységéről? Ez az ő titka. Tény, hogy amikor tudomá­sára hozták, hogy társait a szerb hatóságok őrizetbe vették és rá terhelő vallomást tettek, rádo­báltak minden parazsat, Magda megszólalt, s az őt Szegeden kihallgató szerb és a magyar hatóságoknak is beismerő val­lomást tett. Napjainkban a sza­badkai tárgyalások során bűn­társai folytatják a parázsdobá- lást, minden egyes ölést Mag­dára akarnak kenni. Magda nem hallgathatott tovább. Be­szélt a kecskeméti, az orosházi, a két szabadkai (a Fehér Ida, majd az ötös gyilkosság napján a Petrity család sérelmére elkö­vetett) gyilkosságokról, az azokban betöltött szerepéről. Egyedül a Z. Nagy család kiir­tását tagadja, ezt a parazsat visszadobta. Erről a négyes gyilkosságról azonban bűntár­sai is hallgatnak. Magda beval­lotta a Bárka utcai ház szemre­vételezését. Bizonyítottan ugyanaz a fegyver osztotta a halált Szegeden is, ami Kecs­keméten. Szabadkán és Pali- cson. A házkutatások során eb­ben az ügyben is Magda ellen szóló tárgyi bizonyítékok kerül­tek elő, mégis ugyanúgy tagad, mint a halálbrigád többi tagja. Jelenleg számos kérdés még tisztázásra vár. Ezekre a sza­badkai, illetve a júniusi buda­pesti tárgyaláson remélhetőleg fény derül. így például Magda úgy vallott, hogy az utolsó vé­rengző éjszaka után Szegeden, a Hont utcai lakása előtt lévő nyilvános telefonállomásról hívta fel a szabadkai rendőrsé­get. Ottani személyes ismerő­seit kereste, hogy Agatity meg­öléséről őket tájékoztassa és feladja magát, de akiket kere­sett, éppen helyszíneltek. Csak a titkárnővel tudott beszélni. Ugyanezen napon - mint a sza­badkai perben elhangzott - Sinkovity is ki akart a rend­őröknek tálalni, de nem Sza­badkán, hanem Belgrádban. Nehéz megmagyarázni ezt a je­lentkezési hullámot. Volt-e szó valóban nagy vo­lumenű fegyverüzletekről? Szabadkán azt állítják, igen. Magda egy halottra hivatkozik, aki önmagát közvetítőnek ne­vezve, egy másik vállalkozót jelölt meg tényleges vevőként. Ki kit ölt meg? Hogyan osztoz­tak a hasznon? Miről vallanak a tárgyi bizonyítékok? A kérdésekre remélhetőleg válasz születik Szabadkán, de Budapesten is. (Vége) Némethy Gyula Nyáresti koncert - kitűnő hangulatban Alapítványi hangverseny a Varga Katalin Gimnáziumban Mindig jóleső érzés arról be­számolni, ha egy szép kez­deményezés nemes hagyo­mánnyá érik. Nos, ezúttal örömmel adhatunk hírt ar­ról, hogy immár negyedik alkalommal rendezett a Bánffy Katalin-Varga Kata­lin Alapítvány nyári hang­versenyt a szolnoki Varga Katalin Gimnázium díszud­varán szombaton este, a Szolnoki Szimfonikus Zene­kar felléptével. Az időjárás ezúttal kegyes volt a hangszereiket az esőtől félt­ve óvó muzsikusokhoz és a szépszámú közönséghez: az igazán kellemes júniusi este megalapozta a koncert hangu­latát. A zenekar karmestere, Báli József olyan műsort állított össze, mely pontosan illett az alkalomhoz. A koncert igé­nyes közönségének a zeneiro­dalom azon gyöngyszemeit kínálta, melyek - amellett, hogy az előadókra nem kis feladatot rónak - kellemes és élvezetes perceket, órákat sze­reznek az azokat hallgatónak. Úgy tűnik, napjainkban egyre nagyobb az igény az effajta koncertek iránt: a gondoktól gyötört zenebarát esetenként nem óhajt egyebet, mint ella­zulni, kikapcsolódni a mu­zsika hallgatása közben. De érvényes ez a megállapítás magára a zenekarra is: a mu­zsikusok egytől egyig érez­hető örömmel vették ki részü­ket a műsorra tűzött darabok remekbe sikerült előadásából. A koncerten elhangzott Rossini Teli Vilmós című ope­f Évtizedes hagyományok - veszélyben Beszélgetés Báli Józseffel a Szolnoki Szimfonikus Zenekarról az ifjúsági hangversenyekre szeretnék utalni, amelyeknek jelentős szerepük van a zenei nevelésben isi Saját költségve­tésünkből ez így már nem foly­tatható. Én azonban remélem, hogy a megye megtalálja a tá­mogatás módját, hogy ezeknek a hangversenyeknek a számát ne kelljen radikálisan csökken­teni. Az anyagi nehézségek elle­nére lát-e lehetőséget az együt­tes művészi fejlődésére?- Nem szabad hagyni, hogy a fejlődés megálljon, még a ne­hezedő helyzetben sem. Bár az a tény, hogy a zenészek nem főállásban játszanak a zenekar­ban, határt szab a fejlődésben, hiszen például nem tudunk mindennap próbálni.- A Liszt Ferenc Kamaraze­nekarral kialakult, ismert kap­csolat segít-e a fejlődésben?- A Liszt Ferenc Kamaraze­nekar magas színvonalú muzsi­kálása természetesen hatással van ránk is. Áprilisban például a tagjai szólampróbákat tartot­tak a vonósokkal. Ez a közös munka nem rendszeres, de így is hasznos volt. Remélem, hogy erre máskor is sor kerül.- Sokszor szerepelnek fiatal, kezdő szólistákkal.- Igen, erre az imént utaltam is. Szívesen lépünk föl kezdő, de igen tehetséges szólistákkal, akik így megmutathatják a ké­pességeiket, szereplési lehető­séghez jutnak, a zenekar szá­mára pedig néha felüdülés az ilyen közös fellépés. Jobb ezekkel a lelkes, ambiciózus fiatalokkal dolgozni, mint ru­tinból játszó, kiégett, pályájuk csúcsán jóval túl lévő, bárha neves, idősebbekkel.- Az a hír járja a városban, hogy szorosabbra fűzik a kap­csolataikat a színházzal.- Vannak erre vonatkozó el­képzelések, és megfelelő prog­ramegyeztetés mellett szívesen bekapcsolódunk a színház munkájába. Igen nagy örö­mömre szolgálna, ha együtt­működésünk eredményeként balettek, kamaraoperák is színre kerülhetnének a Szigli­geti Színházban. Bistey András Lassan a végéhez közeledik az évad a zenei életben is, ilyenkor van a számvetés és a tervezés ideje. Ez utóbbi ma­napság különösen izgalmas, hiszen minden tervkészítés előtt föl kell tenni a kérdést: „Mire lesz pénz?” Ennek el­lenére hiba volna a művészeti életben mindent erre az egyetlen föltételre visszave­zetni.- Fölidézné olvasóinknak a zenekar 1994/95-ös évadának fontosabb eseményeit?- Az évad tavaly augusztus­ban kezdődött, egy olasz kórus­sal közösen bemutattuk Mozart C-dúr miséjét a szolnoki Varga Katalin Gimnázium udvarán és a törökszentmiklósi katolikus templomban. Ez utóbbi azért is érdekes, mert addig csak a re­formátus templomban voltak hangversenyek, a Szabó József lelkésszel kialakult jó kapcsola­tok révén. Szeptemberben Bu­dapesten, a Magyar Honvédség Művelődési Házában adtunk hangversenyt. Október 22-én ünnepi hangversenyen mutat­tuk be Mozart Requiemjét. Ja­nuárban megtartottuk a Szigli­geti Színházban a bérleti hang­versenyünket, március 23-án ismét Budapesten szerepeltünk Fellegi Ádám közreműködésé­vel a honvédségi művelődési házban, majd a Szolnoki Ko­dály Kórussal a megyeszékhe­lyen, a Belvárosi nagytemp­lomban részleteket adtunk elő Bach Máté passiójából. Jelen­tős állomás volt a zenekar éle­tében, hogy a szolnoki tavaszi fesztiválon bemutattuk a Deb­receni Kodály Kórus és neves szólisták közreműködésével Beethoven IX. szimfóniáját. A zeneirodalom e remekművének előadása minden együttest pró­bára tesz, ugyanakkor jogosan növeli az előadók önbecsülését és presztízsét. Május 2-án meg­tartottuk szokásos évi hangver­senyünket Abonyban. amivel egy 15 éves hagyományt foly­tattunk. Szenthelyi Miklós és négy fiatal növendéke műkö­dött közre ezen a hangverse­nyen. Mezőtúri hangverse­nyünkön három fiatal szólista lépett föl. De még előbb, április 27-én adtunk sikeres koncertet Ausztriában, a linzi Bruckner- hausban, immár második alka­lommal. A közönségsiker és a kedvező sajtóvisszhang bizo­nyítja, nem véletlen, hogy visz- szahívtak bennünket. De föltét­lenül említést érdemel, hogy január-februárban 31 ifjúsági hangversenyt tartottunk az egész megyében, ugyancsak' év­tizedes hagyomány alapján.- Az egész művészeti-kultu­rális életet fölkavarták a stabi­lizációs programmal össze­függő pénzügyi intézkedések. A zenekart ezek hogyan érintik?- Súlyosan. Mivel a zené­szek nem főállásúak, eddig nem fizettek utánuk tb-t. Ha ez most kötelező lesz, újra kell gondolni egész tevékenységünket. Az éves költségvetésünk körülbe­lül 10,5 millió forint. A tb-járu- lék, egyéb költségnövelő té­nyezőkkel együtt mintegy 40 százalékkal emeli a kiadásain­kat. Csak egyetlen példát mon­dok, a kottaárak meredeken emelkednek, ma körülbelül 30- 40-szer magasabbak, mint 5-6 évvel ezelőtt.- Mit lehet tenni a költségek csökkentése érdekében?- Lehet csökkenteni a föllé­pések számát, például az ifjú­sági hangversenyekét, lehet re­dukálni a létszámot egy bizo­nyos határig, de ezek a lépések mind veszteséggel járnak.- Föltűnt nekem, hogy a ze­nekar sokszor szerepel a me­gyében, azaz Szolnokon kívül. Fenntartója azonban, úgy tu­dom, egyedül a város.- Hangversenyeink mintegy felét a megye városaiban, köz­ségeiben tartjuk, itt különösen Szolnoki Szimfonikus Zenekar a Varga Katalin Gimná­zium udvarán -mészáros­rájának nyitánya, Beethoven zenekarra írott német táncai, majd Gershwin Kék rapszódi­ája, a kissé hosszúra nyúlt szünet után pedig Bartók Béla Román táncok című ciklusa, ezt követően Saint-Saens kompozíciója, a Bevezetés és rondo capriccioso. A hangverseny műsorát Csajkovszkij Olasz capriccio című darabja zárta. A koncert nagy, és tegyük hozzá, megérdemelt sikert ara­tott, a taps éppúgy szólt a diri­gensnek, mint a zenekar nagy­szerű szólistáinak és vala­mennyi muzsikusának. Annak dacára, hogy mindkét ifjú szó­lista neve ismerősen cseng a szolnoki zenebarátok fülében, mégis őszinte meglepetést és örömet szerzett felléptük. Bánffy Richárd kitűnő pia­nista, kivételes technikai tudá­sát egyre inkább képes a mu­zsikálás szolgálatába állítani. Játékával a zenekarhoz páro­sulva Gershwin Kék rapszódi­áját igazi élménnyé avatta. Báli Gábor, aki ezúttal Sa- int-Saens művének technikai­lag igen nehéz hegedűszólóját játszotta, szinte a szolnoki kö­zönség szeme előtt nőtt fel az eltelt évek során pódiumra termett virtuózzá. Az ifjú he­gedűs minden kétséget kizá­róan szólistaalkat - játéka er­ről győzte meg hallgatóságát. Bizonyosra vehető, hogy nem csak e sorok írójának óhaja, a pezsgő zenei életben kapjon helyet a fellépő „nagy öregek” mellett a két tehetséges fiatal szolnoki szólista is. A szombat esti koncert el­érte célját: az alapítvány gya­rapodott, a kitűnő hangulatban hazatérő közönség pedig elha­tározta, hogy ötödször is eljön meghallgatni a nyári hangver­senyt 1996-ban. Szathniáry Judit

Next

/
Thumbnails
Contents