Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-16 / 113. szám
Az ágazat „gyógykezeléséhez” 10-11 milliárd forint szükséges Megmentik az állattenyésztést? Az állattenyésztés gazdasági lehetőségeit Magyarországon még a kiegyensúlyozott fejlődés éveiben sem sikerült teljesen kiaknázni. Elég, ha a több mint másfél millió hektárnyi legelőterület kihasználatlanságára gondolunk. Ráadásul az utóbbi években rendkívüli mértékben felgyorsult az állatállomány csökkenése. A nyolcvanas években mért állatállomány-maximumhoz képest ’94 végére a szarvasmarhalétszám 1,1 millió darabbal, a tehén- 350 ezerrel, a sertés- 6,6 millióval, a kocaállomány pedig 360 ezerrel csökkent. Hasonló tendencia figyelhető meg a baromfi és a juh ágazatokban is. Az országot, a megyét járva üres állattartó telepek százaival találkozhatunk. Az 50-60 százalékos állománycsökkenés okai rendkívül szerteágazóak. A mezőgazdaság tulajdoni, szerkezeti átalakítása (csődök, felszámolások), a termelői érdekeltség hiánya, a nagyüzemi integráció szétesése, valamint a gazdálkodók pénzügyi ellehetetlenülése oda vezetett, hogy most árualaphiány jellemzi az egész vertikumot. Exportárualapról jóformán alig beszélhetünk, hiszen például az Európai Unióba irányuló, évi 26 ezer tonnás, kedvezményes sertéshús-kiviteli kontingenst tavaly egyharmad arányban, az idén, első negyedévben pedig csupán 6 (!) százalékban tudtuk kihasználni. Ezekre az utolsó „figyelmeztetésekre” már a kormány is felfigyelt, hiszen az agrárexporttervek teljesítése került veszélybe, ezáltal a tervezett devizabevétel. Az elmúlt években az állat- tenyésztésben nemhogy a befektetések megtérülése maradt el, hanem a termelő vagyon elvesztése, felélése történt meg. Az állandó pénzhiánnyal küszködő gazdálkodók nyilvánvalóan ahhoz nyúltak, ami kéznél volt: a gépparkhoz.és az állatállományhoz. Ami még szomorúbb: a termelés biológiai alapjai is súlyos veszteségeket szenvedtek. A húsipari cégek a megmondhatói, állataink zömének minősége milyen távol áll az európai szabványoktól. A hazai fogyasztó pedig növekvő árért gyengébb minőséget kap. Ennyi bajra természetesen nem könnyű gyógyszert találni, s ha ez sikerül is, a felépülés bizony hosszú folyamat lesz. A minap dr. Kis Zoltán, az FM államtitkára Szolnokon bejelentette: újabb 1,5 milliárd forint támogatást igényeltek az állat- tenyésztő telepek reorganizációjához. Ebben az intézkedés- csomagban szó van az állattartó telepek felújításához, korszerűsítéséhez felvett bankhitelhez adott 70 százalékos kamattámogatásról, tenyészállatok beállítása esetén vissza nem térítendő támogatásról (tenyészüszőnél darabonként 35 ezer forint, vemhes kocasüldőnél 10 ezer forint, te- nyészjerkénél pedig pedig 3500 forint), tenyészállat-vásárlásnál legfeljebb a bekerülési összeg 40 százalékának megfelelő hitelösszeg után járó 70 százalékos kamattámogatásról, valamint ehhez kapcsolódó, vissza nem térítendő forgóeszköz-támogatásról (szarvasmarhánál tenyészállatonként 10 ezer, sertésnél 9 ezer, juh esetében 3 ezer forint). Kérdés, hogy a már ismert és működő támogatási módozatok mellett elegendőnek bizonyulnak-e ezek az ágazat talpraállí- tásához. A gondokat csak fokozza, hogy a nemzetközileg nagyra értékelt nagyüzemi integráció gyakorlatilag megszűnt, a kistermelők elveszítették a nagyüzem által közvetített piacot. Mindezt tetézi, hogy a hús-, a tej- és baromfiipari termékek importja jelentősen nőtt. Legkézenfekvőbb mgoldás- nak tehát az tűnik, ezt vallja az agrárkormányzat és a Mező- gazdasági Szövetkezők és Termelők Érdekvédelmi Szövetsége is, ha a meglévő pénzeszközöket a legkritikusabb helyzetű és perspektivikus ágazatokban (szarvasmarha, sertés, juh) meglévő és felújítható termelőkapacitások kihasználására fordítjuk. Mindenekelőtt a gazdaságosan felújítható állattenyésztő telepek rekonstruciójába és betelepítésébe érdemes leginkább befektetni, vissza nem térítendő állami támogatást és hitel-kamattámogatást nyújtani, állatfajonként természetesen eltérő mértékben. A MOSZ javaslatai szerint egyedenként tehénnél maximálisan 75 ezer forint, kocánál 20 ezer forint, anyajuhnál pedig 7,5 ezer forint egyszeri, vissza nem térítendő betelepítési támogatás szükséges. A MOSZ több pénzt szánna az telepek rekonstrukciójára is, a teljes felújítási költség 40 százalékát adná vissza a gazdálkodónak, emellett a felvett hitelek után 50 százalékos kamattámogatást tart célravezetőnek. Az érdek- képviselet szerint ezen túl érdemes pénzt áldozni az integrációra is, az egyszeri, kihelyezett állat és a tartósan lekötött takarmány összértéke 40 százalékának mértékében. Az állatállomány látványos növekedésére azonban a legkedvezőbb esetben sem lehet számítani. Árualap-növekedés ugyanis csak az anyaállat-állomány növelésével érhető el, ennek viszont a biológiai törvényszerűségek is határt szabnak. A MOSZ számításai szerint az állattartó telepek rekonstrukciója és tenyészállattal való feltöltése összesen 10,4-11,4 milliárd forintot igényelne. Ha figyelembe vesszük az agrárágazat idei költségvetési lehetőségeit, a nagyszabású exportterveinket és az állattenyésztés súlyát, akkor ez az összeg bizony nem is tűnik horribilisnek. Laczi Zoltán Vajon mikor állhat talpra a hazai állattenyésztés? tara A Cenzor Bróker Kft. jelenti az értékpapírpiacról Egészséges gyógyszerrészvények Lassult a hossz a múlt héten a Budapesti Értéktőzsdén. A megtorpanás a hét közepén következett be, majd a hét végére újra magukra találtak az árfolyamok, és néhány papír ára ismét emelkedett. A részvény- index a tendenciát követve ingadozott, összességében a hét folyamán csak 12 pontot emelkedett. A múlt hét végi 7500 forint feletti szinten kezdte a hetet a Pick papírja. Sajnos lendülete gyorsan megtört, szerdán már 6600 forint alatt is kereskedtek a szegedi részvénnyel. Talán a kitűnő eredményekről számot adó közgyűlés hatására, péntekre ára ismét megközelítette a 7000-es szintet. A részvényesek elfogadták az igazgatótanács 11,5 százalékos osztalék kifizetésére tett javaslatát. Az osztalékot a társaság nem az eddig megszokott módon, a Postabankon keresztül fizeti, hanem június 12-től a társaság székhelyén lehet hozzájutni, illetve a beküldött osztalékszelvények alapján postai vagy banki úton lehet megkapni az összeget. A jól alakuló forgalom alapján a cég vezetése 1,7 milliárd forintos adózott eredménnyel számol az idei évre. A héten a tőzsdei kereskedésnek a maximumát érte el a Richter, csütörtökön 2170 forintot is adtak érte. A héten a legnagyobb forgalmat az Egis bonyolította, stabilan 2600 forint felett kereskedtek vele. Az IBUSZ-részvényekre is jótékonyan hatott a cég bejelentése, miszerint az egyik tőzsdetag brókercégen keresztül saját papírjai vásárlására adott megbízást. Az árfolyam a hétfői 900 forintos szintről csütörtökre 1200 forintra ugrott. Erősített a Pannonplast is, 1350-es áron várja a folytatást. A valamikor szebb napokat látott Fotex nem tudta tartani a 200 forint feletti árát, a túlkínálat hatására 190 forintig csökkent értéke. Újabb fordulatot vett kárpótlási jegy ára, a 14 százalékról egyenletesen erősödő papírár 250 forinton tetőzött, majd visszacsúszott 200 forint közelébe. Jó részvénycsere-lehetőségről sajnos továbbra sem tudunk beszámolni. Tőzsdén kívüli piacon erősödött az Antenna Hungária, 71 százalék a legjobb vételi ajánlat. A Chinoin 400, a Matáv 150, a Pannon Váltó 53 százalékig emelkedett. A többi részvény ára jelentősen nem változott a hét folyamán. A héten tovább emelkedett a diszkont kincstárjegyek által elérhető hozam. Három hónapos lejárat esetén 33,96 százalék, hat hónaposnál 35,12 százalék volt a kialakult átlag. Ennél 3-4 százalékponttal magasabb a hozam akkor, ha az éven belül kamatos kamattal számoló belső megtérülési rátát nézzük. Ezáltal a bankok kamatát jóval meghaladó kamatot lehet realizálni a teljes, kamatokkal növelt összegre szóló, állami visszafizetési garancia mellett. Az Agrobank-botrány miatt károsodott befektetők a múlt hét folyamán döbbenhettek rá ennek a garanciának a jelentőségére. Nagy Ferenc Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán Adózni kell, de hogyan? Személyi vagy családi jövedelemadó? Több politikai párt, társadalmi szervezet vetette már fel, hogy talán az államnak is, az adófizető polgároknak is kedvezőbb volna áttérni a családi jövedelemadó rendszerére, a gondolat - úgy tűnik - a pénzügyminisztertől sem idegen. De mi is ennek az adózási módszernek a lényege? Miben különbözik a mai megoldástól? A dolog természetéből adódik, hogy a családi jövedelemadót a férj és a feleség, illetve a közös háztartásban élő keresők együttes jövedelme alapján számítják ki. A nemzetközi gyakorlat szerint ilyenkor a nem kereső, közös háztartásban élő gyermekek után úgynevezett adómentes jövedelmet állapítanak meg, amit vagy le lehet vonni az adóalapból, vagy eleve nem is számítják hozzá. Ezáltal azok, akik több gyermeket nevelnek, kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint azok, akiknek nincsenek vagy már felnőttek a gyerekeik. Ez az adómegtakarításra, adóalap-csökkentésre épülő rendszer igazságosabb lenne a jelenlegi családi pótléknál. A két adózási forma tehát lényegében az adó kiszámítási módjában különbözik egymástól. A törvény által meghatárq- zott adózási mértékek, kulcsok, kedvezmények összegén múlik, hogy ténylegesen milyen adóteher hárul a polgárokra, s ezen belül milyen családtípusnak kell többet, melyiknek kevesebbet vállalnia a közterhekből. A családi jövedelemadózásnak is vannak azonban gyenge pontjai. A sokgyennekes családok általában nem a nagyobb jövedelműek köréből kerülnek ki, már azért sem, mert az anyák ilyen körülmények között nem vagy csak alkalmilag tudnak munkát vállalni. Félő tehát, hogy a legrászorultabb családoknak nem lesz annyi jövedelmük, hogy a családi típusú adózással kedvezőbb helyzetbe kerülhessenek. A rászorultság és a terhelhetőség elve is sérelmet szenvedhet, hiszen a nagyobb jövedelműek jobban élhetnek az előnyökkel. A másik oldalon viszont joggal várja el a társadalom, hogy a jobb szociális helyzetben lévő, s feltehetőleg műveltebb, iskolázottabb rétegek gyermekei a jövő társadalmának a jelenleginél szélesebb hányadát alkossák, ezzel viszont az esélyegyenlőség elve csorbul. A gyermeknevelés támogatásának hatékonysága azonban nem az adózási vagy a juttatási formától, hanem a társadalom e célra megszavazott forrásaitól, az elosztás elvétől függ.. Márpedig amíg a források nem bővülnek, csak egyik zsebből tehetünk a másikba, de ettől még nem lesz „több” pénz a zsebünkben. Ferenczy Europress Közép-európai Gazdatanács Közép-európai Gazdatanács alakult a cseh, a lengyel, a magyar és a szlovák magángazdálkodókat tömörítő agrárképviseletek közreműködésével. Ez a független, nonprofit érdekegyeztető szervezet azért jött létre, mert az alapító szervezetek úgy ítélik meg: országaik agrárgazdaságának problémái jórészt közösek, és ezeket lehetőleg együtt kell megoldani. A Közép-európai Gázdata- nács elnökéül, hároméves időtartamra Kozma Hubát, a Magyar- országi Gazdakörök Országos Szövetségének vezetőjét választották meg. Kozma Huba elmondta: a szervezet létrehozásának egyik fontos célja, hogy javaslataival segítse a kormányzati szervek munkáját, s hogy kialakítsa a közös érdeknek megfelelő agrárpolitikát. Emellett nagyon fontos feladata lesz annak megoldása is, hogy a közép-európai országok agrárgazdálkodóit ne lehessen egymás ellen kijátszani. A gazdatanács támogatja, hogy az egyes tagországok a lehető legnagyobb kedvezményeket adják meg egymásnak az agrárkereskedelem területén, és rendszeresen egyeztessenek a vámtarifákat illetően. Nemzetközi reklámkonferencia Budapesten Magyarországon a reklám egyoldalú A Budapest Kongresszusi Központban tegnap délelőtt megkezdte munkáját a Reklám Világszövetség konferenciája. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke az egész közép-kelet-európai térség nevében üdvözölte a résztvevőket. Megnyitóbeszédében utalt arra, hogy a térség 60 milliós piaca átalakulóban van ugyan, ám még sok időbe telik a fogyasztói társadalmak kialakulása. Ebben viszont a reklámnak is nagy szerepe van. Szólt arról, hogy ebben a szakmában is sok a megoldásra váró feladat, így például a reklám jogi kérdéseinek rendezése, a hatékonyságvizsgálati módszerek kimunkálása. Leszögezte: véleménye szerint Magyarországon a reklám igen egyoldalú, nem veszi figyelembe, hogy itt ma még a fogyasztók pénztárcája szabja meg a határokat. Ehhez kapcsolódóan felhívta a figyelmet, hogy a jó reklámmunkához a reklámszakembereknek társadalom-lélektani ismereteket is el kell sajátítaniuk. A reklám- szakmában alapvető feladat a társadalmi rétegződés, a fogyasztási szerkezet tanulmányozása, hiszen csak így lehet a megfelelő fqgyasztqj-í^cg-.o menst megtalálni. Luis Carlos Mendiola, a Reklám Világszövetség elnöke beszédében elmondta: a világon reklámra költött ösz- szeg mintegy 98 százalékát a szövetség tagjai használták fel az elmúlt években. Az USA-ban 150 milliárd, Japánban 30 milliárd, Angliában 18 milliárd, Németországban 14 milliárd, Francia- országban 9 milliárd, Olaszországban 7 milliárd dollárt költenek reklámra évente. Az autó, a dohány, az alkohol, a játék, az élelmiszerek és a gyógyszerek reklámozását még ma is sok helyütt törvény tiltja, s a szervezet minden eszközzel harcol ez ellen - hangsúlyozta a világszövetség elnöke. (MTI) A kár: mint Magyarország külföldi adósságállománya Európa, az ipari kémkedés paradicsoma Véget ért a hidegháború, leáldozott a legmodernebb technikával gyilkoló James Bondok és titkosügynöktársaik napja, ezzel szemben felvirradt a brutális eszközökről hallani sem akaró, de nem kevésbé veszélyes ipari kémeknek. Ezt igazolja a bajor alkotmányvédelmi hivatal minap közzétett jelentése is, amely szerint főleg a néhai keleti tömb, valamint a közel- és közép-keleti országok ügynökei mind nagyobb számban működnek Európa-szerte. A legtöbb titkosszolgálat a mikroelektronikára, a gyógyszeriparra, a számítógépgyártásra, a vegyiparra és az atomiparra összpontosítja erőfeszítéseit. Az oroszok például az ipari kémkedést a politikai hírszerzésnél is fontosabbnak tartják, mert kétségbeejtő gazdasági helyzetben vannak, s a korszerű know-how megszerzésével próbálják javítani versenyképességüket. Ä négy orosz titkossszol- gálat - a néhai KGB utódja - a közös vállalkozások felhasználásával igyekszik becsempészni embereit a külföldi cégekbe, ezért fontos célpontok az orosz földön működő külföldi vállalatok. A bajorok szerint a néhai kelet-európai szocialista országok kevésbé aktívak, de nekik is megvannak német földön a maguk emberei. Éppen most folyik vizsgálat a román titkosszolgálat két ügynöke ellen. A közel- és közép-keleti kémek is buzgón dolgoznak, főleg az irániak és az irakiak, ákik nem is annyira a technológia lekoppintására, mint inkább az embargós áruk illegális beszerzésére törekszenek. Ugyanez vonatkozik a líbiaiakra, s az ő cégeik már évek óta pénzügyi szálakkal kötődnek számos európai vállalathoz. Az egyébként barátinak számító országok ipari kémei is szorgalmasan fürkészik egymás titkait. A CIA, amely 30 ezer embert foglalkoztat, súlyos válságba került a hidegháború lezárulásával, s most az ipari kémkedésben talál vigaszt. A washingtoni kormányzat nem is nagyon titkolja, hogy a CIA segítségével puhatolta ki a GATT-tárgyalásokkal kapcsolatos francia álláspontot. Ugyanezt teszik - legalábbis az amerikaiak szerint - maguk a franciák is. Az ipari kémkedés ma már nemcsak az állami titkosszolgálatok ügye. A nagyvállalatok is megteszik a magukét, elsősorban az ipari vásárok, kongresz- szusok, hivatalos gyárlátogatások alkalmával. Újabban már a fejvadászok is felkutatják - természetesen megbízásból - a nagyvállalatok know-how-szak- értőit. A minap így sikerült „felvásárolniuk” egy vezető cég kutatási részlegének legértékesebb munkatársait. A konkurencia ily módon jutott szinte bagóért sok milliót érő kutatási eredmények birtokába. A nagyvállalatok jó része ezért ma már saját biztonsági részlegeket tart fenn, a kisebb cégek pedig külső tanácsadókat alkalmaznak. A szakértők szerint azonban sok vállalat még mindig nem ismeri fel a védekezés fontosságát. Pedig itt valóban óriási ösz- szegekről van szó - az Egyesült Államokban becslések szerint évről évre akkora az ipari kémkedés okozta kár, mint Magyar- ország egész külföldi adósságállománya! Ferenczy Europress