Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-18 / 115. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. május 18., csütörtök Május 13-ai lapunkban megjelent Minden igaz a vádakból Tószegen címmel dr. Törőcsik Mihály levele. A tószegi képviselő-testület válaszát az alábbiakban közöljük. Vád nem volt, csak vádaskodás Tószeg község önkormány­zata elítéli és határozottan visszautasítja dr. Törőcsik Mihály alaptalan vádaskodá­sait. Mi azt szeretnénk, hogy községünkben a gazdasági ne­hézségek ellenére folyamatos legyen a békés építőmunka. Segítséget kívánunk nyújtani a bajba jutott családoknak, úrrá akarunk lenni a munkanélküli­ségen és minden más gondon, hisz azt tűztük ki célul, hogy az ezredfordulóra egy európai értelemben vett modem, de ugyanakkor emberarcú, a múlt értékeit tisztelő községet sze­retnénk az utódainkra hagyni. Ez csak összefogással, békés, alkotó légkörben lehetséges. A gyűlölködés, az intrika csak újabb gyűlölködést szül, s el­vonja a figyelmet a tenniva­lókról. Képviselő-testületünk kéré­sére ezek miatt döntött úgy Tószeg község polgármestere, hogy értelmetlen a pereskedés. Mi ezt gesztusértékűnek tekin­tettük, és bíztunk abban, hogy Törőcsik úr is annak értékeli, és végre a háborúskodás he­lyett a kézzelfogható és ala­kosság számára is érzékelhető, segítő támogatásában nyilvá­nul meg lokálpatriotizmusa. . Sajnáljuk, hogy nem így történt. Ez idáig ő elutasította minden jó szándékú közeledé­sünket. Őszintén sajnáljuk. Dr. Sélley Imre ügyvéd ál­lásfoglalása az üggyel kapcso­latban: „Papp István feljelen­tőnek Törőcsik Mihály felje­lentett ellen rágalmazás és be­csületsértés vétsége miatt a Szolnoki Városi Bíróságon 6. B. 211411994. szám alatt fo­lyamatban van egy ügy, amelyben 1995. május 5-én a személyes meghallgatásra irányuló tárgyaláson ítélet, il­letve érdemi döntés nem szüle­tett. A bíróság a Be. 319. pa­ragrafus (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást megszüntette, mivel a felje­lentő a személyes meghallga­táson nem jelent meg, és előze­tesen távolmaradását nem mentette ki. Mindebből következik, hogy a bíróság érdemben nem vizs­gálta sem azt, hogy a feljelen­tés szerinti rágalmazás, becsü­letsértés megvalósult-e, de az­zal sem foglalkozott, hogy Tö­rőcsik Mihálynak az ügy előzményeire vonatkozó állí­tásai igazak lennének. így té­ves és megalapozatlan az ol­vasói levél azon megállapí­tása, hogy ítélet született, és ennek alapján a polgármester a pert •elveszítette. Hamis az az állítás, hogy mindazon vádak, amelyek nevére szóltak, iga­zak. Az első tárgyalást a jogi képviselő kérésére - más irá­nyú elfoglaltság miatt - nem tartották meg. A másodikat a polgármester úr szemsérülés­sel járó balesete miatt nem. így tárgyalás nem is volt." Kérjük, hivatkozva Törő­csik úr emberi méltóságára, ne borítsa fel községünk békéjét! Amennyiben van mondaniva­lója számunkra, szívesen lát­juk önkormányzati képvi­selő-testületi ülésünkön. És a jövőben - amennyiben közsé­günk kedves az Ön számára - inkább érte fáradozzon! Kérésünk, hogy a békétlen­ségre pazarolt energia és pénz inkább fordíttassék a község javára, mert igazán ez szol­gálja az állampolgárok érde­keit. A képviselő-testület kész mindent megtenni annak ér­dekében, hogy dr. Törőcsik Mihály és Papp István pol­gármester között az értelmet­len, energiát és pénzt pazaraló ellentét megszűnjön, és mind­két ember teljes tudását és energiáját községünk boldogu­lása érdekében használja fel. Testületünk, és különösen a polgármester nem tehet Törő­csik úr - olvasói levélben em­lített — üzleti sikertelenségei­ről. A levélben szereplő, Papp Istvánra vonatkoztatott jelzőit visszautasítjuk. A képviselő-testület egy emberként áll a polgármester mellett, hiszen ő korrekt és feddhetetlen múltú ember. A választópolgárok több mint 90 százaléka erősítette meg őt 1994 decemberében a polgár- mesteri tisztségben. Ismételten kérjük dr. Törő­csik Mihály urat és Papp Ist­ván polgármester urat, hogy a békesség kedvéért hagyjanak fel mindenféle pereskedéssel, és figyelmüket immár - teljes emberként - községünk bol­dogulására összpontosítsák! Hiszen ezt kívánná települé­sünk érdeke. Tószeg község önkormányzati képviselő-testületének minden tagja Pávakörök találkozója Április 29-én pávaköri talál­kozó volt a Portelken, a kultúr- házban. Fellépett a Pusztamo­nostori Népdalkor, a Jász- szentandrási Pávakör, a jász- felsőszentgyörgyi Rozmaring Pávakör, a Jászfényszarui Pávakör, a Nagykátai Nyug­díjasklub. a vendéglátó Por­telki Pávakör, valamint dr. Medve Pál, aki tárogatózott. A jól sikerült találkozót je­lenlétével megtisztelte dr. Ma­gyar Levente, Jászberény pol­gármestere is. A Portelki Páva­kor nevében köszönetünket fe­jezzük,ki azoknak az intézmé­nyeknek, vállalatoknak, szer­vezeteknek, amelyek támoga­tást, segítséget adtak az ese­mény megrendezéséhez. A nagy érdeklődés - a válto­zatos műsorszámok, a jól fel­épített dalcsokrok - bebizonyí­totta, hogy amatőr szinten is le­het tartalmas, szórakozató programot kínálni. A Jászszentandrási Pávakor, Kunráth Sándor karnagy vezetésével Ez a jövőre nézve is bizta­tást ad nekünk, mert látható, hogy igény van a népdal, a népzene ápolására és bemuta­tására. Mátics Béláné a pávakör titkára Küldjön egy képet! A nagyiváni iskola végzős növendékei 1961-ben .............................................................* m m IVAMl Atl.AIT. ISKOtA > ^...s n ék, > eni/őkí’i # □ ... A}j W iUW ÄMM»»SÖS®f ****** ***** rtfiffá UMfré mm®***#»* vorn»**-* Ez a felvétel 1961-ben készült a végzős nyolcadik osztályról a Nagyiváni Állami Általá­nos Iskolában. Találkozunk: 1966-ban, írtuk rá annak idején a fotóra. Nem így történt. Talán nem akadt köztünk senki, aki megszervezze. A lapon keresztül szeretném kérni volt osztálytársaimat, jelentkezzenek levélben vagy személyesen, hogy 1996-ban, a harmincötödik évfordulót megünnepelhessük! A szervezést vállalom. Kurucz János Nagyiván, Kismező út 10. A Neumand ügyvezetője szerint: Egyoldalú képet festett a sajtó Cégünkről, a Neumand Építő és Szolgáltató Kft.-ről és személyemről, a kft. vezető­jéről az Új Néplap két alka­lommal is írt. (Április 12-én Bérükért sztrájkolnak a vezse- nyi varrodában, a másik 20-án a Szerkesztőség postájából c. oldalban közölt olvasói levél A varrodai esemény következ­ményei címmel.) Úgy érzem, egyoldalú kép alakulhatott ki a varrodában történtekről, ezért szeretném a vélemé­nyemet nyilvánosságra hozni. A vezsenyi varrodát janu­árban indítottam, hitel felvé­tele nélkül, saját erőből. A megrendelésünk jelen pilla­natban is annyi, hogy a ti­zenöt alkalmazott helyett szá­zat is tudnék két műszakban foglalkoztatni, ami - úgy gondolom - ebben a gazda­sági helyzetben nagy segítség lenne nem csak a vezsenyi, hanem a tiszajenői és tisza- várkonyi embereknek is. Nem tagadom, a dolgozók felhábo­rodása jogos volt, hiszen ápri­lis 7-én nem tudtam a bérüket kifizetni, 10-én is csak előle­get kaptak. A teljes fizetésü­ket csak 11-én vehették fel. Az újságcikk szerzője tévesen informálja az olvasót, hiszen nem az írás hatására kaptak előleget, illetve fizetést a be­osztottaim. Ez a sztrájk és a sajtó közreműködése nélkül is megtörtént volna. Az, hogy a dolgozóim teljesítményével hogyan vagyok megelégedve, mi hagy kívánnivalót maga után, úgy érzem, rám és a var­roda dolgozóira tartozik. Ezt közösen beszéljük meg, il­letve a munkaszerződés tar­talmazza az egymás iránti el- vásárokat. Hangsúlyozom, nem a sajtó nyilvánossága el­len volt kifogásom, és a jövő­ben is kész vagyok együtt­működni a médiákkal. Tény, hogy jelen esetben, a sztrájk ideje alatt, csak pár ember ta­gadta meg a munkát - ami nem lehet véletlen míg a többiek tudomásul vették a bér késedelmes kifizetését, és bíztak az ügy mielőbbi rende­zésében. A bérekkel kapcsolatban pár mondatban csak a té­nyekre hivatkozom: március­ban két napot állt a munka, erre az időre egyforma bért kaptak a dolgozók. A telje­sítménykövetelményeknek nem tud mindenki eleget tenni, tehát ez a béreken is meglátszik. Az asszonyok többsége még szakképzetlen, és a minimálbérrel több a jö­vedelmük. mint ha teljesít­ményben dolgoznának. Bízom benne, hogy a jövő­ben zökkenőmentesen folyik a munka a vezsenyi varrodá­ban, és a sajtó is kedvező vál­tozásokról számolhat be. Baczúr Mihály ügyvezető igazgató * Sajnáljuk, hogy az ügyvezető igazgató levelében tételesen nem cáfolta azokat a megál­lapításokat, melyeket az új­ságcikk, illetve az olvasói le­vél tartalmazott. Nevezetesen: az asszonyoknak miért kellett igen rossz körülmények kö­zött, fütetlen helyiségben dol­gozni; miért nem szabályos a fizetésekről kiállított bérjegy­zék; hogyan számították ki az egységes minimálbért; mi a magyarázat arra, hogy nyil­vánosság előtt tett ígérete el­lenére mégiscsak elbocsátotta a portást, a műszerészt, és még két dolgozó nőnek szó­ban felmondott, mert segítsé­gére voltak a sajtónak ? (A szerk.) Legyen apák napja is! Egy éve, hogy elvesztettem édesanyámat, akit imádtam, s csalá­dom minden tagja is hasonlóképpen érzett iránta. Azóta nekünk az anyák napja már egészen mást jelent, mint akkor, amikor még közöttünk volt. Szerető, jóságos édesapám maradt meg nekünk, akihez hasonló szeretettel, imádattal kötődünk. Hálával tarto­zunk neki, köszöntenénk öt, ha lenne ünnepe. Mélyen bánt a do­log: miért nincs apák napja? Manapság szinte minden ötödik nap kötődik valamihez; ünnepelünk, ha akarjuk, ha nem. Az anyák napja a világon a legszebb, a legcsodálatosabb nap. De vannak jóságos édesapák is! A gyermekek két szülő szerető gon­doskodásában cseperednek. A családok többségében az édes­apához ugyanolyan szeretettel kötődnek a gyermekek, mint az édesanyához, vannak apák, akik hasonlóan önfeláldozók, mint az anyák. A család az anyával és apával teljes. S talán nem túlzók, ha azt mondom, sokan lennénk, akik az apák napját ugyanolyan bensőséges napként ünnepelnék, mint az édesanyákét. Kapja meg méltó helyét és ünnepét az édesapa is - ha másképp nem megy, legalább együtt az anyák napjával!. Sárkány Béla, Szolnok Egy órát kaptunk, hogy elhagyjuk az iskolát Decemberben újra a padokban ültünk Válasz a „főnöknek” 99 Egy kedves olvasónk a május 17-én, lapunk 7. oldalán megje­lent „Főnök, ugye nem baj?” című jegyzettel kapcsolatban írt levelet szerkesztőségünknek. Egy kis emlékzetető a jegyzet­ből: a szolnoki vásáron a Tisza- ligetben lévő épületek előtt parkoló gépkocsiknak 50 forin­tot kellett fizetni óránként, noha egyetlen tábla sem jelezte, hogy fizetőparkoló lett a megállóhe­lyekből. A levélíró, Horotán Jánosné leírja, hogy ők üzemel­tetik a Tiszaligetben a strandnál lévő fizetőparkolót (óránként 10 forintért), ahol jól látható tábla jelzi, hogy a parkolásért fizetni kell. Levelében kéri szerkesztőségünktől, jelenjen meg: a szolnoki vásár „fizető- parkolóját” nem ők csinálták. Érdeklődéssel olvastam lapjuk új sorozatát - Megyénk a front alatt és a front után - a hábo­rús visszaemlékezésekről. En­gedjék meg, hogy saját élménye­imből hozzátegyek egy keveset. 1944-ben tizenkét éves vol­tam, a Polgári Fiúiskola elsőéves diákja. Némi fogalmam iskolás gyerekként is volt a háborúról, de közelről március 19-én talál­koztam vele, amikor a náci had­sereg megszállta országunkat és városunkat is. Soha nem felej­tem el azt a napot: tanítási órán megjelent egy SS-csoport, s egy óra hosszát adott arra, hogy el­hagyjuk az iskolát. Megkezdő­dött a zsidók, a baloldali és szak- szervezeti emberek gyötrelmes üldöztetése. Az igazi szörnyűség június elsején kezdődött, amikor is a brit légierők első ízben bombázták a várost; szeptember 19-ig tizenkétszer ismételték meg. Romba dőlt 521 ház, sú­lyosan megrongálódott 1168, a MÁV-épületek közül 67, tizen­egy nagyüzem és iskola vált használhatatlanná. Felrobbant a zagyvái és a tiszai vasúti híd. Ezernégyszáznégy ember - köz­tük sok gyermek - vesztette éle­tét. Ez a kép fogadta az orosz csa­patokat. 1944. november 3-án je­lent meg a cukorgyár térségében az első szovjet járőrcsapat. Sike­rült a hadsereg tagjainak a híd­főállást építeni a művészteleppel szemben, s novemer 4-én a város területéről kiűzték a fasiszta csapatokat. A negyvenötezres városban akkor mindössze öt-ha- tezer ember lehetett. A felrob­bantott Tisza-híd mellett újat vertek. Az itt maradt lakosság tisztította meg - hónapokon át tartó, mérhetetlenül nehéz mun­kával - az utakat, tolta el a ro­mokat. Mi, diákok az iskolát igyekeztünk használhatóvá tenni. Felkutatott iskolatársa­immal hozzáláttunk a Rákóczi úti iskola földszintjén egy tante­rem rendbetételéhez. Pintér úr, aki a város ismert mestere volt, díjtalanul üvegezte be a terem ablakait. A fát az iskola fűtésé­hez kézi kocsival hordtuk a Mó- ricz-ligetből. Az év utolsó hó­napjában már tanítottak az iskola második osztályában. December 6-a után a város kezdett magá­hoz térni. A szolnoki diákság és tanító rend örök érdeme marad, hogy első volt az építőmunká­ban. A közellátás siralmas volt: a malmok nem működtek, 25 dkg volt a kenyéradagunk. Az édesa­nyák 15 dkg pótadagot kaptak. Helyzetünkön csak az a tény könnyített, hogy az orosz csapa­tok tábori konyhái nekünk is főz­tek, gyógyították a beteg embe­reket, fertőtlenítették a lakossá­got. A zsidószövetség is nyitott egy kifőzdét, ahonnan 200-250 adagot osztottak szét naponta. Édesanyám négy gyerekkel ma­radt egyedül. Nehéz idők voltak. S talán nem lenne céltalan, ha ezek a történelemmé érlelődött élmé­nyek - valamennyiünké, akik akkor ezt megéltük - a város éle­tének fejezeteként könyv alak­ban is napvilágot látnának. Bánvölgyi Tibor, Szolnok Szerkesztette: Kácsor Katalin Ivarérett lett a heréit kan? Ilyen meglepetésben már régen volt részem! Már máskor is ad­tam le sertést (még ártányt is), de így még nem toltak ki velem - panaszolja Mezőtúrról levél­írónk. Április 13-án elsőként adtam le az átvevőnek az ártány disznómat, így volt ideje aláné­zegetni. Kijelentette, hogy ez a disznó bizony „kanlott”. Hiába mondtam, hogy kiskorában ivartalanították, még az udvar­ból sem ment ki soha, nem bú- gattunk vele, ő csak mondta a magáét. 2 mázsa 20 kiló volt a súlya, hízóként 164 forint járt volna érte, de mert ő ártánynak minősítette, csak 125 forintot ért kilónként. Vagyis vesztet­tünk rajta 8500 forintot. Sajnos, nem én voltam az első, aki így járt. Mással is megpróbálta ezt a trükköt, de az illető inkább hazavitte disznaját és levágta. Csak azért meséltem el önöknek az esetem, hogy má­sok okuljanak belőle. A leadás­nál legyenek felkészülve az ilyen bűvészkedésre! B. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents