Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-22 / 118. szám
6. oldal Marokkói Útiélmények 1995. május 22., hétfő Egy civilizált kaland cába szállít bennünket a gépmadár, és egy csapásra karnyújtásnyi közelségbe kerülnek az álmok, tartalommal telik meg, életre kel a hallgatag térkép, valósággá válik minden, ami idáig csak képzeletünkben élt. Ó, igen, Casablanca ..., a romantikus nevű város egész évben jó kiindulási pont a tengerpartot, napfényt kedvelők, az építészet, a műemlékek, a történelem, a kultúra búvárai, a síelni vágyók, a hegyek szerelmesei és az egzotikumot, a kalandot keresők számára egyaránt. Ez utóbbiak további útja ott kezdődik, ahol az előzőeké befejeződik, a nagyvárosok kényelmes szállodáitól távol, az Atlasz elhagyott bércei, szakadékai között, a szerirek, járhatatlan hammadák kietlen vidékén, a Szahara könyörtelen világában, ahol csak néhány magányosan élő nomád pásztortól kaphat némi útbaigazítást az ember. De mitől lehet civilizált egy ilyen félelmetesnek ígérkező kaland? Hát attól, hogy az itt élő emberek barátságosak, az egészségre komoly veszélyt jelentő trópusi betegségek nincsenek, a klíma az európaiak számára is elviselhető, a más hasonló országokra jellemző vallási fanatizmus itt ismeretlen. Mondhatjuk úgy is, hogy ebből a szempontból Marokkó, Európa egy afrikai darabkája, de az élmény tekintetében hamisítatlan Afrika. Azonban senki ne gondolja, hogy egy ilyen kaland mentes a megpróbáltatásoktól. A ki a sivatag lelkére kíváncsi, annak hátat kell fordítani a kényelmes utaknak, a civilizáció „áldásos” vívmányi jórészének, és a sivatag nem kényeztet senkit. Ezen a vidéken az autó nem falja a kilométereket, inkább csak rágódik rajta. Le kell mondanunk a tömegkommunikáció sokszor zavarba ejtő bőségéről, a mindennapok fontosnak vélt apró „fényűző” kényelméről. Hamarosan rájövünk arra, hogy a komfortérzésünket már az is jelentősen növeli, ha a sivatagban töltött éjszakát a köves puszta helyett, az itthoni szemmel nézve rideg pásztorszálláson tölthetjük. Mindezen kényelmetlenségek ellenére a többi sivatagi országhoz mért biztonság itt Marokkóban megmarad. A ki pedig jobban kedveli a kényelmes fotelt, többre értékeli a hétköznapok nyugalmát, annak is jut valami ebből a csodából, csak nézze végig az itt készült fotókat, képzelje hozzá a szűkök nyüzsgő félhomályát, a szantálfa, a „sosemlátott” fűszerek illatát, a kuszkusz, a zamatos datolya ízét, a müezzin imára hívó hangját, tevék horkantását, öszvérek, szamarak párájának szagát, pálmák susogását, vihartól tovahajtott homokszemek kopogását, csermely csobogását, hegyi patak zúgását, az óceán robaját, a turbán mögé rejtett vad arcéleket, a fátyol takarásától szabadon hagyott érzéki, ébentekintetet..., a csillogó csempék színkavalkádját, a dzselabija selymes tapintását, alkusz kereskedők gesz- tikulálását, a mézédes mentatea forróságát, homokdűnék lágy hajlatát. Egyszóval: próbálja meg elképzelni Marokkót! Szekeres Ferenc A teve még mindig a hétköznapok része Primőrök Nomád nyájjal A Szahara még manapság is kihívást jelent az embernek, a technikának egyaránt. Felkészületlenül, speciális felszerelés és ismeretek nélkül senkinek sem ajánlatos bemerészkednie a sivatag végtelen pusztaságába. De van egy hely a Földön, ahol viszonylag kényelmesen, biztonságosan ízlelhetjük a nem mindennapi kalandot. S zahara, karaván, oázis, sivatag, idegenlégió, Füllig Jimmi, tuare- gek, beduinok, berberek, müezzin, iszlám, muszlimok és kalifák ... Melyik egészséges gondolkodású fiúgyermeknek ne verne hevesebben a szíve e sejtelmes, titokzatos keletet, embert próbáló kalandokat, véres leszámolásokat idéző szavak hallatán. De valljuk be azonban, így felnőtt fejjel sem hagynak hidegen bennünket ezek a fogalmak. Aztán elővesszük Eszak-Afrika térképét, és tovább bizsereg bennünk valami, mert szemünk megakad egy isten háta mögötti helység nevén, amit a hátborzongató Point Nőire névre kereszteltek, a Szahara nagy sárga foltjára ritkásan rajzolt kutakat összekötő néhány tevecsapás pedig 4000 méter fölé magasodó csúcsokhoz vezet el bennünket az Atlaszhoz, ami az ókorban még köztudottan magát az eget tartotta a hátán, de az istenek kihaltával mára csak prózai hegységgé silányodott. Ha repülőre ülünk, néhány óra alatt CasablanZagórai piackapu §ivatagi kút A kézműiparnak itt nemcsak hagyományőrző a szerepe Mu.szlim mecset
