Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-25 / 71. szám

8. oldal Kulturális Panoráma 1995. március 25., szombat Versek, tanulmányok a Jászkunság legfrissebb számában Humanizmus és demokrácia az iskolában Ez a mi képünk Sokunk néma fejbólintásával találkozhatnak a Jászkunság legfrissebb számának borítójára - A kor falára - íródott Zalán 77/w/--gondolatok. „A társada­lom mai köznyelve csúszik le­felé a közönségességbe, a szinkronizált beszédalatti- ságba.” És máshol: „Nem vet­tük észre, ellopódott életünkből a halál mítosza, a halál tiszte­lete.” A szerző borzong, s. mi vele borzonghatunk, mert gon­dolatait továbbszőve, valóban: a különböző médiák jóvoltából a legelborzasztóbb dolgok, a halálláttatás (olvastatás) leg­trükkösebb módozataival talál­kozhatunk nap mint nap. Kínosan ügyelve jólértesült- ségünkre, végigböngésszük a napilapok sokszor vértől cse­pegő címlapját, fogadatlan pró­kátorként azonosítjuk a szak­mabéliekkel együtt a tévé rend­őrműsorainak többnapos hulla­arcát - amire Zalán utal. Sok a baj, gond, de ennyire beidegző­déseink rabjai lennénk? Nem ezért is „fáraszt az élet” sokun­kat? - ahogy a szerző utolsó mondatában írja. Ami a további olvasnivalót illeti, gazdag vá­lasztékot kínál a folyóirat. Hat­vani Dániel, Cseh Károly, Bíró Ki nyújtja ma önnek az év aján­latát? - olvasható a borítékon ott, ahol általában a feladó „pa­raméterei” szerepelnek. Azon­nal választ is kapunk: a Magyar Könyvklub. Alatta fiatal nő és férfi - a hölgy két kézzel fogja a Hajnal című könyvet -, neveté­sük holmi fogpasztareklámba illő, testtartásukat pedig sem a könyvvásárlás, sem a könyvol­vasás mozzanatai közé nem tu­dom illeszteni. Még lejjebb: két jó könyv csak 498 forintért - szól a csábító ajánlat. A boríték megcímezve nincs. „Személyes ajánlatunk Önnek!” kezdetű felszólítás helyettesíti e kis hiányosságot. Megvallom, ha a könyvet nem tisztelném annyira, mint amennyire, akkor bizony ezt a küldeményt felbon­tatlanul - mit szépítsem - a ku­kába dobom. Ehelyett megfor­dítom, hogy felbontsam. A há­toldalán másfél (ezüst?) szürke autó fölött újabb kérdés: Ki ajándékoz egy Fiat Cinquecen- tót? A választ ugye kitalálták. A Magyar Könyvklub. Erre már a gyomrom fizikálisán tiltakozni kezd, de nem adom föl. S egy gondosan összehajtogatott lapot tartok a kezemben, rajta a már ismert ifjú pár hahotáz rám négy pont ölelésében, melyek közül a legjobban a következő tetszik: „Agatha Christie-től Dumas-ig. Kiváló minőség, kedvezményes áron.” Ha A-tól, akkor legyen Z-ig! - gondolom. No meg nem ártana esetleg egy magyar szerzőt is feltüntetni, hisz mégis csak a Magyar Könyvklub ajánlatát olvashat­juk. Vagy Tersánszki kevésbé kiváló minőségben kapható? Üjabb lapozás után, meg­lepve olvasom: Ki ajándékoz két Fiat Cinquecentót? (A borí­tékon még csak egy volt.) Majd Albee, Miller és T. Williams mellett a modem amerikai dráma jeles képviselője. Műve­iben az abszurd világ elvont­sága és pesszimizmusa a ha­gyományos lélektani, társa­dalmi, naturalista ábrázolás- mód elemeivel társul. Az egy- felvonásos Állatkerti történeté­ben átélhetően bontakozik ki az író legnagyobb erőssége, a pár­beszédteremtő képesség. A drámát valósággal áthatja a rossz társadalmi közérzet. Gyógyíthatatlanul magányos, József versei mellett török köl­tők rímbe szőtt gondolataiban mártózhatunk meg, Serfözö Si­mon, zagyvarékasi születésű költő, író életét, munkásságát tárja elénk Vasy Géza tanulmá­nya, Rideg István könyvismer­tetése. Humanizmus és demok­rácia az iskolában című ember- és gyerekközpontú tanulmá­nyában Páldi János keresi, il­letve adja meg a választ a peda­gógia egyre inkább elnehezedő hétköznapjaiban nagyon idő­végre megpillantom 48 könyv bélyeg méretű címlapfotóját. Ebből magyar szerzők műve nem egészen 25 százalék. Ha el­fogadom az év ajánlatát, akkor már csak a következő a teen­dőm: a két kiválasztott könyv bélyegével együtt a meglepe­téskönyv bélyegét is ragasszam a megrendelőlapra, a szeren­csebélyeget pedig a nyere­ménykártyára, amit még le kell vágni, belehelyezni egy aranyos kis borítékocskába, melynek díjszabása nem szabványlevél szerinti, s csak postára kell adni. Számoljunk csak: két jó könyv 498 Ft + 98 Ft utánvéted díj és csomagolási költséghez + pos­tabélyeg ára. Ha elfogadom az év ajánla­tát, nem kockáztatok semmit, mert csak akkor kell fizetnem, ha a könyvek tetszenek. „Ha nem lenne elégedett könyveink minőségével, egyszerűen küldje vissza a két kiválasztott könyvet néhány sor kíséreté­ben, ezzel a dolog el van in­tézve az Ön részéről”- biztosít a garancia. A postás addig leg­följebb nem kétszer csönget a szomszédban, míg eldöntőm. Ha nem tudnék azonmód ítél­kezni, 10 napon belül még mindig visszaküldhetem. Saját költségemre. Ha viszont elfogadom az év ajánlatát és megtartom a köny­veket, igénybe vehetem a Ma­gyar Könyvklub szolgáltatásait. Kapok egy tagsági kártyát, bármikor bármennyit vásárol­hatok a kínálatból (feltéve, ha kedvemre való és ha van rá pénzem), de katalógusonként egy könyvet mindenképp meg kell rendelnem. Ha a megadott határnapig ezt nem teljesítem, kapok egy ajánlati könyvet, magyarul zsákbamacskát. A önmaguk körébe zárt hősöket ábrázol. Albee két eltérő világ­nézetű férfi, Peter és Jerry éle­tén keresztül tárja elénk az al­ternatív kultúra és a kialakuló­ban lévő polgári életforma konfliktusát. Rigó Józsefet, a műhely ve­zetőjét, egyben dramaturgját és rendezőjét kérdeztük arról, mit jelent számára a színház.- A színház egy nagyon kitá­rulkozó művészet, közös gon­dolkodási hely, kapcsolatte­remtő lehetőség, mely érzelmi szerű kérdéskör kapcsán ki- ben-kiben megfogalmazódó kérdésekre. Körmendi Lajos jegyzetében Szécsi Valéria festő-grafikus művészetéről ír, Pethő László dániai útinaplót, Bella József kínai életképeket, Varga Gábor a jászberényi szí­nészet történetéhez kapcsolódó adatokat tesz közzé. A Jászkun­ság februári-márciusi számát Kábái László tanyarészleteket ábrázoló lavírozott tollrajzai te­szik illusztrissá. S. Cs. J. sors fintora, hogy legutoljára kerül kezembe az a lapocska, melyen Tisztelt Könyvbarátnak szólítanak, s megtudom, hogy igazán nem mindennapi ajánla­tot kínálnak, hogy teljesen koc­kázatmentesen tesztelhetek, no nem csodaamulettet, mellnö- vesztőt, mágikus fülbevalót, hanem egy új könyvterjesztési formát. Sőt, ha új tagokat to- borzok a Magyar Könyvklub soraiba, akkor nyerési esélyem van egy utazásra vagy valami­lyen értékes tárgy nyeremény re. Akár egy gépkocsira is ... Megmondom őszintén, nem tetszik nekem, amikor a köny­vet ily módon kínálják. Én sze­retek a kirakatban szemezgetni, a boltban válogatni a könyvek között. Megfogni, belelapozni. Azt megvenni, amire vágyok. Ha nem futja, gyűjtögetni rá. A szertartáshoz hozzátartozik a válogatás, a választás ceremó­niája. Ráadásul ott helyben el tudom dönteni, hogy tetszik-e. Hogy így drágább?! Nem is tu­dom, mert most veszek két jó könyvet 498 forintért + 98 fo­rintért + a bélyeg áráért. Aztán évente ki tudja mennyiért ötöt. És ötször nyalom a bélyeget a megrendelőlapra. Köszönöm szépen, úgy dön­töttem, nem élek az év ajánla­tával, mert a tálalása nem tet­szik. Nem méltó a könyvhöz. És nem akarok beszervezni senkit a Magyar Könyvklub tagjai sorába ily módon. Ugyanis, ha valakit rá kell be­szélni, hogy olvasson, az nagy baj. Ettől már csak az a na­gyobb baj, ha valaki szeretne olvasni, de nincs pénze a könyvre. Hát csak ezekért nem, meg a bolti könyvvásárlás pó­tolhatatlan hangulatáért... járvás alapokra épül. Itt közös nyelven kommunikálunk, a színház nyelvén.- Miért pont erre a darabra esett a választása?- Rendszerint 5-10 emberrel számolhatok, most mégis úgy adódott, hogy csak két fiúval tudtunk egyeztetni. így lehető­ségeink is leszűkültek.- Legközelebb milyen da­rabbal állnak elő?- Még tavasszal szeretnénk elkezdeni egy munkát, ami szándékom szerint őszre készül el. Annyit már most elárulok, ez merőben eltérő lesz az eddi­giektől. A többi maradjon titok.-kj­A Hol élünk? fesztivál múlt évi nyitórendezvénye az a múze­umi kiállítás volt, amely igye­kezett hangulatában is felkel­teni a régi város polgári életét olyan tárgyakkal, amelyeknek jó részét maguk a szolnoki pol­gárok adták kölcsön vagy aján­dékba a város múzeumának, a Damjanich János Múzeumnak. De megmozdult a múzeum sa­ját, gazdag tárgyi anyaga is és kiegészített bizonyos hiányos­ságokat. Magyarázó szövege­ket nem készítettünk, hisz a ké­pek, tárgyak erejével, a hangu­lat megteremtésével kívántunk hatni. A látogatók így saját em­lékeiket, a régi városi részletek maival való akaratlan szembe­sítését kissé rejt- vényszerűen kel­lett hogy bir­tokba vegyék. Ez - mint a kiállítás meghosszabbított nyitva tartása is igazolta - eredményes volt. A termek hangsúlyos helyein enteriőrök, s a bennük elhelye­zett tárgyak sokasága, a régi, személyes hangulatú apróságok vonzották a látogatókat (szín­ház, Zádor István festőművész műtermének egy sarka, egy ipa­roscsalád szobabelsője 1938-ban készült bútorokkal, a Tisza Szálló egy megterített asztala). Kirakatszerűen he­lyeztünk el bizonyos tárgyakat: üveg- és porcelántárgyak, ru­haneműk, cipők, táskák, hogy utaljunk a régi, városképet for­máló kis üzletekre is. Számos apró tárgy tematikus csoporto­sításban került vitrinekbe (régi újságok, tudós tanárok írásai, könyvei, a Verseghy Kör és a Verseghy Gimnázium anyaga, számolócédulák, az ipartestület relikviái, sportolók trófeái). A látogatóknak böngészni-, ke­Tisztes számú hallgatóság gyülekezett szerdán este a ga­lériában, hogy meghallgassa a II. szolnoki zenei fesztivál so­ron következő hangversenyét. A koncert műsora joggal kel­tette fel a kamarazene és kó­rusmuzsika kedvelőinek fi- gyemét. Az előadóművészek programját impresszionista és huszadik századi művek ural­ták, de szerepeltek azon J. S. Baché mellett Liszt Ferencé és Chopiné is. Az elsőként pódiumra lépő Szolnoki Bartók Béla Kamara­kórus ezúttal sem tagadta meg önmagát; azt, hogy szívesen vállalt feladatának tekinti a századunkban született művek interpretálását. Műsorukat Kodály Zoltán kórusműveivel kezdték, az énekkar s karnagya, Molnár Éva megérdemelt sikert aratott, mindenekelőtt a sajnáltos mó­don igen ritkán hallható, ámbár szépségekben bővelkedő Ko- dály-triciniumok átélt előadá­sával. Ezután a kórus névadója, Bartók Béla egynemű karaiból adott elő néhányat, inter­resni-, ráismemivalójuk volt, s hosszan idézték fel egy-egy tárggyal, tárgytípussal kapcso­latos élményeiket. A lakásokat ekkor végig­járva, sok olyan képzőművé­szeti alkotást láthattunk, ame­lyeket a szolnoki polgárok köz­vetlenül a művészektől kaptak vagy kiállításon, aukción vásá­roltak. Majd mindenikhez sze­mélyes élményük fűződött. Ez adta az ötletet, hogy a múzeum ezekből a képekből rendezzen idei kiállítást a Szolnoki Galé­riában a Szemafor-heteken, a Hol élünk? fesztivál jegyében. Mert mi a kép? Mit jelent a képzőművészeti alkotás egy la­kásban? Esztétikailag is minő­síthető értéket, s környezette­remtő, esztétikai minőséget. Egy jól megválasztott kép for­málja a lakást. Fő helyre kerül, s meg kell teremtse saját kör­nyezetét. Nem lehet vele ellen­tétes bútorok közé helyezni, ér­téktelen giccsekkel körbevenni. A jól megválasztott kép a lakás egész hangulatát meghatározza, különben a tulajdonos számára sem értéke, sem hangulata, sem jelentősége nincs. A jó kép maga rendezi kör­nyezetét vagy rendezett kör­nyezetbe eleve úgy válogatják, hogy az harmonizáljon környe­zetével, beilleszkedjen, s meg­emelje a környezetet. Különö­sen fontos, ha személyes indí­téka is van a gyűjtőnek: kapcso­latban állt a művésszel, nász­ajándékba kapta, eleve úgy vá­lasztott, hogy meghatározott helyi - szolnoki - művész, a város egy kedves részletét, táját pretációik közül elsősorban az ugyancsak ritkán hallható Mi- hály-napi köszöntővel és az Is­ten veled! cíművel érdemelve ki a hangverseny közönségének vastapsát. A Bartók Béla Kamarakórus után az est hangszeres művész vendégei léptek a hangver­senydobogóra: Horgas Eszter (fuvola) és Vígh Andrea (hárfa) (képünkön). A két fiatal mű­vésznő - akik máris figyelemre méltó sikereket tudhatnak ma­gukénak - egyszer s minden­korra meghódította a szolnoki közönséget. Horgas Eszter ki­vételes intonációs biztonságá­val, bámulatra méltó hangszín­gazdagságával, szépséges dal­lamíveivel és boszorkányos vir­tuozitásával lopta be magát hallgatói szívébe. Partnere, Vígh Andrea kísé­retével mindenekelőtt Debussy: Holdfény című darabjával, Ra­vel habanerájának és Chopin variációinak feledhetetlen tol­mácsolásával aratott szűnni nem akaró tapsot. Vígh Andrea szólistaként is bemutatkozott a közönségnek. Toumier Forrásnál és Ibert: ábrázoló képe kerüljön lakása falára, vagy hozzá érzelmileg is erősen kötődjék. Vannak mű­gyűjtők is, akik — mondjuk - az alföldi tájak szerelmesei és tu­datosan gyűjtötték szolnoki és más alföldi festők műveit: ked­velték a tágas kék eget, az el­terpeszkedő pusztát, a fé- nyek-színek fátyolos hangula­tát. Mások a különleges kvali­tásra törekedtek gyűjtésük so­rán, s így került képeik közé több jeles szolnoki művész al­kotása is. Bárhogyan is került valaki­nek lakásába, gyűjteményébe egy kép, az a művész szemé­lyes jelenlétét, a mű magas szintű kömyezetformáló erejét is jelenti, mi­közben gene­rációkon át hagyományo­zódó érték is a szó financiális és erkölcsi ér­telmében egyaránt. A kiállítás képeit a város polgárai felhívásunkra adták össze. Kinek-kinek hetekre ki­kerül a lakásából a megszokott, hangulatkeltő műalkotás. Van, akinek örömöt, van, akinek tra­gédiát idéz fel egy-egy alkotás. Köszönjük, hogy megosztják velünk mindezeket, s mi, a mu­zeológusok örök időkre meg­őrizhetjük egy kor, egy kettős korszak élményeit fényképe­inkkel, magnetofonfelvétele­inkkel. Hiszen kettős szólam ez: egy családi vagy fiatalkori, s egy mai, olykor már nyolcvan éven túli személyes emlék, amelyben életbölcsesség, meg­nyugvás, hajdani szép napok emléke egyaránt fellelhető. Köszönet érte mindenkinek! Köszönet a város polgárainak! Entr’act című darabjai tálcán nyújtják a lehetőséget arra, hogy avatott művész előadásá­ban újabb híveket szerezzenek a hárfának. A művek végén fel­csattanó taps tanúsága szerint Vígh Andrea játékával éppúgy rabul ejtette a koncert közönsé­gét, ahogyan azt Horgas Eszter tette. A koncert szép kereteként a műsort a Bartók Béla kamara­kórus felépése zárta. Liszt Fe­renc Himnuszának tolmácsolá­sában, az együttes karnagya melett a két hangszeres közre­működő, Vígh Andrea és Cser­falvi Zsuzsanna (zongora) osz­tozhatott a megérdemelt siker­ben. A hangversenyt a közelgő tavaszt köszöntő darab, De­bussy SaTut printemps című kórusművének bravúros elő­adásával zárta a kamarakórus. A szűnni nem akaró tapsból - mely az előadókat újrázásra késztette - joggal vette ki részét a szólót éneklő Pacsér Gabri­ella, a karnagy Molnár Éva és a virtuóz zongorakísérő, Cser­falvi Zsuzsanna. Szathmáry Judit Az év ajánlata Két jó(?) könyv, csak... Színház a város fölött Nem a folyó széles, hanem a Híd hosszú A Híd néven ismert alternatív színházi társulat a napokban mutatta be Albee Állatkerti történet című drámáját a VMK zenetermében. A kiállítás ma nyílik a Szolnoki Galériában Szabó László III. szolnoki zenei fesztivál Tavaszköszöntö kamarakoncert a galériában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents