Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

4. oldal 1995. február 11., szombat Körkép Egy különös szilveszter utórezgései Mi történt a Rózsakertben? 9-ben mezővárosként említették. 1680-ra elnéptelenedett, még 1828-ban is ülan helyként van nyilvántartva. 1950-ig Besenyszöghöz tartozik közigazga- rasilag, attól kezdve önálló. A Szülőföldem, a Jászkunság című kötet adatai sze­rint Szászberek lakossága 1990-től napjainkig 940-ről 967-re, vagyis 27 sze­méllyel gyarapodott. Kapósak a gázcsonkkal ellátott házhelyek. A faluban oly­annyira jó a közbiztonság, hogy helyben lakó rendőrre nincs is szükség, az új- szásziak jönnek át időnként járőrőzni. Van iskola, óvoda, orvos, most már gyógyszertár és munkalehetőség. A gáz után jön a telefon, a szennyvíztisztító. Mivel a falunak nincs adóssága, esély van egy korszerű, sokprofilú, közösségi célú faluház megépítésére. A képviselők kétszer is meggondolják, mikor, mire költsék a falu pénzét. A takarékoskodás egyik jele, hogy a polgármester - aki a szolnoki rádióadó karbantartó műszerészeként ötödik éve, amióta a falu első embere, fizetés nélküli szabadságon van - közös irodában „lakik” a jegyzővel. „Valójában kritikus alkat vagyok” A munkahelyek mellé építési kedv is társul Szászberekén Pető Miklós, Szászberek polgármestere: Azt mondtam, ezen a madzagon nincsen méz, de az egyik polgármester szerint madzag sincs ...” Cs. Istvánné panaszos levéllel kereste fel szerkesztőségünket. Súlyos vádakkal támadta azo­kat a rendőröket, akik vele és családtagjaival szemben intéz­kedtek szilveszter napján. Abádszalóki lakásán keres­tem fel az asszonyt, aki el­mondta, hogy írástudatlan lé­vén egyik ismerősével íratta meg a levelet. Miután ismétel­ten meghallgatta, közölte, hogy minden soráért vállalja a fel­elősséget. A szobában tartóz­kodó fia és a lánya, akik része­sei voltak az ominózus esetnek, még nyomatékot is adtak éde­sanyjuk szavának: „írja csak le, hogy megtudják, Szalókon a rendőrök üldözik a cigányokat. Ha kell, ha nem, beléjük köt­nek. így történt ez szilveszter estéjén is.” Nos, Cs.-né levele szerint így játszódott le az ügy: Ez áll a levélben „1995. január 1-jén hajnali három óra körül bementünk a Rózsa vendéglőbe. Velem volt két lányom, Panni és Erzsi, két fiam, Palcsi és Ignác, három ve- m: M. Lajos, B. János és F. Tibor. Nem volt kiírva, hogy zártkörű rendezvény. Nyitva volt a külső és belső ajtó, s ki is szolgáltak bennünket a pultnál. A pultnál álltunk, majd a fiata­lok táncoltak is. A tánc után a felszolgáló fiú leszólított, hogy hagyjuk el a helyiséget. Én odamentem, és kérdeztem, hogy miért hagyjuk el a helyi­séget? Ha kell, adjon jegyet, és kifizetjük. Erre fel ez a felszol­gáló fiú nekiment a Paksinak. Mi is odamentünk, mert nem akartuk engedni, hogy Paksit annyira megverje. Paksit, ami­kor az ajtón kivágta, akkor jöt­tek a rendőrök: K. József, akin néni volt egyenruha, de ismer­jük, és Cs. László. A vendéglő elé a betonra lökött Cs. László, és K. József összerugdosott. Utána felállított, és úgy vert be szemem alá ököllel. Cs. László azt mondta: „Sírjatok még egy kicsit!” Én erre kiabáltam gyermekeimnek, hogy menje­nek orvosért. Ezután a rendőrök F. Tibort és engem felvittek a rendőrőrsre, ahol kihallgatott bennünket a parancsnok úr, I. Ferenc. (I. Ferenc a hivatalosan távollévő parancsnok helyette­seként látta el a parancsnoki te­endőket - szerk.) A kihallgatás után I. Ferenc parancsnok úr azt mondta: „Ennek az asszonynak hívjatok orvost, mert nagyon rosszul van!” Utána elvittek Kunhegyesre az ügyeletre, dr. B. Imre orvoshoz. Megvizsgált és adott egy tetanuszinjekciót, meg egy kórházi beutalót Kar­cagra. Ott megröntgeneztek, és kiváltottam a vádlevelet, amit már január 2-án feladtam a me­gyei rendőrkapitányságra. 1000 forintos illetékbélyeget kellett rátennem. Ma, január 10-e van, de még mindig kék monokli van a szemem alatt. Tegnap Karcagon, a szemészeten vol­tam, és ott is megállapították, hogy még hosszú idő után is látható lesz a felszívódásban lévő ütés helye. Lehet, hogy il­letlen leírni, de a fenekem még most is olyan kék, mint a „tinta”. Ezért szeretném ismé­telten kérni, segítsenek sérel­mem orvoslásában, hogy az egész község előtt közismert legyen ártatlanságom.” Mindezek után arról kérdez­tem Cs.-éket, hogy esetlegesen nem voltak-e alkoholtól túlfű­tött hangulatban. Nem tagad­ták, hogy a Vasmacskában ittak előtte alkoholt, de azt is hozzá­tették, hogy ez szilveszterkor nem olyan elítélendő. Elmond­ták azt is, hogy nem volt annyi pénzük, hogy nagyon ittasak legyenek. Továbbra is kitartot­tak álláspontjuk mellett, hogy nem akartak mást, csak szil­veszterezni, mint mások. Nem volt mit tennem, elmentem az ominózus vendéglőbe, hogy megkérdezzem a felszolgáló­fiút, akit Cs.-ék csak Dezsőként ismertek. Amikor L. Dezső ke­zet rázott velem, bevallom, meglepődtem. Nehezen képzel­tem el róla, hogy az amúgy jó­kötésű Palcsit ki tudta volna dobni az utcára. Az meg, hogy megverje, még elképzelhetetle­nebb volt számomra. Az ilyen testalkatú emberekre szokták mondani, hogy nagyobb szél esetén kavicsot kell tenni a zse­bébe, hogy el ne repüljön. De­zső is ezzel kezdte az emléke­zést. Ami igaz, az igaz, már nem az asszony levelében meg­fogalmazottakat hallottam. Ezt mondja a pincér- Én világ életemben békés ember voltam. Ilyen testalkat­tal, az én 63 kilómmal nem na­gyon érdemes kötözködni. Ak­kor este sem tettem. Az igaz, hogy valóban szolgálatban vol­tam, de itallal a kollégám szol­gálta ki őket, mert tény, hogy bejöttek. Hogy szerintük az ajtó nyitva volt, azon nem lepődök meg, hiszen csak ez az egy kijá­rat van itt, de a rács le volt eresztve majdnem egészen, és plakát is jelezte, hogy a rendez­vény belépőköteles. Előre he­lyet kellett rendelni. Ennek el­lenére sokan bejöttek menet közben is, különösen éjfél után. Kifizették a kétszáz forintot, és igyekeztünk nekik helyet bizto­sítani. Cs.-ék már igen rózsás hangulatban értek ide. Ennek ellenére felajánlottuk nekik, hogy amennyiben kulturált módon viselkednek, és befize­tik a belépőt, keresünk nekik is egy üres asztalt. Ám ők eléggé feltűnő módon viselkedtek. A vendégeket annyira megbot­ránkoztatták, hogy még a tánco- lók is visszavonultak az aszta­lukhoz. Ekkor még egyszer próbáltam a velük együtt lévő M. Lajossal beszélni, hogy bírja őket jobb belátásra. Azért beszéltem vele, mert Lajos na­gyon normális módon viselke­dett. El is húzódott a nagyhan­gúnktól. Sajnos, ez sem segített. Tovább folytatták a botrányos viselkedést. Ekkor szólítottam fel őket, hogy hagyják el a he­lyiséget. Erre felbőszültek. Cs.-né egy rántással széttépte a rajtam lévő pincérköpenyt. (Igen szép teljesítmény lehetett, az alig 40 kilós, madárcsontú asszonytól - szerk.) Az, hogy én a Palcsit kidobtam volna, és hogy megvertem, nem más, mint rágalom. Inkább engem kellett ápolni a söntésben, mert egyikőjük úgy megütött, hogy felszakadt a szemhéjam, ami miatt tiszta vér volt az arcom. Természetes, hogy kihívtuk a rendőröket. Véleményem sze­rint nagyon is szükség volt a je­lenlétükre. Ám Cs.-ék velük szemben is támadólag léptek fel. Azt ordították, hogy szil­veszterkor nekik még az Úris­ten sem parancsol, nemhogy a rendőrök. Hát én körülbelül ennyit tudok. Azt már csak ké­sőbb hajlottam, hogy a rend­őrök használták a gumibotju­kat. Jelen ugyanis nem lehet­tem, mert engem akkor már a söntésben ápoltak. De ide fi­gyeljen! Nagyon sok cigány család jár ide, s nincs velük semmi baj. Akkor este is volt itt olyan cigány ember, aki tisztes­ségesen búcsúztatta az óévet. Neki sem tetszett Cs.-ék visel­kedése. Ezzel szemben ha jön a szilveszter, mi már előre fé­lünk, hogy mi lesz, ha Cs.-ék jól „feltankolva” elkezdenek cirkuszolni, mert ez szinte min­den évben így történt. Birtokosa voltam már két kü­lönböző történetnek, amikor felkerestem a rendőrséget. Ott a rendőri jelentés a felszolgáló verzióját látszott igazolni. Ezt még jobban megerősítette az azonnali parancsnoki kivizsgá­lás megállapítása. Ezt mondja a rendőrkapitány Bállá Ferenc alezredes, az ügy­ben illetékes Tiszafüredi Rend­őrkapitányság vezetője közölte, hogy Cs. Istvánnéval és F. Ti­borral szemben garázdaság vét­sége gyanúja miatt a rendőrka­pitányság folytatja a vizsgála­tot. Á hivatalos személy elleni erőszak gyanúja vétsége miatt, feljelentést tett a Budapesti Ügyészségi Nyomozóhivatal Szolnoki Kirendeltségén. A ka­pitány még hozzátette, hogy az azonnali kivizsgálás a gumibot használatát jogszerűnek minő­sítette. Az viszont a dolog ter­mészetéből adódik - mondta -, hogy amennyiben az eljárás fo­lyamán kiderülne, hogy az in­tézkedő rendőrök túllépték a hatáskörüket, akkor természe­tesen velük szemben is a törvé­nyek szerint fognak eljárni. Az ügy még nem zárult le Cs.-ék ebben az utóbbiban bíznak, váltig állítják: ok nélkül bántalmazták őket a rendőrök. „Azonnal elküldtem a vádleve­let, amit az orvos adott, a me­gyei rendőr-főkapitányságra” - mondta Cs.-né, akinek szeme alatt még valóban látszik a sé­rülés. Amikor közöltem vele, hogy az általa vádlevélnek ne­vezett ügyirát nem lehet más, mint az orvosi látlelet, s ha csak azt tette a borítékba, az illetéke­sek nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. Az analfabéta asszony kérdően nézett rám: „Mit csináljak akkor?”. „Ha nem fél attól, hogy igaztalanul ártatlan embereket vádol, akkor írja mellé, hogy miért is kellett felvenni azt a látleletet” - mondtam. Amikor becsuktam magam mögött a faluszéli kicsiny ház ajtaját, Tibor fia már írta a leve­let... Percze- Polgármester úr! Ön kritikus al­kat a mindenna­pokban is? A szol­noki Hozam Klub egy korábbi rendez­vényén - amelyen a vállalkozók üzleti ajánlásaikkal „bombázták” a pol­gármestereket -, megkérdezte, miből gondolják, hogy minderre lesz pén­zük az önkormány­zatoknak? Pető Miklós, Szászberek polgár- mestere:- Megkaptam már, hogy túlságo­san nyers a modo­rom, de ez csak úgy igaz, hogy kritikus alkat vagyok. Ami a szívemen, az a számon. Nem tudok emberek háta mögött alakoskodni. A Hozam Klub­ban rendezett összejövetelen, ha az előttem felszólaló pol­gármester társam nem csak di­cséri a vállalkozói összejöve­telt, hanem elmondja a problé­mákat, én biztos nem emelke­dem szólásra. Szólni kívántam arról a vállalkozói hozzáállás­ról, amit a munkám során ta­pasztaltam. Ott volt a gázberu­házás ’92-ben. A megyei vál­lalkozók többszöröséért akarták csinálni, mint amennyiért elké­szült. Két-háromszoros különb­ségek voltak, és ez nagyon nagy összeg. Beszélgettem több polgármesterrel, akik megerősí­tettek abban, hogy a megyei vállalkozók drágábbak a más megyékből itt munkát keresők­nél. Úgy fogalmaztunk egymás között, hogy több megyei vál­lalkozó elhúzott az orrunk előtt egy mézesmadzagot, mire én azt mondtam, ezen a madzagon nincsen méz, de volt egy pol­gármester, aki szerint madzag sincs, nem hogy méz. Azt ta­pasztalom egyébként, hogy sok polgármester nem meri elmon­dani nyilvánosan, amit gondol. Egyébként nagyon jónak tartot­tam a rendezvényt, csak mást vártam tőle. Konkrétabb ajánla­tokat, fizetési kedvezményeket a vállalkozók részéről. Világo­san látni kell ugyanis, hogy na­gyon sok önkormányzatnak nem lesz pénze idén beruhá­zásra, ha csak az önkormány­zati vagyontárgyak bérbeadá­sát, eladását nem kezdik meg. Községünkben ez az érték több mint 60 millió.- Ön másodízben nyerte el - hat jelölt közül - a bizalmat a polgármesteri székre. Mire számított a ciklus elején, s ho­gyan értékeli az elmúlt négy évet? Hogyan látja, milyen a fejlődés iránya Szászberekén?- ’90 őszén sokkal sötétebb- nek láttam a négy évet, mint amilyen lett. Különösen ’93-ig elég sok pénzt tudtunk - orszá­gosan is jellemző volt ez - fej­lesztésekre, beruházásra fordí­tani. ’94 már nem volt ilyen jó, s most ismerve a költségvetési törvényt, tudjuk, hogy az idei év még rosszabb lesz, de ’96 ta­lán még ennél is nehezebb. En­nek ellenére optimista vagyok. Egyik lehetőség az önkor­mányzati vagyontárgyak hasz­nosítása úgy, hogy nem feltét­len eladásra kell gondolni. A jövő akkor lesz szép, ha a teljes infrastruktúra kiépül, mert enélkül komoly vállalkozás nem telepszik le helyben. Iga­zán nagy munka a szennyvíz lesz, sajnos egyelőre csak tisz­tító megépítésére lehet pá­lyázni, de valahol el kell kez­deni. A telefont a Matáv fogja csinálni a koncessziós pályázat alapján, nem az önkormányzat pénztárcáját apasztja. Az úthá­lózat korszerűsítése nem kerül 10 millióba, amivel úgy érzem, meg tudunk birkózni.- Konkrétan: mi valósult meg ’90-’94 között a települé­sükön? '- Minden utca gázvezetéket kapott ’92-ben, a családi házak 80 százalékában gázzal fűte- nek. Az iskolában még ’91-ben végeztünk fűtéskorszerűsítést több mint egymillió forint ér­tékben, de a villanyhálózat fel­újítása is megtörtént itt, és 600 ezerért aszfaltozott kézilabda- pályát építettünk. Több intéz­mény sajnos elmaradt, kivéve az orvosi rendelő és egy szolgá­lati lakás, illetve a polgármes­teri hivatal két irodahelyiségé­nek felújítását. A lakosság örömére ’94. január 15-én - 100 ezer forintos hozzájárulás­sal - megnyitottuk a gyógyszer- tárat. Soha nem volt még itt gyógyszertár, furcsállom is, hogy korábban ezzel nem tö­rődtek. Ötvenhárom önkor­mányzati építési telket gáz­csonkkal láttunk el még ’93-ban, most is vannak el­adásra kínált házhelyek. Az épí­tési kedv elég nagy a többi tele­püléshez képest.- Van-e szakemberhiány a közintézményeikben ?- Az iskolába nagyon kel­lene egy némettanár, a művelő­dési ház élére vezető. Itt a hiva­talban üres az építésügyi elő­adói állás, erre a gondra Zagy- varékassal és Újszásszal kere­sünk közös megoldást.- Országosan is átszervezik a közigazgatás középszintjét. Mi a véleménye a megszünte­tett köztársasági megbízotti hi­vatalról? Tudott-e segíteni a munkájukban?- Főleg azokban a témákban segített, amelyekben szakappa­rátusi hiányunk volt, így az épí­tési ügyekben például. A kap­csolatunk nagyon jó volt, és bí­zom abban, ezután is segít az új közigazga­tási hivatal. Azért is fontos ez, mert ilyen kis településnek, mint Szászberek, nem éri meg pénzügyileg a különböző társulá­sokhoz csatlakozni. Egy-egy konkrét ügy­ben várunk segítséget. Ha kell, könnyebben kifizetjük az egyszeri szaktanácsadás díját.- Hol „szorít még a cipő”? Vannak-e egyéb gondjaik?- Nincs megoldva a közétkeztetés. Az is­kolába és óvodába Já- szalsószentgyörgyről szállítjuk át az ebédet. Olyan épületegyüttest lenne célszerű építe­nünk - van erre al­kalmas földterületünk -, amely helyet adna a kultúrháznak, ét­teremnek, konyhának, a pol­gármesteri hivatalnak. Az elkö­vetkező négy évben pénzügyi­leg is megvalósíthatónak látom a beruházást, de erről a testület dönt majd.- A szociális problémák egyre inkább ezerfejü sár­kánnyá válnak a kistelepülé­seken. Önöknek van ilyen gondjuk?- Jelenleg mindössze hét személyt részesítünk jövede­lempótló támogatásban, ami annak köszönhető, hogy a szö­vetkezet talpon van, illetve a Szászakku jól működik. De a közeli zagyvarékasi baromfi- feldolgozó is inkább felveszi a dolgozókat, mintsem elküldi. Ezért nagyon kevés a munka- nélküli. Áz elmúlt években ugyanakkor nem szoktattuk hozzá az embereket, hogy meg­alapozatlanul kérjenek segélyt. Ezzel kerültünk ki egy olyan későbbi rohamot, amelyet más település már nem tud. Van olyan község a megyében, ahol 15 milliós segélykeret van, ho­lott a lakosságszám háromszor akkora sincs, mint nálunk. Ha nem figyelünk oda annak idején erre a dologra, minden bizonnyal hiteleket kellett volna felvennünk. Szó szerint, kiveséztünk minden kérelemü­gyet a testületi üléseken.- Nincs is hitelük?- Nincs, s úgy gondolom, ta­lán nem is lesz, ha sikerül kon­szenzusra jutnom a képviselők­kel. Sőt: talán tartalékolni is tu­dunk valamennyit.- Mekkora a testület?- Nyolc fős velem együtt, és négy új tagunk van. Az önkor­mányzati munkára nem jel­lemző a pártbefolyás, községi szinten sem jelentős a pártok­ban politizálok száma. Egyedül az MDF-nek van helyi szerve­zete, úgy néz ki, ez is feloszlik.- A képviselőtestület soron következő feladata?- Hatvan napon belül be kell nyújtani a költségvetés terveze­tét, meg kell beszélnünk a négy éves gazdasági programunkat. Ekkor kell rangsorolnunk, mit is akarunk elérni a következő években. Ez a fajta célirányos beszélgetés az előző ciklusban elmaradt. Kép és szöveg: S. Cs. A környezetvédők országos aláírásgyűjtést szerveznek a szlovákiai Mohiban épülő atomerőmű ellen Veszélyforrás 30 kilométerre a határtól A Tisza Klub Környezetvédő Társadalmi Szervezet a szolnoki VMK földszinti előteré­ben jövő héten kedden és szerdán 10-17 óra között állandó ügyeletet szervez, ahol a mo- chovcei (mohi) szlovák atomerőmű építésé­nek befejezése elleni tiltakozó íveket lehet aláírni a felnőtt lakosságnak. Szlovákia az Európa Banktól készül felvenni 845 millió dolláros hitelt az építkezés folytatá­sára. A beruházást a bank az Ál-es kategóriába sorolta, ami előírja a társadalmi részvételi fo­lyamat betartását is az érintett országokban. Éebruár 17-ig hivatalosan is adott a lehetőség a kormányok és a lakosság számára, hogy kife­jezzék véleményüket a beruházással kapcsolat­ban. A környezetvédők legfőbb érve, hogy a Mohiban épülő reaktorok elavult biztonsági rendszerű szovjet típusok. Az építkezésen a ’80-as években rabokat dolgoztattak, az elvég­zett munka minősége aggasztó, a beton szilárd­sága nem kielégítő. Az erőmű csak 6-os erős­ségű földrengésre van méretezve, holott a falu alatt földtani törésvonal húzódik. Az erőmű a magyar határtól körülbelül 30 ki­lométerre fekszik, közelebb van Budapesthez, mint Pozsonyhoz. Az uralkodó szélirány is a fővárosunk irányába mutat. Az esetleges radio­aktív szennyezések a Garam és a Duna vizével gyorsan elérnék hazánkat. A zöldek szerint a mohi reaktorokra egyetlen n; . gáti országban se adnának működési enge­délyt. Világviszonylatban az atomenergia gya­korlatilag megbukott. Ausztria - népszavazás hatására - nem helyezte üzembe egyetlen, kész atomerőművét. Martfűn is gyűjtik az aláíráso­kat - tájékoztatta lapunkat Fodor István, a Tisza Klub szervezője. -scsj-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents