Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-07 / 32. szám
1995. február 7., kedd Riport 5. oldal Amíg a város alszik J árőrszolgálatban a rendőrökkel Szolnok, ez az ezerszemü város immár pihenni készült, amikor beültem a járörkocsiba, hogy figyelemmel kísérjem a rendőrség egy éjszakáját. Szerencsére szenzáció nem történt, amolyan csendes éjszaka volt. Tanulságokkal azonban mindenesetre szolgált. Pertuban Alighogy szolgálatba álltunk, a rádió megszólalt, irány a Tisza Antal utcai Pertu kocsma, ahol egy részeg vendéget nem tudtak megfékezni. A fiatalember szinte az eszméletvesztésig leitta magát, néhány ötezres kandikált ki a zsebébó'l.- Ok azok, akik majd a mar- kecolók potenciáis áldozataivá válnak - mondja Joó Kovács Balázs törzsszászlós, kocsiparancsnok. Az ittas vendég rárontott az ott névnapot ünneplőkre, szinte kideríthetetlen, hogy mi bosz- szantotta fel annyira, hogy seprűt, lapátot kapjon fel - az azonban bizonyos, hogy nem a havat akarta eltakarítani. Az asztmás fiatalamber annyira rossz állapotban volt, hogy érFizetés után tesítenünk kellett a mentőket, majd nagy nehezen szinte bekönyörögtük a beteg fiút a rohamkocsiba. Lépésben jártuk a körzetet, ellenőriztük a boltokat, garázsokat, közben volt idő beszélgetni is társaimmal, akik huszonnégy órára nagylelkűen befogadtak. A rendőrség világa és általában a fegyveres testületeké egy kicsit titokzatos az átlagember számára, akinek természetes törekvése a titkokat megismerni. Ezért is vonzott a lehetőség, hogy egy 24 órás szolgálat idejére én is „rendőr” lehessek. A valóság nem any- nyira kalandos és izgalmas, mint ahogy azt a videók és az akciófilmek után elképzeljük. A siker a sok apró részletben bújik meg, az adatgyűjtés pedig nem nevezhető érdekesnek. Sőt, ki merem jelenteni, igazán unalmas dolog azt a rengeteg papírmunkát elvégezni, ami ezzel jár. Ezekről és persze a járőrözés vidámabb oldalairól Nagy Elemér főtörzsőrmester és Bozsó József törzsőrmester mesélt.- Volt úgy - mondta Nagy Elemér -, hogy ellenőrzést tartottunk a területen. Egy idős asszony a sötétben az autók között bóklászott. Szóltam neki, hogy a járdán, de rám se hederített. Közelebb mentünk, hiszen nem azért szóltam, hogy mace- ráljam, hanem azért, hogy el ne üssék - szóval mondtam neki még egyszer, hogy menjen fel a járdára. Meg se szólalt, rám se nézett. Amikor kiszálltam, akkor derült ki, hogy szegény asz- szony süketnéma. Már éppen sajnálni kezdtem, amikor ő egy félreérthetetlen nemzetközi jelzéssel hajlította a karját, a másikat keresztbe tette rajta - na // NEM MONDHATOM EL SENKINEK, ELMONDOM HAT MINDENKINEK!' s<* Szívet melengető, szép hagyomány a világ számos országában, hogy február 14-én -VALENTIN NAPJAN - üzenetet küldenek egymásnak a szerelmesek, a hűséges kedvesek. E jeles napon azok is szavakba önthetik érzelmeiket, akik ezt valamilyen ok miatt mindeddig halogatták. A magyar írók egyik legnagyobbikának, Karinthy Frigyesnek ide illő gondolatait alkalmi rovatunk címének kölcsönözve, ezen a napon az Új Néplapban jelentős engedménnyel közöljük az Ön gondolatait, a hirdetési szelvényen leírt feltételekkel. ' Itt a lehetőség, ragadja meg! Csokorba rendezett üzenetét személyesen, levélben, vagy telefonján juttathatja el a kiadónkba február 9-ig. Címünk: Új Néplap hirdetésfelvétel 5000 Szolnok, Pf.: 105. Kossuth tér 1. Telefon: 56/424-924, fax: 421-766 Ha a levelet választja, a borítékra kérjük ráírni: • „VALENTIN NAP" MÉG EGY MEGLEPETÉS! A legötletesebbnek talált üzenetek címzettjeit az Új Néplap képviselői személyesen is köszöntik JN-Szolnok megyében, ha a nevüket és címüket megadják. VALENTIN-NAPI hirdetési szelvény Megrendelem Valentin nap alkalmából a következő szöveg közlését az Új Néplapban, február 14-én. I ; 3 _ ____ • I Hozzájárulok, hogy az Új Néplap felkeresse, akinek az üzenetem szól. Név:, Cím: Az üzenet díját, 1 60 Ft-ot postai utalványon befizettem, a szelvényt vagy másolatát mellékelem. > Név:, Cím: Rátámadt a rendőrökre, csattant a bilincs szóval, még haragudni sem tudtam rá, csak mosolyogtam. Hiába is bosszantanám magamat azon, hogy minimális tiszteletet sem tanúsítanak a rendőr iránt, változtatni nem nagyon tudok rajta. Azzal iá tisztában vagyok, hogy ennek a gyökerei nem a mában keresendők, de a mai rendőr sokkal jobban tiszteli az állampolgárt, mint az őt. A jelenség mindenesetre igaz, hiszen a buszpályaudvaron igazoltatás közben egy fiatalember zavartalanul fogyasztotta tovább a hot dogot. (Pedig annyi tisztelettel csak lehetnénk egymás iránt, hogy beszélgetés közben nem eszünk.)- Minden eszközt kivettek a kezünkből. Nem azt hiányolom, hogy nem tartjuk rettegésben a bűnözőt, mi több, örülök annak, hogy sokkal konszolidáltabb lett a társadalom. De az mégiscsak furcsa, hogy a csibészek szuperautóval menekülnek, mi pedig benzinhiánnyal küszködő ócsakavasakkal üldözzük őket. Arról már nem is beszélve, hogy akkor lőnek belénk, amikor akarnak, hiszen nekünk minden egyes fegyver- használattal keményen el kell számolnunk. Ebben az egyben hasonlít a magyar rendőr az akciófilmek sztárjaihoz; bármikor, bármelyik utcasarkon életét veszítheti. Néha úgy érezzük, lassan az a kérdés: ki védi meg a rendőröket? Ki védi meg a rendőröket?- Az ügyészség biztosan nem. Az természetes, hogy vigyáznak a törvényességre, sőt kell is. Mi örülünk a demokratikus változásoknak, a mai rendőr sokkal inkább megfelel az európai normáknak, és ez így helyes. De az mégis elképesztő, hogy bárki kijelentheti, hogy ezt vagy azt tettünk vele, s bizony hónapokig tartó vizsgálatnak vagyunk kitéve. Az élet a legjobb rendező, hiszen ennek igazáról hamarosan életközeiben meg is győződhettem. Üldöző és üldözött Hajnalban fiatal pár állított be a kapitányságra, a felindultságtól alig tudtak beszélni. Csak anynyit értettünk, hogy a Téka Centrumban megtámadták őket. M. Róbert és Ny. Éva szó szerint zokogtak, furcsa volt látni a síró fiatalembert. Lassan megnyugodtak, és kibontakozott a történet. Szórakoztak, ittak - amit nem is kellett külön hangsúlyozni, hiszen mindkettőjükön látszott -, biliárdozás közben kiugrott a golyó, eltört egy pohár, megkergették és megverték őket. Testi sértés - azonnal indultunk a helyszínre, a fiatalokat vittük magunkkal, hogy mutassák meg az elkövetőket. Iszonyú füst volt a helyiségben. Amikor beléptünk, a leány vadul és igen csúnyán nekitámadt a pultosnak, egyáltalán nem fékezte a tudat, hogy a rendőrök ott voltak a háta mögött. Úgy nézett ki, a „gyanúsítottat kell megvédeni az áldozattól”. A pultosfiú másképp emlékezett a történtekre, szerinte a spicces fiatalok kötöz- ködtek, kikísérte őket, és a fiatalember hátulról megtámadta, ennek következtében együtt elestek úgy, hogy ő valósággal rázuhant támadójára. Valószínű akkor törhetett el az orra. A fiatalembert magukkal vitték a rendőrök, és az előállító helyiségben kellett várakoznia, amíg a sértettekkel megjártuk az ügyeletes kórházat. Kész a látlelet, a fiúnak eltörött az orra. Ez bizony súlyos testi sértés, hiszen nyolc napon túl gyógyuló. A leletre várva arról beszélgettem Évával, hogy kiből lesz áldozat. Nem értette, hogy miért pont ő, s komoly eszmecserét folytattunk arról, hogy ha egy fiatal nő hajnal háromkor részegen vitatkozik egy szórakozóhelyiségben az ott lévő fiatalemberekkel, abból valószínűleg nem fog jó dolog származni. Ráadásul olyan minősíthetetlenül csúnyán beszél, mint ő, hiszen velünk szemben sem nagyon válogatta meg a szavait.- Szolnokon nincs igazán kulturált szórakozóhely a fiatalok számára - mondta Éva. - Hol találni olyan helyet, ahol ez nem történhet meg velem, ahol a fiatalok kulturáltan találkozhatnának? Az sem megoldás, hogy huszonegy éves létemre ki se mozduljak otthonról - nem igaz? Nem tudtam megválaszolni a kérdéseit, s ezt meg is mondtam neki, csak régen „lerágott” közhelyeket tüdők, hogy az én időmben... Akkor inkább hagyjuk ezt a témát. Ennek az esetnek azért voltak tanulságai, legalábbis számomra. Az éjszakában előforduló nő, szerintem, óhatatlanul agresszivitást vált ki, főleg ha egy kicsit spicces, szabadabb szájú, s bizony ennek az összes következményeit viselnie kell. A lovagja pedig, ha meg akarja védeni, és teszem azt nem egy Schwarzenegger, akkor bizony be is törhetik az orrát. A legmegdöbbentőbb élményem is ennek az ügynek kapcsán adódott; miután a fiatalokat a kórházban megvizsgálták, a gyanúsítottat a főkapitányságra vitték kihallgatásra, és mindennel együtt több mint három órán keresztül őrizték és fuvarozták őket, egyszer csak megjelent az ifjú hölgy, és mosolyogva megkérdezte:- Nem maradt maguknál néhány ötezresem? A döbbenettől szólni sem tudtunk. A következő helyszín az Ady Endre utca volt, ahol az egyik lakó szerint csendháborítást követtek el a felette lakók. Öt fiatal pótszilveszterezett, nem is volt olyan nagy a lárma, mi udvariasan megkértük őket, halkítsák le a zenét. A diákok elnézést kértek, de nekik nem szólt a lakó, hiszen természetesen lehalkították volna az ő kérésére is; nem értik, miért ehhez a rendőrség. Mi sem értettük, hiszen vehette volna a fáradságot a bejelentő, hogy legalább megpróbálja elintézni saját maga az ügyet.- A 07 ingyen van - mondta járőrtársam kicsit rezignáltan. - Sokszor hívnak bennünket teljesen feleslegesen. A következő hívás is ilyen volt. Szex és nyomozókutya- Rendőrség?- Igen.- Küldjenek egy nyomozókutyát.- Tessék elmondani, mi a probléma, majd eldöntjük, milyen segítség szükséges.- A feleségem közösült, és ki akarom szagoltatni, hogy kivel.- Mondja el még egyszer, ne haragudjon, nem értem.- Az asszony közösült.- Megerőszakolták?- Nem, magától, mert ő akarta, de nem tudom, melyikkel, azt kéne kiszagoltatni a kutyával.- Az állampolgárok nagyjából kétféleképpen ítélik meg a rendőrséget - mondta az ügyeletes tiszt. - Vagy úgy, hogy semmit nem csinálunk, vagy úgy, hogy bármilyen problémájuk van. majd mi megoldjuk. Mi tesszük a dolgunkat, munkánk során sok egyéni tragédia tárul fel előttünk, sokszor komikus szituációk mögé rejtve. Csabai Ágnes Ütközést követően a helyszínen Orrcsonttörés után
