Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-25 / 121. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. május 25., csütörtök Tanácsok a betakarításhoz a borúlátóknak Ha kasza van, nem lehet probléma az aratás Meglepődve olvastam az Új Néplap május 18-ai számában a Nem lesz mivel aratni című írást. Felháborítónak tartom az újsághírt (s hogy kinek a tollából született, az sem derül ki). Nincs aratógép, nincs szárítóberendezés - itt megáll a tudomány. Abból kellene kiindulni az indoklással, hogy az előző kormány szétverte a mezőgazdaságot, lehetőséget adott arra, hogy az akkori mezőgazdasági vezetők és a tűzhöz közel ülők széthordják a használható gépeket, értékes vagyont, amire most szükség lenne a közösben. Ez a miniszter levágatta a szaporító állatállományt. Most mindez hiányzik. Ez az egyik észrevételem. A másik észrevételem pedig az, hogy ahol 540 ezer munka- nélküli van, ott nem lehet probléma az aratás, cséplés, betakarítás. Volt régen is részaratás, ma is megoldható, csak nehogy valaki kitalálja, hogy ez aztán nagyon sokba kerül, mert véleményem szerint ez a legolcsóbb és még hasznos is. A kézi kaszával learatott gabona kévéit keresztbe (csomóba) kell rakni. Tizennyolc kévét kell egy keresztbe tenni, és több hétig lehet hagyni száradni. így megtakarítható a szárítás költsége is. A rendelkezésre álló kevés kombájn pedig, amikor elvégezte az aratást, hozzáfoghat a keresztbe rakott gabona csépléséhez. így kevesebb a szóródás. Most azt is meg lehet tudni, hogy van-e szegény munkanélküli. Van-e vállalkozó munkaerő? Ezzel a módszerrel augusztus 15-ig kényelmesen be lehet takarítani a gabonát. Nem kell azon töprengeni, hogyan lesz a betakarítás gépek nélkül. Ez a megoldás a haszontalan töprengésre, és ráadásul még kevesebbe is kerül. Kasza biztosan van elegendő, de ha mégsem lenne, nem késő hozzáfogni a gyártásához. Ez a javaslatom a töprengő, vészjósló emberek számára. Földi József Szolnok . * Tisztelt Levélíró! A mezőgazdaság mélyrepüléséről, vagy ahogy Ön is fogalmaz, tönkretételéről nem kívánunk többszöri ismétlésekbe bocsátkozni - épp eleget cikkeztünk e témáról. Ami a részaratást illeti, valóban hasznos lehet, hatékonyságában és olcsóságában viszont kételkedem, a gabonapiac pedig aligha ismerné el a kézi munkaerő többletráfordításait. Az évezred végéhez közeledve és az Európai Unió felé lépegetve mindenesetre nem hiszem, hogy ebben az esetben célszerű visszatérni a jól bevált paraszti módszerhez, a versenyképes agrárágazat fogalomkörébe ugyanis nem fér bele a kaszás gabonaaratás, kivéve a kísérleti kisparcellákat. A munkanélküliek mezőgazdasági idénymunkába való bevonására léteznek bevált receptek, de a kézi betakarítás csak olyan kultúráknál alkalmazható, ahol erre valóban szükség van. (Ui.: Elképzelhető, hogy kasza sincs elég, legyártatni viszont itthon nem biztos, hogy lehet. Importálni viszont igen. Akárcsak gabonát, húst, tejet.) Tisztelettel: Laczi Zoltán Vae victis! Jaj a legyőzőiteknek! A háborús élményekről készült sorozat (Megyénk a front alatt és a front után) hetedik - sajnos befejező - része ragadott meg leginkább. Sajnálom, hogy a cikksorozat csak felvillantani tudott a tragikus, nyomorúságos eseményekből. A jó tollú zsurnalisztától, Simon Bélától szívesen vennénk még több emléket, vallomást. Az én korosztályomnak - akik 20 évesek voltunk a háború idején - ez érdekes, szomorú és tragikus valóság volt. Minden újszülött gyermek ártatlannak születik. A nép, az igazi nép is mindig vétlen. A körülmények, a nevelés teszi időnként gyűlölködévé, gonosszá, ígaz, húszéves „trianoni” fájdalmunk sajgó sebével a magyar népben fellángolt egy hiú remény. A politikusok elhitették a néppel, hogy határainkon túl ezer kilométerre is hazánkat védjük. Keservesen csalódtunk. A Szovjetunió ugyan valóban megszabadított a fasizmus borzalmaitól, de kénytelen volt fegyverrel legyőzni bennünket. Ez katonailag teljesen érthető. Nos, itt van a „vae victis”, 40 évig idegen hatalom ideiglenesen állomásozott hazánkban. Ez az állapot azonban jobban elviselhető volt, mint a háború. Az igazi „nép” azonban akkor is, most is, ártatlan volt. A pártok között ma folyik a harc a hatalomért, és sajnos minden áron. Ilyen szétszórt talán sohasem volt a magyarság, mint most. A régenvolt húszévesekkel együtt én is csak abban reménykedem, hogy a politikusok közelharca nyugvópontra jut, s az észérvek, az értelem munkálkodik a közös cél érdekében. Szabó Béla Szolnok Kisgyermekek és idősek A tulipánok országában Élményekben gazdag, szép utazásban volt részük a tiszaszent- imrei kultúrcsoport tagjainak - tudtuk meg Surányi András- nétól, a csoport versmondójától. Május elején Hollandiában jártak, a tulipánok hazájában. Talán sohasem láthatták volna közelről a tengert, nem gyönyörködhettek volna „virágország” szépségében, ha Beleznai Sándor polgármester úr és felesége, Nagyfejed János kultúrigazgató és a szponzorok nem támogatják a negyvenhat klubtag - köztük sok kisgyermek és idős, falusi - utazását. Köszönjük Mucza András- nénak, a népdalkor vezetőjének, Bekecs Sándornak és feleségének, a gyermektánccso- port betanítójának, Erős Lászlónak, a gyermek citerások vezetőjének, Szóllösi Gyuláné óvónőnek, a felnőtt kategóriájú táncosok mesterének, hogy fel- készülten utazhattunk el. A tiszaszentimrei kultúrcsoport tagjai Küldjön egy képet! Szapáry-szobor (volt) Szolnokon Erre a fényképre nemrégiben akadtam rá megszámlálhatatlan családi fotó között. Megörültem neki. Miért? Ős-szolnoki vagyok, tehát gyerekkoromban én még (már) a Szapáry úton jártam.:. Ki tudja;'milyen „bűnt” róttak fel gróf Szapáry Gyulának a hatalmasok, amikor úgy döntöttek anno..., hogy nem kell a szobra a megyeháza mögötti parkban. Ott, ahol most á Damjanich uszoda vendégei süttetik a hasukat a nappal. Hová kerülhetett évtizedekkel ezelőtt a nyilván értékes anyagból készült alkotás? A már nem éppen fiatal szolnokiak emlékezhetnek csak rá, hogy a Szapáry-szobortól nem messze - ugyancsak az akkori és a mostani parkban - volt egy zenepavilon is. Ünnepi alkalmakkor, s egy-egy „sima” vasárnapon katonazenekar szórakoztatta ott a sétáló gyerekeket, felnőtteket. Mindenki élvezte az ingyenkoncertet, ami azért jóval többnek számított akkoriban. Elsodorta az élet a zenepavilont is. Örülnék, ha valakinek volna róla fényképe, s elküldené az Új Néplapnak. Közlés után kivágnám, s úgy tenném szép emlékeim közé. F. J., Szolnok * (A Magyar Larousse Enciklopédiában egyébként ez olvasható gróf Szapáry Gyuláról: 1873-1875-ben belügy-, 1878-tól 1887-ig pénzügy-, 1889-90-ben földművelésügyi miniszter, 1890-92-ben miniszterelnök és belügyminiszter. Liberális egyházpolitikai javaslatait nem fogadták el, ezért miniszterelnöki tisztéről lemondott. 1875-1889 között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, 1904-től a Hitelbank elnöke. 1900-tól 1905-ig tárnokmester. 1905-ben Abbáziában halt meg.) Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Az országos szövetség felhívása a hadigondozottakhoz, hadiárvákhoz Értesítjük a belföldön és határainkon túl élő hadigondozottakat, hadigondozásra várókat, volt hadiárvákat, hadigyámol- takat és más érdekelteket, hogy - az Országgyűlés elnökénél benyújtott petíciónkat figyelembe véve - az Országgyűlés honvédelmi bizottságánál és a Honvédelmi Minisztériumban a hadigondozottak között általános elkeseredettséget okozó, jogainktól megfosztó 1994. évi XLV. hadigondozásügyi törvényt módosító javaslat kidolgozása folyamatban van. A módosító törvényjavaslatot az Országgyűlés őszi ülésszakán tárgyalják meg, fogadják majd el. Az erről szóló hivatalos értesítést az Országgyűlés elnökétől kaptuk, melyet a Honvédelmi Minisztériumban a politikai államtitkár is megerősített. Köszönjük az intézkedést az Országgyűlés elnökének, a Honvédelmi Bizottság elnökének, és a honvédelmi miniszternek. A törvény közeli módosításáig kérjük az érdekeltek szíves türelmét. Meggyőződésünk, hogy az újjáalkotott törvény mindnyájunk elvárásának megfelel. Készülünk a módosításra váró hadigondozásügyi törvény végrehajtására. Felkérünk minden hadirokkantat, hadiözvegyet, hadiárvát, hadi- gyámoltat, hadigondozotti családtagot, volt hadiárvát, hogy személyes érdekképviseletük ellátása érdekében, érdek-képviseleti nyilvántartásba vétel céljából jelentkezzenek személyesen, levélben vagy telefonon a Honvédelmi Minisztérium támogatásával működő MAHONSZ Országos Ügyintézői Irodáján, függetlenül attól, hogy tagja-e a MA- HONSZ-nak, vagy esetleg más szervezetnek tagja. Szervezzük az 1996 nyarán tartandó 1. magyar hadigondozott-világtalálkozót, amely foglalkozik majd a hadigondozottak sorskérdéseivel és kárpótlásával magyar és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Kérjük, jelentkezzenek azok a hadigondozottak vagy volt hadigondozottak, akik szervezési munkát vállalnak a világ- találkozó sikere érdekében! Jelentkezési cím: Budapest XIII. Gidófalvi Lajos u. 1/b. Irányítószám: 1134. Honvédelmi minisztériumi telefonszámunk: 06-1-1322-500/7892. Felhívjuk a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, gyámokat, hogy a MAHONSZ alapszabályszerű feladatainak támogatására létesült Zounuk Nemzetközi Hadigondozott Alapítványnál jelentsék be azokat a hadigyámoltakat, ha- diárvákat, akik általános, közép-, főiskolák vagy egyetemek nappali tagozatán tanulnak, hogy az 1995196. tanévre elnyerhessék iskoláztatási támogatásukat, ösztöndíjaikat. Az alapítvány kiemelten támogatja a hadigondozott le- származókat, ha katonai főiskolán tanul és a katonatiszti pályát élethivatásául választja. Jelentkezési cím: 5000 Szolnok, Kolozsvári u. 16. fsz. 1. Tel.: 56/376-736 (üzenet- rögzítő). (A jelentkezéshez csatolni kell az iskolalátogatási igazolást, tanulmányi előmenetelt tanúsító bizonyítvány másolatát, s közölni kell a tanuló, hallgató személyi adatait, lakcímét s a pályázat indokát.) Beküldési határidő: 1995. július 31. A Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetségének Elnöksége Egy hét Boldogkőváralján A szolnoki Fiumei Üti Általános Iskola 2/b osztálya Boldogkőváralján egyhetes erdei iskolában táborozott. Mi, szülők boldogan hallgattuk itthon gyermekeink élményteli beszámolóját. Gazdag programjukból nem hiányzott a má- jusfadíszítés, szalonnasütés és a sok kirándulás sem. Köszönjük a szülők és gyermekek nevében tanítónőink áldozatos, szeretetteljes gondoskodását, köszönjük a maradandó élményt. A közelgő pedagósusnap alkalmából szeretettel és tisztelettel köszöntjük Szeberényi Csabáné és Füzes Edit tanítónőket, s kívánjuk, hogy még hosszú időn át taníthassák, nevelhessék ilyen lelkesedéssel és szeretettel gyermekeinket. A 2/b szülői közössége és a kisdiákok Válasz a tószegi önkormányzatnak Rendkívül sajnálom, hogy a tószegi önkormányzat és az ügyvéd úr felületesen olvasta el az Új Néplapban írt cikkemet. Ebben egy szóval sem említettem, hogy a bíróság érdemben foglalkozott volna a Papp István címére fogalmazott vádakkal. Nem tehette, mert a feljelentő meg sem jelent. 1995. május 5-én a ' ’bíróság1 ítéletet hirdetett," melyben a vádindítványt elutasította, az eljárást megszüntette ellenem. Papp István ezzel a pert elveszítette. Távolmaradásával beismerte, hogy mindazon vádak, melyeket nevére címeztem, igazak. Jobb lett volna, ha az ügyvéd úr bemegy a lajstromirodába, és beleolvas a bírósági végzésbe. Nem tette, így kellemetlen helyzetbe hozta az önkormányzatot. Másik súlyos hibát is elkövetett az ön- kormányzat. Mielőtt levelét megírta, el kellett volna olvasnia a megyei rendőr-főkapitányság 257/1994. Bü. számú határozatát, melyben a rendőrség nem azt mondja ki, hogy az általam megfogalmazottak nem igazak, hanem azt, hogy nem történt bűncselekmény (ezt én máig is vitatom). Mik is voltak ezek a vádak? Talán nem igaz, hogy a benzinkutat és a tüzéptelepet átjátszották a nászának? Nem igaz, hogy a gázcseretelepet fele áron kapta a testület egyik tagja? Nem igaz, hogy két szolgálati gépkocsi állt a polgármester rendelkezésére és ennek ellenére költségátalányt szavaztatott meg magának, ezenkívül még eseti kilométerpénzeket vett fel a saját gépkocsijára? Nem igazak ezek a vádak? Dehogynem. Minden tétele igaz. S ha a „feddhetetlen múltú” polgármester nem bástyázza körül magát testületi határozatokkal, akkor bizony bűnvádi eljárás indul ellene. A polgármester nem azért nem jelent meg a tárgyalásokon, mert gesztust akart tenni nekem, hanem mert félti a valóságbizonyítási eljárástól, a per elvesztésétől (mely be is következett). Önök miért nem akadályozták meg, hogy feljelentsen? Ez valóban gesztusén tékű lett volna. Hitelesebb. Ő azonban bíróság elé citált, és a széles nyilvánosság előtt bizonygatta: mennyire megrágalmaztam. Aztán a tárgyalásokon egyszer sem jelent meg. Mindezek után önök azt kérik tőlem, hogy ne állíttassam bíróság elé, mert nem oka üzleti sikertelenségeimnek. Sajnálom, de önök itt is tévedtek. A per miatt nekem többmilliós károm keletkezett, melyet dokumentálni tudok, és a találmányomra visz- szamondott ajánlatot tanúk fogják bizonyítani. Azt nem tudhatjuk, abból hány milliót ítél meg a bíróság, ez legyen az ő dolga, nem a testületé. " Önök ázt 'írják: egy"énibér1 .ként állnak a polgármester ínellett. Égy erhberként - milyen ismerős ez a mondat! Az SZKP és az MSZMP ülésein volt ez honos és rendszeres. S lám, még Tószegen mindig kísért a Kádár-Aczél-korszak szelleme. Ma már kezdem szégyellni, hogy én soha nem voltam tagja sem a KISZ-nek, sem az MSZP-nek. Most én is feddhetetlen múltú lehetnék, s kitörő örömmel üdvözölhetném, hogy Tószegen még mindig van Matrozov és Munkásőr utca. Szép az egy emberként való kiállás, de nem akadt a testületben egyetlen tag sem, aki legalább megjegyezte volna: Uraim, itt valami bűzlik, mielőtt a levelet megírjuk, nézzünk már széjjel! Sorolhatnám még, de nem teszem. Helyette örömmel üdvözlöm javaslatukat, melyben felajánlották: dolgozzunk együtt a falu boldogulásáért. Tisztelve azon szándékukat is, hogy úrrá akarnak lenni a munkanélküliségen. Önök ezt nem tudják megtenni. Én és egy társam, igen. A közeljövőben olvashatják majd a sajtóban, milyen beruházásokat indítottunk el az országban a külföldi tőke segítségével. Meg kell mondanom őszintén, ebben a társamnak nagyobb érdemei vannak, mint nekem. Tószeg szülötte ő is. Mi mindketten azt akarjuk, hogy szeretett falunk mielőbb hozzájusson ehhez a lehetőséghez. Ehhez személyi garanciák is kellenek. Tószeg jelen pillanatban nem rendelkezik ilyennel. Bízom abban, hogy Papp úr felelősséggel átgondolja az általam leírtakat, és benyújtja lemondását. Meg kell adni a tisztességes visszavonulás lehetőségét, hogy tudását eredeti szakmájában kamatoztathassa. Ebben az esetben mindazon kérésüket, melyeket levelükben közöltek, én teljesíteni fogom. Várom szíves személyes jelentkezésüket! Ezzel a vitát az újságban lezártnak tekintem. Mély tisztelettel: Dr. Törőcsik Mihály Tószeg
