Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-16 / 40. szám
6. oldal Szolnoki Extra 1995. február 16., csütörtök Információs központtá vált a VMK-ban a Kapocs Háló Alapítvány Oklevélátadás a Nonprofit Akadémián Együtt maradnak, hogy közösen hallassák hangjukat A Nagyalföld régióban első alkalommal rendeztek Nonprofit Akadémiát a civil szférában dolgozó szakemberek részére. A Kapocs Háló Alapítvány és a Szolnok Városi Művelődési Központ tavaly októberben kezdődő, 13 héten át zajló előadás- és tréningsorozata befejeződött. A miskolci, abonyi, kiskunfélegyházi, túrkevei, szolnoki hallgatók - összesen 22-en - Vass Juliannától, a Kapocs Háló Alapítvány kuratóriumának elnökétől vehették át okleveleiket. A folytatás sem marad el. A jövőben havonta egyszer, továbbképző kör jelleggel találkozik a nonprofit ismeretekkel felvértezett, közösséggé formálódott kis csapat. Múlt szombaton a Ságvári Művelődési Házban a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai, tanárai és sok-sok szülő részvételével jelmezes bált rendeztek. Miután a résztvevők és a vendégek között kisorsolták a tombola főnyereményét, a tisztelt publikum megszavazta, kié a legszebb jelmez. Nehéz volt dönteni a sok-sok ötletes figura között. Volt itt Bádogember, Frédi és Béni, Kékláng, Kukac, Dino, no meg a közönség körében legnagyobb sikert aratott Szőlőfürt. Hajót kilóra így lesz hajóskapitány az ember- Mely előadások iránt volt legnagyobb az érdeklődés? Vass Julianna: - Nehéz megítélni, mert minden előadást szomjasan hallgattak. Nem jutnak el hiánytalanul vidékre az információk. Most első kézből kaphatták ezeket a résztvevők, akik abban is megállapodtak, hogy havi egy alkalommal ezentúl is találkoznak.- Ez azt jelenti, hogy egyfajta nonprofit információs központtá alakult a Kapocs Háló Alapítvány?- Kétoldali igényként merült ez fel. Egyrészt a hallgatók felől, másrészt a VMK-nak is szándékában állt kulturális és nonprofit információs központ létrehozása. Ez a két elképzelés találkozott most össze az akadémia keretei között.- Az új kormány '94-ben a civil szféra felé történő fokozottabb nyitást hangoztatta. A 400 milliós elosztható keret ugyanakkor a tavalyi szinten maradt, pedig már akkor is 3 milliárdos támogatási igény érkezett be. Tetten érhetők-e az ellehetetlenülés jelei egyes alapítványoknál?- Abban mindannyian egyetértettünk: ha a szabályozásban nem lesz változás, akkor mindenképpen ellehetlenül a civil szféra. Ezért is döntöttünk úgy: együtt maradunk, és közösen hallatjuk a hangunkat. A csírázó civil szervezeteknek - bázis-, háttérintézmény hiányában - nincs lehetőségük humán szolgáltatások végzésére.- A 400 milliót parlamenti bizottság ítéli oda az igénylő szervezeteknek. A támogatások rendeltetésszerű felhasználásának ellenőrzésére viszont nincs A bibliográfia összeállítója a szolnoki megyei könyvtár kiváló felkészültségű főkönyvtárosa, sok-sok korábban megjelent bibliográfia szerzője, aki többéves gyűjtő-feldolgozó munkájára tette fel a koronát e kötet megszerkesztésével. Kiadója pedig az a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, amely 1957, majd főleg 1972 óta számos, addig alig ismert vagy magyar nyelven meg sem jelent Verseghy-mű megjelentetésével, immár húsz éve ötévenként rendszeresen megtartott tudományos ülésszakok megszervezésével, az ott elhangzottaknak önálló kiadványban történő közreadásával szolgálta, s a jelek szerint szolgálja tovább a Ver- seghy-életmű közkinccsé tételét, illetve a Verseghy-kutatás folyamatosságát. A bibliográfia elé „A szolnoki hárfás - ma” címmel Fried István, a JATE tanszékvezető egyetemi tanára - egyébként a kötet lektora - írt esszének is kitűnő előszót. Felvillantja benne Verseghy méltatlanul feledett erényeit éppúgy, mint az alkotás lázában kellően végig nem gondolt vagy éppen sorsának kegyetlensége révén torzóban maradt műveinek hagyományt és modernséget ötvöző sorát. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, mennyire szükséges lenne korszerűbb szemlélettel közelíteni a Verjogköre. A pályázat kiírói a támogatásból kizártak között nem szerepeltetik a politikai mozgalmakat. Sőt, vallják többen: a pártoknak nem áll érdekükben a társadalmi kontroll az alapítványok körül.- Komoly gond mindez. Szövevényes kapcsolati háló működik Pesten a politika és a civil szféra között. Azért korlá- tozóak ezek az intézkedések, mert politikai célokra, pénzmosásra használták fel az alapítvány adta lehetőségeket. Éppen azok a kis szervezetek isszák meg a levét ennek a szabályozási rendszernek, amelyek közcélokat próbálnak megvalósítani. A nagy pénzösszegekből működő közalapítványok ma is csinálják a botrányaikat. A pályázati lehetőségek rettentő módon beszűkültek.- Több civil tömörülés létezik. Ilyen a Társadalmi Kamara (TAKA), a tavaly alakult Civil Kerekasztal. Egyik csúcsszerv, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége (TESZ), amelynek Szolnokon is van megyei szen’e. Felfigyeltek-e ők erre a nonprofit rendezvénysorozatra? Bekapcsolódtak-e munkájukba?- Nagyon örülök a kérdésnek, mivel két, levélbeni megkeresésünkre sem reagáltak. Hiába kértük, hogy a régióban lévő hét társmegye TESZ-irodáinak, illetve a náluk működő civil szervezeteknek a címét adják meg. Nem segítették a szervezőmunkánkat, érdektelenséget mutattak az akadémiával szemben. Nem úgy a hallgatók. Han- godi Tamás, a United Way, Kiskunfélegyháza Alapítvány nyugdíjas, társadalmi segítője: seghy-életműhöz. E megközelítést, sőt egy Császár Elemérénél mindenképpen korszerűbb módszerekkel készülő Ver- seghy-monográfia majdani megírását szolgálja ez a teljesség igényével összeállított bibliográfia. Rékasy Ildikó tárgyszerű, a bibliográfia összeállításában alkalmazott eljárását ismertető és egyben indokló bevezetőjében rámutat arra, hogy a megjelenés időrendjét követve valóban teljességre törekedve vette számba Verseghy nyomtatásban megjelent műveit s a róla szóló irodalmat. Jószerével valamennyi feltalálható dokumentumot áttekintve végezte el a bibliográfiai leírást, szigorú kritikával vizsgálva azokat a forrásokat, amelyeknek szerzősége vitatható. A fentiekből következik, hogy a bibliográfia szerkezetileg három nagyobb egységre oszlik - nem beszélve a felhasznált bibliográfiai forrásmunkák felsorolásáról s az alkalmazott rövidítések feloldásáról. Az első és egyben legnagyobb egységet (801 tételt) a Verseghytől származó, illetve a róla szóló írások alkotják, kezdve 1773-tól egészen 1994 első félévéig, az adatfelvétel lezárásáig. A következő egységben a szülőváros Verseghy-kultuszá- nak dokumentumait találja az olvasó. A 142 tételes anyagrész- A szolnoki előadásokon hallottakból egy cikksorozatot indítok otthon, a helyi lapban. Olyasmire bukkantam ’93-ban, ami addigi munkámtól merőben eltérő volt, amiért szívesen fáradozom. Alapítványunk elnevezése közös utat jelent. Eszmeiségével az USA-ban több mint száz éve létrejött alapítványhoz csatlakozik. Felvállaljuk városunkban a szociális, kulturális, egészségügyi, oktatási és környezetvédelmi segítségnyújtást. Való igaz, hogy a magyar alapítványok önfelélő természetűek, mivel sosincs utánpótlás elég. Ezért egy közhasznú társaságot hoztunk létre: háztartási, élelmiszerboltot üzemeltetünk minimális árréssel. A bolti hasznot forgatjuk vissza az alapítványba. Dr. Lőrinczi Ilona, a Hetényi Kórház neurológusa:- Napi belépővel hallgattam végig három előadást. Tagja vagyok két pszichoterápiás társaságnak és a Magyar Ideg-Elme Orvosok Társaságának, ám ezek szakmai jellegű szervezetek. Érdeklődöm a mentálhigiéné iránt. Szerintem azért is fontosak a civil szerveződések, mert kivonult az állam az oktatásból, egészségügyből, szociális ellátásból. Ezekre viszont nagy szükség van, így működik az életünk. Azt gondoltam, ezek az előadások számomra - szakmámat alapul véve - kínai nyelvűek, de örömmel tapasztaltam, megtanulható ez a nyelv azon a szinten, hogy ha én orvosként akarok ilyesmiben részt venni, értsem az összefüggéseket. S. Cs. J. első adata 1880-ból, az utolsó 1993-ból való. A mindkét fejezetben való eligazodást tömör, de a lényeget feltáró annotációk segítik. Az utolsó 215 tétel a Verseghy által, illetve a neki írt levelek felsorolását tartalmazza pontos utalással a levelek tartalmával összefüggő anyagok tételszámára. A külső megjelenésében, tipográfiájában is tetszetős bibliográfiát egy, a benne fellelhető személyneveket, tárgyszavakat, műcímeket magába foglaló mutató zárja, teljes mértékben megkönnyítve a visszakeresést. Lehet, hogy e rövid áttekintésben nem tudtam kellőképpen érzékeltetni, mégis megkockáztatom azt a megállapítást, hogy Rékasy Ildikó Verseghy-bibli- ográfiája nem csupán alapkőletétel a már említett, s megírásra váró teljes pályarajzhoz, hanem ebben a műfajban példa értékű módszertani alkotás is. Példa arra, hogyan kell, hogyan érdemes egy életmű-bibliográfiát az olyannyira szükséges kutatói alázattal és alapossággal összeállítani. Állításom alátámasztására szabadjon idéznem Fried István előszavának néhány sorát: „A bibliográfia segíthet megerősíteni azt a vélekedést, hogy Verseghy Ferenc teljes életműve perújítást igényel.” „Ez a bibliográfia időben érkezett, remélhetőleg hathatósan serkenti a kutatást, s a maga nemében beszédes bizonyítéka a szolnokiak munkájának, azo- kénak, akik Verseghy Ferenc nyomában járnak.” (Rékasy Ildikó: Verseghy Fe- renc-bibliográfia. Kiadja a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, 1994. november.) Szurmay Ernő Az biztos, hogy ha filmet forgatnának Szekeres István életéről, nem unatkoznának a nézők. Mit láthatnánk azokon a képzeletbeli filmkockákon? Hát mindenekelőtt a negyvenhét év előtti, hajóktól forgalmas folyószakaszt s a mai Tiszaparti Gimnázium helyén állt házat, ahol megszületett. Megelevenednének a gyermekévek, majd a kajakozás kezdete, ami végül az I. osztályú versenyzői szintre emelkedett. S mivel a kajak-kenu szakosztály a vízügyi igazgatósághoz tartozott, a gépészeti műszaki főiskola után munkahelyet is ott keresett magának. Műszaki vonalon a hajósoknak lett a főnöke. Az 1960-as évek végén részben munkaköri kötelességből, részben a Tisza iránt érzett gyermekkori szerelemből elkezdte letenni a különböző szintű hajósvizsgákat. 1979-re elvégezte az egyéves, bentlakásos hajóhadnagyi tanfolyamot. Közben - a vízügyi igazgatóság segítségével - más cégeknél is hajózhatott. Régensburg- tól lefelé többször végighajózta a Dunát. Télidőben jégtörő hajókon is gyakorlatot szerzett. Magyarországon az első úszó-kotrót a Kötivizig kapta. Az is hozzá tartozott. A vízügyes munkák után homokbányákban s a budapesti vízkivételnél is dolgoztak - méghozzá egy csepp olaj- szennyezés nélkül. Ambiciózus magatartását látva, az Oviber hajózási szakértője megbízatással 1980-ban egy évre Nigériába küldték felettesei. A hollandok által végzett kotrási munkálatokat ellenőrizte ott. Felejthetetlen élmény volt számára. 1980 és 1990 között hajózási üzemvezetőként dolgozott a vízügyi igazgatóságon. Abban az évtizedben erjedtek azok a változások, amelyek mára bekövetkeztek. Ő sem tudott azonosulni azzal, hogy nem az elvégzett munka szerint kapta a fizetését. 1986-ban, amikor még megvalósíthatónak tűnt a szolnoki közlekedési skanzen terve, elgondolkozott azon, hogyan kellene megmenteni az egyik kiselejtezésre váró hajót. Éz annál is inkább foglalkoztatta, mert abból a típusból mindössze kettő készült a balatonfüredi hajógyárban. A vége az lett, hogy amikor a Melléktermék- és Hulladékfeldolgozó Vállalat megvette a kiselejtezett s meglehetősen ütött-kopott hajót, Szekeres István megvásárolta azt. Kilóra adták. Hogyan is adták volna másként, hiszen hiányzott a hajócsavar, az irányítóberendezés, s az ablakoknak is csak a helyük volt meg. Érthető, hogy ezután jött a neheze. Az eredeti tervek alapján hajócsavart csináltatott Ba- latonfüreden. Százötvenezer forintba került. Az irányváltót régi alkatrészek felújításával hozta rendbe. Summa summárum, közel egymillió forint ráfordításával varázsolta újjá a hajóját. Ezután vetődött fel az ötlet: milyen jól el tudná végezni azokat a munkálatokat, melyeket a vízügyi igazgatóság nem bír megcsinálni vagy amivel nem is szívesen bajlódik, mert nem vág a profiljába. Rájött, hogy vállalkozóként több és jobb lehetőséget biztosíthat magának. 1983-ban béreltek egy vízibuszt. Erre alapították a Hullám Hajózási Gmk-t. Ez a tevékenység a főfoglalkozással párhuzamosan futott. Szekeres István 1989-ben apportként bevitte hajóját a családi vállalkozásba. 1990-től ez a hajó személyszállítási és kisebb vontatási feladatokat lát el a Tiszán. Szekeres István a „bárkájával” részt vett a szolnoki Szent István híd építésében is. Kompot, mixerkocsikat tologatott a folyó egyik partjáról a másikra. Szép időszak volt ,az számára, jól is keresett. A szolnoki vásár alkalmával pedig a Tiszai igetbe fuvarozta az utasokat. A fakitermelés sem idegen tőle. Százméteres kötéllel húzta hajójával a folyó felé a kivágott fatörzseket, hogy azok dőlés közben kárt ne tegyenek a parti létesítményekben. Most a teleltetéssel foglalkozik. A szolnoki Vártemplommal szemben lévő folyóparton van a birodalma. Oda vittek olyan vállalati stégeket, hajókat, melyeket biztonságban szeretnének tudni. Minden időszakban nyílt vizes szakasz az, nem tesz kárt a jég a vízi járművekben. Köszönhető ez az üdülőkből kifolyó termálvíznek is. Mindemellett az egész Tisza hosszát egyedül képviseli a Közlekedéstudományi Egyesület hajózási elnökségében. S azt is érdemes megemlíteni: jégtörő hajó parancsnokaként az Árvíz- és Belvíz- védelmi Készenléti Szolgálatnál állományban van. Ha befagy a Duna, akkor a jégtörő hétfőnyi személyzetével útrakel Vukovár térségébe. S arról se feledkezzünk meg, hogy időközben letette a hajóskapitányi vizsgát, és melegkonyhás üzletvezetői képesítést is szerzett. Nyaranként ugyanis külföldieket is utaztat a Tiszán. Hajóján kényelmesen elfér egy öt-hat fős család. A konyha meg ott van helyben... S hogy minek örülne manapság a kapitány? Annak, ha partnereinek több munkája lenne, mert akkor ő is többet dolgozhatna. Vízi ember létére, inkább vadászik. Azt mondja: - Amíg vannak cimborák a Tiszán, addig nem pecázok. Szolgáltatásaimért adnak annyi halat, amennyi nekem kell... Megelégedett, életvidám ember, de azért búcsúzóul azt mondja: - Nem szívesen mennék máshová, de ha ismét felállítanák a révkapitányságot, ott szívesen dolgoznék. Simon Béla Méltó folytatás Megjelent a teljes Verseghy-bibliográfia Szokatlan dolog egy napilapban hírt adni egy bibliográfia megjelenéséről. Ez a mostani híradás azonban egy hozzánk, szolnokiakhoz többszörösen is közel álló alkotásról szól, s ezért indokolt kissé bővebben tájékoztatni róla a kedves olvasót. A bibliográfia ugyanis városunk szülöttének, a rendkívül sokoldalú, polihisztornak iá méltán nevezett Verseghy Ferencnek egész életművét s a róla szóló irodalom eddig ismert teljességét tárja fel tiszteletre méltó filológusi hitelességgel. Szekeres István a „parancsnoki hídon” FOTÓ: K. É.
