Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

1995. május 8., hétfő Körkép 5. oldal Nézetkülönbségek, félreértések a kulturális bizottságban Jászberényi malőr tanulságokkal A jászberényi önkormányzat legutóbbi ülésén nem várt jelene­tekre került sor. A mostani testület munkájára eddig a szak­szerűség, a nyugodt légkör, a jó tempójú munka volt jellemző. Erre most rácáfoltak a városatyák. A kulturális és oktatási bi­zottság pillanatok alatt szétrobbant. A Sáros András Alapít­vány munkáján vitatkoztak össze, de ez azt jelezte, hogy a bi­zottság működése nem olajozott, ott vannak az igazi problé­mák. Az előző négyéves ciklusban a kulturális bizottság sok ve­reséget szenvedett. Az egyik legnagyobb hatókörű bizottságról van szó. Hozzá tartoznak az iskolai, óvodai ügyek, a művelő­dési intézmények, az alapítványok, a sajtó, a kábeltévé, a mú­zeum... Nagyon sokrétű a munkája, s óriási a felelőssége a dön­tés-előkészítés során. III. szolnoki zenei fesztivál Zárókoncert, világhírű szólista felléptével Amikor a decemberi választá­sok eredménye megszületett, már látható volt, hogy e téren gondja lesz a testületnek, mivel pedagógus, humán szakember alig nyert a választáson. A bi­zottság belső tagja így lett Nagy András, dr. Wirth Lajos tanár és Szántai Tibor lapszerkesztő. A bizottság vezetőjének dr. Wirth Lajost választotta a testület. Ezen az ominózus ülésen az derült ki, hogy a bizottság állás­pontjaként olyasmit írtak le, ami nem hangzott el korábban. Ezt kifogásolta Szántai Tibor, s a módszer ellen tiltakozva lemon­dott bizottsági tagságáról. Dr. Wirth Lajos viszont Szántai el­járását nem tartotta korrektnek, s ő is lemondott. Miután a pol­gármester külön rákérdezett, hogy a bizottságelnöki posztot hagyja el vagy a bizottsági tag­ságát is feladja, Wirth doktor mindkettőről lemondott. A főiskola docensével már nyugodt körülmények között beszélgettem. Vajon az MSZP helyi vezetője hogyan élte meg a történteket?- A bizottság véleményét sze­rintem közösen alakítottuk ki. Talán Szántai másként értékelte 1944 októbere és az azt követő hónapok eseményei bebizonyí­tották, hogy megyénk lakossá­gának félelme nem volt alapta­lan. Egy kicsit saját sorsuk ala­kulását vélték felfedezni az előző hónapokban a megye te­lepüléseiről elhurcolt zsidók reménytelen meneteinek láttán. A deportálás egyik epizódjáról ez olvasható a Jászalsószent- györgy Krónikája című kiad­ványban: „1944. május 13-án ... el­szállították őket Jászladányba, a gettóba, kis csomagjaikkal. Mindössze 4.682 pengő, 108,87 gramm arany, 7 darab kristá­lyos detektoros rádió, néhány kerékpár, írógép került beszol­gáltatásra elkobzott javaikból. A község lakosságának több­sége szánalommal nézte elszál­lításukat... 20 családban élt 85 zsidót deportáltak a község­ből.’’ S Jászalsószentyörgy csak egy község megyénkből. Hát még az országból... A tragédiasor kezdete Korra, nemre, fajra való tekintet nélkül megjárta ezután a poklot megyénk lakosságának jó része. A tragédiasorozat az itthon ma­radottak számára légitámadá­sokkal kezdődött. Akkor, ami­kor a front még messze volt a megyétől, Szolnokot 1944. jú­nius 2-án érte az első angolszász légitámadás. A vasútállomás és annak környéke esett áldozatul. Az ott tartózkodó három német katonavonat utasai közül eze- regyszázan vesztették életüket. A polgári lakosság körében is aratott a halál. Bár az első és az 1944. augusztus 20-i légitáma­dás volt a legnagyobb méretű, más alkalommal is jelentős em­berveszteséget - az 1944. június 27-i bombázáskor százharmin­chetet - szenvedett el a megye- székhely. Anyagi javakban is tetemes volt a kár. A vasúti felüljárót nem is tudták rendbe hozni a háború alatt. Nemcsak megyeszékhely la­kosai váltak a támadó repülőgé­pek célpontjává. Igaz, hogy azok feladata a hadi objektumok megsemmisítése volt, de téve­ezt. Nem értettem az eljárását, mivel nagyon fontos előterjesz­tést vittünk a testület elé, én ott készültem nagy vitára. Erre koncentráltam, így nem is tud­tam igazán ezt a nézeteltérést kezelni ott, azon melegében.- A kulturális bizottságnak sok feladata van, a közalkalma­zottak jó része ide tartozik, s e téren megszorítások lesznek a kormány döntései miatt. Bizott­ság nélkül nem működhet a tes­tület.- Ez így van. Nekem azonban első pillanattól kételyeim voltak saját magammal szemben. Én alkatilag nem vagyok alkalmas bizottságvezetőnek. A vállalás olyan hirtelen történt, hogy ak­kor nem tudtam nemet mondani. Az eltelt időben azonban több­ször jeleztem, hogy másnak kel­lene átvenni a vezetést. A konf­liktustűrő képességem nekem más. Számomra óriási prob­léma, lelki teher, hogy gyakran nemet kell mondani olyan ügyekre, amit szívem és eszem szerint is támogatnék. A bizott­ság 2 millióval rendelkezik. Öt­venhárom kérelem, 6 milliós igénnyel érkezett eddig. Ez bor­zasztóan nyomasztó. Végül is désből, célzási hibából, esetleg egyéni kezdeményezésből sok­szor a lakosság anyagi javai is pusztultak, sokan életüket vesz­tették. 1944. szeptember 1-jén például az amerikai légierő bombázta Mezőtúr lakott ré­szeit. A gépek a törökszentmik­lósi országúton szalmát szállító parasztok szekereit is géppus­kázták. A légitámadás ötvenki­lenc áldozatát a felsőrészi teme­tőben hántolták el. Önhatalmú cselekedetek A repülőgépekről Mezőtúrra zúdított géppuskatűz korántsem volt egyedi jelenség. Védeke­zésül az emberek megyeszerte bunkereket ástak, amiket desz­kapallókra, kukoricaszárra do­bált földdel fedtek be. Ezekben húzódva megvolt az a bizton­ságérzetük is, hogy bombázás esetén nem dől rájuk a fal. Egészében véve persze az emberek .biztonságérzete egyenlő volt a nullával. Azok, akik nem menekültek el, értéke­iket és élelmiszerük jó részét is elásták. Rettegve várták, hogy mi következik. S mi következhet azokon a helyeken, melyek esztelen csa­taterekké válnak, ahol a halál mezsgyéjén járó katonák sem isteni, sem emberi törvények­hez nem alkalmazkodnak? S mi következhet akkor, ha a háború több évét átvészelt katonák fel­perzselt hazájuktól egyre mesz- szebb kerülnek, s ellátásukról parancsnokaik csak az elfoglalt területek javainak elkobzásával tudnak - ha egyáltalán rendsze­resen tudnak - gondoskodni? S mi következik akkor, ha az ön­hatalmú katona cselekedeteit alkoholmámor is befolyásolja? Ezekből adódóan is rengeteg családi tragédia történt me­gyénkben. Például: A Tószeg története című ki­adványban olvasható, hogy a harci cselekmének során a köz­ségben a polgári lakosok közül húszán vesztették életüket. S nem csak a gránátok miatt! Egy részüket részeg szovjet katonák nők miatti randalírozása követ­keztében lőtték le. Tény, hogy a szovjet pa­látványosan bukott ki a dolog, talán nem kellett volna. Most már túl vagyunk rajta, s én meg­könnyebbültem. A többieknek azonban főtt a feje, kikből álljon eztán a bizott­ság. Nagy András, a Lehel Ve­zér Gimnázium igazgatója végül elvállalta az elnöki posztot ide­iglenesen, hisz az ügyek nem állhatnak. A testület Szántai Ti­bort visszaszavazta a bizott­ságba, és harmadiknak Szádvári Gábor mezőgazdasági gépész lett a tagja a kulturális és okta­tási bizottságnak. Minapi ülé­sükön dr. Wirth Lajos átadta a folyó ügyeket, s felajánlotta se­gítségét a továbbiakban. A kulturális bizottság titkára sem vezeti azonban sokáig az ülések jegyzőkönyvét. Muho- ray György a távozás gondola­tával foglalkozik. A Sáros And­rás Alapítványnak is ő a titkára. E minőségében is kritika érte munkáját. Ugyanakkor ő a jász világtalálkozó főszervezője is. Amikor a nincset kellene száz­felé osztani, akkor bizony sok a konfliktus. Ám Jászberény ma­gas színvonalú kulturális élete nem torpanhat meg. Aki felkötötte a kolompot, annak bizony ráznia kell, még ha most sokkal nehezebb is, mint máskor. A pedagógusok is cjgondokodhatnak, nagyobb összefogással támogatni kellett volna valamelyik társukat, hogy a testületben, a döntésho­zatalnál többen ott lehessenek. Az újságíró e helyütt talán azt is felvetheti: jó-e a városnak, hogy a közgyűlés harmada nyugdíjas? Fiatalokat lámpás­sal sem találunk a döntéshozók között! KE rancsnokok igyekeztek fenntar tani a rendet, hiszen az italozás a harci cselekményeket is gá­tolta, de fáradozásuk nem min­dig volt eredményes. A Kunszentmárton története a felszabadulás után című ta­nulmányban az akkori közálla­potokra utalnak a következő so­rok: „Az 1944. évben környékün­kön nagy szőlőtermés volt, s a jó tiszazugi kadarka ízlett a ka­tonáknak. Ebből aztán hébe-hóba kisebb kilengések is előfordultak. A szovjet tisztek ilyen esetekben a lakosság se­gítségére siettek, és nemegyszer megtörtént, hogy jobb megol­dás híján a bort a pince földjére eresztették... A felszabadulás utáni hetekben községünkben is felütötte a fejét egyes személyek részéről a zabrálás." Magyar „tanítványok” Aki tud olvasni a fenti sorok kö­zött, az következtethet a Kun­szentmárton környékét elfoglaló katonák fegyelmi helyzetére. A zabrálás - fegyveres katonák ál­tal elkövetett közönséges rablás - kifejezés is a harcok után ho­nosodott meg a magyar nyelv­ben. Ebből is következtethetően nem csak kunszentmártoni gya­korlatról volt szó. Persze nem írhatunk mindent az órákat s egyéb értékeket zsebbe tevő idegen katonák számlájára. Szép számmal akad­tak magyar közreműködők is. A Jászalsószentgyörgy krónikája című kiadvány korántsem csak arra a községre jellemző képet fest: Az előfordult, hogy egyik házból a másikba kerültek át felszerelési tárgyak, attól füg­gően, hogy mire volt szükségük az elszállásolt katonáknak. Mikor továbbmentek, a tár­gyak maradtak, így az élelme­sek közül sokan idegen tár­gyakhoz jutottak... Mindenki evett, ivott, s az akkori szó- használattal élve „zabrált”, ha módja volt rá.” Módot a harcok során szét­szórt, civil kézre jutott fegyve­rek nyújtottak. (Folytatjuk i Simon Béla Megyei siker a diáksajtó- fesztiválon Szombaton rendezték meg Budapesten a II. országos di- áksajtó-fesztivált. Az egész napos rendezvény célja az volt, hogy megünnepeljék az ifjúsági médiákat és azok kép­viselőit. Az esemény rangját mutatta Pál László ipari és ke­reskedelmi miniszter köszöntő levele is. Természetesen a „nagy” sajtó is jelen volt, így például a Hol-Mi című tévés és a Reg­geli csúcs rádiós műsor készí­tői, valamint néhányan az Ifjú­sági Magazin szerkesztői kö­zül, sőt a Telesport munkatár­sai is képviseltették magukat. Emellett mód nyílt szakmai konzultációra és multimédiás bemutatóra. Persze szórako­zásra is akadt lehetőség. Ezt St. Martin, Sipos F. Tamás és Geszti Péter biztosították. Az igazi érdekesség azon­ban a Diákújságírók Országos Egyesülete által idén kiírt pá­lyázatok eredményhirdetése volt, amely szolnoki sikereket is hozott. Az Év Diákrádiója cím a Fiumei Úti Általános Is­kolába került, az egyik legjobb diáklapnak pedig a Széchenyi gimnázium Gimirkáját talál­ták. A legjobb tollú diákok ju­talmazásánál pedig az általá­nos iskolait leszámítva, min­den kategóriának volt szolnoki érdekeltje. Szóba került az Új Néplap is, mint a fiatalokat leginkább támogató lapok egyike. Molnár G. Attila Borrendek világtalálkozója Felvonulással és a pécsi bazili­kában tartott istentisztelettel zá­rult tegnap a Bacehusi Borlo­vagrendek Nemzetközi Szövet­ségének 32. világtalálkozója. A szokatlan időpont ellenére zsúfolásig megteltek szombat este a Szigligeti Színház szék­sorai a fesztivál záró hangver­senyén. A koncert eredetileg korábbra tervezett időpontját a világhírű szólista, Jean-Pierre Rámpái betegsége és műtété miatt kellett csaknem egy hó­nappal későbbre halasztani. A hangverseny a fesztivál méltó záróakkordjának ígérke­zett. Műsorán elsőként Händel B-dúr concerto grossója szere­pelt; a koncert a komponista Op. 6.-ban kiadott tizenkét con­certója közül a hetedik számot viseli. Mozart G-dúr fuvolaverse­nye (K. V. 313.) megrendelésre született; köztudomású, hogy a zeneszerző nem kedvelte ezt az instrumentumot. A koncert leg­alapvetőbb sajátsága a hang­szerszerűség: a szólóhangszer viszonylag rövid frázisait hosz- szabb-rövidebb szünetek szakít­ják meg, megkönnyítve a szó­lista számára az előadást. Két szólóhangszerre: fuvo­lára és hegedűre komponálta c-moll versenyművét Ántonio Vivaldi. A koncert a három té­telből álló barokk concertók gyors-lassú építkezési rendjét követi. Mozart 319. Köchel-számú B-dúr szimfóniája a zeneszerző salzburgi szolgálatának utolsó periódusában született. Az ere­detileg három tételből álló da­rabhoz csak néhány évvel ké­sőbb komponált menüettet a ze­neszerző. Szolnok világhírű művész­vendége elsőként Mozart fuvo­laversenyének szólistájaként mutatkozott be az őt tisztelettel­jes tapssal köszöntő közönség­nek, majd Vivaldi kettősverse­nyében aratott sikert, melyen szemmel látható örömmel osz­tozott Rolla János hegedűmű­vésszel és a szólistákkal kitűnő összhangban együtt muzsikáló zenekarral. Az elragadtatott tapsot az előadóművészek a ket­tősverseny II. tételének megis­métlésével köszönték meg. A fesztivál házigazdája, a szolnoki Liszt Ferenc Kamara- zenekar két nagyszerű produk­cióval kápráztatta el hallgatóit: Händel concertóját Rolla János irányításával, míg a Mo- zart-szimfóniát Jean-Pierre Rámpái vezényletével adta elő az együttes. Köztudott dolog, hogy a fu­volaművész néhány éve kar­mesterként is fellép a nagyvilág koncertpódiumain. Jean-Pierre Rámpái Mozart-interpretációja arról győzte meg szolnoki kö­zönségét, hogy dirigensként éppoly lényeglátó muzsikus, mint hangszerének világszerte csodált művészeként. Jean-Pierre Rámpái nem ma­radt adósa hálás közönségének: ráadásként Gluck melódiáját játszotta el a zenekar kíséreté­vel. A hangverseny végén fel­emelő esemény részesévé vált a koncert közönsége. Nádori Pé­ter, a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium képviseleté­ben átnyújtotta Jean-Pierre Rampalnak a „Pro Cultura Hungarica” kitüntetést, melyet a művész két évtizedes, Ma­gyarországhoz fűződő kapcso­lataival, a magyar hangverseny­életben betöltött szerepével ér­demelt ki. A kitüntetés mellé a fuvola királyának a város pol­gármestere, Várhegyi Attila át­nyújtott egy palackot a borok királyával: hatputtonyos tokaji aszúval megtöltve. A hangverseny a polgármester zárószavaival végződött; azzal az óhajtással, hogy a fesztivál a következő szezonban is folyta­tódjék. Szathmáry Judit A nagy országjárás Mezőtúr: 1995. május 9. Szolnok: 1995. május 10-14. A Westel busz nagy, országos körútra indult. Útja során ellátogat a nagyobb kiállításokra és szakvásárokra, felkeresi az ország számos települését. A Westel mobil, négykerekű gyorsszervíze, értékesítési és ügyfélszolgálati irodája biztosan eljut Önhöz is. Következő állomások: Mezőtúr, Kossuth tér, az Opel Klíma bemutatóteremmel szemben, május 9., Szol­nok, a III. Szolnoki Nemzetközi Kiállítás és Vásár területén, május 10-14,9-16 óráig. Remek alkalom, hogy megnézze, kipróbálja, vagy akár meg is vásárolja a Westel Rádiótelefon Kft. teljeskörű mobiltelefon­választékát és a telefonokhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. A Westel busz telefonszáma: 06-60-345-800 Mozgásban az üzlet Megyénk a front alatt és a front után (2.) Tűzpárbaj palástja alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents