Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-08 / 33. szám

1995. február 8., szerda Kulturális Panoráma 5. oldal A tévé képernyője előtt Volt egyszer egy magyar film, a ’60-as évek­ben, amikor a filmalkotás magatartás kérdése volt - hangzott el a Duna Tévé vitaműsorában, melyet a napokban zajló, ma záruló nemzeti filmszemle alkalmából rendeztek. És most? Most is van azért valami, csak épp nem az igazi, mert film közönség nélkül - a legnézet­tebb mai magyar film is alig számlál tízezernél több nézőt - egyszerűen katasztrofális, mond­hatni végzetes. Ami persze nem biztos, hogy az immár százéves „csoda”, a film hazai kipusztu­lását jelenti. De mindenesetre súlyos veszélye­ket hordoz. Filmszemléről „szemlesütve” Ezekkel a nyugtalanító, önvizsgálatra késztető gondolatokkal találkozhattunk az elmúlt na­pokban, amikor a szemle kapcsán akár filmes alkotó, akár színész szólalt meg, akár a Múzsá­ban, akár a Stúdió ’95-ben vagy éppen az emlí­tett Duna tévés eszmecserében. Igen, a Duna Televízió, mely mintha jobban szívügyének tekintené - legalábbis ezekben a napokban - a hazai film ügyét, mint hatalma­sabb közszolgálati társa. Neki, a szemlének szentelte például Heti hírmondóját, s a Valahol Európában című, im­már klasszikusnak számító remekművel adó­zott az életműdíjjal kitüntetett Gábor Miklós­nak, aki a bandavezér szerepét játssza a megha­tóan szép játékfilmben. És elővette a Tanút is, a kalandos életű, nagy sikerű filmszatírát, hogy előkészítse az újabb Tanú befogadását, amikor is Pelikán József már napjaink viszonyai között hányódva éli viszontagságos életét, különböző erők és törekvések ártatlan játékszereként. Ahogy erről oly szépen és világosan a figura megformálója, Kállai Ferenc A Hét kamerái előtt beszélt. Nem hallgatván el azt sem, hogy szerinte a művészetnek nem feltétlenül kell mindig visszájára fordítva ábrázolnia a világot, feje tetejére állítván a valóságot - ha közelebb akar kerülni befogadójához. S tegyük hozzá, nem biztos, hogy a dokumentumfilmek is akkor adnak hű képet a valóságról, ha minduntalan az élet perifériáján kereskednek, ha lepusztult da­rabjait tárják „meztelenül” a nézők elé. Ahogy ez a szemlén szereplő alkotások képernyőn is felvillanó egy-egy részletéből kiviláglott. • Egyébként a „fapados”, azaz szegényes szemle színhelye is szerepelt a képernyőn, az 1-es műsorban, az Uránia filmszínházat mutat­ták be a Mesélő cégtáblák sorozatban; a mór stí­lusú aranypalotát, mely sokáig a tudomány színháza volt, és csak idővel vált a mozgókép otthonává, ahol többek között Korda Sándor Aranyemberét is bemutatták, néma változatban - Jókai regénye celluloidszalagon -, hangulatos zongorakísérettel. Úgy tudni, az egykori mozi­sikert most egy az egyben megismétlik a film­szemle záróünnepségén. Nosztalgia? Aligha­nem, ha a jelen szomorú és elszomorító, jöjjön hát vigaszul a múlt, akár a legtávolabbi. Televíziónk nem is titkolja múlt iránti sóvár­gását. Nemcsak az Urániával „nosztalgiázott” - egyetlen szót sem szentelve a jelenleg ott folyó eseménynek -, a Gyerünk a moziba be is régi filmek slágereit kínálta, Kabost, Jávort és a többieket, egykori sztárokat a képernyőn - és nem a maiakat. (Igaz, egy rövid portréfilmmel adózott Morell Mihálynak, a filmvágónak, aki életműdíjas lett, de őt is főleg szobrászként mu­tatta be Éakatos Iván filmje.) Például Noszvaj A film magatartás kérdése, kifejezi az ábrázolt világgal szembeni álláspontot, a mit és miért szándékát, hogy tudniillik, lehangoló pesszi­mizmushoz keres-e benne argumentumokat, vagy bizalmat keltő elemeit is észrevezi, ami ígéret lehet akár a jövőre, különösen ebben a változásokkal gyötredelmes időkben. Ebből a szempontból van a televíziónak egy értelmes, okos, józan sorozata, melyben a vidé­ket járja, falvakat keres meg rendre, kis telepü­léseket, ahol a legközvetlenebbül keresi az élet jeleit, a mindennapok mozdulásait; amelyben a hazalátogató szeretete mellett - Hazanéző - ott van a hazáért való aggodalom érzése is - hazát néző mert a kicsiben ott fészkelődik a leendő nagy is - talán. Itt van például Noszvaj, leg­utóbb oda látogattak Gombár Jánosék - a prob­lémaérzékelő Ablak melléklete ez a falujáró so­rozat -, itt van a kétezer lelket sem számláló fa­lucska, ahol évszázados volt a szegénység, s ahol most is akad gond bőven, a munkalehető­ség kínos hiánycikk, de mégsem apadt el az életkedv. Lassan felfejlődünk - mondja az egyik újgazda, aki saját készítésű, okos kis gé­pekkel is modernizálja gazdaságát; a tulajdo­nosi alapokon szerveződő szövetkezet is egyengeti jövőjének útját, s a borosgazda, ő is, aki családi bortermelését dinasztikussá kívánja emelni, francia módra, aztán a falusi turizmusra építő, reményteli vendégfogadós, aki a jó erdei levegő vonzásában bízik eltökélten. Vajon nem a bontakozó új élet csíráit jelentik-e? S a zene­iskola, egy kis faluban, s ahol csaknem minden második gyermek valamilyen zenét tanul, mu­zsikát! Télen járt Noszvajon a televízió; a tájat, a házakat, a falut fehér hó takarja, de az élet, mint mag a hó alatt, rejtőzködve bár, de várakozással teli, érezhettük meg a honi valóságnak ebben a darabkájában. Bárcsak gyakrabban néznének haza e hazában a filmesek kamerái, akár a do­kumentumfilmeseké is. Röviden Véget ért a négyrészes Lángoló part, furcsa ke­veréke különböző elemeknek; volt itt kaland­filmbe illő, izgalmas cselekmény, aztán roman­tikus antikapitalizmus - a gyémánt nem min­den, el is szóratik a végén, hogy aztán marad­jon, felragyogjon az emberi érzés, a mindent feloldó hepiendben -, aztán volt benne primitív egyszerűség utáni rajongás, lásd az aranyos busmanok - hogy szerettek, meg kellett a szív­nek hasadni -, és volt törvényen kívüli lovag, lágyszívű, de keménykötésű, aki meg nem mérgezné a természet „fiait”,' a vadakat semmi­képp, és volt szociális feszültség is, konfliktus a kizsákmányoló tulajdonos és a kizsákmányolt bányászok között. Sőt még történelmi színeze­tet is kapott a história, német és angolszász há­borús ellentét felvillantásával. Mennyi minden együtt! Tipikusan fogyasztásra szánt tömegáru - művészetnek álcázva, ügyes eszközökkel. Valkó Mihály Megszólalt-e Lehel kürtje? Nemcsak az egykori jász kerület, de az egész ma­gyarság egyik legjelentő­sebb történelmi ereklyéje az az elefántagyarból fa­ragott kürt, amelyet ma a jászberényi Jász Múzeum őriz. Bár a kürt eredete meg­nyugtatóan máig sem tisz­tázott, az már bizonyos­nak tűnik, hogy a X. szá­zad táján Bizáncban készülhe­tett, amelyet ott - legalábbis a díszes faragványok erre utal­nak - a közkedvelt cirkuszi já­tékok alkalmával használhat­tak. Az sem tudható pontosan, mikor és milyen körülmények között került a kürt magyar földre, közelebbről pedig Jász­berénybe. Itt először a refor­mátus egyházközség 1642-ből származó pecsétjén tűnik fel ábrázolása, majd a török ki­űzése után rákerül képe a jász kerület, Jászberény városa és a jász községek címereire is. Ekkor még egyszerűen „Jász Kürt” néven ismert, s csak ké­sőbb kapcsolódik a Képes Krónika alapján elterjedt Lehel vezér mondához. Nos, a jász kürt és a kalandozó Lehel ve­zér mondájának összekapcso­lásában Molnár Ferenc kun­kapitány szerzett elévülhetetlen érdemeket. Annak bizonyítá­sára, hogy a kürt valóban a le­gendás Lehelé volt, 1779-ben megjelentette „Jász-Berény vá- rossában lévő Leel kürthének vagy Jász-kürthnek esmeréte” című könyvét. (A könyv első kiadásának évében nem va­gyunk biztosak, a második kia­dás 1803-ban látott napvilágot. A kéziratot egyébként az MTA Kézirattára őrzi.) Ebben a könyvben többek között arról ír a szerző a kor zengzetes ma­gyar nyelvén, hogy a kürtöt csak a testi erejéről méltán hí­ressé vált Lehel vezér tudta megszólaltatni. A könyv megje­lenését követő egy évszázad alatt a kürt eredetéről szóló hi­potézisek - különösen Horváth Péter és Ipolyi Arnold munkás­sága nyomán - jelentősen vál­toztak ugyan, de a megfújható- ságáról szóló nézet erősen tar­totta magát. Mindaddig, amíg meg nem jelent a „színen” Káldy Gyula, a ma már kevéssé ismert zeneszerző. Káldy Gyula - álnevén Kolozsváry Gyula - a múlt század ismert karmes­tere, zeneszerzője és zenei írója volt. Ifjú éveiben Kolozsváron, majd Aradon, később Pécsett volt karnagy. 1881-88 között az Operaház főrendezője, 1895-től 1900-ig pedig igazga­tója. Elméleti munkásságát el­sősorban a régi - kuruckori - magyar zene területén fejtette ki. 1894-ben megjelentetett ki­adványa, a „Régi magyar harci dalok, verbunkosok” a maga te­rületén ma is alapvető műnek számít. Azonban Káldy nemcsak írni tudott a kuruc dalokról és ver­bunkosokról, de a kor jellegze­tes hangszerein elő is tudta adni azokat. Ezt bizonyította be 1893-ban Jászberényben is, ahol az eddig néma Lehel kürt­jén, nagyszámú közönség előtt könnyedén elfújt egy kuruc in­dulót. Pedig a törékeny Káldy sok mindennel, csak éppen rendkívüli testi erővel nem di­csekedhetett. Az akkor nagy port felvert esemény természetesen mit sem változtatott a kürt és az azt körülvevő monda köztisztelet­nek örvendő tekintélyén. S ez így is van jól.-törő­Szolnoki fotósok a slivnicai boszorkányhegyen Illékony szépség a nő és a divat Az áremelést elkerülendő, 64 oldalról 48-ra karcsúsodott a tavaly újraindított, 146 forin­tért kapható Fotó című havi­lap. Noha Nyugat-Európában - átszámítva - 400-600 fo­rintba kerülnek a hasonló művészi igényességre törekvő lapok, a hazai keresetek nem bírnák el ezt az árszintet. A januári folyóirat tartalma - a technikai kivitelezésen túl - to­vábbra is színes, változatos ma­radt. A második pozsonyi fotó­hónapról, a reklámfényképe­zésről ismertetőt, a divatfotó­zásról - „múlékonyság és illé­kony szépség, ez ma a nő és a divat” - riportot olvashatunk. Miklós Abeles - 18 évesen hagyta el hazánkat - kulturális utazó nagykövet Izrael és Ma­gyarország között. Kiállításo­kat szervez a két országban. így látható a közeljövőben az orosz Koncz Zs.s Eperjes Károly és etióp zsidók bevándorlását megörökítő Aliza Urbah izraeli fotóriporter tárlata a MÚ- OSZ-székházban. A színházi fényképezést kul- túrális sportfotónak lehetne ne­vezni - vallja Koncz Zsuzsa, akinek kiállítása nyílt a Magyar Honvédség Stefánia úti műve­lődési központjában. A technika rovatban a Con­tax legendáról, a színes negatív filmek két csoportjáról - az amatőr és profi felvételi nyers­anyagokról -, a digitalizált képnyomtatási eljárásokkal életre hívott képek összehason­lításáról olvashatunk, míg a fo­tóélet hírei között a szolnoki Jászkun Fotóklub hét tagjának szlovéniai fotóstúráján, a sliv­nicai boszorkánylegendákról híres hegy környékén született alkotásaiból rendezett tárlatot ajánlja a Fotó a szép fotókat kedvelők figyelmébe. -scsj­A betelepedés és a redemptio évfordulóján Ünnepre készülnek a kun települések Kettős évfordulója lesz az idén a Nagykunság népének, s a jubileumokra már javá­ban készülnek a térség váro­sai és községei. Idén ünnepel­jük a kunok betelepülésének 750. évfordulóját. Erről Karcagon, a IV. nagykunsági kulturális napok keretében emlékeznek meg augusztus 17-20-a között. Augusztus 17-én a hat nagy­kun település által készíttetett kun emlékhelyet avatják fel, felvonul a Jászkun Huszár Bandérium, s a Györffy István Nagykun Múzeumban a „Ku­nok nyomában” címmel nyílik régészeti kiállítás, a Déryné Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban pedig Kunkavács László Kazahsztánban készített fotóiból nyílik kiállítás. Másnap tudományos ülés lesz a városházán, s megnyit­ják a kétnapos nemzetközi kó­rusfesztivált romániai, kis-ju- goszláviai, görögországi és magyar kórusok részvételével. Augusztus 20-án idén is meg­rendezik a hagyományos ara­tófelvonulást és -bált. A re­demptio 250. évfordulója tisz­teletére a hármas kerületek kö­zös programján belül a nagy­kunsági rendezvények köz­ponti eseményének helyszíne Karcagon lesz, október 6-7- 8-án. Az október 6-án kezdődő programban a Jász-Nagy- kun-Kiskun Lovasbandérium nyitó felvonulásával veszi kezdetét a megemlékezés, majd a Györffy István Nagy­kun Múzeumban megnyitják a néprajzi helytörténeti kiállí­tást, mely vándorol a települé­seken. Még aznapi program lesz a Jászságban, a Nagykun­ságban és a Kiskunságban élő képzőművészek alkotásaiból nyíló kiállítás a Déryné Műve­lődési és Ifjúsági Központban. Másnap 10 órától a városházán lesz tudományos ülés, az esti műsoros esten bemutatkoznak a jászsági, a nagykunsági és a kiskunsági művészeti csopor­tok. A találkozó kapcsolódó rendezvényei: február 18-án jászkun bál, március 11-én zászlóavatás Túrkevén. Vala­mennyi nagykun településen nyílik július és december kö­zött kiállítás az alábbi témakö­rökben; lehet pályázni képző- művészeti, népművészeti tár­gyú alkotásokkal. A program­hoz egységes propagandacso­mag, jelkép, szignál kapcsoló­dik majd. Ez idő alatt más témakörök­ben is hirdetnek pályázatokat: irodalom, képzőművészet, népművészet, honismeret, helytörténet. A rendezők a pá­lyázatokat helyi, megyei, or­szágos támogatókkal közösen hirdetik meg. Pályázni nem­csak a megyéből, hanem az or­szág minden részéből lehet, sőt külföldiek is részt vehetnek benne. A közös leporellómegjelen­tetésen túl a hármas kerület címerével ellátott bronz emlékérem kiadását, valamint a Zádor és Ágota című helytör­téneti vonatkozású irodalmi alkotás fakszimile kiadását is tervezik.- de ­Tiszafüredi főiskolások Diploma: nagyobb esély >a boldoguláshoz A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáziumban valódi „tanin­tézményi csúcs” volt az elmúlt hét végén. Amíg az első emele­ten az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola kihelye­zett informatikai szakán tanuló hallgatók vizsgáztak, addig a földszinti könyvtár előtt, ha le­het, még nagyobb volt az izga­lom: felvételizők lapozgatták a jegyzeteiket még az utolsó pil­lanatban is. Sikeres írásbeli vizsgájuk után szóban is bizo­nyítaniuk kellett, hogy alkal­masak arra, hogy négyéves képzés után pedagógiai szakon diplomát szerezzenek. Közülük - mint később kiderült - négy sikeres felvételizőt szólaltatott meg munkatársunk. A kérdés­kör azonos volt: miért jó az, hogy Tiszafüreden is lehetőség nyílik a diploma megszerzé­sére, valamint az, hogy ameny- nyiben sikeres lesz életük kö­vetkező négy esztendeje, ho­gyan hasznosítják megszerzett tudásukat. Kovácsné Nagyfejeö Gyön­gyi, Tiszaörs - a Tiszafüredi Egyesített Egészségügyi In­tézmény számítógép-kezelője:- Én azért jelentkeztem, mert számomra nagyon szimpatikus volt mindig ez a pálya. Talán azért is, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Kicsiny, érzé­keny lelkűk annyi titkot rejte­get, hogy számomra izgalmas kihívás, hogy jobban érteni tud­jam őket. Ha alkalmas leszek pedagógusnak négy év után, el- dönthetem, hogy tanítani fo­gok, vagy a családi életemben hasznosítom az itt megszerzett ismereteket. Az mindenképpen jó, hogy itt, Füreden indul a képzés, mert munkám mellett így könnyebben tudok tanulni is. Lévai Sándor, Tiszabura - a tiszaburai művelődési ház veze­tője és a helyi iskola képesítés nélküli tanára:- Nekem is jól jött ez a lehe­tőség. Képesítés nélkül egy hát­rányos helyzetű iskolában taní­tok, felső tagozaton, ahol a ta­nulók több mint hetven száza­léka cigány származású. Az ő képzésük, nevelésük még job­ban igényli a megalapozott pe­dagógiai ismereteket. Őszintén elmondhatom, hogy munkám során már éreztem ennek hiá­nyát. Távlati terveimben szere­pel, hogy a megszerzett dip­loma után tovább szeretnék szakosodni, ezzel együtt a pe­dagóguspályán megtalálni a számításaimat. Kerepesi János, Kunmada­ras:- Én nem dolgoztam ez idáig pedagógusként, de nagyon ér­dekel a pszichológia, ezen belül is a gyermeklélektan. Egyér­telműen ezért is jelentkeztem ide, amellett, hogy Tiszafüred közelsége is kedvező szá­momra. Most úgy gondolom, hogy négy év után lesz majd ak­tuális eldöntenem, hogy peda­gógusként folytatom, vagy eset­legesen még mélyebb alapokon ismerkedem meg a gyermeklé­lektannal. Mohácsi Andrásné, Tiszafü­red - közhasznú munkásként a kunmadarasi általános iskola pedagógiai asszisztense:- Egerben végeztem el azt az átképzést, amely lehetővé tette, hogy pedagógiai asszisztens­ként dolgozhassak. Sajnos Ti­szafüreden nem sikerült elhe­lyezkednem, így marad a bejá­rás Kunmadarasra. Természe­tesen távlati terveim között sze­repel az is, hogy itt, Tiszafüre­den találjak állást. Szakképesí­tésem után erre is nagyobb lesz talán az esélyem. Ez a képzés, a 20 ezer forintos tandíj mellett, nagy felelősséget jelent szá­momra a család mellett. így természetesen hangzik, hogy mindent megteszek azért, hogy sikerüljön, mert pedagógusként tervezem a jövőmet, így ha le­het, négy év után én is szeret­nék szakosodni. * Tiszafüred vonzáskörzetében - a megyei és országos adatok­hoz viszonyítva is - nagyon sok a munkanélküli, s azoknak a száma, akik érettségi bizonyít­vánnyal keresik boldogulási le­hetőségeiket. Az egri tanár­képző főiskola és a helyi Kos­suth Lajos Gimnázium vezetése ezért is látta megalapozottnak, hogy kihelyezett, pedagógiai szakos képzést indítson a vá­rosban. Az egyik cél az, hogy a kör­nyékbeli iskolákban alkalma­zott képesítés nélküli nevelők - és pedagógiai asszisztensek - szakmailag megalapozott isme­retekkel neveljék a gyerekeket a négy év sikeres teljesítése után. Ä másik pedig az, hogy diplomával könnyebben találja meg az is a boldogulás lehető­ségét, aki nem akarja magát el­kötelezni a pedagóguspálya mellett, hiszen ma a legtöbb ál­láshirdetés így kezdődik „Kere­sünk fiatal, agilis, rátermett, diplomás munkaerőt...” P. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents