Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-31 / 126. szám

4. oldal Gazdasági Tükör 1995. május 31., szerda Új területi szakképzési központok Hat-nyolc évente váltani kell A kormány elfogadta a szakképzés távlati fejlesztési koncepciójára kidolgozott tervezetet. Dr. Benedek András munkaügyi helyet­tes államtitkárt a megvaló­sítás főbb elemeiről kérdez­tük.- Amikor a kormány döntött a koncepcióról, azt is elfogadta, hogy a szakképzés nemcsak a válság kezelésének, hanem megelőzésének is eszköze. Ma a munkanélküliek több­sége, mintegy 60 százaléka szakképzetlen, azonban a többiek képzettsége sem felel meg a jelenlegi kívánalmak­nak. A tanulmányaikat befeje­zők egyharmadának nincs szakmája. A cél az, hogy ezt az arányt 10 százalékra mér­sékeljük az ezredfordulóig. A másik elv: a jelenleg munkaviszonyban állók in­tenzív képzéséhez is meg kell teremteni a megfelelő feltéte­leket. Ugyanis a munkahely- lyel rendelkezők képzettségi szintje folyamatosan csökken, az egyszer megszerzett tudás már nem értékálló. Ezért az úgynevezett felfrissítő kép­zést számukra is lehetővé kell tenni. Nálunk aktív életkoruk alatt, 30-40 év során az embe­rek legfeljebb egyszer-kétszer módosítanak pályát, míg Nyugaton, a szigorúbb és ke­ményebb követelményrend­szerben háromszor-négyszer. Ezután valószínűleg itt is szükséges lesz 6-8 évenként szakmát váltani. Akik erre nem képesek, lemaradnak a versenyben. Mindehhez azonban' forrásokat kell te­remteni. És még valami: a leghatékonyabb oktatást az iskolarendszerben lehet meg­valósítani. Az iskolai képzés­nek viszont csak akkor van ér­telme, ha szigorúan együtt­működik az iskolarendszer a gazdasággal, s követi annak változó igényeit. A jövő szakemberét úgy kell kiképezni, hogy speciális szakmáján kívül megfelelő kommunikációs készségre is szert tegyen. Ez feltételezi a jó kontaktusteremtő képessé­gek és készségek elsajátítását, idegen nyelv(ek) ismeretét, valamint a számítógép keze­lését. Ma még alig 10 százalék azok aránya, akik e követel­ményeknek megfelelnek. A terv az, hogy számuk 30-40 százalékra nőjön. A tudás speciális elemeinek ezekkel az új ismeretekkel kiegé­szülve kell értékállóaknak lenniük. Ezentúl arra is törekedni kell, hogy az iskolákból kike­rülő fiataloknak fejlett prob­lémamegoldó képességük le­gyen, és tanuljanak meg cso­portban dolgozni. Az eddig létrehozott hét megyei, regionális képzőköz­pontot már ezeknek az új szempontoknak megfelelően alakították ki. Borsodban, Szabolcsban, Hajdú-Biharban, Békésben, Bács-Kiskunban, Fejér és Ba­ranya megyében működnek ilyen kívánalmak szerint a központok. Az év végéig ha­sonlók nyílnak meg Budapes­ten és Vas megyében is. (Légrády) A program neve: Magyarország az új Európában Esély a felzárkózásra Vitára kész a modernizáció tervezete Az államháztartási és a köz- igazgatási reformmal össz­hangban készül az az öt-tíz éves időtávra előretekintő, átfogó program, amelynek tervezeté­vel most állt a szakmai közvé­lemény elé a miniszterelnök ál­tal tavaly ősszel életre hívott modernizációs programiroda. Horn Gyula a program üzenetét tolmácsolta a vitaanyag bemuta­tásakor. Mint mondta, meggyő­ződése, hogy a tervezet esélyt ad hazánknak a felzárkózásra az ez­redforduló Nyugat-Európájához és arra, hogy csatlakozzon az euro-atlanti integrációhoz. Lehe­tőséget nyújt arra is, hogy ne vál­junk úgynevezett kilenc-tizedes országgá, ahol csak a polgárok felső tizedének életkörülményei „európaiak”. Ily módon kiala­kulhat a társadalom gerincét je­lentő középosztály, amelynek tagjai alkalmazottak, vállalko­zók és értelmiségiek. A tervezet azt ígéri, hogy a nemzetgazdaság évente 3,5-4 százalékkal növekszik majd, az infláció 20 százalék alá kerül, és a munkanélküliség sem ha­ladja meg a 10 százalékot. Inotai András, a Világgazda­sági Kutató Intézet igazgatója, a program egyik szülőatyja hang­súlyozta, az ország jövőképét meghatározza az a nemzetközi követelményrendszer, amely a hozzánk hasonló kis országokat egyrészt alkalmazkodóképessé­gük fokozására készteti, más­részt arra, hogy kihasználják a földrajzi helyzetükből fakadó előnyöket. így a modernizációs stratégia is csak arra építhet, amiből jól állunk: a humán tőke, Hitelek nélkül is talpon tudtak maradni A kis településekre jellemző, így Tisza- igarra is igaz az, hogy az emberek nem könnyen változtatják meg életkörülmé­nyeiket. Különös jelentőséggel bírt ez a tény a rendszerváltás időszakában, a kör­nyékbeli munkahelyek megszűnésével egyre többen lettek munkanélküliek, s a munkanélküliség veszélye egyre több, még munkával rendelkező helyi lakost is fe­nyegetett. Talán ez is volt az oka 1990-ben, hogy Tiszaörs-Nagyiván-Tiszaigar közös gazdaságának, a Petőfi téesznek igari tag­jai kezdeményezték a szétválást, miután látták, hogy a „nagy” gazdaság súlyos gondokkal küszködik. Ők úgy gondolták, hogy kevesebb létszámmal, kisebb földte­rületen, jobban átlátják a gazdálkodást, s nagyobb eredmények elérésére is képesek. Kezdeményezésükre a szétvá­lás meg is történt. Tiszaigar visszakapta azt a 2375 hektár földet s azt a vagyonrészt, amit 1974-ben bevitt a három falut tömörítő „közösbe”. Gondok csupán az 1974 utáni fejleszté­sekkel voltak, de kisebb-na- gyobb vita után ezeknek a sorsa is tisztázódott. A települések a tagi létszám és a földterületek arányában jutottak egyezségre. A legkellemetlenebb ebben persze az volt, hogy a Petőfi té- esz megnövekedett adósságál­lományát is ennek szellemében porciózták szét, így a tiszaigari mezőgazdasági szövetkezet 10 milliós adósságot átvállalva kezdhette el önálló életét. Teljesítményorientált fizetés Szilágyi László, a szövetkezet elnöke így emlékezett erre az időszakra: „Áldozatok árán egy év alatt elértük azt, hogy nul­lára csökkentsük adósságterhe- inket”. Az elnök ezután arról is beszélt, hogy ez nem ment tel­jesen zökkenőmentesen. Elő­ször a tagságot kellett meg­győzniük, hogy csak szigorú takarékossági intézkedésekkel biztosíthatják jövőjüket. A ta­gok többsége el is fogadta, hogy kezdetben a bérfejleszté­sek még az inflációt sem tudták ellensúlyozni, s belátta azt is, hogy hónap elején fizetéses bo­rítékjában teljesítményorientált pénzeket kap. A legjelentősebb lépésáldo­zat - azonban az volt, amikor gazdasági okokból felszámol­ták a 2000-es hízósertés-állo­mányt, s eladták 500 kiörege­dett juhukat. A szövetkezet vezetői azt is időben meglátták, hogy csak úgy tudnak megbirkózni felada­taikkal, ha a talaj- és a piaci vi­szonyokhoz igazítják' termék- szerkezetüket. így vetésterüle­teiken főleg kalászosokat és ipari napraforgót termesztettek, s csak a 190 szarvasmarhát számláló telepüket üzemeltet­ték. Szerencséjükre 1991-ben az időjárás is kedvezően befo­lyásolta termelési eredményei­ket, így viszonylag stabil gaz­dasági helyzetben láthattak neki a szövetkezeti törvény ál­tal előírt feladataik - kárpótlási, részarány földek kiadása stb. - teljesítésének. Jelenleg 102 fős tagi létszámmal - az 1990-es induló 132-es létszám lényegé­ben csak az elhalálozásokkal, és a 8 fő kiválóval csökkent - 1850 hektáron gazdálkodnak, s hosszú távra, viszonylag nyu­godtan tervezhetik a jövőt. Az elnök azonban azt is el­mondta, hogy jelen anyagi helyzetükben nem tudják kel­lően pótolni a talaj elvesztett tápanyagtőkéjét. Szerény lehetőségek Technikai eszközeik színvonala nemhogy nőtt volna, inkább csökkent, és azt is, hogy nem mindig tudnak tisztességes bé­reket adni dolgozóiknak. (An­nak ellenére igaz ez, hogy a ta­valyi 20 százalékos bérfejlesz­tés mellett augusztusban ne­gyedévre szóló 30 százalék, de­cemberben pedig egész évre visszamenőleg ismételten 30 százalékos bérkiegészítést ad­tak.) Szerényen, mindig a lehe­tőségeikhez igazítják juttatása­ikat. Éppen ezért segíteni is igyekeznek tagjaikon. Minden tagnak kedvezményes térítés el­lenében, igény szerint felszánt­ják, műtrágyázzák, bevetik és be is takarítják 1,2 hektár, tör­vény szerint visszatartható föld­jét. Emellett 2 hektár föld bér­leti megmunkálására is lehető­A miniszterelnök és a program megalkotói FOTÓ: BODÓ Gábor a pallérozott elme, az agrárgaz­daságnak kedvező természet- földrajzi adottságok, és az a sajá­tos területi elhelyezkedés, amely tranzitszerepet tesz lehetővé a különféle szolgáltatásokban. A modernizáció forrása és hosszú távú bázisa a képzett és fejlett munkakultúrájú, testileg és lelkileg egészséges lakosság lehet. A program az ilyen jellegű emberi „beruházásokat” moder­nizációs befektetésekként kezeli. Ez a szemlélet határozza meg a kormányzat törekvéseit a mun­kaerőpiac befolyásolásában, a foglalkoztatáspolitikában, az ok­tatásban, az egészségügyben és a szociálpolitikában egyaránt. Az agrármodemizáció a vidék fejlesztési stratégiája is. Az or­szágon belüli regionális különb­ségek mérséklése, a vidék fel­zárkóztatása nemcsak hosszú távú cél, hanem nélkülözhetetlen feltétele az Európai Unióhoz való csatlakozásnak is. A nagy ívű programot olyan aprólékos munkának kell meg­előznie, mint például a nemzeti kataszter összeállítása. Magya­rán: először rendbe kell tenni az ingatlan-, a föld- és a cégnyil­vántartást. Ez a munka hamaro­san megkezdődik, külföldi se­gítséggel, kormánygaranciával. A tervezet készítői nem töre­kedtek arra, hogy gyökeresen új megoldásokat keressenek, in­kább a másutt bevált gyakorla­tot igyekeztek követni. Első­sorban a finn és a spanyol meg­újulás mintáját vették példa­ként. A nemzeti korszerűsödés ügye mindenképpen több kor­mányzati ciklusra szóló feladat. Ezért is fontos, hogy a program a kormányszervek, a nemzet­közi és hazai szakértők vala­mint az érdekképviseletek közmegegyezésével, viták so­rán át kristályosodjék ki. (Bertalanfy) Határidő: június 30 Milliárdok a mezőgazdaságnak Tizenötmilliárd forinttal gazdálkodhatnak 1995-ben a mezőgazdasági alapok. Tizenhárommilliárd felett az összevont mezőgazda- sági és erdészeti alap ren­delkezik, a fennmaradó kétmilliárd az állattenyész­tési, a halgazdálkodási, a vadgazdálkodási és a föld­védelmi alap között oszlik meg - jelentette be Tarján Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium osztályveze­tője. Az idén a mezőgazda- sági alapokból visszatérí­tendő támogatást adnak a termelő jellegű beruházá­sokra, vissza nem térítendő támogatást az infrastruktu­rális beruházásokra, 60 szá­zalékos kamattámogatást a fejlesztésre felvett hitelek után fizetendő kamatokra. Az idén lehetőség van bizo­nyos élelmiszer-ipari fej­lesztések támogatására is. A fejlesztési támogatásra vonatkozó pályázatokat a megyei földművelésügyi hi­vatalokhoz kell benyújtani, legkésőbb június 30-ig. Öt­millió forint összeghatárig a hivatalok, ötmillió forinton felül a Földművelésügyi Mi­nisztérium dönt a támogatá­sok odaítéléséről. U. G. Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre, forintban) Német márka 88,95 Osztrák Schilling 12,65 USA-dollár 123,69 ECU (Európai Unió) 163,89 A kényszerűség leleményességével séget adnak azoknak akik a fenti koordináció szerint vállal­ják annak megművelését. Aki éppenséggel gondokkal küsz­ködik, azoknak saját hitelt fo­lyósítanak - maximum 50 ezer forintig a jegybanki kamattal, amit a termék értékesítése után törleszt a felvevő. (Jellemző Igarra, hogy a tagság 70 száza­léka vette igénybe ezt a szolgál­tatást.) Ezeken a földeken az igariak főként hibrid naprafor­gót, hagymát és 1995-től hibrid kukoricát termesztenek. Talán az sem mellékes, hogy ezek a földek szezonban a szövetke­zeti tagok családtagjainak is munkát adnak, hiszen azokat kalákában művelik, kiegészítve ezzel havi jövedelmeiket. Központi Intézkedésekre várva Lényegében ezek azok az apró momentumok Tiszaigaron, ami miatt - igaz, hogy sokszor a kényszerűség leleményességé­vel - talpon tudott maradni a mezőgazdasági szövetkezet. Hitelek nélkül, már szerény tar­talékokkal rendelkezve, igazi „mentsvár”-ként funkcionál a faluban. Erre itt nagy szükség is van, mert az ember egy kezén meg tudja számolni a munkale­hetőségeket. Az már persze egy egészen új fejezet, hogy a szö­vetkezet vezetésének - csupán 4 alkalmazott - erőn felül kel­lett ehhez teljesíteni. „Várjuk azokat a központi intézkedéseket, melyek segít­ségével egyre kevesebb lesz a kényszerűségből megoldandó feladatunk” - mondta ezzel kapcsolatosan az elnök, akinek igaza van véleményem szerint, mert a leleményességgel sem lehet mindent helyre tenni. Legalábbis ami a magyar me­zőgazdaságot illeti... percze A szlovákiai Dunaszerdahelyen Másodszor lesz Duna Expo Az idén immár másodjára rendezik meg a szlovákiai Duna­szerdahelyen a Duna Expót június 28-tól. A tavaly elindított rendezvény méltán számít a szlovák és a magyar cégek érdek­lődésére, hiszen a gazdaság szerkezete hasonló, s van is mit egymás számára megmutatni. Kuriózumnak számíthat még, hogy a vásárt második alkalommal is szolnoki cég, a Leskó Bt. szervezi. A kiállítóknak már a rendezvény megkezdése előtt lehetőségük van arra, hogy a partnertalálkozókat előkészít­sék, melyhez a szlovák fél részéről egy adatbank ad segítséget. Az első kiállítás idején szlovák részéről némi fenntartással fo­gadták az üzletet. Ennek még az akkori polgármester is han­got adott, amiről lapunkban beszámoltunk. Ma már jóval nagyobb az érdeklődés a szlo­vák cégek részéről, s a politi­kai támogatottságot is sikerült megszerezni a város részéről - mondotta érdeklődésünkre Leskó Ferenc, aki mindehhez hozzátette: a szlovák miniszté­riumok is jobban odafigyelnek a rendezvényre, miután a tér­ség gazdasága meglendült. Dunaszerdahely az elmúlt századokban vásárairól volt híres, nevét is innen kapta: a szerdánként rendezett vásá­rokról. Az idei ezt a hagyo­mányt is feléleszti, s az expo szerdai napon, június 28-án kezdődik. Dunaszerdahely a Duna és a Kis-Duna között, a fővárostól, Pozsonytól 46 ki­lométerre fekszik, a „szlovák éléskamra” központjában. A Csallóköz s maga a város az évek során mindig is mező- gazdasági központ volt, attól függetlenül, hogy a XX. szá­zadban erőteljes iparosodás indult el. A szlovák és cseh részre vált országgal hazánk gazdasági kapcsolatai az el­múlt néhány évben visszaes­tek. Újjáélesztésükben is je­lentős szerepet kíván betölteni a vásár. A kiállítók részvételére nem lesz majd panasz, miután ma­gyar részről már több jelent­kezés is befutott, köztük me­gyénk vállalkozásai is részt kívánnak venni a szlovák megmérettetésen. A kiállítás kísérőrendezvényei között egyaránt lesz szakmai tanács­kozás, a nagyközönségnek szánt kulturális és sportprog­ram. A rendezvénynek helyet adó sportcsarnok mellett kira­kodóvásár is lesz. A Duna Expóval kapcso­latban további informá­cióval szerkesztőségünk is szolgál, s jelentkezni is lehet a rendezvényre. Címünk: Új Néplap Szolnok, Kossuth tér 1. Telefon: 56/421-104 A cseheknél is szigorítanak Szociális támogatás rászorultság alapján A szociális támogatások rá­szorultság és igénylés alapján való kifizetése a célja annak az 1996. január 1-jén életbe lépő új törvénynek, amelyet heves vita után nemrég hagyott jóvá a cseh parlament. A jogszabály - amely ki­lencféle, elsősorban a gyer­mekneveléssel kapcsolatos jut­tatást érint és 26 korábbi tör­vényt módosít - fontos része a szociális szféra reformjának, amelynek végrehajtását, jelen­tős makrogazdasági sikerek után, a választások előtti utolsó évre tűzte maga elé a Václav Klaus vezette kor­mány. A plénum elé került terveze­tet élesen támadta az ellenzék, mindenekelőtt azért, mert az az elmúlt hetek koalíciós meg­állapodásai következtében lé­nyegesen eltért attól a javaslat­tól, melyet a parlament bizott­ságainak korábban módjában állt megvitatni. Az ellenzéki honatyák ezenkívül sokallták annak az apparátusnak a lét­számát és költségeit, amelyet az igényjogosultság elbírálá­sára és a juttatások szétosztá­sára állít fel a kormány. Érveik szerint, a támogatások eddigi, általános kifizetésének meg­szüntetéséből eredő megtaka­rítások túlságosan is jelentős része vándorol majd vissza az állami hivatalnokok zsebébe. Václav Grulich szociáldemok­rata képviselő a törvény vitája közben feljelentést tett Jind- rich Vodicka szociális és munkaügyi miniszter ellen, amiért már a jogszabály jóvá­hagyása előtt megkezdte az említett apparátus kiépítését. A törvényt azonban a koalí­ciós képviselők egy része is bírálta, amiért az az eredeti el­képzeléseknél sokkal kíméle­tesebb, úgymond, túlságosan is „szocialista” jellegű. Tény, hogy a családi pót­lékra való jogosultságot pél­dául csak a családok leggaz­dagabb 5 százaléka veszíti el, míg az eredeti terv azzal szá­molt, hogy 30 százalékuk lesz jogosulatlan. A támogatásokra való jogosultságot aszerint fogják kiszámolni, hogy az adott család egy főre jutó jö­vedelme mennyivel haladja meg a létminimumot, s hogy a gyerekek milyen korúak. Az így három sávba osztott csalá­dok közül a legalsó sávba ju­tók (ahol az egy főre jutó jö­vedelem a létminimum 1,1 szerese) hat évnél kisebb gyermekük után 394 koronát kapnak majd. Ez 50 koronával több, mint eddig. A legfelső sávba tartozók ugyanakkor az eddigi támogatásnak csupán a felét kapják majd meg. Klaus miniszterelnök a sza­vazás eredményét örömmel fogadta, a törvény elleni érve­ket pedig „megalapozatlan­nak, nem meggyőzőnek és ál­szentnek” minősítette. MTI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents