Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-25 / 96. szám
1995. április 25., kedd Körkép 5. oldal Új postahivatal Tiszaszentimrén. Közel egy hónapja adták át a község újonnan épült postahivatalát, melyben most már kényelmes körülmények között dolgoznak és fogadják az ügyfeleket. Mindenféle postai szolgáltatást igénybe lehet venni, a valutaváltás kivételével. Mivel nem zárnak be délben, reggel nyolctól délután négyig folyamatos a nyitva tartás. FOTÓ: MÉSZÁROS Szakszervezet kontra honvédelmi miniszter Létszámleépítés a katonai főiskolán A honvédelmi miniszteri utasítás alapján a jelenlegi 23 ezer fos honvédelmi közalkalmazotti létszám '98-ra mintegy felére csökken. Első menetben háromezer, később hatezer főt bocsátanak el. A Honvédségi Dolgozók Szakszervezete (Hodosz) sérelmezi, hogy lehetőséget sem kaptak a véleménynyilvánításra, így amennyiben az egyeztetések eredménytelenül zárulnak, munkaügyi bírósághoz fordul. Breuer László, a Hodosz vezető titkára szerint közgazdaságilag átgondolatlan, reflexszerű javaslatokról van szó. A miniszteri rendelet több ponton, több törvényt is sért: a közalkalmazottak jogállásáról szólót, valamint a honvédelmi törvényt, így a szervezet vétót emel a javaslat ellen, ami azonnali hq- lasztó hatályú. A honvédelmi törvény szerint a honvédséget érintő bér- és létszámkérdésekben, beleértve az alkalmazotti réteg alakulását érintő változásokat, kizárólag országgyűlési határozat hivatott dönteni, ami ez esetben nem történt meg. A bejelentés után összehívott országos titkári értekezleten a jelenlévők kijelentették, amennyiben érveik nem hallgattatnak meg, úgy a demonstráció eszközeivel élnek. A Hodosz, mindezt elkerülendő, ötpontos csomagot dolgozott ki, amelyben többek között javasolják az eddig feltöltetlen helyek leadását, egyes tevékenységek közalapítványi működtetését, mindemellett hadseregen belüli komoly privatizációs lépéseket sürgetnek. Úgy vélik, nem elbocsátani kell, hanem egyéni vállalkozóként foglalkoztatni. A szak- szervezet szerint ezekkel a lépésekkel a tervezett elbocsátások közel kétharmadánál megőrizhetők a munkahelyek. A főtitkár szerint a polgári állomány ilyen mértékű csökkenése komolyan veszélyezteti a hadsereg ellátását. Dézsi Zoltán, a Hodosz megyei képviseletének vezetője szerint alapvető gond, hogy nem ismertek a követelmények, nem tudni, milyen létszámú hadsereg' felél meg ennek.' Ugyanakkor tény, hogy az Országgyűlés által jóváhagyott honvédségi költségvetésből a jelenlegi állományt nem tudják finanszírozni, így az elbocsátás mellett döntöttek. Hogy a megyében konkrétan hány embert érint az intézkedés, egyelőre nem ismert. Nagy Szilveszter mérnök vezérőrnagy a főiskolát érintő létszámleépítésekkel kapcsolatban elmondta, a polgári állomány mintegy tíz százalékát bocsátják el. A helyi szakszervezet bár tiltakozik a lépés ellen, a főiskola vezetésének a létszámcsökkentésre vonatkozó lépést végre kell hajtania. A leépítés nem érinti a tanári állományt, a kiszolgálás egyes területeit, az egészségügyi dolgozókat, érinti viszont az adminisztratív, illetve a karbantartó állományt. A felsőoktatási törvény értelmében ’98-ban akkreditációs bizottság vizsgálja felül, hogy a főiskola megfelel-e bizonyos követelményeknek ahhoz, hogy címe és rangja továbbra is megmaradjon. Amennyiben ezt nem sikerül megvédeni, a most még főiskolaként funkcionáló intézmény szakiskolaként működik tovább. A főiskola parancsnoka szerint a jelenlegi létszámleépítés nem befolyásolja a jövőbeni megmérettetést, bár az is igaz, hogy az akadémia sok, magasan képzett szakembert vitt el eddig is. Egy további leépítés következtében viszont komoly gondok adódhatnak. Elképzelhető, hogy egyes területeket meg kell Szüntetni, mint például a művelődési otthont és a könyvtárat. Az is tény, hogy már most olyan mértékű az állományszűkítés, amely a későbbiekben komoly funkciózavarhoz vezethet, a további létszámcsökkentés pedig működésképtelenné teheti az intézményt. A főiskola költségvetési gondokkal is küzd. A pénz nagy része az állomány bérére, élelmezésre, ruházatra és az energiaárak fedezetére elegendő, így az éves költségvetésnek csupán töredékét fordítják kiképzésre. Költségkímélés gyanánt a javításokat is saját tanműhelyben oldják meg. A repülőgépek esetében súlyos alkatrészhiánnyal küszködnek, a raktárak kimerültek, a hajtóművek nagyjavítására egyelőre gondolni sem lehet. Mindemellett a főiskola vezetése egyetért a haderőreformot szorgalmazó és támogató szakszervezeti lépésekkel.-tbgÚj parancsnok a pénzügyőrségen Néhány napja új parancsnok került a Vám- és Pénzügyőrség Bács-Kiskun és Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Parancsnokságának élére. Nagygyörgy Gábor pénzügyőr hadnagy megbízatása egy évre szól, míg a korábbi parancsnok, Sághy Vendel pénzügyőr őrnagy parancsnokhelyettes lett. Az 1953-ban Budapesten született Nagygyörgy Gábor a katonaidőt letöltve a rendőrségnél bűnügyi nyomozóként dolgozott. Elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, és időközben a jelenlegi szakterületén szükséges szakmai tanfolyamokat. Öt évvel ezelőtt lett beosztott nyomozó a kecskeméti vámhivatal nyomozócsoportjánál. Két év múlva az országgyűlés döntése alapján nyolc megyében nyomozó- hivatalokat hoztak létre, a Kecskeméten alakítottnak az élére került.- Lehet azt mondani, hogy a nyomozóhivatal a „kemény vonalat” képviseli a vám- és pénzügyőrségen belül? Ahol nemcsak az adminisztratív intézkedéseket hozzák meg, hanem a bűnözőkkel veszik fel a harcot. Ha pedig ezt az érvelést elfogadjuk, akkor mondhatni: ezt a kemény vonalat helyezte az országos vezetés most az élre Bács-Kiskun és Szolnok megyében? Annak a személyében, aki az olajmaffia elleni harcban edződött.- Véleményem szerint a „kemény vonal” nem jó kifejezés. Már csak azért sem, mert a pénzügyőri munka minden területe rendkívül nehéz. A vám kiszabása, beszedése, behajtása ugyanúgy, mint például a határon a vámáru ellenőrzése. A nyomozóhivatalnál dolgozók munkáját a köztudat nyilván romantikusabb formában képzeli el: pisztollyal az oldalán „a jó harcol a gonosszal”. Ennek a képnek a kialakulását tavaly segítette, hogy Bács-Kiskunban különösen sök olajszőkítő csoport után folytattunk nyomozást, és sikereket értünk el.- Akkor mivel indokolták a személyi döntéseket?- Arnold Mihály országos parancsnok a Bács-Kiskunban bekövetkezett események kapcsán jutott arra az elhatározásra, hogy személyi konzekvenciákat is le kell vonni a vezetésben. A legkirívóbb ilyen esemény közismert. Tompán korrupciós bűncselekményt követett el négy pénzügyőr. Azt is nehezményezte a tábornok úr, hogy elmaradtak bizonyos kemény intézkedések, és a megyei vezetés tekintélye a közvélemény szemében csorbult. Néhány újságcikk hatására olyan kép alakult ki a megyében dolgozó vámosokról, hogy korruptak és megvásárolhatók. Ez pedig nem igaz. Sőt, a tompái ügyet is nyilvánosságra hoztuk, de ennél lényegesebb, hogy a saját biztonsági szolgálatunk derítette fel.- Mondhatjuk, hogy megingott a régi parancsnok iránti bizalom?- Én inkább úgy mondanám, hogy amikor döntöttek a személyi változásokról, akkor az országos irányítás bizalmát tovább élvezve, helyettesi beosztásba került Sághy Vendel őrnagy úr. Lehetősége volt rá, hogy nyugdíjba vonuljon, de ezt nem használta ki, és nem mondott le a hivatásáról. Az végképp nem igaz, amit egy újságcikkben olvastam, hogy nincs a beosztásának megfelelő végzettsége. Szakmai felsőfokú végzettsége van, nyelvet beszél, és harminc évet töltött a pályán.- Sokan távoztak az utóbbi időben a pénzügyőrségtől. . .- A munkánk érthetően sosem volt különösebben népszerű a lakosság körében. Ugyanakkor egy-egy vámtiszt- viselő kiképzése egy vagyonba kerül. Amikor pedig megszerzik a szaktudást, sokan kilépnek, és magánvállalkozásban ugyanezt végzik. Ezzel szemben az itt maradtak fizetése nem emelkedett, és csak reménykedhetünk egy esetleges béremelésben. Most ott tartunk, hogy a jelenlegi állomány zöme fiatalokból áll, és nincs meg az a középgeneráció, aki át tudná adni a tapasztalatait, emiatt élesben tanulják a szakmát. Élesben követnek el hibákat, és sajnos „élesben” meg is tévedhetnek. Mint Tompánál... A kísértés sajnos óriási, hiszen rendkívüli összegekkel próbálják korrumpálni az alacsony fizetésű embereket. Ráadásul most mindenhonnan azt hallani: erősíteni kell a feketegazdaság elleni küzdelmet. Ez nemcsak a rendőrségnek, hanem nekünk is feladatokat ad, hiszen néhány igen súlyos pénzügyi bűncselekmény nyomozása jogszabályilag hatáskörünkbe van utalva. Valószínű, hogy ezért előbb-utóbb létszámot és pénzt is kap fejlesztésre a vámőrség. Ha azonban ez nem következik be vagy késik, akkor is helyt kell állnunk.- Elbocsátásokat tervez?- Nem. Házon belüli személyi változásokat viszont igen, mégpedig gyorsan. Eddig nem tapasztaltam azt sem, hogy bárki is el akart volna „menekülni” a kinevezésem miatt.- Az állampolgárok legtöbbjének fogalma sincs arról, hogy a Kecskeméten működő parancsnokságához egyáltalán mi is tartozik.- Mint területi parancsnokság, középfokú hatósági jogkörrel rendelkezünk. Ide tartoznak a szolnoki, a jászberényi, a kecskeméti, a kiskunhalasi, a bajai és a kiskőrösi belterületi vámhivatalok, á szolnoki és a kecskeméti nyomozóhivatalok és a bácsalmási kirendeltség, valamint 300 pénzügyőr, akik hivatásnak tekintik a feladatukat. Nagyon szeretném, ha rövid időn belül a közvélemény is így látná ezt. Csecsemőgondozásból vetélkedtek A napokban Karcagon, a Gyermekek Házában tartották az általános iskolások csecsemőgondozási vetélkedőjét. A megjelent tizenegy csapatot (Karcag, Berekfürdő és Kunmadaras iskoláiból) Ebner Józsefné, a városi Vöröskereszt titkára köszöntötte, majd kezdetét vette a verseny, ahol a lányoknak az elméleti totó után három gyakorlati feladatot kellett végrehajtaniuk. Először egy négy hónapos csecsemő meg- fürdetése volt a feladat, majd dr. Vass Éva gyermekgyógyász a csecsemők etetéséről kérdezte a versenyzőket. Nem hiányzott a mozgás sem, hiszen a zenés tomagyakorlatok összeállításánál minden izomcsoportot meg kellett mozgatniuk. A zsűrinek (Dobos István, dr. Vass Éva, Kovács Sándorné, Ébner Józsefné) igazán nehéz dolga volt, hiszen a felkészítő vöröskeresztes aktivisták: Horváth Sándorné, Rónyai Zsuzsa, Tóth Józsefné, Kiss Anikó, Kátai Pálné és Farkasné Kulcsár Emília nagyon alaposan kiképezték a csapatokat. Ezért a zsűri külön köszönetét fejezte ki nekik, hiszen hónapokon át szabad idejükben foglalkoztak velük. A verseny végeredménye: 1. a karcagi Györffy István iskola csapata, 2. a kunmadarasi iskola, 3. a karcagi Kováts Mihály iskola csapata lett. A szombati megyei döntőn a „györffysek” elsők lettek, ezzel kivívták a jogot az országos versenyen való részvételre. Körözték, elfogták, majd elengedték Szomorú nap volt 1992. október 24-e egy szolnoki család életében. Történt ugyanis, hogy Wartburg típusú személygépkocsijukkal Szolnok irányából Budapest felé haladtak teljesen szabályosan. Miután a 4-es számú főútvonalon elhagyták a volt Lenin Téesz bekötőútját, egy Budapest felől közlekedő román rendszámú Dacia hirtelen áttért a sávjukba, és ott frontálisan ütköztek. A Wartburg jobb első ülésén utazó fiatalasszony a helyszínen életét vesztette, míg mindkét kocsi vezetője súlyosan sérült. A fiatal hölgyet két kis gyermeke sirathatta. A balesetet okozó I. Zoltán, akkor, 22 éves román állampolgárt a kórházban kezelték hónapokig, az ügyben pedig a közlekedésrendészet megindította az eljárást ellene, halált okozó közúti veszélyeztetésért. Miután I. Zoltán úr úgy érezte, hogy felgyógyult sérüléseiből, úgy döntött, hogy távozik a színről, és Romániába utazott, meggátolva az ellene megkezdett eljárás lefolytatását. A vizsgálatot végző rendőrök, miután eltűnt a gyanúsított, országos körözést és elfogatóparancsot adtak ki az elkövető ellen. Minden rendőrségen és határőrizeti szervnél meg voltak a keresett személy adatai, de lássunk csodát, az azóta több esetben történt határ- átlépésnél a körözött férfi egyszer sem akadt fönn a rostán, sőt időközben áttelepült Magyarországra, ahol megkapta a magyar útlevelet és személyi igazolványt. Ezután felvételizett a szegedi JATE jogi karára, ahol meg is kezdte tanulmányait. A szegedi zsaruk kétéves körözés után végre elkapták I. Zoltánt. A rendőrség indítványozhatta az ügyészségnek az előzetes letartóztatást annak érdekében, hogy a körözött ismételt eltűnését megakadályozzák, amire két és fél éve már volt példa. Az ügyészség, ha ezt elfogadja, előterjesztést tehet a bíróságnak a fogva tartásról. A bíróság viszont úgy határozott, hogy nem kíván élni az előzetes letartóztatás lehetőségével, így I. Zoltán szabadon kisétálhatott a rendőrségről. A döntést hozó bíróságot is megkerestük az ügy kapcsán.- Az oka annak, hogy nem vettük előzetes letartóztatásba I. Zoltánt - kezdte dr. Szűcs Sándor bíró -, először is az volt, hogy most már magyar állampolgársággal is rendelkezik. Ha ismét megkísérelne átjutni a határon, most már kikérhető az ottani belügyi szervektől. Másodszor, tette óta közel három év telt el, és időközben jogi tanulmányokat kezdett meg, így, amíg nincs jogerős bírói ítélet, nem akartuk I. Zoltán tanulmányi pályáját kettétörni.- barnaA törvény rabjai A szövetkezeti törvény sok lehetetlenséget produkál. A jászberényi Zagyvamenti Szövetkezet is nehéz esztendőket élt meg. A kárpótlás, az átalakítás, a vagyonnevesítés, a részaránytulajdonok kimérése mind-mind sok nehézséggel járt. Tavaly a problémák az igazgatóság leváltásához vezetettek. A döntések azonban most sem születnek könnyen. Már új vezetőséget választani sem sikerült egyszerűen, mivel az első közgyűlés nem volt határozatképes. A tavalyi év eredményeinek számbavétele és az idei feladatok meghatározása is hetek óta húzódik már. Egyszer technikai ok miatt napolták el a közgyűlést, másodjára pedig megint határozatképtelen volt. A tagság érdekei ugyanis ellentétben állnak. A szövetkezetben 88 aktív tag van, akiknek munkája, családjának megélhetése ide kötődik. Számukra fontos az, hogy mi történik a szövetkezetben, s meg tud- nak-e felelni a piacgazdasági körülményeknek. A tagság nagyobb részét azonban 130 nyugdíjas teszi ki. A törvény szerint nélkülük érvényes közgyűlés, törvényes döntés nem születhet. A közgyűlés dátumának meghatározott nap nem jó, ha akkor esik az eső, mert a rossz idő miatt nem jönnek el. Ha meg jó idő van, akkor a földeken kell dolgozni, s ezért nem jönnek el. A 88 ember pedig létbizonytalanságban él hetekig, hisz fontos döntések nem születhetnek meg a közgyűlés érvényessége és szavazata nélkül. Ha sarkosan akarnánk fogalmazni, azt is mondhatnánk, hogy az időskorú többség akadályozza a fiatalkorú kisebbség boldogulását. Pedig a Zagyvamenti a tavalyi sok probléma ellenére gazdaságilag nem zárt rossz évet. Tavaly ilyenkor 40 milliós adósságuk volt, idén ez alig 18 millió. A búza jól sikerült, így összességében nyereséggel zárták az évet. Adósságuk is „jó” hitel, ami nem lejárt, és a működés finanszírozásához vették fel. Ezeket folyamatosan törlesztik. Van kisebb adósságuk a tb felé, de ez sem megrendítő. A szövetkezet vezetése már régóta töri a fejét azon, miként lehetne áthidalni ezt a lehetetlen helyzetet. Kézenfekvő, hogy a nem aktív tagok üzletrészét ki kellene fizetni, és ezzel elvágni a köteléket. A megmaradó tagságnak pedig érdekében állna az aktív közreműködés a szövetkezet döntéshozatalában. Persze ehhez pénz kell, ami most éppen nincs a Zagyvamentinél. így kénytelenek hétről hétre ha- lasztgatni a törvény szerint előírt közgyűlés döntéseinek meghozatalát.
