Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-25 / 121. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. május 25., csütörtök Tanácsok a betakarításhoz a borúlátóknak Ha kasza van, nem lehet probléma az aratás Meglepődve olvastam az Új Néplap május 18-ai számában a Nem lesz mivel aratni című írást. Felháborítónak tartom az újsághírt (s hogy kinek a tollá­ból született, az sem derül ki). Nincs aratógép, nincs szárí­tóberendezés - itt megáll a tu­domány. Abból kellene kiindulni az indoklással, hogy az előző kormány szétverte a mezőgaz­daságot, lehetőséget adott arra, hogy az akkori mezőgazdasági vezetők és a tűzhöz közel ülők széthordják a használható gé­peket, értékes vagyont, amire most szükség lenne a közösben. Ez a miniszter levágatta a sza­porító állatállományt. Most mindez hiányzik. Ez az egyik észrevételem. A másik észrevételem pedig az, hogy ahol 540 ezer munka- nélküli van, ott nem lehet prob­léma az aratás, cséplés, betaka­rítás. Volt régen is részaratás, ma is megoldható, csak nehogy valaki kitalálja, hogy ez aztán nagyon sokba kerül, mert vé­leményem szerint ez a legol­csóbb és még hasznos is. A kézi kaszával learatott ga­bona kévéit keresztbe (cso­móba) kell rakni. Tizennyolc kévét kell egy keresztbe tenni, és több hétig lehet hagyni szá­radni. így megtakarítható a szá­rítás költsége is. A rendelke­zésre álló kevés kombájn pedig, amikor elvégezte az aratást, hozzáfoghat a keresztbe rakott gabona csépléséhez. így keve­sebb a szóródás. Most azt is meg lehet tudni, hogy van-e szegény munkanél­küli. Van-e vállalkozó munka­erő? Ezzel a módszerrel augusz­tus 15-ig kényelmesen be lehet takarítani a gabonát. Nem kell azon töprengeni, hogyan lesz a betakarítás gépek nélkül. Ez a megoldás a haszontalan töp­rengésre, és ráadásul még keve­sebbe is kerül. Kasza biztosan van elegendő, de ha mégsem lenne, nem késő hozzáfogni a gyártásához. Ez a javaslatom a töprengő, vészjósló emberek számára. Földi József Szolnok . * Tisztelt Levélíró! A mezőgazda­ság mélyrepüléséről, vagy ahogy Ön is fogalmaz, tönkreté­teléről nem kívánunk többszöri ismétlésekbe bocsátkozni - épp eleget cikkeztünk e témáról. Ami a részaratást illeti, való­ban hasznos lehet, hatékonysá­gában és olcsóságában viszont kételkedem, a gabonapiac pe­dig aligha ismerné el a kézi munkaerő többletráfordításait. Az évezred végéhez közeledve és az Európai Unió felé lépe­getve mindenesetre nem hi­szem, hogy ebben az esetben célszerű visszatérni a jól bevált paraszti módszerhez, a ver­senyképes agrárágazat foga­lomkörébe ugyanis nem fér bele a kaszás gabonaaratás, kivéve a kísérleti kisparcellákat. A munkanélküliek mezőgazdasági idénymunkába való bevonására léteznek bevált receptek, de a kézi betakarítás csak olyan kul­túráknál alkalmazható, ahol erre valóban szükség van. (Ui.: Elképzelhető, hogy ka­sza sincs elég, legyártatni vi­szont itthon nem biztos, hogy lehet. Importálni viszont igen. Akárcsak gabonát, húst, tejet.) Tisztelettel: Laczi Zoltán Vae victis! Jaj a legyőzőiteknek! A háborús élményekről ké­szült sorozat (Megyénk a front alatt és a front után) he­tedik - sajnos befejező - ré­sze ragadott meg leginkább. Sajnálom, hogy a cikksorozat csak felvillantani tudott a tra­gikus, nyomorúságos esemé­nyekből. A jó tollú zsurnalisz­tától, Simon Bélától szívesen vennénk még több emléket, vallomást. Az én korosztá­lyomnak - akik 20 évesek voltunk a háború idején - ez érdekes, szomorú és tragikus valóság volt. Minden újszü­lött gyermek ártatlannak szü­letik. A nép, az igazi nép is mindig vétlen. A körülmé­nyek, a nevelés teszi időnként gyűlölködévé, gonosszá, ígaz, húszéves „trianoni” fáj­dalmunk sajgó sebével a ma­gyar népben fellángolt egy hiú remény. A politikusok elhitették a néppel, hogy határainkon túl ezer kilométerre is hazánkat védjük. Keservesen csalód­tunk. A Szovjetunió ugyan valóban megszabadított a fa­sizmus borzalmaitól, de kény­telen volt fegyverrel legyőzni bennünket. Ez katonailag tel­jesen érthető. Nos, itt van a „vae victis”, 40 évig idegen hatalom ideig­lenesen állomásozott hazánk­ban. Ez az állapot azonban jobban elviselhető volt, mint a háború. Az igazi „nép” azon­ban akkor is, most is, ártatlan volt. A pártok között ma fo­lyik a harc a hatalomért, és sajnos minden áron. Ilyen szétszórt talán sohasem volt a magyarság, mint most. A régenvolt húszévesekkel együtt én is csak abban re­ménykedem, hogy a politiku­sok közelharca nyugvópontra jut, s az észérvek, az értelem munkálkodik a közös cél ér­dekében. Szabó Béla Szolnok Kisgyermekek és idősek A tulipánok országában Élményekben gazdag, szép uta­zásban volt részük a tiszaszent- imrei kultúrcsoport tagjainak - tudtuk meg Surányi András- nétól, a csoport versmondójá­tól. Május elején Hollandiában jártak, a tulipánok hazájában. Talán sohasem láthatták volna közelről a tengert, nem gyö­nyörködhettek volna „virágor­szág” szépségében, ha Beleznai Sándor polgármester úr és fe­lesége, Nagyfejed János kultúrigazgató és a szponzorok nem támogatják a negyvenhat klubtag - köztük sok kisgyer­mek és idős, falusi - utazását. Köszönjük Mucza András- nénak, a népdalkor vezetőjé­nek, Bekecs Sándornak és fe­leségének, a gyermektánccso- port betanítójának, Erős Lász­lónak, a gyermek citerások ve­zetőjének, Szóllösi Gyuláné óvónőnek, a felnőtt kategóriájú táncosok mesterének, hogy fel- készülten utazhattunk el. A tiszaszentimrei kultúrcsoport tagjai Küldjön egy képet! Szapáry-szobor (volt) Szolnokon Erre a fényképre nemrégiben akadtam rá megszámlálhatatlan családi fotó között. Megörültem neki. Miért? Ős-szolnoki va­gyok, tehát gyerekkoromban én még (már) a Szapáry úton jár­tam.:. Ki tudja;'milyen „bűnt” róttak fel gróf Szapáry Gyulának a hatalmasok, amikor úgy döntöttek anno..., hogy nem kell a szobra a megyeháza mögötti parkban. Ott, ahol most á Damja­nich uszoda vendégei süttetik a hasukat a nappal. Hová kerülhe­tett évtizedekkel ezelőtt a nyilván értékes anyagból készült al­kotás? A már nem éppen fiatal szolnokiak emlékezhetnek csak rá, hogy a Szapáry-szobortól nem messze - ugyancsak az akkori és a mostani parkban - volt egy zenepavilon is. Ünnepi alkalmak­kor, s egy-egy „sima” vasárnapon katonazenekar szórakoztatta ott a sétáló gyerekeket, felnőtteket. Mindenki élvezte az in­gyenkoncertet, ami azért jóval többnek számított akkoriban. El­sodorta az élet a zenepavilont is. Örülnék, ha valakinek volna róla fényképe, s elküldené az Új Néplapnak. Közlés után ki­vágnám, s úgy tenném szép emlékeim közé. F. J., Szolnok * (A Magyar Larousse Enciklopédiában egyébként ez olvasható gróf Szapáry Gyuláról: 1873-1875-ben belügy-, 1878-tól 1887-ig pénzügy-, 1889-90-ben földművelésügyi miniszter, 1890-92-ben miniszterelnök és belügyminiszter. Liberális egy­házpolitikai javaslatait nem fogadták el, ezért miniszterelnöki tisztéről lemondott. 1875-1889 között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, 1904-től a Hitelbank elnöke. 1900-tól 1905-ig tárnokmester. 1905-ben Abbáziában halt meg.) Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Az országos szövetség felhívása a hadigondozottakhoz, hadiárvákhoz Értesítjük a belföldön és határa­inkon túl élő hadigondozotta­kat, hadigondozásra várókat, volt hadiárvákat, hadigyámol- takat és más érdekelteket, hogy - az Országgyűlés elnökénél benyújtott petíciónkat figye­lembe véve - az Országgyűlés honvédelmi bizottságánál és a Honvédelmi Minisztériumban a hadigondozottak között általá­nos elkeseredettséget okozó, jogainktól megfosztó 1994. évi XLV. hadigondozásügyi tör­vényt módosító javaslat kidol­gozása folyamatban van. A módosító törvényjavaslatot az Országgyűlés őszi ülésszakán tárgyalják meg, fogadják majd el. Az erről szóló hivatalos érte­sítést az Országgyűlés elnökétől kaptuk, melyet a Honvédelmi Minisztériumban a politikai ál­lamtitkár is megerősített. Köszönjük az intézkedést az Országgyűlés elnökének, a Honvédelmi Bizottság elnöké­nek, és a honvédelmi minisz­ternek. A törvény közeli módosítá­sáig kérjük az érdekeltek szí­ves türelmét. Meggyőződé­sünk, hogy az újjáalkotott tör­vény mindnyájunk elvárásának megfelel. Készülünk a módosításra váró hadigondozásügyi tör­vény végrehajtására. Felké­rünk minden hadirokkantat, hadiözvegyet, hadiárvát, hadi- gyámoltat, hadigondozotti csa­ládtagot, volt hadiárvát, hogy személyes érdekképviseletük ellátása érdekében, ér­dek-képviseleti nyilvántar­tásba vétel céljából jelentkez­zenek személyesen, levélben vagy telefonon a Honvédelmi Minisztérium támogatásával működő MAHONSZ Országos Ügyintézői Irodáján, függetle­nül attól, hogy tagja-e a MA- HONSZ-nak, vagy esetleg más szervezetnek tagja. Szervezzük az 1996 nyarán tartandó 1. magyar hadigon­dozott-világtalálkozót, amely foglalkozik majd a hadigondo­zottak sorskérdéseivel és kár­pótlásával magyar és nemzet­közi viszonylatban egyaránt. Kérjük, jelentkezzenek azok a hadigondozottak vagy volt hadigondozottak, akik szerve­zési munkát vállalnak a világ- találkozó sikere érdekében! Jelentkezési cím: Budapest XIII. Gidófalvi Lajos u. 1/b. Irányítószám: 1134. Honvé­delmi minisztériumi telefon­számunk: 06-1-1322-500/7892. Felhívjuk a hadirokkanta­kat, hadiözvegyeket, gyámo­kat, hogy a MAHONSZ alap­szabályszerű feladatainak tá­mogatására létesült Zounuk Nemzetközi Hadigondozott Alapítványnál jelentsék be azokat a hadigyámoltakat, ha- diárvákat, akik általános, kö­zép-, főiskolák vagy egyetemek nappali tagozatán tanulnak, hogy az 1995196. tanévre el­nyerhessék iskoláztatási támo­gatásukat, ösztöndíjaikat. Az alapítvány kiemelten tá­mogatja a hadigondozott le- származókat, ha katonai főis­kolán tanul és a katonatiszti pályát élethivatásául vá­lasztja. Jelentkezési cím: 5000 Szolnok, Kolozsvári u. 16. fsz. 1. Tel.: 56/376-736 (üzenet- rögzítő). (A jelentkezéshez csatolni kell az iskolalátogatási igazo­lást, tanulmányi előmenetelt tanúsító bizonyítvány másola­tát, s közölni kell a tanuló, hallgató személyi adatait, lak­címét s a pályázat indokát.) Beküldési határidő: 1995. július 31. A Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetségének Elnöksége Egy hét Boldogkőváralján A szolnoki Fiumei Üti Általános Iskola 2/b osztálya Boldogkőváralján egyhetes erdei iskolában táborozott. Mi, szülők boldogan hallgattuk itthon gyermekeink élményteli beszámolóját. Gazdag programjukból nem hiányzott a má- jusfadíszítés, szalonnasütés és a sok kirándulás sem. Köszönjük a szülők és gyermekek nevében tanítónőink áldozatos, szeretetteljes gondoskodását, köszönjük a ma­radandó élményt. A közelgő pedagósusnap alkalmából szeretettel és tiszte­lettel köszöntjük Szeberényi Csabáné és Füzes Edit tanítónőket, s kívánjuk, hogy még hosszú időn át taníthas­sák, nevelhessék ilyen lelkesedéssel és szeretettel gyerme­keinket. A 2/b szülői közössége és a kisdiákok Válasz a tószegi önkormányzatnak Rendkívül sajnálom, hogy a tószegi önkormányzat és az ügyvéd úr felületesen olvasta el az Új Néplapban írt cikke­met. Ebben egy szóval sem említettem, hogy a bíróság érdemben foglalkozott volna a Papp István címére fogal­mazott vádakkal. Nem te­hette, mert a feljelentő meg sem jelent. 1995. május 5-én a ' ’bíróság1 ítéletet hirdetett," melyben a vádindítványt el­utasította, az eljárást meg­szüntette ellenem. Papp Ist­ván ezzel a pert elveszítette. Távolmaradásával beismerte, hogy mindazon vádak, me­lyeket nevére címeztem, iga­zak. Jobb lett volna, ha az ügyvéd úr bemegy a lajstrom­irodába, és beleolvas a bíró­sági végzésbe. Nem tette, így kellemetlen helyzetbe hozta az önkormányzatot. Másik sú­lyos hibát is elkövetett az ön- kormányzat. Mielőtt levelét megírta, el kellett volna ol­vasnia a megyei rendőr-főka­pitányság 257/1994. Bü. számú határozatát, melyben a rendőrség nem azt mondja ki, hogy az általam megfogalma­zottak nem igazak, hanem azt, hogy nem történt bűncselek­mény (ezt én máig is vita­tom). Mik is voltak ezek a vá­dak? Talán nem igaz, hogy a benzinkutat és a tüzéptelepet átjátszották a nászának? Nem igaz, hogy a gázcseretelepet fele áron kapta a testület egyik tagja? Nem igaz, hogy két szolgálati gépkocsi állt a polgármester rendelkezésére és ennek ellenére költségáta­lányt szavaztatott meg magá­nak, ezenkívül még eseti ki­lométerpénzeket vett fel a sa­ját gépkocsijára? Nem igazak ezek a vádak? Dehogynem. Minden tétele igaz. S ha a „feddhetetlen múltú” polgármester nem bástyázza körül magát testületi határo­zatokkal, akkor bizony bűn­vádi eljárás indul ellene. A polgármester nem azért nem jelent meg a tárgyaláso­kon, mert gesztust akart tenni nekem, hanem mert félti a va­lóságbizonyítási eljárástól, a per elvesztésétől (mely be is következett). Önök miért nem akadá­lyozták meg, hogy feljelent­sen? Ez valóban gesztusén tékű lett volna. Hitelesebb. Ő azonban bíróság elé citált, és a széles nyilvánosság előtt bi­zonygatta: mennyire megrá­galmaztam. Aztán a tárgyalá­sokon egyszer sem jelent meg. Mindezek után önök azt kérik tőlem, hogy ne állíttas­sam bíróság elé, mert nem oka üzleti sikertelenségeim­nek. Sajnálom, de önök itt is tévedtek. A per miatt nekem többmilliós károm keletke­zett, melyet dokumentálni tu­dok, és a találmányomra visz- szamondott ajánlatot tanúk fogják bizonyítani. Azt nem tudhatjuk, abból hány milliót ítél meg a bíróság, ez legyen az ő dolga, nem a testületé. " Önök ázt 'írják: egy"énibér­1 .ként állnak a polgármester ínellett. Égy erhberként - mi­lyen ismerős ez a mondat! Az SZKP és az MSZMP ülésein volt ez honos és rendszeres. S lám, még Tószegen mindig kísért a Kádár-Aczél-korszak szelleme. Ma már kezdem szégyellni, hogy én soha nem voltam tagja sem a KISZ-nek, sem az MSZP-nek. Most én is feddhetetlen múltú lehetnék, s kitörő örömmel üdvözölhet­ném, hogy Tószegen még mindig van Matrozov és Munkásőr utca. Szép az egy emberként való kiállás, de nem akadt a testületben egyetlen tag sem, aki legalább megjegyezte volna: Uraim, itt valami bűz­lik, mielőtt a levelet megírjuk, nézzünk már széjjel! Sorol­hatnám még, de nem teszem. Helyette örömmel üdvözlöm javaslatukat, melyben felaján­lották: dolgozzunk együtt a falu boldogulásáért. Tisztelve azon szándékukat is, hogy úrrá akarnak lenni a munkanélküliségen. Önök ezt nem tudják megtenni. Én és egy társam, igen. A közeljö­vőben olvashatják majd a saj­tóban, milyen beruházásokat indítottunk el az országban a külföldi tőke segítségével. Meg kell mondanom őszin­tén, ebben a társamnak na­gyobb érdemei vannak, mint nekem. Tószeg szülötte ő is. Mi mindketten azt akarjuk, hogy szeretett falunk mielőbb hozzájusson ehhez a lehető­séghez. Ehhez személyi ga­ranciák is kellenek. Tószeg je­len pillanatban nem rendelke­zik ilyennel. Bízom abban, hogy Papp úr felelősséggel átgondolja az ál­talam leírtakat, és benyújtja lemondását. Meg kell adni a tisztességes visszavonulás le­hetőségét, hogy tudását ere­deti szakmájában kamatoztat­hassa. Ebben az esetben mindazon kérésüket, melyeket levelükben közöltek, én telje­síteni fogom. Várom szíves személyes je­lentkezésüket! Ezzel a vitát az újságban lezártnak tekintem. Mély tisztelettel: Dr. Törőcsik Mihály Tószeg

Next

/
Thumbnails
Contents