Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-25 / 96. szám

6. oldal Jászsági Extra - Jászberény 1995. április 25., kedd Röviden Diáksikerek A Lehel Vezér Gimnázium II. D-s tanulója, Nagy-Ist- ván Ildikó a magyar kultúra napja alkalmából meghirde­tett pályázaton a „Kölcseyt olvasók” kategóriájában, verselemzésével országos 3. helyezett lett. Felkészítő ta­nára: Kasnya Sándor. * Az Irinyi János kémia­verseny országos döntőjébe jutott megyei 1. helyezésé­vel Dékány Gábor II. V osz­tályos tanuló, a Liska József Erősáramú Szakközépiskola diákja. Szakközépiskolai kategóriában ő képviseli Jász-Nagykun-Szolnok me­gyét a győri 3 napos döntő­ben április végén. Tanára: Csiszár Sándorné. Az országos középiskolai versenyem fizikából az or­szágos döntőbe került a ko­rábbi fordulók alapján Bir­ne r Norbert IV. A osztályos tanuló. Tanára: Máthé Ba- rabásy Judit. Az Arany Dániel mate­matikaverseny országos döntőjébe jutott az első osz­tályosok kategóriájában Csibra Norbert I. B-s ta­nuló. Tanára: Bakki Árpád. A Kovács János regioná­lis földrajzversenyen 2. he­lyezésével döntőbe jutott Kovács Attila IV. C osztá­lyos tanuló. Tanára: Magyar Gézáné. A megyei matema­tikaversenyen, amelyet Me­zőtúron rendeztek, szintén szép sikereket értek el a lis- kás diákok. Az elsősök kö­zül 1. helyezett Nyemecz Pé­ter, 2. Csibra Norbert, a másodikosok mezőnyében Dékány Gábor bizonyult legjobbnak a megyében. Tanáraik: Zoltán Attila és Bakki Árpád. Nagy László születésének 70. évfordulója alkalmából a Mezőtúron rendezett me­gyei szavalóversenyen Bir- ner Norbert IV. A osztályos tanuló a harmadik helyen végzett. Kiállítás Pénteken nyílt meg, és április 28-ig tekinthető meg a Gyakorló Általános Iskola iskolagalériájában B. Jánosi Gyöngyi művésztanár Transzcendens című kiállí­tása. Az iskola rajztanára hozta létre az iskolagalériát, és most először állítja ki sa­ját alkotásait. A városháza hírei Szerdán, április 26-án 15 órakor tartja soros ülését vá­rosunk képviselő-testülete. A napirendi pontok között szerepel egy tájékoztató a városi tűzoltó-parancsnok­ság helyzetéről, különös te­kintettel arra, hogy július 1-jétől önkormányzati tűzol­tósággá alakulnak át. A képviselők tájékoztatót hallgatnak meg a testület ál­tal létrehozott alapítványok működéséről. Fontos téma lesz szerdán a város környe­zetvédelmi helyzetének át­tekintése, a rehabilitáció ed­digi eredményei és az ivó­vízbázis helyzetének felül­vizsgálata. A városi közgyűlés a ne­velési, oktatási, valamint közművelődési és kulturális ágazatban foglalkoztatottak munkájának elismeréséről külön is szeretne gondos­kodni. Különböző díjakat alapítanak, melyeket évente ítélnének oda a legkiválób­baknak. Szerdán döntenek a diák­élelmezés és a szociális ét­keztetés díjainak emeléséről is. A nyersanyagnorma eme­lése a térítési díjak növeke­déséhez vezet, melyet május elsejétől kell majd alkal­mazni. Ezen a testületi ülé­sen díszpolgári cím adomá­nyozásáról is határoznak. Az oldalt írta: Kiss Erika Fotó: Mészáros, Faragó és Sárközi Semmivé lett állami vagyon Fejezetek a privatizáció rémtörténetébóí Ma már egy óvodás is tudja, hogy a privatizáció célja: az állami vagyon magánkézbe kerülve to­vább működjön. A privatizáció sikeréről azonban keveset hallunk. Gyakran rossz példákkal van tele a sajtó. Az ok kézenfekvő, jó példát lámpással is alig találunk, a rosszba meg mindennap beleütközünk. Tragikus sors jutott a Jászsági Állami Gazdaságnak is. Egykor 6200 hektáron gazdálkodtak, 1400 tehén adta a tejet, 600 anyakocáról és szaporulatáról gondoskodtak. Szőlőt 600 hektáron gondoztak, és volt bortermelés, pincészet, szállítási üzem, magasépítési üzletág, édesipari üzem. Mai helyzetükre József Attila költői kifejezése illik: „a semmi ágán” lógnak. Előbb csődeljárás kezdődött az eladósodás miatt, majd ennek sikertelensége után felszámo­lás. Nemrég hirdették meg az utolsó, még működőképes há­rom egységet eladásra. Ha új gazdára találnak, akkor a Jász­sági Állami Gazdaság, melyet ma hivatalosan Jászsági Mező- gazdasági Rt.-nek jegyez a cégbíróság, megszűnik létezni. A Jászság jelentős mezőgazda- sági üzeme a térség legtöbb té- eszével együtt sok évtizeden át szép eredményeket ért el. Ké­zenfekvő, miként kerültek csődbe. Kiss János, a cég mai vezetője mondja el a történetet.- A mezőgazdasági üzemek tevékenysége olyan, hogy ta­vasszal kölcsönből finanszíroz­zuk a termelést, s ősszel, ami­kor véget ér az aratás, rendez­zük a számlákat. A működés­hez mi is mindig hitelből gaz­dálkodtunk, és fejlesztéseinket is csak hitelből tudtuk megol­dani. Minket is az állami válla­latokra érvényes szabályok sze­rint irányított a korábbi gazda­ságpolitika. Bérfejlesztési lehe­tőségünk csak úgy volt, ha megfelelő termelésiérték-növe- kedést értünk el. Ipari vállalat­nál egy kisebb beruházással ez könnyen elérhető volt. Mi vi­szont folyamatosan bővítettük a termelést, hogy a termelési ér­tékünk ezáltal növekedjen, azaz egyre több és több állatot gon­doztunk. Ez a fejlesztés közgazdasági­lag nem volt megalapozva, és sosem volt teljes. Mindig hi­ányzott valami, amit pótolni kellett, ami miatt újabb hitelt kellett felvenni. Ezekkel a ter­hekkel együtt a korábbi irányí­tási rendszerben eredményeket tudtunk felmutatni.- Mikor kezdődött el a baj?-1991-ben a keleti piac ösz­szeomlott. Nálunk a kertészet és az állattenyésztés aránya magas volt, így ez nagyon hát­rányosan érintett bennünket. A hízott sertések a nyakunkon maradtak, túlsúlyosak lettek, és fél áron is alig tudtunk megsza­badulni tőlük. A cukorrépa ára lement, a gabonaforgalmi válla­latok nem szerződtek gabonára, és fizetni is csak jóval később fizettek. Borból ebben az évben egy decilitert nem tudtunk el­adni. 400 tejelő tehenünk és 600 hízómarhánk volt kisterme­lői integrációba kihelyezve. A kormányintézkedéseket köve­tően a kistermelők egyszerűen levágták az állatokat vagy elad­ták a vágóhídon. Csak ebből 15 milliós kárunk keletkezett. Ah­hoz, hogy működni tudjunk, újabb és újabb hiteleket kellett felvenni, amit már 40 százalé­kos kamatra kaptunk. Ezt kö­vette a ’92-es esztendő, amikor 2400 hektárunk került kárpót­lásra. S tetézte a dolgot a ’92-es és ’93-as aszály. Korábban 5 tonna búzánk is megtermett egy hektáron. ’92-ben ez 3,7, míg ’93-ban 1,9 tonna lett. A tejelő állatainknak takarmányt sem tudtunk biztosítani saját ter­mesztésben. Van-e jövője a bocinak?- Mit tettek ebben a nehéz helyzetben?- Több üzemünket felszá­moltuk, a sertéstelepet bezár­tuk, a fuvarozási üzletágat és az autóparkot eladtuk. A banki tar­tozások miatt teljesen hitelkép­telenné váltunk, csődtárgya­lásra került sor. Mintegy 150 milliós tartozásról volt szó ek­kor. A csődegyezség vége az lett, hogy a vagyon egy részét adjuk el, másik részét pedig a tartozás fejében a banknak ad­juk át. Ezek sem vezettek eredményre. így került sor a felszámolási eljárásra. Kiss Jánossal a történteket a Jászberény szélén lévő gabona- tároló és terménydaráló telep egyik épületében idézzük fel. Az, állami gazdaság egykori központjának sorsa már az or­szágos sajtót is megjárta. A vasút mellett lévő telephely a tartozás fejében a banké lett, a bank pedig meghirdette, és ve­vőre talált. Az új tulajdonos a telephelyen irodát bérlő cége­ket azonnal kirakta, az ott mű­ködő sörpalackozó üzemet azonnal bezárta, a dolgozókat utcára tette. Az állami vagyon gyarapította ugyan az állam­kasszát, de nem működik. Hasonlóan szomorú egy má­sik majornak a története, amit az ott dolgozók szerettek volna kivásárolni, ezzel mentve meg munkahelyüket. A ’94-ben meghirdetett egység „ügyinté­zése” az ÁVÚ-nél 9 hónapig tartott, és nem járt sikerrel. Az állami tulajdont gondos gazda­ként vigyázó ÁVÜ visszavonta a pályázatot. Az állami gazda­ság, ellentétben a mezőgazda- sági szövetkezetekkel, a kárpót­lási jegyekből sem látott sem­mit. Volt szövetkezet Jászbe­rényben is, mely a kárpótlási jegyek révén tudta átvészelni a legnehezebb hónapokat. Az ál­lami gazdaságokat azonban a kárpótlási jegy nem illette meg, így ezzel nem számolhattak.- E sok kedvezőtlen körül­mény ellenére nem lehetett volna mégis másként csinálni, valamit kiügyeskedni? - kérde­zem Kiss Jánost, aki 1990-ben lett a gazdaság vezetője, s az ju­tott osztályrészül neki, hogy végigasszisztálja a gazdaság semmivé válását.- Hát, utólag lehet okos­kodni, hogy ezt vagy azt kellett volna tenni. Talán ha 1991-ben látjuk, hogy mi vár ránk ’92-ben, ’93-ban, hogy milyen aszály jön, akkor a létszámot drasztikusan le lehetett volna építeni. Talán ez segített volna. Bár akkor az állami vállala­tokra vonatkozó irányítás sze­rint nálunk is vállalati tanácsos forma volt. A létszámleépítést a vállalati tanácsnak jóvá kellett volna hagyni. A vállalati tanács a dolgozók képviselőiből állt, tehát nem biztos, hogy ezt vé­gigvitték volna. Egyik neves privatizációs szakemberünk azt nyilatkozta, az a jó privatizáció, ami gyors, mert az értékvesztést így talán meg lehet akadályozni. Ä Jász­sági Állami Gazdaság is végül privatizációra került volna, ha nem jut előbb csődbe. Tulaj­donképpen az ebek harmincad- jára került. A kárpótlási terüle­teken az új gazdák művelik a földeket, ezen kívül egyik volt egysége sem működik. A most meghirdetett és eladásra váró egységek teljesítményük 60 százalékán dolgoznak. 540 te­hén adja a tejet, aminek az árá­ból a napi működéshez leg­szükségesebb összeget fedezik. Az állami gazdaság szeren­csétlen sorsát még az is nehezí­tette, hogy a felszámolását végző cég is csődbe ment! Most új vezetés került a fel­számolók élére, s a megmaradt 150 állami gazdasági dolgozót egyetlen remény élteti, a meg­hirdetett egységek úgy találnak gazdára, hogy az új tulajdonos nem teszi ki őket az utcára. Meglehet, hogy a jövőt illetően ezek túlzott remények. Segítségadás az iparosoknak Az idősebb korosztályhoz tartozó iparosokkal beszélgetve sok történetet hallottam már arról, hogy az iparoskor régen milyen fontos volt számukra. Az iparos a társadalmi ranglétrán elő­kelő helyen szerepelt, müveit, olvasott, tájékozott volt. Az ipa­roskor e társaság szellemi fórumaként működött. Régen komoly feltételt szabtak a belépők számára, ma csak je­lentkezni kell az ipartestületbe. Az önkéntes tagság folytán Jászberényben 250-260 tagja van az ipartestületnek. Az árok- szállási, a jákóhalmi iparosok saját testületet alkottak, de a többi jász település idetartozik. A jelenlegi székház a Szent Imre herceg úton található, s Kalup Gyuláné ügyvezető úgy fogalmazza meg tevékenysé­gük lényegét, hogy szolgáltató, információs centrum ez a ház. Az ipartestület tagjai számára szerény díjért végzik a könyve­lést. Ehhez az APEH által elfo­gadott könyvelőlánchoz csatla­koztak. Á Novitax köny­velő-programcsomag igen al­kalmas az iparosok tevékeny­ségének számviteli szabályok szerinti könyvelésére. A tagság számára rendkívül fontos, hogy az adózásról, a társadalombiz­tosításról, a legkülönbözőbb szabályozási változásokról részletes és pontos tájékoztatást kapjanak. Mivel a kormányzat szinte hétről hétre megváltoztat valamilyen korábbi jogsza­bályt, így aztán az ipartestület­ben sem unatkoznak, hisz rend­szeresen kell újabb és újabb tá­jékoztatókat tartani. Külön gondoskodnak a kezdő vállalkozók segítéséről, hisz rendkívül szerteágazó in­formáció szükséges ahhoz, hogy valaki mérlegelhesse, be­levág-e valamilyen vállalko­zásba. Jelenleg a mestervizs­gára előkészítő tanfolyam résztvevői koptatják a padokat, de hamarosan a munkavédelmi oktatás hallgatói következnek. A kamarai törvény előírja a kötelező tagságot. A kézmű­veskamara számára azzal segít a helyi ipartestület, hogy a re­gisztrációt helyben elvégzi, mi­vel az ipartestület tagjai gya­korlatilag a kamarának is ala­nyai. Az Iposz múlt heti kong­resszusán a legfontosabb téma a kamara és az ipartestületek tevékenységének összehango­lása volt. Az ipartestületek számára az érdekképviselet erősítése az elsőrendű feladat. Az ipartestületben a legtöbb szó természetesen arról esik, hogy szabad-e ma belevágni valamilyen vállalkozásba. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy régen ennyi akadályt azért nem kellett leküzdeniük. Az volt a fontos, hogy valaki a szakmáját értse és magas fokon művelje. Sikert is az érhetett el, aki tisz­tességesen dolgozott, határ­időre. Ma egy nyomtatvány ki­töltése szinte nagyobb feladat, mint a szakmai tudás megszer­zése. Ebből is fakad, hogy az iparosok régi nimbusza csak az idősebbek emlékeiben él. Ismét népi ülnököket választottak a városi bíróság munkájának segítésére. A népi ülnökök jó része már koráb­ban is ellátta ezt a társadalmi feladatot. Tyúktolvajok, csalók, garázdák Nem romlott a közbiztonság helyzete A statisztika szerint a Jászság­ban a közbiztonság helyzete nem romlott. Az idén még nem történt életellenes bűncselek­mény, a rablások száma is csökkent. A közúti balesetek száma azonban nőtt. A hétköz­napok során az egyszerű állam­polgár változatlanul találkozik lopással, betöréssel, garázda­sággal, erőszakkal. A rekordot a betörések terén változatlanul Jászapáti viszi el, mert víkendtelepén az üres nya­ralók nem ússzák meg a telet betörés nélkül. Sajnos a felderí­tési arány itt a legrosszabb, mi­vel a tulajdonos csak hónapok múltán veszi észre, hogy idege­nek is jártak a víkendházban. Ilyenkor már nyomokat találni és tettest felderíteni igen nehéz. A tyúklopások terén is Jász­apáti térsége az első, ez szinte már mindennapos eset. járművel távozott a gyárból, ám fizetni a kikötött határidő után sem fizetett. A portékát útköz­ben természetesen eladta, sőt a vállalkozói engedélyét is visz- szaadta már. így most a jogá­szok keresik a portéka árának behajtási lehetőségeit. Újabban mosott forgalmi en­gedélyek is gondot okoznak, melyek szintén a csalás kategó­riájába tartoznak. Ellopott ok­mányokból a régi adatokat ve­gyi eljárással eltüntetik, majd lopott kocsik adatait beírva tel­jesen hitelesnek tűnő okmá­nyokkal jelennek meg a vásár­lóknál. Ez ellen védekezni csak egy módon lehet, hogy gépko­csit csak hivatalos helyről vagy kizárólag az okmányokban sze­replő eredeti tulajdonostól vá­sároljanak. Az is tanácsos, hogy értéke­inket megfelelően őrizzük. Az Munkában a közlekedésiek A kerékpárlopások ellen a Jászberényi Rendőrkapitányság ingyenes akcióba kezdett. A nagy értékű kerékpárokba egy jelet gravíroztak, és számítógé­pes nyilvántartásba vették a vasparipát s tulajdonosának adatait. Ez az akció várakozá­son felül jól sikerült, mert a ke­rékpárlopások száma csökkent. Ez nem jelenti azt, hogy a rendőreink megelégedhetnének ezzel, az akciót folytatják, ha­marosan Jászapátiba, Jászárok- szállásra, Fényszaruba és La- dányba is kitelepülnek. Szabó Tibor százados tájé­koztatása szerint a legtöbb munkát ezekben a hónapokban a csalók adták a nyomozóknak. Míg tavaly az első negyedév­ben négy ilyen esetük volt, az idén 34! A hűtőgépgyárat 1 millió forinttal károsította meg az a vállalkozó, aki hűtőpultok­kal, hűtőládákkal megpakolt értékpapírjainkat, kötvényeink számát felírva, külön helyen él­tévé tartsuk. Nemrég ennek kö­szönhette egy jászberényi csa­lád, hogy lakásuk feltörése után két nap múlva Budapesten és Jászberényben az elkövetéssel gyanúsítható két személyt sike­rült elfogni. Az eltulajdonított kötvények beváltásával foglala­toskodtak éppen, s mivel a tu­lajdonosok letiltották azokat, a rendőrség jogosan vonhatta őket kérdőre. Az erőszakosság, durvaság, az italozás szintén vezethet bűn- cselekményhez. Ennek nap mint nap tanúi a rend őrei. Leginkább azok veszélyeztetettek, akik kocsmai ismeretséget, barátsá­gokat kötnek, és nagyvonalú megvendégeléssel örvendeztetik meg újsütetű barátaikat. Az ilyen meggondolatlanságnak az a vége, hogy leütik, kirabolják, megverik az ivócimborákat. A városi könyvtárban gyakoriak a rendhagyó irodalom­órák, amikor a gyerekek más környezetben, a könyvek tár­saságában tanulnak, vetélkednek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents