Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

6. oldal Közlekedésbiztonság 1995. május 8., hétfő Korlátozzák a kamionforgalmat? Elkészült a kormány rendelettervezete a nehéz tehergépko­csik hét végi korlátozásáról. E szerint a nyári időszakban (jú­lius 1-jétől augusztus 31-ig) szombaton 15 órától vasárnap 22 óráig nem közlekedhetnének az ország közútjain a 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó tehergép­kocsik. A rendelet - amennyiben a kormány elfogadja - lényeges előrelépést jelent a korábbi ál­lapothoz képest. Azonban a mérvadó nemzetközi gyakor­latot tekintve, ez a korlátozás igen enyhének tűnik. Északi és nyugati szom­szédjaink (Ausztria, Szlovákia és Szlovénia) egész évben ér­vényes hét végi forgalomkor­látozást vezettek be. Magyar- országnak hasonló intézkedés­sel kellene illeszkednie ezen országok gyakorlatához. A rendelettervezethez kapcso­lódó kormányhatározat-terve­zet az intézkedés megvalósítá­sának egyik feltételeként a megfelelő mennyiségű parko­lóhely és a kapcsolódó higié­niai létesítmények biztosítását szabja meg. Az ehhez szüksé­ges pénzügyi forrást nagyrészt a központi költségvetésből és a Központi Környezetvédelmi Alapból irányozná elő. Való­színű, ha megvalósul a hét végi forgalomkorlátozás, ke­vesebb külföldi kamion fog parkolni Magyarországon, hi­szen értelmetlen napokat itt tölteniük várakozással. A nehéz tehergépjárművek forgalomkorlátozása számos kedvező hatással járna. Felér­tékelődne a vasúti fuvarozás, különösképpen a kombinált fuvarozás, ami gazdasági és környezetvédelmi szempont­ból is előnyös országunk szá­mára. Ezt a helyzetet erőteljes kínálati pozícióval lenne cél­szerű kihasználni, azaz a kombinált fuvarozás fejleszté­sét kiemelten kell kezelni. Hét végi forgalomkorlátozások régiónkban Kerekező mesterek - rajzversenygyőztesek Közeledik a nyári vakáció. Az iskolaév során valamennyi kis­diák megtanulta, számtalanszor átismételte a rá vonatkozó közlekedési szabályokat. Jól megtanulta-e, jól tudja-e alkal­mazni ezeket az ismereteket a gyakorlatban? n TI í J i 1 i i ; j 1 stj \ í h L:. U A kisújszállási Kiss Anita így képzeli el a csodarendőrt Ennek bizonyítására nyílt lehe­tőség április 29-én a Tiszaliget- ben. A megyei baleset-megelő­zési bizottság különböző kor­csoportokban hirdette meg ver­senyeit az iskolások részére. „Ki a mester két keréken?” címmel az Autóklubbal közö­sen adott lehetőséget az 1983— 1988 között született srácok ré­szére, hogy eldöntsék a megyei rangsort, amely az alábbiak szerint alakult: Lányok: 1. Vízi Tímea (Jász- alsószentgyörgy), 2. Kun Kata­lin (Szolnok), 3. Kerekes Helga (Jászalsószentgyörgy). Fiúk: 1. Bertalan Zoltán, 2. Kertész Tamás, 3. Terjéki Ba­lázs (valamennyien Jászalsó­szentgyörgy). Közülük az első helyezettek június 3-án Buda­pesten országos versenyen dön­tik el, hogy ki lesz a legjobb hat, aki szeptember 28. és ok­tóber I. között Brüsszelben képviselheti a magyar színeket. A hetedik-nyolcadikosok négyfős csapatokban mérték össze erejüket. A 12 csapat fiú és lány versenyzői elméleti, ügyességi és szabályossági fel­adatokat oldottak meg. A csapatversenyt a török­szentmiklósi Bethlen G. Álta­lános Iskola és a túrke vei Vá­nyai Ambrus Gimnázium leg­jobbjai előtt a jászalsószent- györgyi Lippai János Általános Iskola versenyzői nyerték. Egyéniben a fiúk közül: 1. Tóth János (Jászalsószent­györgy), 2. Tóth Tibor (Jászal­sószentgyörgy), 3. Juhász Sán­dor (Túrkeve) A lányok közül: 1. Lajkó Tímea, 2. Bertalan Zsuzsanna, 3. Szarvák Éva. Az első két-két versenyzőből álló csapat képviseli megyénket május 18-20. között Sarkadon a „Kerékpáros iskola kupa” or­szágos döntőjén. A középiskolák tanulói se­gédmotoros kerékpárra ülve döntötték el a megyei sorren­det, amelyben a törökszentmik­lósi Református Ének-Zene Tagozatos Szakiskola csapata megelőzte a szolnoki Baross G. Szakközép- és Szakképző Is­kola, valamint a túrkevei Vá­nyai Ambrus Gépipari Szakkö­zépiskola csapatait. Egyéniben: 1. Szathmáry Já­nos (Törökszentmiklós), 2. Csirke Gyula (Szolnok), 3. Máté Viktor (Szolnok), 4. Mező Gábor (Törökszentmik­lós) sorrend alakult ki. Ők az „Iskolások közleke­désbiztonsági kupája” keretén belül május 31. és június 2. kö­zött a debreceni országos ver­senyen öregbíthetik megyénk tanulóinak közlekedési hírne­vét. A „Rendőrök a gyermekek közlekedésbiztonságáért” címmel meghirdetett rajzpályá­zat országos értékelése is meg­történt. Örömmel számolha­tunk be arról, hogy az alsó ta­gozatos Nagy Eszter (Jász­apáti), Treiber Daniela (Szol­nok), Babay Melinda (Szol­nok), Kóródi Péter (Török­szentmiklós) rajzait a „rendőr­nap” alkalmából megnyitott kiállításon (Budapest, Petőfi Csarnok) egy hétig lehetett megcsodálni. A felső tagozatos Ócsai Já­nos (Szolnok, Abonyi úti is­kola) második, Zsidai Ibolya (Szolnok, Mátyás király iskola) ötödik helyezettként kapott ér­tékes jutalmat, míg a kunhe- gyesi Varga Éva alkotását kü- löndíjjal jutalmazták. Duka Szilvia és Filipcsei Péter jászapáti iskolások pályamunkái Ismeretterjesztő autóbusz Ismételten érdekes színfolt je­lent meg Szolnok város közle­kedésében. A baleset-megelő­zés érdekében a Jászkun Volán Rt. segítségével és támogatásá­val a megyei baleset-megelő­zési bizottság javaslata alapján egy Ikarus típusú autóbuszt a közlekedés biztonságával kap­csolatos ábrákkal, figyelemfel­keltő szöveggel láttak el. A cél nyilvánvaló: a közle­kedési ismeretek terjesztésének a megyeszékhelyen ezúttal újonnan kipróbált módjával le­hetőség nyílik arra. hogy a vá­ros minél több pontján, a nap minden órájában felhívják a fi­gyelmet azokra a gyakori köz­lekedési magatartásformákra és nélkülözhetetlen közúti szabá­lyokra, amelyek be nem tartása az útjainkon bekövetkező tra­gédiák döntő többségéért fe­lelős lehet. A közlekedés résztvevőit Az ismeretterjesztés egyik új módszere: a fontos közleke­dési tudnivalók az autóbusz oldalán is „reklámozhatók” ösztönzi a jogkövető magatar- fi és kiemelten a jó közlekedési tásra, a szabályok tiszteletére, ! partnerkapcsolatra, hisz ez embertársaink megbecsülésére \utóbbin is igen sok múlhat. A dudálás sem mindig hatásos A gyalogos nem hallott - a sofőr látni sem akart Az időpont és a hely megjelö­lése lényegtelen, mert jellegé­nél fogva bárhol és bármikor megtörténhetett volna . . . Egy gyalogos a járdáról az úttestre lépett. Történetünk - későbbiekben szenvedő - ala­nya nem hirtelen és nem meg­gondolatlanul lépett egy autó elé. Amikor elindult, a közel­ben nem volt jármű. Az is az igazsághoz tartozik, hogy ahol lelépett a járdáról, még csak nem is hasonlított ahhoz a helyhez, ahol egy gyalogos át­kelhet a főútvonalon. Nem volt ott kijelölt gyalo­gos-átkelőhely, nem volt fény­jelző készülék, még csak útke­reszteződés sem. Nem tudhat­juk, hősünk miért ezt a helyet választotta ki magának, amikor mintegy 35 méterrel távolabb lámpával védett gyalogátkelő­hely állt rendelkezésére. Ami­kor lelépett a járdáról, jármű még mindig nem volt a közel­ben. Messzebbről közeledett viszont egy autó, vezetője ész­lelte is a gyalogost. Látta, hogy az nem néz se jobbra se balra, csak rendületlenül megy előre. Nem tudhatjuk, mit gondolt magában a sofőr, mert még a lábát sem vette le a gázról, ha­nem rátenyerelt a dudára. A gyalogos azonban kitar­tóan ment tovább. Az autó is változatlanul törtetett előre, ve­zetője nyomta a gázt, és elszán­tan dudált. A gyalogos rá sem hederített! Amikor már nagyon közel voltak egymáshoz, az au­tós rádöbbent, itt neki kell cse­lekednie. Kétségbeesetten fé­kezett, de már késő volt. Szerencsére ezúttal megúsz­ták: a gyalogos könnyebben sé­rült meg. Kiderült viszont, hogy a gyalogos n§m az autós bosszantása miatt nem reagált a dudaszóra, hanem azért haladt oly kitartóan a túlolal irányába, mert nem hallotta azt. Egy ko­rábbi betegség folytán elvesz­tette a hallását. A tipikusnak tűnő történet­nek több megfontolandó üze­nete van a gyalogosok és jár­művezetők részére egyaránt. A legnagyobb tanulság viszont túlmutat az eseten: a közleke­désben senki nem nevezheti ki magát mások rŐgtörútéÍQ bírá- jává. Akár igaza van, akár nincs. Csőké István A túloldal szabálytalan „megrohamozása” veszélyes lehet a jól hallók számára is A közlekedésbiztonsági oldal a megyei baleset-megelő­zési bizottság elnökségé­nek tagjai- a közúti igazgatóság, a közlekedési felügyelet, az autóklub, a Teszöv, a Vöröskereszt, a Mól Rt., a Jászkun Volán, a pedagógiai intézet, a Hungária Biztosító Rt., a megyei rendőr-főkapi­tányság közlekedési osztálya - közreműködé­sével készült. Összeállította: Horváth Győző Aki bújt, aki nem Számomra mindig is szimpatikus gondolatokat közvetített a jól ismert szólás: „Okos enged, szamár szenved.” Ez a közutakon tapasztalható agyrémek ismeretében első hallásra talán még inkább érvényesnek tűnik. Ha viszont jobban belegondolunk, lehet, hogy ez mégsem egészen így van? Miután rádöbbentünk, hogy e különleges küzdőtéren uralkodó, sehol le nem írt szabá­lyok élethalálharcra adnak lehetőséget, talán már késő, hogy ezen meditáljunk. Aki a négyesen gyakran megfordul, annak nem jelenthet meglepetést például - hogy a számtalan hajmeresztő jelenség közül egyet kiragadjunk - a kelet felé húzó „Z" -s rendszámú Lada-konvojok esete. Sofőreik találékonysága és nem minden­napi elszántsága viszont annál inkább meglepő. Messze az út hazáig, így hát sietni kell, ilyenkor semmi és senki más nem számít: előznek. Hárman egymás mellett, aki bújt, aki nem, ők mennek. Van, aki megpróbálja felvenni velük a versenyt, és da­cosan a gázpedálra tapos. Majd tesz valahogy, majdcsak kitér az a szemből jövő, legalább százzal tépő török kamionos. Bár nem sok híja volt, de mégis sikerült a bátor manőver. Mások másként gondolkoznak. Sokkal okosabban. Igyekez­nek „észrevétlenek” maradni az eszelős forgatagban. Róluk az őrjöngök valóban nem is vesznek tudomást, hisz jóformán nem is az úttesten haladnak, hanem életüket féltve jobbnak látják, ha az útpadkán zötykölődnek. Az óvatosság persze nem minden, az elővigyázatos embert is érheti baj. Talán éppen ezek az esetek azok, amelyek leginkább megmaradnak emlékezetünkben. Ami­kor a szólásbeli szamár helyett az okos szenved... Horváth Győző

Next

/
Thumbnails
Contents