Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-22 / 118. szám

1995. május 22., hétfő Körkép 5. oldal Partifecsketelep szemétteleppel Mai magyar abszurd: szeméthalmokkal kombinált parti­fecsketelep FÖTÓ: MÉSZÁROS Még szerencse, hogy a parti­fecskék szaglószerve nem annyira fejlett, mint a miénk, embereké, mert akkor való­színűleg nagy ívben elkerül­nék Szandaszőlősön azt a részt, ahol „lakást foglaltak”. Az úgynevezett homokbánya azonban igencsak hívogató a számukra, hiszen meredek fa­lai remek fészkelési lehetősé­get nyújtanak, persze csak akkor, ha hagyják őket. Mert a közelükben elterülő szemét­tenger szaga és környezeti ha­tásai mellett a fecskéknek az emberi felelőtlenséggel is meg kell küzdeniük. Olvasói levél nyomán jutot­tunk el a szolnok-szandasző- lósi Kassák Lajos utcába, an­nak is a középső részére. Itt ta­lálható az a partifecsketelep, amelynek megóvásáért már többen szót emeltek. Ugyanis tudatos és (főleg) tudatlan em­beri tevékenység miatt már többször tönkrementek a fész­kek, elpusztultak a fiókák. Ám a fecskék valami kiismerhetet­len makacssággal mindig visz- szatértek ide. Amihez persze a homokfalak megfelelő csábe­reje is kellett, hogy ott elké­szíthessék falba vájt fészek­üregüket. Szó se róla, meglehetősen vad és elhanyagolt a környék. Olyannyira, hogy vannak, akik úgy képzelik, ez a legmegfele­lőbb hely egy illegális szemét- lerakó létesítésére. Ottjártunk- kor is több halom szemét, épí­tési és háztartási hulladék ma­gasodott, éktelenkedett a fecs­ketelep mellett. Az orrfacsaró bűzből következtetve a kupa­cok alján talán még egy-egy ál­lati hulla is „elpihent”. Szomorú, hogy ennyire nem törődnek egyesek saját környe­zetükkel, és képesek úgymond a maguk fészkébe belepiszkí- tani. Néhányan egyedi kezde­ményezéssel próbálták fel­venni ellenük a „harcot”, saj­nos kevés sikerrel. Pedig iga­zán örülhetnének az emberek, hogy a természet egy darabja ott él, lélegzik, szárnyal, szapo­rodik a közelükben, karnyúj­tásnyira. Ám az oda kihordott szeméttel - vagy azzal, hogy ezt eltűrik - tönkreteszik saját maguk „kultúrkömyezetét” is. Ám most, a megyei környe­zet- és természetvédelmi napok okán is itt a jó alkalom a cse­lekvésre! Végre tehetnének a lakók valamit környezetük szebbé tételéért. A most zajló „Várossal a városért” akció ke­retében a polgármesteri hivatal ingyen és bérmentve elszállítja a szemetet, törmeléket, ha ezt igénylik a lakók. Alkalomadtán jó lenne, ha kérni sem kellene, ám én ezt most megteszem a szandaszőlősiek nevében is. És természetesen ott élő par­tifecske „polgártársaink” ne­vében szintén... B. Gy. Állt a bál a szolnoki Kertvárosi Általános Iskolában, ahol pénteken este tartották meg a hagyományos alapítványi bált, melyen Serege Péter és Mondok Anita, a Kaiser-Peli- kán Klub táncospárja tartott bemutatót (felkérve a vendé­geket is), majd az Ábel-zenekar húzta a talpalávalót. A Mű­velődés-Egészség Alapítványra befolyó összegből az idén számítógépes programokat vásárolnak és a tanulók nyara­lását támogatják. Világsikerek bérletre A szolnoki Szigligeti Színház a hagyományokhoz híven a jövő évadra is hat előadásra hirdet bérletet. Az 1995/96-os évadot Bernstein világhírű musicalje, a West Side Story nyitja a főbb szerepekben Szinetár Dórával, Csarnóy Zsuzsával és Seress Zoltánnal. Feydau Osztrigás Mici című bohózatában Her­nádi Juditot és Törőcsik Marit láthatják, míg Schwajda: Mia­tyánk című komédiájában - többek között - Almási Évát, Darvas Ivánt és Garas Dezsőt. A hat előadás között szerepel még Shakespeare Rómeó és Jú­liája, Jacobi Viktor Leányvá­sára és Szomory: Hermelin című darabja. Bérleten kívüli előadásban láthatják Bart: Oli­ver című musicaljét Paudits Bé­lával, a stúdiószínpadon pedig Weingarten: A nyár című költői játékát Almsái Éva rendezésé­ben. Bérleteket május 15-től jú­nius 15-ig lehet előjegyeztetni a színházi jegyirodában, vásá­rolni pedig augusztus 14-től. A jegyiroda pontos címe: Szol­nok, Kossuth tér 17-23. telefon: 56/422-902, 426-556 és 424-063. Nyitva tartás: hétköz­nap 8 órától 17 óráig. Mindennapjainkat megédesítő muzsika Operetthangverseny a Szigligeti Színházban Szombaton újabb koncerttel rukkolt közönsége elé a „Bíró és Lovas produkció”: „Vágyom egy nő után” címmel operett- hangversenyt hirdettek. Á fellépő művészek neve és a várha­tóan szép műsor két teltháznyi publikumot vonzott, így hát délután és este egyaránt benépesítették a Szigligeti Színház né­zőterét a műfaj kedvelői. Már a legutóbbi operaest kap­csán megállapíthattuk, hogy a koncert szervezői igencsak értik a dolgukat: gondosan ügyelnek arra, hogy a hangversenyek kö­zönsége kifogástalan produkci­ókban részesüljön. így volt ezút­tal is, a recept most is bevált, a gondos szervezés nem tévesztett célt. Az ízléses, alkalomhoz illő színpadkép hátterében elhelyez­kedett a Honvéd együttes Wei­ner Leó Szimfonikus Zenekara. A koncert hangulatát mindjárt az elsőként előadott zenekari részlet, Lehár Ferenc: A mosoly országa című operettjének nyi­tánya megalapozta, az örvende­tesen hosszú hangverseny során mindvégig remekül közremű­ködő együttes és a kitűnő kar­mester Rónai Pál tolmácsolásá­ban. A hangverseny első részé­ben Lehár Ferenc műveiből hangzottak el a legszebb és leg­népszerűbb részletek. A zene­szerzőre a szerkesztő-műsorve­zető, Lovas Károly emlékezett áhitatos szavakkal születésének 125. évfordulója alkalmából. A műsor második felében aztán ifj. Johann Strauss, Jacobi Viktor és Ábrahám Pál operettjeinek dal­lamai is felcsendültek. A koncert igazán kitűnő han­gulatának letéteményesei ezúttal is a fellépő énekművészek vol­tak, a szervezőknek valóban az operett csillagait sikerült Szol­nokra csalniuk ez alkalommal is. A két primadonna, Szilfai Márta és Szóka Júlia partnereik: Leblanc Győző (tenor) és Réti Attila (bariton), a szubrett: Osz- vald Marika és a táncoskomikus Csere László a műfaj ország-vi- lágszerte ünnepelt reprezentán­sai. Olyan művészek, akik sze­rint nem létezik rosszízű „vidéki holmi”, akik magukra nézve, kötelezőnek érzik az elegáns megjelenést - a hölgyek a több­szöri, szebbnél szebb toalet­tekbe való átöltözést. A forró sikerű operettesten számtalan szebbnél szebb meló­dia csendült fel, a közönség nem fukarkodott a tapssal - a fellépő művészek pedig az ismétléssel. Az elhangzott interjúk elérték céljukat: a hangverseny hallga­tói bepillantást nyerhettek ked­venceik életébe, karrierjük tör­ténetébe. A hangulatos finálé után ha­zatérő közönségnek minden oka meglehetett az elégedettségre. Mert mi lehet kellemesebb, mint együtt dúdolni a jól ismert édes dallamokat Danilo gróffal, vagy Szu Csöng herceggel? Szathmáry Judit Az ember azt mondja: Á, ez csak egy film! Az életben nem így történik. Aztán rájön: az életben sincs másképp... Mégis legyőzhetjük a rákot? Nemrégen egy kétrészes olasz filmet vetített a televízió „Győztesen” címmel. A film arról szólt, milyen szerepe van a hitnek a rák legyőzésében. De vajon hogy történik mindez „élesben”, az életben? Erről kérdeztünk olyan embereket, akik nap mint nap együtt élnek a rákos betegekkel vagy magával a betegséggel. Dr. Pécsi Lajos (megyei kór­ház, onkológiai osztály):- Emelkedik a megbetegedé­sek száma, a daganatos beteg­ségeké főleg, nő a táppénzes napok száma, csökken az átlag­életkor. Magyarul: a társadalom a beteg. Egyre több betegségről sikerült bebizonyítani, hogy lelki hatások előzik meg. Miért beteg a társadalom? Bármennyire is mondják, hogy a legfőbb érték az ember, az emberi élet értéke rendkívül alacsony. Alacsony az életszínvonal, ol­csó a munkaerő, nagy a szaka­dék az igények és a lehetőségek aközött, prolongált a reményte­lenség, hiányzik a jövőkép, munkanélküliség van, és mindez megviseli az embere­ket. Az emberi közösségek fel­bomlottak. Mindezek feszült­ségekhez vezetnek, amelyek a lelki zűrzavart megalapozzák. Ha lehet a betegség oka lelki eredetű, akkor a kezelésnek is ilyennek kell lenni. A magyar orvosképzésben azonban elsősorban a testi be­tegségek ismerete és gyógyí­tása szerepel, és a társadalom- biztosítás is csak ezt finanszí­rozza. Elfelejtették már azt, hogy mit mondott annak idején Hippokratész: Az orvos ritkán gyógyít, gyakran segít és min­dig vigasztal. Hiába operálom meg a beteget, az körülbelül 50 százalékot ad a gyógyulásához. Ahhoz, hogy meg is gyógyul­jon, szükség van a hitére.- Tehát ugyanazon az úton kellene gyógyítani a beteget, amelyiken megbetegedett.- Pontosan. De az időigé­nyes, mert egy vizsgálat néhány perc, egy beszélgetés viszont órákat vehet igénybe. Egy or­vost aszerint minősítenek, hogy hány előadást tartott, hány cikke jelent meg, és nem asze­rint, hogy hány beteget gyógyí­tott meg. Ha valaki beteg, kü­lönösen, ha daganatos beteg, a depresszió és a szorongás vé­gigkíséri. Ha nem foglalkoznak vele, rontják a beteg gyógyu­lásba vetett hitét, és az egész­ségügyi dolgozókkal való együttműködését.- Tehát az esélyét a gyógyu­lásra.- Ha nincs megfelelő lelki támasz, akkor a beteg egysze­rűen feladja, és elmegy akár az öngyilkosságig. Bánfi Józsefné főnővér (me­gyei kórház, onkológiai osz­tály):- A hit biztos, hogy hozzáse­gít a gyógyuláshoz. Kell, hogy higgyenek valamiben a bete­gek. Ha úgy érzik, hogy őszinte szavakkal közeledünk hozzá­juk, és mindenben együtt tu­dunk működni, és hisznek ab­ban, hogy a segítőtársai va­gyunk, akkor ennek van sze­repe és jelentősége. A daganatos betegségeknél különös hangsúlyt kap a pszi­choterápia, és mivel erre az osz­tályunkon nincs szakember, ez is az orvosokra, nővérekre vár. A betegek több hónapon ke­resztül járnak ide. Először ked­vetlenek, szoronganak, de le­het, hogy harmadik kezelés után már nyitottá válnak. Bíz­nak abban, hogy mi őszintén beszélünk, és őszintén akarjuk gyógyulásukat. Őszinte szemek, őszinte szavak Amit a betegek hisznek saját magukról, az nem mindig van párhuzamban a vizsgálati eredményekkel.- Tehát nem biztos, hogy a hit átsegít rajta.- Nem biztos, hogy átsegít, de mindenképpen segít. Ebből az őrlődésből az ember egyedül nem tud kijönni, és ezzel min­denki tisztában van. Kellenek a segítőtársak. Kanyó Mária (a daganatos betegek rehabilitációjával, lelki gondozásával foglalkozó Nap­forduló Szolgálat vezetője):- Édesanyám rákos beteg volt, tudom, hogy mit jelent a hit, a szeretet, és az, hogy a csa­lád mögötte áll... Amikor meg­tudtuk, mi baja van, azt mond­tam neki, hogy föl kell venni a harcot, nem szabad feladni, mi­ért ne sikerülne épp neked. Vé­gig, a haláláig nagyon őszintén beszéltünk egymással. Sok embernek szoktam mondani, hogy nemcsak az a hit, ha elmegyek a templomba. Hinni kell, hogy rám szükség van, fontos ember vagyok, élni akarok. Mindent el kell hinni, ami nekünk jó, és mindig úgy kell élni, hogy az nekünk jó legyen. Van egy könyvtárunk olyan könyvekkel, amelyek a dagana­tos betegségekkel foglalkoz­nak. Nagyon sokan elolvassák, nagyon sok embernek a szemlé­letén is változtat. Az egyik be­teg azt mondta, hogy nem is tudja, hogy így lehet megta­nulni szeretni. Ledöbbentem, mert két gyereke van, de nem tudta, hogy hogyan kell sze­retni.- Mit igényel elsősorban a beteg ember? Beszélgetést? Együttérzést?- Sajnálatot semmiképp. Neki csak az kell, hogy beszél­jen, keveset akar beszélni a be­tegségéről. Sokkal inkább arról, hogy mi van a környezetében. Sziráki Tatjána extraszensz bioenergetikus:- Mi, természetgyógyászok úgy látjuk, hogy a számos ki­váltó ok közül a belső világunk rendezetlensége, a csökkent védekezőképesség fontos sze­repet játszik a daganatos beteg­ségek kialakulásában. Azok a daganatos betegek, akikkel mi dolgoztunk, elszige­telték magukat a világtól, nem tudtak új kapcsolatot teremteni. Vagy gyennekkori sérelmek, vagy családi tragédiák érték őket, amelyeket nem tudtak feldolgozni, krónikus beteg­ségbe estek, és ebből rák lett. Szerepet játszik a ráktól való félelem is, amely teljesen leb­lokkolja az immunrendszert. (Hozzá kell tenni, hogy vala­mennyi rákos beteg éjszakán­ként káros földi sugárzásban feküdt, nem jó helyen volt az ágya.) Mivel a megbetegedés lelki síkon történik, nem elég a fizikai testet kezelni, hanem se­gíteni kell a problémák megol­dását. Ezért fontos a pszicho- korrekció. A szeretet minden betegségre gyógyszer A hit, a szeretet, és a beteg aka­rata is nagyon fontos a gyógyí­tásban. Ha a betegnek van aka­rata, és ezeket a leblokkoláso- kat fel tudjuk oldani, akkor az immunrendszer újra jól műkö­dik. A betegnek saját magában hinni kell, hogy le fogja győzni a betegséget, és hinni kell az is­tenben is. Az emberek a szeretet hiá­nyában szenvednek, és akkor jönnek a betegségek. Az a be­teg, akinek megértő volt a csa­ládja, meggyógyult. Ahol a csa­ládi környezet nem volt megfe­lelő, rövid ideig tartott csak a javulás. Amikor az ember látja, hogy őrá szükség van, mindent legyőz. De ha fölöslegesnek tartja magát a földi életben, ak­kor el fog menni. Balogh Larissza parapszi- chológus:- A munkámhoz nem fontos, hogy higgyen benne a beteg. Fontosabb, hogy akarjon ja­vulni. A legrosszabb, ha valaki fél a megbetegedéstől vagy at­tól a betegségtől, amelyik már kialakult. Amitől ugyanis a leg­jobban félünk, az megtörténik velünk. A beteg tehát bízza rám a gondot, kapcsolja ki magát teljesen legalább pár hétre, mert akkor nem fogja a saját szerve­zetét rossz irányban befolyá­solni. A félelem, a rosszindulatú gondolat negatívan befolyásolja az emberi szerve­zetet.- Ha egy daganatos beteg meg akar gyógyulni, ez mennyit se­gít?- Segít. De az is segít, hogy­ha nem fél. Ha ugyanis a szer­vezet stresszben van, nem tud ellenállni. Ne gondoljon a be­tegségre, ne féljen tőle. Ha nem hisz, legalább adjon nekem le­hetőséget, hogy rendbe tegyem.- A természetgyógyászatnak különböző tanai vannak. De egy közös bennük: azt mondják, aki gyógyít, annak szeretnie kell az embereket. A betegeket.- A természetgyógyászok képzésében a válogatás nagyon szigorú, mert ezzel az adottság­gal agresszíven is lehet élni. Igen, kell, hogy az ember sze­resse a beteget. De minimum nagyon kell akarni, hogy gyó­gyuljon meg. Anna egy szolnoki asszony. Daganatos beteg. Áttétei is vol­tak már. Mégis úgy tud élni, mint bárki más: főz, kijár a ha­tárba, kapál, dolgozik.- Hirtelen jött az egész - mondja. - Epekőműtétre men­tem, és egy vizsgálat során ki­derült, hogy emlődaganatom van, műtétnél pedig azt is meg­tudták, hogy rosszindulatú. Amikor hazajöttem a kórház­ból, a férjem is bíztatott, hogy nem kell kétségbeesni, majd rendbe jössz! Életem során ti­zenöt különböző műtétem volt, és mindig talpra álltam.- És mindig hitt a gyógyulá­sában?- Elsősorban hittem az orvo­sokban. Rájuk bíztam magam, pedig több órás műtéteim is vol­tak. Azt mondom, sohasem sza­bad kétségbeesni. Amikor tavaly megtudtam, hogy áttét van a csontomban, akkor is azt mond­tam az orvosnak: „Én meg fogok gyógyulni. Hazamegyek, és ugyanúgy dolgozom, mint ed­dig, mert élni kell.” Nemrég vol­tam ellenőrző vizsgálaton, és nem találtak daganatot. Meg­gyógyultam. Hinni kell abban, hogy a jó is­ten megsegít. Amikor a beteg­ágyon feküdtem, azt mondogat­tam, hogy meg fogok gyógyulni. Odamentem a többiekhez is, vi­gasztaltam őket. Volt, akinek megfogtam a kezét: ne tessék el­keseredni. Volt, akivel együtt imádkoztam. A másiknak éne­keltem. A harmadiknak magya­ráztam, hogy élni kell. Amikor olyan beteg voltam, hogy három kanálnyi ételt tudtam egyszerre csak enni, akkor három kanalan­ként ettem, de utána újra kezd­tem. Hinni kell az orvosokban, és meg kell tenni mindent, amit mondanak. Az is fontos, hogy az ember ne hagyja el magát. Pi­henjen, de mozogjon is, menjen emberek közé, ne roskadjon ma­gába, menjen a kertbe, sétáljon a Tisza-parton, és nézze a mada­rakat. Mindig azt mondom, akárhogy tapossuk is a füvet, tavasszal újra kinő. mmmmmmmmmmmmmmmmmKm A munkahelyemen is volt egy asszony, akinek a gyerekére azt mondták, hogy meg fog halni. Én ezt nem fogadtam el, bi­zonygattam neki, hogy nem fog meghalni. Légy erős, és figyelj rá, hogy egyen, pihenjen, mo­zogjon. Az aszony kifakadt: nincs isten. Én azt feleltem neki: ilyet nem szabad mon­dani, hinni kell valamiben, hogy erőt adjon nekünk. És látja, a gyerek nem is halt meg... Paulina Éva

Next

/
Thumbnails
Contents