Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-16 / 40. szám

1995. február 16., csütörtök Szolnoki Extra 7. oldal Előző heti feladványunkra meglepő módon meglehetősen kevés helyes megfejtés érke­zett szerkesztőségünkbe. Vagy a feladvány volt túl nehéz, vagy csak ez alkalom­mal nem írtam oda, hogy sze­rintem is nehéz? Nem tudom, egy azonban biztos, s ez a há­rom szerencsés nyertes neve: Bozsó István (Szolnok), Fe­Találja ki! kete Jánosné (Szolnok) és Kis Lászlóné (Szolnok). A helyes megfejtés az egy­kori Kádár cukrászda épületé­nek egy részlete volt. Nyerteseinknek ezúton is gratulálunk, s kérjük, fáradja­nak be a szerkesztőségbe nye­reményeikért, a Kardos Tamás fotóművész által felajánlott 1995-ös asztali naptárért. E heti feladványunk bekül­dési határideje: február 14. Címünk változatlan: Szolnok. Új Néplap szerkesztősége, Kossuth tér 1. És ne felejtsék a borítékra ráírni, hogy: Találja ki! Jó fejtörést! Gomba módra szaporodnak az új házak Szolnok leendő „Rózsadombján” (így emlegetik a városban), a Széchenyi-lakótelep mellett lévő területen. Már többen beköltöztek új ottho­nukba. Felvételünk a kora tavaszi napsütésben készült. FOTÓ: mészáros Gyermekkórus kerestetik Horváth Sándor évek óta fog­lalkozik zeneszerzéssel és dal- szövegírással. Annak idején Őrbottyánban, az ottani általá­nos iskolában már szerzett ta­pasztalatot gyermekkórus veze­tésében, illetve saját szerzemé­nyű dalainak színpadra állítá­sában. Sőt, Szolnokon, a Szé- chenyi-lakótelepen, a sport­csarnokban is fellépett egy 12 esztendős kislánnyal a Miku­lás-ünnepségen, szintén saját dalaival. Horváth Sándor nagyon sze­retné, ha egymásra találhatná­nak körülbelül tizenöt gyer­mekkel, akikkel a közös fellé­péseken túl egy kazettát is sze­retne kiadni. Méghozzá egy olyan kazettát, amelyben gye­rekekről, gyerekeknek szóló da­lokat adnánák elő gyermekek. Ehhez azonban meg kellene találnia azokat a 8-13 éves, jó hangú és lelkes ifjú zenerajon­gókat (és természetesen támo­gatókat), akik szívesen részt vennének az előadásokon. így hát, akit érdekel a dolog, menjen el február 18-án dél­előtt 10 órakor a Városi Műve­lődési Központ hármas számú klubhelyiségébe, s keresse Horváth Sándort. Léna elment, Larissza maradt A fészek melege - Családportrék Megtaláljuk az utat egymáshoz sére, vérnyomásra. A vese elég­telen működése nagyon sok pa­naszt okoz. Nemrégen például olyan fiatal lány jött hozzám, aki emiatt térdműtét előtt állt. Szerencsére a kezelések után rendeződött az egészsége, kará­csonykor már táncolt is. És nem kellett megoperálni. Fényképen keresztül kezeltem olyan bete­get, akinek - úgymond - el­ment az életkedve. Csak ült ott­hon már egy fél éve és nem csi­nált semmit. Nemrég jött az édesapja nagy örömmel, hogy a fia kitakarította a garázst.- Van-e olyan betegség, amin nem tudnak segíteni?- Mindenkin lehet segíteni - kivéve akiknek öngyilkossági kísérletei voltak -, a legsúlyo­sabb betegen is. Ha valaki az utolsó stádiumban van, akkor is el lehet érni, hogy kevesebb fájdalma legyen.- Miért van az, hogy a leg­több természetgyógyász a volt Szovjetunió területéről jön?- A természetgyógyászatot nem az ukránok találták ki, csak nálunk nagy az érdeklődés és az igény rá. Például a rende­lőintézetekben, a kórházakban is dolgozik főállású természet- gyógyász. Az orvosok már tud­ják, hogy mikor kell oda kül­deni a beteget. Ha nem élet­mentő műtétről van szó, akkor bizony kipróbálják, hátha elke­rülhető a szike vagy a nagyobb dózisú gyógyszerezés. Én Ma­gyarországon azt hiányolom, hogy kevés a valóban jó, ért­hető természetgyógyászati könyv, amely befolyásolhatná az ember tudatát, hogy végre mindenki a saját szemével nézze a világot. is lettünk, tehát mi is vezetünk ilyeneket. Azt korábban nem tudtuk, milyen fontos, hogy az embernek látnia kell, mire szá­míthat még - mondja a férj -, ha a körülményeken már úgy­sem változtathat.- Nagy a család. A 4 és fél éves kicsitől az érettségizett nagyfiúig változatos az összeté­tele is. Ez több konfliktuslehe­tőséget hordoz magában . . .- Nagyfokú toleranciát igé­nyel - mondja a férj - a kisfiú­tól, a nagymamától vagy a ba­rátnőjével itt lévő tinédzsertől. Másrészt mindenki megtanulja, mit engedhet meg magának.- A kicsi nagyon jó, hogy van - folytatja Katalin. - A fiúk már nem emlékeznek, de ha úgy vesszük, nekik is volt befo­lyásuk abban, hogy legyen kis­testvér. Ez azért néha lemon­dással jár, nem mehetnek a ba­rátaikhoz vagy moziba, mert Zozival mindig lenni kell vala­kinek. így aztán szükségképpen nem mehet úgy szét a család, mert a kicsi összefogja. Zoziról egyébként megtud­tam, hatalmas a szókincse, együtt énekli a Kopaszkutyát és az Oroszlánkirályt, szereti a számítógépet, és imád óvodába járni a Dobó utcába. Attila 18 és fél éves, a Tisza- partiban végzett, most Újszá­szon tanul számítástechnikát. Szegedre készül főiskolára, testnevelés szakra. Érdekes sportot űz: ennek neve floor- ball, ez a jégkorong és a gyep­labda keresztezése révén jött létre, s a csapat már a kupagyő­zelemig vitte. Árpi a Széchenyi Gimnázi­umban másodikos, és úgy néz ki, hogy kibékült a tanulással. Válogatottként atletizál, maga­sat ugrik. Szívesen fest, rajzol, képzőművész pályára szeretne kerülni. A szülők igen hasznosnak tartják, hogy sokszínű kapcso­latrendszer jöhet létre a család­tagok között. Fontos náluk, hogy a gyerekek minél több szeretetet, törődést, ismeretet kapjanak. És érezzék, hogy számíthatnak a szülőkre. Persze, nem mindig vannak szinkronban. Például a gyerek- nevelés terén vannak nézetkü­lönbségeik. De a konfliktusok megoldásában tudatosan arra törekednek, hogy ez mindenki számára a lehető legkisebb sé­rüléssel és a legnagyobb ha­szonnal járjon.- éra ­Fotó: I. L. „A lányom is foglalkozik természetgyógyászattal, talán ezért is áll hozzám közel - orvos létemre. Tíz éve kínlódtam már orrpo­lippal, ami mellett tüdőasztma is kialakult. Az utolsó időszak­ban ott tartottam, hogy félévenként műtétre kellett mennem. Nagy Lajos és felesége, Nagyné Lenthár Katalin 13 éve élnek együtt. Mindkettejüknek volt egy-egy előző házassága s két-két gyermeke. Katalin fiai 4, illetve 6 évesek voltak akkor. Azóta született közös gyermek is, ő már négy és fél éves. S a férj nagyfia és nagylánya is élt velük néhány évet. Katalin és Lajos hosszú ideig népművelőként dolgoztak a MMIK-ban, és nagyon szeret­ték ezt a munkát. Ezért nem volt könnyű másba kezdeni, amikor egyszer csak nem volt szükség rájuk. Azóta megkeres­ték a nekik való munkát: Kata­lin mentálhigiénével foglalko­zik, és a Napforduló Szolgálat vezetője. Férje a Kaleidoszkóp Kiadót vezeti, ítt többirányú te­vékenységet is folytat. Ami régi szakmájukból elkíséri őket a je­helyzetet, hogy bekerült egy másik férfi a családba, és ő lett szigorúbb. Attila 6 éves volt, és nehezebben viselte a különbsé­get, Árpi 4 évesen rugalmasabb volt.- De nem is erőltettük őket - mondja a férj. - Fölmerült: ho­gyan szólítsanak. Ha nem jött a szájukra, hogy apa, apuska, nem is vártuk el tőlük. Kedve­sen Lajos bácsi maradtam azóta is. Volt egy átmeneti időszak, ami után konszolidálódtak a vi­szonyok. Mindenkinek van édesapja, édesanyja, és ezek között mi már kiválóan megta­láljuk az utakat oda-vissza.- Katalin nevetve mondja: - A kicsinek, Zozinak volt ez bo­nyolultabb, jött kérdezgetni, kinek ki az apukája, az anyu­kája, keverte a dolgokat. Nehéz volt eligazodnia ebben a zűrza­lenben is, az az emberekkel való foglalkozás. S hogy ehhez értenek leginkább, az nemcsak munkájukban ad előnyt szá­mukra. Ismereteiket kamatoz­tatják családjukban is.- Az, hogy mindketten elvág­tak, mennyiben jelentett nehéz­séget családjuk kialakításá­ban?- Amikor már kialakulnak valakiben bizonyos értékek és ezeknek a rendszere, akkor azt egy következő házasságban ne­hezebb összehozni, mintha azt közösen alakították volna ki - mondja a férj.- Kettőnknek is nehéz volt - folytatja a feleség - és persze a gyerekeknek is. Akkor édes­anyám is velünk élt, így három generációnak kellett hipp-hopp összecsiszolódni, és ez eléggé bonyolult volt. Előző házassá­gomban én voltam a szigorúbb a gyerekekkel, az apjuk az en­gedékenyebb. Nem volt egy­szerű megszokni nekik azt az új varban.- Ezek szerint „képben ma­radtak” a külön élő édesszülők is?- Normális, a gyerekek szá­lán összefűződő kapcsolatot tartunk fenn - válaszol Katalin —, nem „öljük” egymást. A leg­fontosabb. hogy minden szülő beleférjen a gyerek szeretetébe.- Azt tartjuk természetesnek - folytatja a férj -, hogy a gye­rekeknek az édesanyákhoz, édesapákhoz fűződő viszonya általunk csak pozitívan legyen befolyásolva. Áz, hogy mi köl­csönösen nem tudtunk együtt élni a házastársunkkal, az egy dolog. Ebből, ha lehet, a gyerek maradjon ki. Élvezze azokat az előnyöket, melyeket lehetséges, és a hátrányokat csökkentsük a legminimálisabbra.- Hogyan tudják ezt megva­lósítani?- Nekünk ebben segített, hogy „válási szemináriumon” vettünk részt, ezentúl trénerek Több operáció után tavaly már­ciusban ismét^műtöttek. Akko­riban már aludni sem tudtam, mert arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. A márciusi mű­tét után júniusban megint ott tartottam, hogy éreztem: nem kapok levegőt. Pe­dig a következő mű­tét várható ideje csak szeptemberben volt! Akkor keres­tem meg Jelena Or- lovát, és részt vet­tem egy kezelésso­rozaton. Később megtudtam, hogy Léna Amerikába ment, és az asszisz­tense, Larissza foly­tatta a kezeléseket. Most ott tartok, hogy a szeptemberi műtétre nem volt szükség, tavaly jú­nius óta megvagyok operációk nélkül. Most is van orrpoli­pom, de nem fulla­dok ... Orvosként az a véleményem a természet- gyógyászatról, hogy meg kell adni a betegeknek a lehetősé­get, hogy több módszert kipró­bálhassanak.” A beteg jelen esetben egy szegedi orvosnő, akit sikerrel kezelt a Szolnokon is gyógyító Jelena Orlova és asszisztense, Balogh Larissza. Léna azóta Amerikában foly­tatja tevékenységét. Larissza itt maradt, és február 6-tól Szol­nokon, a MÁV csomóponti művelődési központban várja azokat, akik ebben a módszer­ben látják a gyógyuláshoz ve­zető utat.- A módszert Lénától vettem át. Ugyanúgy csoportosan vagy egyénileg kezelem a betegeket bioenergiával, mentális korrek­cióval. Mi azt a tényt használjuk fel, hogy nemcsak az ember agyának van saját tudata, hanem minden sejtnek, amely a szervek munkájáért felelős. Abból indu­lunk ki, hogy az egész szerve­zetnek egészségesnek kell len­nie. Külön foglalkozunk a pa­naszt okozó szervvel - magya­rázza Balogh Larissza.- Milyen panaszokkal kere­sik meg az emberek?- Sokan jönnek asztmával, allergiával, panaszkodnak a ve­Egy kis(városi) vandalizmus T falahol végre meg kellene húzni a határt: eddig és ne tovább! Le­ír gyen elég a pusztításból, a rombolásból, Szolnok szinte sziszte­matikus szétveréséből. Meddig kell még elviselnie a polgárnak a vandalizmus csörtetését? Miért kell tehetetlenül, ökölbe szoruló ke­zekkel eltűrni, hogy negatív értékrendjükben tobzódó alakok tönkre­tegyék a parkokban újonnan felállított kőkelyheket, hogy szinte már szabályszerűen ismétlődően összetörjék a Tisza-parti sétány kővá­záit, szétrúgják az aluljárók üvegtábláit, letörjenek a Kossuth-szo- borról kardot-kalapot, szétrúgják az Arkád-sor oszlopait, összetör­jék a Jubileum téri szökőkút kerámiáit, feslékspray-vel fújják tele a falakat, játszótereket csataterekké változtassanak - a felsorolást akár naphosszat lehetne folytatni. Máig nem készült el Nagy Lajos új emléktáblája - a régi még az ominózus táblaleveréseknek esett áldozatul. (Csak zárójelben jegyzem meg: bizonyos emléktáblák le­vételének halogatása már akkor sem vezetett jó eredményre.) Nagy Lajos egyetlen bűne az volt, hogy mellette feszített a tanácsköztársa­sági tábla - így kapott az ütésekből a jeles író is. És így kapunk közvetve az ütésekből mi, a város polgárai is szinte minden héten azoktól a sivár lelkületű és megbicsaklott erkölcsű egyénektől, akik számára csak a céltalan rombolás, a pusztítás szel­leme szent. Tevékenységükre különösen kedvező a sportesemények utáni túlfűtött hangulat, illetve a „szombat esti láz”, amikor is a szórakozol? )helyekről kiáramlóját feltöltött (na nem tudással, csak alkohollal) egyedek indulnak „éjjeli őrjáratra”. Én nem teszem most fel a kérdést, hogy hol egy rendörjárőr ilyenkor - van elég ba­juk amúgy is -, vagy miért nincs egy ekkora városban polgárőrség - ezt tegyék meg az illetékesek. Azok az illetékesek, akik sokszor lé­nyegtelen dolgokon mint gumicsonton rágódnak el, s alkalmanként szinte egyfajta (már elnézést) „döntési impotenciában” szenvednek. Néha kezdem azt hinni, hogy ez az „európai település” - amit annyira hirdetnek ott kinn, a város szélén - tíz éve (de írhattam volna húszat is) alapjaiban nem változott semmit. Látom, mert itt születtem, és azóta is itt élek. És aggódom érte, mert sokakkal ellen­tétben én szeretem és magaménak érzem. S ezért háborít fel mindig a mi kis(városi) vandalizmusunk. Mert ezek a „verőlegények” köz­vetve az emlékeimet, a közös emlékeinket zúzzák darabokra. A Jemrég még csak csodálkoztam azon, hogy leszerelő katonák 1V szétvernek egy egész vasúti szerelvényt. Most már végképp nincs mit és nincs min csodálkozni. A napokban történtek egyre csak megerősítenek: lesznek még méltó követőik Szolnok városából is a megkezdett „munkában" ... B. Gy. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents