Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-09 / 34. szám

1995. február 9., csütörtök Szolnoki Extra 7. oldal — A fészek melege - Családportrék Ha nem jönnének, mi mennénk Vannak családok, amelyek nem igénylik különösebben a külső kapcsolatokat, azaz a baráti társaságot, szomszédságot. Mióta Baloghéknál jártunk, tudom, nem attól összetartó a család és meleg a fészek, ha csak a rokonoknak nyitnak ajtót. Náluk mindig csúcsforgalom van, és e nélkül a nyüzsgés nélkül talán már nem is éreznék jól magukat. Rendkívül barátságos, meleg­szívű emberek Baloghék. A gyerekek talpraesettek, kedve­sek és nyitottak. Nem is vélet­len, hogy ismeri őket az egész környék. A Moha utcában jó kapcsolat alakult ki a családok között, s a szemben lévő sorhá­zakból is becsöngetnek néha hozzájuk kalapácsoi, létrát kérni. Az iskolás gyerekek az ő kapujuk előtt gyűlnek csapatba, hogy együtt induljanak el. A gyerekzsúrból egy alkalommal szinte „népünnepély” lett, ami­kor a szülők is kedvet kaptak a zsákban futáshoz és egyéb mó­- A férjem 10 éve magánke­reskedő - mondja Katalin. - Ma már nem megy úgy, mint kezdetben. Észre lehet venni a piacon az áremelések, a pénzte­lenség hatásait. Én titkárnőként dolgozom. Reggel 6-kor indu­lok, János pedig már hajnalban elmegy.- Ezek szerint a gyerekek reggel egyedül kelnek?- Ez nem okoz problémát, sosem késnek el, És nagyon jól tanulnak, szorgalmasak. Brigi kitűnő. Jancsinak vannak né­gyesei is, de a fő tárgyakból ő is nagyon jó. kákhoz. A kertben pedig bog­rácsban főz a családfő, igazi férfias ételeket: pacalt, köröm­pörköltet, halászlét. A szalon­nasütés, gitárzene, közös ének­lések sem ritkák.- Mióta élnek a Moha utcá­ban? - kérdezem Katalintól, a háziasszonytól.- ’85-ben Brigitta már ide született. Ez a ház öreg, lelakott épület volt, a két kezünk mun­kájával és a barátaink, rokona­ink segítségével 5 hónap alatt hoztuk rendbe. Ez idő alatt lenn laktunk a garázsban, júniustól októberig.- Mikor házasodtak össze?- ’80-ban, egy igen hosszú együttjárás után, 20-21 évesen. Jancsi fiunk ’ 83-bán született. Az indulásban a szüléink na­gyon sokat segítettek, szinte minden berendezési tárgyunk megvolt.- Mivel foglalkoznak?- így hát az este az az idő­szak, amikor együtt lehetnek?- A gyerekek napköziben vannak négyig, a férjem leg­többször kora délután ér haza. Fölkészíti a vacsorát, ugyanis minden este főtt ételt eszünk. Vacsorafőzés közben jönnek a gyerekek, felmondani a leckét. Este pedig mindenkinek jár egy kis szabadidő. "*• Hét végén jut több időnk egymásra és a gyerekekre. De azért mindennap mindenki el­mondja, mi baja, mit evett, tudni szeretnénk, mi történt ve­lük.- A házban négyen élnek. Egyébként népes a család?- Amikor összejövünk, va­gyunk vagy negyvenen, leg­utóbb negyvenhat személyre te­rítettem. Mindkettőnk szülei nyugdíjasok, számíthatunk rá­juk, sokat segítenek. Hamarabb itt vannak, mintsem a telefont fölvennénk. A gyerekeket vi­szik mindenfelé, kiállításra, hangversenyre. A hobbiról meg behozzák a gyümölcsöt.- És a gyerekek? Kijönnek egymással?- Mint a testvérek - mondja az édesapa nevetve -, de alap­jában véve igen. Ha néha balhé van, kiabálni szoktak. Soha nem vertük meg őket, illetve 'egyetlenegyszer a leányzót... Amikor óvodás korában tövig lenyírta a gyönyörű, hullámos haját, amíg én az autót szerel­tem az udvaron. Erre az esetre mindenki em­lékszik. Egyébként nincs szük­ség nagy szigorúságra, hiszen a gyerekek nagyon megbízha­tóak, Jancsira OTP-csekket is rá lehet bízni, elsős koruk óta pedig eljárnak bevásárolni is. Vagy mondjuk rendbe teszik a lakást, mire a szülők hazaérnek.- Úgy tűnik, ebben a házban mindenki gyűjt valamit. . . Ez a hobbijuk?- Ez már inkább mánia - mondja János. - Szeretem az antik dolgokat, a könyveket, és ami megtetszik, megveszem. Nem kereskedő céllal, és lehet, hogy ezek csak nekem jelente­nek értéket.- Az állatbőrökkel tele van a lakás - folytatja Katalin. - Va­dász barátaink is vannak, és a zsákmányt az udvarunkon nyúzzák meg, ezért gyakran ajándékozzák nekünk a bőrö­ket. Mielőtt még bárki is egy unalmas, problémamentes csa­ládi idillt képzelne ide, eláru­lom, Baloghéknak is vannak problémáik. Például nincs egy ebéd vagy vacsora, amit nyu­godtan végig tudnának enni, mert biztosan betoppan valaki. Ügyfél, barát, vevő, szom­széd...- Karácsonyeste anyuká- méknál voltunk - meséli János -, hogy legyen egy nyugodt es­ténk. De másnap - a szomszéd számolta össze - ötvenen is megfordultak náluk. Ezen a problémán általában egyvalami segít: a mikrohul­lámú sütő, melyben pillanatok alatt felmelegszik a családfő kihűlt vacsorája.- Ezt a nyüzsgést viszont már úgy megszoktuk - mondja Katalin -, hogy ha senki nem nyitna ránk ajtót egy hétig, mi mennénk ... - em ­Fotó: Bíró T. Jógával az egészségért Február 15-én indul a Varga Katalin Gimnáziumban egy jó­gatanfolyam, melynek vezetője Poór László karcagi jógaoktató. Ő maga 10 éve jógázik. Mes­tere Swami Paramhansa Ma- meshwarananda indiai mester, tanára Zoltai Miklós terapeuta. Az oktató mindenkit vár, aki úgy érzi, szeretne változni, s változtatni életén. Tanulhat majd relaxációt s különböző testi gyakorlatokat, ászanákat, melyek fiatalságot és egészsé­get adnak. A helyes légzés mel­lett azzal is foglalkoznak majd, hogyan vezessük helyesen az életünket. Az önismereti kiscsoportos foglalkozásokon közelebb ke­rülnek saját énjükhöz, megtud­ják, kik is valójában, s ezzel az önmegvalósítás is könnyebb lesz. Ez az útja az önirányítás­nak. Ezt sehol sem tanítják, éppúgy, mint azt, hogyan le­gyünk egészségesek, boldogok. Ezzel szemben most legfonto­sabb a pénz, mindenki kiabál, üvöltözik, stresszhelyzetben van. A jóga egy út ahhoz, hogy segítsünk önmagunkon, mert a jóga nem vallás, szekta. Aki jó­gázik, az ötszörié jobban fogja élni az életét, tökéletes lesz az egészsége, és ha gyakorolja a tanultakat, akkor a civilizáció okozta stresszhelyzeteket meg fogja tudni oldani, s állandóan előbbre tud jutni, fejlődni - vallja a szakember, aki várja az érdeklődőket. A tanfolyamról Szolnokon Szentmiklósi Ágnesnél lehet érdeklődni az*56/341-374-es te­lefonszámon egész nap.- de ­Gyermekkórus kerestetik Horváth Sándor évek óta fog­lalkozik zeneszerzéssel és szö­vegírással. Annak idején Őr- bottyánban, az ottani általános iskolában már szerzett tapaszta­latot gyermekkórus vezetésé­ben, illetve saját szerzeményű dalainak színpadra állításában. Sőt: Szolnokon, a Széche­nyi-lakótelepen a sportcsar­nokban is fellépett egy 12 esz­tendős kislánnyal a Miku­lás-ünnepségen - szintén saját szerzeményeivel. Horváth Sándor nagyon sze­retné, ha egymásra találhatna ő és körülbelül tizenöt gyermek, akikkel a fellépéseken túl egy kazettát is szeretne kiadni. Egy olyan kazettát, amely­ben gyerekekről, gyerekeknek szóló dalokat adnának elő gyermekek. Ehhez azonban meg kellene találnia azokat a 8-13 éves, jó hangú és lelkes ifjú zenerajon­gókat (és természetesen a tá­mogatókat), akik szívesen részt vennének az előadásokon. így hát, akiket érdekel a do­log, menjenek el február 18-án délelőtt 10 órakor a Városi Művelődési Központ (Szolnok, Hild tér 1.) hármas számú klubhelyiségébe a meghallga­tásra, és keressék Horváth Sán­dort. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka A három feles igaza Már az első személyi igazolványunkba is bele volt nyomtatva, hogy a füzetecskét, mellyel igazolni tudjuk legális létezésünket, hordjuk magunkkal. Merthogy hatósági kérésre fel kell mutatni. A minap a tévé is élénken foglalkozott a témával, stílszerűen egy kocsmában, mivelhogy ott volt az a bizonyos igazoltatás. Az érintettek nagyon sérelmesnek érezhették az igazolványukra vonatkozó kérdéseket, no meg a bírságolásra vonatkozó ígére­teket: „Hát mán hogy volna pénzünk a bírságra?! Mindketten munkanélküliek vagyunk, önkormányzati segélyből tartjuk el a négy gyermekünket, s kettő még kiskorú is!” S mindez elhang­zott egy kocsma kellős közepén, a kora délutáni órákban, ahol a négy gyermeket önkormányzati segélyből nevelő szülők bizony­gatták igazukat. Három feles mellett. A világot jelentő deszkákon Vajon melyikőj ükből lesz végül manöken? Tizenéves lányok népesítik be szombatonként Szolnokon a Helyőrségi Művelődési Klub nagytermét. Ezen a hétvégén kivételesen két kisebb termet: ugyanis akkor adtak számot ar­ról, amit eddig megismertek. Elvégre ősz óta járnak tanulni, elsajátítani a szép mozgást, a színpadi viselkedést. Azt, hogy miképpen kell menni, a kabátot felvenni, letenni, kezet nyúj­tani, ülni az asztalnál és még ezernyi apró fortélyt a divat vi­lágából, apróságaiból. Déltől estig tart a vizsga, mindahányan kezdők, és közü­lük néhányan vallanak elképze­léseikről. Arról, miért is jelent­keztek erre a hosszan tartó erő­próbára. Pazsa Nelly 15 lesz. Ver- seghys. Sötétbarna hajú, 166 centi és 49 kiló.- Az Új Néplapban olvastam, s anyu azt mondta, jó dolog az ilyesmi, jelentkezzek. Szerin­tem például nem egyszerű do­log menni tizenéves korban egy magas sarkú cipőben.- Tudják a suliban, hogy ide jársz?- Eddig még nem. Majd ha olvassák.- Minek készülsz?- Egyetemre szeretnék ke­rülni. Szóval jó lenne tovább tanulni. Bártfay Judit szőkésbarna hajú, zöld szemű. És szerelmes: a lelkemre köti, ezt írjam be. 168 magas, 52 kiló.- Nekem nagyon tetszik a szakma. Példaképem a bátyám, aki már végzett efféle tanfo­lyamot. Anyu biztatott, menjek, apu meg beleegyezett.-Hobbid?- Ez, meg a motorozás. Egyébként vagy a pályán lenne jó elhelyezkedni, vagy kozme­tikus leszek. Édelmann Eszter még fiata­labb, hetedikes a Kodályban. 150 centi, 39 kiló. Négy évig dzsesszbalettel foglalkozott. Mellesleg karatézik is, de a fo­tózás szintén érdekli. Nem ki­mondottan erre a pályára ké­szül, de amit lehet, megtanul a tanároktól. Elmondása szerint a nyelveket szereti. Pora Tímea 165 centi. Szőke, a II. Rákóczi Ferenc is­kola végzőse.- Régóta érdekel a szakma, és anyu biztatott: jelentkezzek. Nem bántam meg, mert a szín­padi mozgás nagyon izgalmas. Azt még megjegyzem, hogy a példaképem anyu, apu és Pi­roska.- Milyen Piroska?- Murvai. Aki vezeti a tanfo­lyamot. Ha kell, ötször is bemu­tatja a mozgást. Szóval van tü­relme. Kun Illangó Henriett sokat áldoz ezért az oklevélért, hiszen hétvégeken Mezőtúrról vonato­zik be. Általában délben indul, és az óráktól függően vagy ötre, vagy negyed nyolcra ér haza. Heni egyébként 15 lesz, 175 centi és 60 kiló. A Teleki Blanka Gimnáziumban a hat- osztályos gimi harmadikosa.- Nem tettem fel csak erre az. életemet. Sőt! Az a tervem, hogy főiskolára vagy egye­temre jelentkezem.- És utána?- Vállalkozó leszek, .mint apukám... A mellette ülő sötétbarna hajú diáklány pedig török­szentmiklósi. A Bercsényi Gimnázium elsőse. Szereti a társaságot, a jókedvet, sokszor nevet. A fiúkat is meg-meg- nézi. Szóval Kovács Andrea igazi tini.- A szüleim javasolták ezt a tanfolyamot, és busszal járok be. Nekem legjobban a színpadi mozgás nyerte meg a tetszése­met.- Egyébként milyen pályára készülsz?- Testnevelő szeretnék lenni. Tudom, nehéz bejutni, de meg­próbálom. A sok hölgy között ritka a fiú. Közéjük tartozik Fülöp Gábor, aki szolnoki, és 26 éves lesz.- Az az igazság, hogy saját magamat szerettem volna pró­bára tenni. Jól választottam, remek a társaság. Ez függ a ta­nároktól, meg tőlünk, a hallga­tóktól is.- A nősülés, Gábor?- Egyelőre marad ... A másik fiú, Menyhárt Já­nos 17 lesz, és a 181 centi. Azért tanul- itt, mert szereti a divatot, az öltözködést, és ezért vállalta: bejár Zagyvarékasról. Bartha Beáta Szolnokról ér­kezett a Csokonai utca 18.-ból. Abból a házból, ahonnan kívüle még többen is tanulnak ezen a kurzuson. Mészáros Ági már Pestre is eljutott, az utcai verekedők döntőjére felvezetőnek hívták. A nem nehéz, de érdekes mun­káért két és fél ezret kapott. Aranyos Tímeát a barátnője és az édesanyja javasolta ide, Kelemen Gyöngyi pedig gátlá­sossága miatt jelentkezett. Egyébként a vőlegénye is itt van, ő zenél. A legfiatalabb Tóta Berna­dett. Tízéves, az édesanyja be­szélte rá. Korábban balettozott. Havel Krisztina kettővel több, ő azért járja ki a tanfolyamot, hogy javítson a testtartásán, és több önbizalma legyen. Közben este hat óra lett. Vége a vizsgának, ez a rész­megmérettetés sikerült. Kinek jelesre, kinek valamivel gyen­gébbre. Az igazi nagyvizsga azonban nekik majd április 15-én esedékes. Este héttől. Elmegyünk, mert hátha kiderül: egyikükről-másikukról még hallunk. Hogy hol? Mondjuk a divatszakmában, a kifutók vi­lága környékén . . . D. Szabó Miklós Találja ki! Előző heti feladványunkra is­mét szép számmal érkeztek megfejtések szerkesztősé­günkbe, igaz, ezúttal nem mindenki a helyes választ írta a levelezőlapra. Múlt csütörtöki felvételün­kön a Budapest Bank nemré­giben átadott épületét kapta lencsevégre fotóriporterünk. A három szerencsés nyer­tes: Dóczy Marinella (Szol­nok), Rontó Antal (Szolnok) és Bak Zoltán (Szolnok). Gratulálunk nyerteseink­nek, s kérjük, fáradjanak be a szerkesztőségbe (Szolnok, Kossuth tér. 1. szám alatti iro­daépület, I. emelet) nyeremé­nyeikért, a Kardos Tamás fo­tóművész által felajánlott 1995-ös asztali naptárért. Legújabb feladványunk be­küldési határideje: február 14. Címünk változatlan: Új Néplap, Szolnok, Kos­suth tér 1. És természetesen ne felejt­sék el a borítékra ráírni: Ta­lálja ki! Jó fejtörést! 1995. február 9-10-11-én ENGEDMÉNYES ÁFÉSZ-VÁSÁR a Szolnok és Vidéke Áfész ABC-áruházaiban és a SKÁLA Áruházban AKCIÓS ÁRON kínálunk egyes élelmiszereket, háztartási és vegyi árukat, amíg a készlet tart... SERTÉSHÚS-AKCIÓ a Szolnok és Vidéke Áfész Barátság ABC Áruházában (Szolnok, Bajcsy-Zs. u. 6. Telefon: 371-305) Sertéscomb 499 Ft-ért Rövidkaraj 489 Ft-ért Hosszúkaraj 465 Ft-ért Lapocka 490 Ft-ért Lágyékos 480 Ft-ért Tarja 470 Ft-ért Oldalas 420 Ft-ért Fagyasztott csirke 195 Ft-ért Egyes felvágottak és tejtermékek enged­ménnyel vásárolhatók. Tejföl 20 % 34 Ft-ért Tejföl 12% 29 Ft-ért TUTI darabos és ivó joghurtok 29 Ft-ért Ezen kívül sok más élelmiszer, háztartási és vegyi áru akciós áron..

Next

/
Thumbnails
Contents