Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-25 / 71. szám

Hol a pénz? Ami jó, az jó. Ez persze roppant banálisán hangzik, mert hogy kinek-kinek mi a jó, megítélés kérdése. Lássuk be, vannak azért közmegegyezésen létrejött vélemények. Senki nem vitatja például, hogy jó dolog sok pénzt keresni. Igaz, ami igaz, a még több keresetből még több adót vonnak. Olyan is előfordulhat, hogy egy-egy fizetésemelés után adósávot ugrik a delikvens, és csak „kuncog a krajcár” a markában, amennyivel többet kap az előzőekhez képest. Annyi vigasza azért mégis van, hogy ha mást nem is, még egy liter tejet vehet a pluszpénzből. Emellett pedig ott van a nem elhanyagolandó tényező, hogy adófizető állampolgárként újabb forintokkal járult hozzá sző­kébb pátriája jólétéhez. Melyik lokálpatriótának ne dagasztaná keblét büszkeség, ha szemlélve települése épületeit, arra gondolhat, az ő anyagi tá­mogatásával szépülnek, magasodnak a falak - már ha szépül­nek. Vagy éppen az ő pénzéből újulnak meg a parkok, virítanak sokszínű virágok a tereken, épülnek óvodák, iskolák. Mert ugyebár az adófizető állampolgárok pénze erre megy, megtud­hattuk a körlevélből, amelyet mindenki megkapott „szeretet- csomagjában” az adóhatóságtól. A probléma csak az, hogy mostanában nemigen akad példa megújulásra, kivirágosodásra, és inkább oktatási intézmények bezárásáról esik szó, mint újab­bak építéséről, no meg arról, hogy az önkormányzatok többmil­liós költségvetési hiánnyal küszködnek. Vannak, amelyek a csőd felé haladnak. / Ugyan hová lesz az a sok-sok pénz, amelyet mint adófizető­től „kicsörgetnek” a zsebéből, fogalmazódik meg az állampol­gárban. Hova illannak el a bankók, hogy sem itt, sem ott nem bukkanni nyomukra? Akárha feneketlen zsákba rakosgatnák őket. Ha így volna, ez megoldást jelentene a talányra. Egy mesebeli feneketlen zsák kebelezi be a pénzt... hipp-hopp, volt, nincs. De a sokat pró­bált honfi nem hisz a mesékben. Tudja, hogy nincs terülj-terülj asztalkám, következésképpen nem létezik más egyéb mesei kel­lék sem. Akkor pedig elkerülhetetlen a kérdés: hol a pénz? A rögtön ezután következő pedig az: ki válaszolja ezt meg? Ez utóbbi azonban költői. Aki felteszi, gyakorlati tapasztalatai alapján maga adhatja meg rá a feleletet: senki. „Meghalt Mátyás király, oda az igazság” morfondírozik a magát lóvá tett adózónak érző polgár. Ha tőle elvárható, hogy mint gyónó a gyóntató atyának, mindent bevalljon: hol, mikor, mennyit keresett, számot adjon még a borravalóként zsebébe csúsztatott forintokról is, ő miért nem várhatja el, hogy elmond­ják neki, mire költötték a pénzét? Állítólag ez az ország az övé. Állítólag demokráciában él, ahol jogoknak és kötelességeknek egyensúlyban kell lenniük. Miért tűnik mégis úgy, hogy a jogok a kötelességek teljesítésére korlátozódnak? .. . UUU P»nt P»nt P*nt Azt mond ják a tudósok, „közeledik az antibiotikum-korszak vége”. A fránya bacik egyre életerösebbek, és egyre jobb az el­lenálló képességük a velük szemben bevetett nagyágyúkkal, az antibiotikumokkal szemben. Sok esetben egy-egy fertőző mikroba már csak egy antibiotikumra reagál, az még hat rá, a többire „fütyül”. Mivel magyarázható ez? A gyógyszerek ha­tóanyagának izoláltságával. A növényekben található anti- mikróbás hatóanyagok összetettek. Különböző enzimek, puf- feroló anyagok veszik őket körül, melyek képesek megtörni a mikroorganizmusok ellenálló képességét. Évmilliók alatt alakultak ilyenné, kipróbált „harci szerek” a betegséget okozó egysejtüekkel szemben. Ha ebből a rend­szerből elkülönítünk egy-egy alkotóelemet, a mikroba azt könnyen „felismeri” és „harcképtelenné” teszi. Fleming, a penicillin felfedezője a talajgombában talált anyagot még nem izoláltan alkalmazta. Talán vissza kellene térni ehhez a módszerhez? Talán igaza volt a régi javasasszo­nyoknak, akik azt vallották, szintetikus pirulák helyett fű- ben-fában keresse orvosságát a rászoruló? Mi lesz, ha nem találunk gyorsan megoldást, és fellázad el­lenünk a sok-sok baktériumsereg? ... Claudie Audre az első francia kozmo­nautanő. A közeljövőben utazik az oroszországi csil­lagvárosba, hogy meg­kezdje 18 hónapos kiképzé­sét. A francia orvosnő szala­mandrákkal fog a világ­űrben kísérletezni. Célja, hogy meg- i; J|a vizsgálja, miként Lj hat a súlyta- l^jjp B lanság az fjMhÉÉk embriók­Szabálytalan portré Sohasem szabad feladni Kertész Margitot, Gittát, ahogy barátai becézik, igen régen ismerem. Talán van már 15 éve is. Újdonsült fiata­lasszony volt, amikor először találkoztunk. Óvónőként dol­gozott, tele volt életerővel, energiával, vidámsággal. Jó volt vele együtt lenni, mert szinte pezsgett körülötte a le­vegő „feldobta” a társaságá­ban lévőket. Eltelt néhány év, és egyszer, amikor az utcán véletlenül összefutottunk, egy egészen más Gitta állt velem szemben. Sápadt volt, sovány és szomorú. Kiderült, rossz­indulatú pajzsmirigydaga- nata van. Huszonhét éves volt ekkor.- Hogy kezdődött a betegsé­ged?- Megmagyarázhatatlan rosz- szullétek jöttek rám. Fulladásos rohamok, izomgörcsök. Min­denféle vizsgálatokat végeztek rajtam, de csak közel fél év után sikerült megtalálni az okot. Azonnal megműtötték. Utána sugárkezelést kaptam.- Ha jól emlékszem, Romá­niában jártál. Miért volt erre szükség?- Jódizotópos besugárzást írt elő az orvosom, és olyan dózis­ban, amelyet Magyarországon abban az időben nem adtak. Természetesen ezek a kezelé­sek önköltségesek voltak. Az utazást, a kórházi tartózkodás öt napját mind a családom fi­zette. Nagyon sokat köszönhe­tek nekik. Az ő támogatásuk, gyógyulásomba vetett hitük nélkül nem tudtam volna meg­küzdeni a kórral. A kezelés ugyan megsemmi­sítette a daganatos sejteket, de hatására egész szervezetem a szó szoros értelemben sugárfer­tőzött lett. Utána két hétig gyö­törtek a kínos tünetek: hányás, hasmenés, szédülés. A férjem mindig ott volt mellettem. Dol­gozott, és közben ápolt. Helyt­állt mindenütt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ő a párom. Nagyszerű ember, igazi társ.- Sohasem volt halálfélel­med?- De igen. Főleg a műtét után egy-két évvel. Ákkor olyan erősek voltak a rosszulléteim, hogy egyiknél-másiknál azt hit­tem, ezt már nem bírom ki, itt a vég. De túléltem, és újra és újra felvettem a harcot. Á férjem, családtagjaim, Vadász János főorvos úr, mindenki biztatott. Nem hagyhattam el magam. Szerettek, féltettek, szükségük volt rám. Élnem kellett. Én úgy gondolom, sohasem szabad feladni. Harcolni kell az életért, mert ha csak pár évet nyerünk meg, ha csak annyit tudunk adni azoknak, akiket szeretünk, már érdemes volt.- Hogyan élsz mostanában?- Csodálatosan érzem ma­gam. Két éve orvosaim egész­ségesnek nyilvánítottak. Aki­nek még nem kellett komolyan szembesülnie az elmúlás gon­Jogi jpjÓ / Érvényes a szerződés Kérdésünkre, hogy érvé- nyes-e a Feri bácsi és Endre között létrejött tartási szer­ződés, olvasóink többsége nemmel válaszolt. Elmondtuk, hogy Feri bá­csi, felesége halála után End­rével kötött eltartási szerző­dést, elhallgatva előtte, hogy ellene gondnokság alá helye­zési eljárás van. A szerződést annak rendje és módja sze­rint augusztus 4-én aláírták, a bíróság gondnokság alá vé­teli határozata szeptember 14-én emelkedett jogerőre. Minderről Endre semmit nem tudott, míg levelet nem kapott az önkormányzat által kijelölt gondnoktól, aki fel­hívta figyelmét a gondnok­ság alá helyezés tányéré és arra, hogy az ilyen jogvi­szonyba vont személlyel kö­tött szerződés csak akkor ér­vényes, ha azt gondnoka is aláírta. Éppen ezért az End­rével létrejött tartási szerző­dés érvénytelen. Jogászunké a szó: * * * Endre és Feri bácsi között létrejött tartási szerződés ér­vényes, mert Feri bácsit a bí­róság a szerződés megkötése idején még nem helyezte gondnokság alá jogerősen, hiszen azt csak később állapí­totta meg ítélettel a bíróság. Feri bácsinak ideiglenes gondnoka sem volt a per alatt, ezért aláírhatta a szer­ződést. Amennyiben a tartási szerződés a jogerős ítélet után született volna meg, te­hát szeptember 14-e után, akkor nem lenne érvényes az okirat. Mivel Endre a szerző­dést jóhiszeműen kötötte meg, valamint tartási kötele­zettségének eleget tett, ezért kérheti a bérleti jogviszony folytatását érvényes tartási szerződése alapján. Dr. Mosonyi Csaba dolatával, nem tudja igazán át­érezni, milyen nagyszerű dolog az egészség. Az egészséghez képest minden nehézség kis ügy. Legyen az anyagi termé­szetű, vagy családi perpatvar vagy bármi más. Én most élve­zem a betegség nélküli, öröm­teli életet. Sokat utazunk a fér­jemmel, amikor itthon va­gyunk, hasznos dolgokkal fog­lalom el magam. Olvasok, tanu­lok, angolnyelv-tanfolyamra já­rok, és sokat tornázom, hogy egyre jobban megerősödjek. Megmenekült a börtöntől Egy többszörösen büntetett előéletű német férfit egy 2,7 millió márkás lottónyeremény mentett meg ideiglenesen az újabb börtönbüntetéstől. így ugyanis ki tudta fizetni azt a félmillió márkás óvadékot, amelyet az oldenburgi tarto­mányi bíróság kirótt rá, tizen­hét hónapos büntetését próba­időre felfüggesztve. A szóban forgó személy, akinek nevét nem közölték, 50 közlekedési bűncselekményt követett már el, köztük ittas vezetésért, jo­gosítvány nélküli gépkocsi­használatért és több csalásért már számos alkalommal állt bíróság előtt. Tükröm, tükröm, mondd meg nékem... A német férfiak hiúságát és külsejükkel való elégedettségét tesztelte a Marie Claire női magazin. A lap megbízásából a Forsa közvélemény-kutató in­tézet ezer német férfit kérde­zett meg, minden korosztály­ból, a keleti és nyugati tarto­mányokból egyaránt. A teszt eredménye leginkább a német férfiak jól fejlett önbizalmáról tanúskodik, megállapításait a német nők valószínűleg nem erősítenék meg. Saját orrát és fülét a német férfiak 85 száza­léka egyszerűen „szupernek” látja. 80 százalék elégedett a hajával, s közel ennyien a testmagasságukkal. Kakasrazzia Angliában Összehangolt kakasrazziát tar­tott nemrégiben a brit rendőrség Anglia északkeleti részén. Az eredmény: 54 baromfi és hat férfi, továbbá egy nyolcéves kisfiú. A hatóság természetesen az illegális kakasviadalok szer­vezőire és résztvevőire csapott le. A Reuter jelentése szerint az utóbbi tíz évben ez volt az első ilyen akció Angliában, ahol egyébként viszonylag kevesek mániája a véres kakasviadal. Brit állatvédők szerint ugyan­akkor hetente rendszeresen vannak ilyen rendezvények, amelyeket a legnagyobb titok övez, és csak kevés beavatott értesülhet róluk. Amerikai alkoholisták Csaknem 14 millió felnőtt amerikai - a lakosságnak több mint 7 százaléka - alkoholista - közölte a szövetségi kor­mány által kinevezett bizott­ság. Az alkoholizmus elterjed­tebb a férfiak, mint a nők köré­ben, és a 18-29 éves fiatalok sorában a legelterjedtebb. Idő­sebb embereknek — a 65 év fölöttieknek - kevesebb prob­lémájuk van az alkohollal, va­lószínűleg azért, mert alkoho­listák általában nem élnek ilyen hosszú ideig. A jelentés szerint a 13,7 millió felnőtt al­koholista a lakosság 7,41 szá­zalékát, teszi ki. Ezek közül 4,38 százalék már az alkohol okozta szenvedélybetegségben szenved. A fehér bőrű alkoho­lista fiatalok száma csaknem kétszerese a fiatal fekete bőrű­ekének. Robin Hood fája tovább él Robin Hood 800 éves tölgyfá­jának egy fiatal fahajtása ezen­túl az ENSZ New York-i szék­helyének földjében gyarapod­hat tovább. Az ültetést Sir Da­vid Hannay brit ENSZ-nagy- követ végezte kedden. A cere­mónián - amely az északi fél­tekén a csillagászati tavasz be­köszönte, illetve a Föld napja eseménysorozatába illeszkedik - részt vett Joseph Reed ENSZ-főtitkárhelyettes és John McConnell, aki negyed- százada „kitalálta” a Föld nap­ját. Vagyonmegosztás fűrésszel Egy londoni bíróság 12 havi fogházbüntetésre ítélt egy brit férfit, aki sajátos módon értel­mezte a válás utáni vagyon­megosztást. A 34 éves Gary Brace 13 ezer font kárt oko­zott, amikor szétfűrészelte a családi vagyont volt feleségé­nek házában. Kettévágta az ebédlőasztalt, a bejárati ajtót és a bútorok többségét, romhal­mazzá változtatta az egész la­kást. Az exfeleség hazatérve rémültén vette észre a rombo­lást. Brace önként jelentkezett a rendőrségen, és bevallotta tettét. 150 ezer álom egy életben Életünk mintegy egyharmadát töltjük alvással - az alvás azonban nem a semmittevés ideje. Ugyanis az ébrenléten kívüli állapotban is foglalko­zunk környezetünkkel: alvás alatt kölcsönkapcsolatban, in­terakcióban vagyunk a való­sággal” - számolt be Martha Koukkou-Lehmann berni pszi­chológusnő. A frankfurti Sig­mund Freud Intézetben „Álom és emlékezet” címmel nemré­giben megtartott tanácskozá­son mintegy 80 európai és amerikai kutató ismertette az álomkutatás legújabb eredmé­nyeit. Harry Fiss amerikai pszichoanalitikus adatai szerint egy ember átlagban négy évet tölt álmokkal teli alvással.

Next

/
Thumbnails
Contents