Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-11 / 36. szám
1995. február 11., szombat Nézőpontok 5. oldal _________________Szombati Jegyzet M ikor a grozniji parlamentben ültem... ... nem gondoltam arra, hogy huszonkét évvel később a hírügynökségek első helyen számolnak be a csecsenföldi zavargásokról. Később pedig arról, oroszok ágyúzzák a Kaszpi-tenger- től északra fekvő, olajban gazdag kaukázusi vidéket. Azokban az időkben sziklaszilárdan tartotta magát az unió, a szocialista tábor terebé- lyesítésének jelszavát mi magunk is bátran hirdettük: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Mint a Komárom megyei politikai (sport)küldöttség egyik tagja látogattam meg testvérmegyénk lakóit, Vnukovóról egyenesen Groznijba repített a TU 134-es alig három óra alatt. Az ilyenkor szokásos kenyér és só gondosan kikészítve a fogadóbizottság (nyakkendős úttörőlányokkal és virágcsokrokkal) asztalára, területi specialitásként pedig ott gőzölgőit a frissen főtt birkafej is, amitől szegény túravezetőnk még jó néhányszor megborzongott kinn- tartózkodásunk idején. Első meglepetésemet a repülőtér várótermének látványa váltotta ki, a tengely és kerék nélküli kiszuperált buszkarosszéria valahogy nem illett Tupoljev sugárhajtású járgányához a kerozinos kocsi társaként. Az előttünk haladó oldalkocsis motorkerékpár két rendőre közül a jobb oldalon ülő gumibotjával terelte le a járókelőket a Groznij belvárosába vezető útról, de a villamos nyitott ablakán bebámészkodó, az úttesten keresztben álló tehenet ő sem merte arrébb tessékelni. Már-már azt hittem, Indiában vagyunk. De amikor lassú araszolásunk közben megláttam a KBAC feliratot egy utcasarkon álló tartálykocsin, felsóhajtottam: mégse hiába tanultam nyolc évig oroszul. Arra csak később, a Terek-parti szálloda ablakából folytatott hosszas kémle'ődés után jöttem rá, hogy a lajtból sörhöz hasonló, erjesztett üdítőt mértek a nyáron is birkabőr kucsmát hordó csecsen férfiaknak a júliusi negyvenfokos kánikulában. Igazán nem unatkoztunk. Napi két edzés és néhány meccs volt ugyan betervezve, ám a sportszakmai szempontokat olykor a testvér- kapcsolatok ápolásának jelentősége messze felülmúlta. így aztán tréning helyett irány a 150-200 kilométerre fekvő szomszédos település. Olajkutak és fáklyák, monumentális vízi erőmű, úttalan utak, elszórt faházak, oldalukon a gázfűtés vezetékével, alföldnyi paradicsomtáblák, Lenin-relikviák, pisztrángfogás a kaukázusi hegyi patakban, lovaglás nyereg nélkül, vendégeskedések sűrű egymásutánban. Mit mondjak? Negyven fokban kibírhatóbb volt, mint a hússzor négyszáz két részletben a grozniji stadion fekete salakján. Persze azért játszottunk is a hűvös estéken, meccsenként és fejenként ötven rubelért, ha győztünk, ha nem. Négy „fellépés” után négyhavi átlagkereset lapult a zsebünkben. Akkor persze nem értettem, miért tilos kísérő nélkül elhagyni a szállodát, s hogy a tolmácson kívül miért akaszkodott reánk annyi kísérő. Ahogy teltek a napok, úgy sűrűsödött a programunk, mert delegációnk híre vélhetően több helyre csak érkezésünk után jutott el. Emlékszem, az egyik izzasztó délelőtti edzésről egyenesen a HÍM kombinátba vittek bennünket. Nevéről magyar fejjel azt a következtetést vontam le, valami ipari objektum igazgatója akart a kedvünkben járni hazautazásunk közeledtével. Nos, az asztalokon végeláthatatlan mennyiségű kancsós fehérbor. Mivel a fertőzött csapvízből tilos volt szomjat oltani, mit tehet a hazájától több ezer kilométerre elszakadt fiatal focista? Nem sokáig tud ellenállni az elvtársias unszolásnak, tisztán kortyolgatja a borkombinát félszáraz és félédes nedűit, aztán egymás után lehúz két pohárral, de azt már csakis a folyadékveszteség pótlásának egészségmegőrző szándékával. Hiába a kiadós ebéd, a felszínre érve mindenkit fejbe kólintott a - nitjén tomboló nap perzselő sugara. Nem tudom, délutánra mi volt tervezve, de másnap reggelig nem kellett különösebben gondoskodni rólunk. Az indulás előtti estén újból kitettek magukért az ingusföldiek. Meccs után a Lenin-díjas kolhozelnök angolvécés (ott a guggolós a módi) pincéjébe voltunk hivatalosak. A barátságot erősítő birkafej mellett hatalmas gyümölcskosarak, ürücombok, hengerelt egész csirkék és bádogdobozos harminchármas Dab sörök. Úgy sziszegtünk velük, mint a madarászkígyó a monguz szájában, Efősödő honvágyamat az áruházi látogatás sem csillapította. Két órára teljesen kiürítették a grozniji unyivermágót, és zárt ajtók mögött próbáltak rábeszélni minket különböző emléktárgyakra. Mellvértre, tőrre, láncon lógó faragott marhaszarvra. Különösen az adapterrel kiegészített kazettás magnójukat ajánlgatták előszeretettel, amely - akárcsak a vasúti nyomtáv, az európai szabványoktól eltérő - változó feszültség esetén is képes működni. Az utolsó reggelit követően a repülőtérre menet még beiktattuk a grozniji parlamentet. Jobb oldali padsorának harmadik párnázott székén ültem, és hallgattam Dudajev elődjének artikulált szavait. Már bevezetőjében dagadó kebellel hozta tudomásunkra: Csecsenföld autonóm köztársaság. Ennyi és nem több, ami megmaradt bennem az akkori grozniji parlamentből. De ezt a keveset a mai lebombázott, holttestekkel borított rongyos állapota sem feledteti, sőt... ‘ e_J A bevételből kórházi műszer Folklórest gyermekeinkért Hajléktalansors: asszony, három gyermekkel Köztünk élnek, s már a mától is félnek A gesztenyebarna hajú fiatalasszony elkeseredetten ül mellettem. Gondbarázdákkal keresztül-kasul szelt arcán könny csorog, fodros, fehér blúza alatt rázkódnak a mellei, ahogy sír. Tenyerei ideges vitustáncot járnak szoknyáján. Nemcsak kezének, egész külső megjelenésének viszonylagos ápoltsága is fura disszonanciában van azzal, amit megtudok róla. Aki csak teheti, váltson jegyet, jöjjön el és nézze meg a műsorunkat, hogy így segítse a beteg gyerekeket - ezt üzeni Kozák László (becenevén Grófó), a Barna Gyöngyök együttes vezetője. Február 19-én 19 órakor Szolnokon, a városi művelődési központban folklórműsort ad a Barna Gyöngyök. A 150 forintos belépőjegyekből származó bevétel fele a terembért fedezi, a másik felét pedig a Gyermekeink Egészségéért Alapítvány javára ajánlották fel. Az adakozásnak az a módja, hogy az adományozó ajánlja fel a segítségét, ma még eléggé szokatlan. A ml gyerekeinket is gyógyítják- Hogyan jutott eszükbe maguktól jelentkezni? - kérdeztem Kozák Lászlót.- Korábban részt vettünk már olyan jótékony célú rendezvényen, amelyet ezért az alapítványért hívtak életre. Akkor az alapítvány képviselői kértek fel bennünket. Most magunktól ajánlottuk fel a segítségünket, mert a gyerekeinket is a kórházban gyógyítják, mert tudjuk, hogy beteg ember mindig lesz. Másrészt bizonyítani szeretnénk, hogy mi, cigányok is teszünk érte, hogy szívükbe zárjanak azok, akik nem cigányok.- Mit tudnak Önök erről az alapítványról?- Azt, hogy a gyerekekért van és orvosi felszereléseket, műszereket vásárolnak a pénzből.- Nagyon megható volt, amikor elhívtak a Barna Gyöngyök próbájára és elmondták, hogy mit szeretnének - emlékezik dr. Vámos Jolán, a megyei kórház gyermekosztályának vezető főorvosa. Nem a bevétel nagysága a fontos, hanem az, hogy ezek az emberek így gondolkoznak. Ezt én csodálatos dolognak tartom. A Barna Gyöngyök együttes 15 éves. Részt vett külföldi és magyarországi fesztiválokon, a „Ki mit tud?” országos döntőjében első, második helyen szerepelt. Felléptek Németországban, Franciaországban, Ausztriában, Angliában, Csehszlovákiában. Műsoros kazettájuk is megjelent. Jó a kapcsolatunk a Barna Gyöngyökkel, hiszen az osztályunkra hozzák a beteg gyerekeiket, tudják, hogy lelkiismeretesen foglalkozunk velük. Nagyon örülünk ennek a folklórestnek, mert minden forintra szükségünk van.- Mit vásárolnak a bevételből?- A várható bevétel körülbelül arra lesz elég, hogy vegyünk belőle egy inhalátort, amellyel az akut humtos betegeket gyógyítjuk.- Ha az alapítvány pénze nagyobb ütemben gyarapodna, mire fordítanák?- Nagy szükségünk van mindenféle támogatásra, hiszen el lehet mondani, hogy az utóbbi tíz évben csak úgy tudott műszert venni az osztály, ha pályázatokból, vagy az alapítványból ki tudtuk egészíteni a kórház pénzét. Az alapítvány pénze segített hozzá bennünket, hogy lélegeztetőgépet, EEG-t, légzésfunkciós gépet vásároljunk. Folyamatosan szükség lenne a régi gépek cseréjére, hiszen van 18 éves inkubátorunk is. Nemrégen sikerült kialakítani a gyermekműtőt. A műtő üzeme- léséhéz szükséges alapműszerekkel rendelkezünk, azonban szükség lenne még körülbelül 10 millió forint értékű eszközre, műszerre. Műszer, műszer kellene Hiányzik egy osztályos ultrahangkészülék is, amely több mint 10 millió forintba kerül. Mi vagyunk az egyetlen megyei kórház, ahol nincs ilyen készülék a gyermekosztályon. A „Gyermekeink Egészségéért Alapítvány”-t az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Szolnoki Fiókjánál lehet támogatni: a 450-11-999-es számlaszámon. A február 19-i folklóresten a Barna Gyöngyök mellett fellép a Kalyi Jag (Fekete Tűz) együttes, Mozsár Kálmán és Kállai Flórián cigány népdalénekes. A Barna Gyöngyök alapító tagjai is szerepelnek a műsorban. Mint az együttes vezetője, Kozák László elmondta, egyúttal ezzel a műsorral emlékeznek meg a Barna Gyöngyök létezésének 15. évfordulójáról. Jegyek a művelődési ház pénztárában kaphatók. Paulina Éva- Öngyilkos leszek! Megölöm magamat! Ennél már az is jobb lesz, mint ami most van! - mondja, csak mondja, miközben halkan csitítom. Kozák Ilona nem magától jött be a szerke őségbe. Kolléganőm hívta at a szolnoki polgármesteri hivatalból, ahol fájdalmasan támaszkodott a vastag falú folyosó rideg közönyt mutató, élettelen vakolatának. Előzőleg kapta kézhez az Új Néplap-irodaház földszintjén lévő lakásügyi irodában az .elutasító határozatot, miszerint „önkormányzati lakás bérletére irányuló kérelmét - nincs érvényes igénylése indokkal - a szociális bizottság elutasította”. Ha nem ért egyet a döntéssel, menjen a polgármesterhez! - mondták neki, s ő szó szerint értette. Ment is, ahol nem kapott gyógyírt panaszára, s ekkor már minden összezavarodott. Kolléganőm visszakísérte a lakásügyi irodához, hogy segítsen: valamiféle magyarázattal szolgáljon már a hivatal ennek a szerencsétlen szegény asz- szonynak. A fegyveres őr rendíthetetlen volt, 40 perces várakozás után sem adott zöld utat se ügyfélnek, se újságírónak. Az utcákon vagyunk A reszkető asszony most ül mellettem, s én beszéltetem:- Volt nekem egy élettársam, aki elhagyott. A három kiskorú gyerekem velem van.- Milyen idősek?- A nagyobb 11 éves lesz, a két kisebb ikrek, hétévesek, iskolakötelesek. A nagy most másodikos a kisegítőben, a kicsiket nem tudom egyszerűen iskolába küldeni, mert az utcákon vagyunk. Itt is, Ott is.- Önnek volt lakása az élettársával. Mi lett a lakással?- Az élettársam tulajdona volt, de ő elhagyott. Biztattak, hogy még néhány hónap, s megkapom az önkormányzati lakást. Bejártam mindig, de csak biztattak. Most meg azt írták, nincs .is érvényes lakásigénylésem. Nem igaz! Be van adva. Korábban se segítettek, amikor az élettársammal éltem, ezért voltunk kénytelenek az OTP-s lakásba bemenni. Nagy volt a terhe, nem tudtuk miből fizetni, az ember munkanélküli volt. Eladósodtunk. Jöttek a határozatok, bíróságra adnak, ha ezt-azt nem fizetjük ki.- Mennyit kellett volna havonta fizetni?- Össze-vissza hatezer forintot az OTP-re és közös költségre.- Volt munkájuk?- Amíg el nem bocsátották az élettársamat, dolgozott.- Ön most munka nélkül van. Korábban dolgozott?- A vendéglátónál voltam mosogató.- Különmentek. És a lakás?- El kelletett hogy adja a sok teher miatt. Az ő nevén volt, én nem láttam belőle semmit.- Mikor volt ez?- Majd egy éve. Csak a családi pótlék- Azóta hol él negyedmagával?- Ide-oda kószálok a három gyerekkel. Itt is, ott is dobáltak a rokonok, ők is sokan vannak. Egy hirtelen megcsapás volt ez nekem.- Mennyi jövedelmük van most havonta négyőjüknek?- Csak a családi pótlék, más semmi: 11 ezer 250 forint. El- állnék dolgozni... 1- Munkanélküli-segélyt nem kapott?- Nem, mert 3-4 nap kelletett • volna hozzá, hogy kapjak. Nem volt meg a feltétel.- Kért-e rendszeres nevelési segélyt? Tud róla, hogy van ilyen? •- Kértem, de lejárt az is, egy évig kaptam.-Nem újíttatta meg?- Nem adnak. Azt mondták, új helyzet jött, akinek nincs megdolgozva bizonyos nap, annak nem jár. Rendben, elfogadtam. Nagyobb baj, hogy hitegettek azzal, adni fognak lakást. Mindig csak hitegettek.- A családi pótlékot hogy kapja kézhez? Hisz hol itt, hol ott van.- A volt élettársam kapja kézhez, aki átadja egy ismerős asszonynak, ő meg nekem. A családfolyósítótól most kértem, hogy a nevemen szerepeljen.- Hová küldik majd?- A postára. Oda küldik, az a biztos.- Hány helyen lakott az egy év alatt?- Rengeteg helyen. A leghosszabb egy hónap volt egy helyen. Mosdás a csapoknál- Most hol lakik?- Sehol. Egy idős K'jgy fogadja be napközben a gyerekeket, amíg én valamit elintézek. Lopva, mert a gyerekei elleneznek minket. A piacon ismerkedtünk meg. Megsajnálta a gyerekeimet, mondta, mindent megtenne, de a gyerekei parancsolnak neki.- Tegnap hol aludtak?- A buszpályaudvaron, a három gyerekkel.- Hogy tudja magát rendbe szedni? Éhhez képest rendezett a külseje. Nagyon nehéz lehet.- Ugye, megmosakszom a csapoknál, rendbe teszem a gyerekeket. Bemegyek a vécébe felöltözni, szóval ahol tudok.- A vasútállomásra is kijárnak?- Mindenhová, ahol meg lehet húzódni a három gyerekkel.- Vannak olyan szociális munkások, akik azért kapnak pénzt, mert járják a várost, és segítenek a nehéz helyzetbe jutott, hajléktalan embereknek. Önt megszólították-e a pályaudvaron vagy bárhol?- Nem, nem találkoztam ilyennel.- Rendőrök megszólították?- Nem, mert látták, a gyerekek ott vannak, nem zavarhatnak ki a buszpályáról.- Tud-e róla, hogy van hajléktalanszálló Szolnokon?- Mondták a lakásügyön, menjek oda. De hogy képzelik, hogy nyolcéves lakásigénylés után oda menjek három gyerekkel. Epilepsziagyanús a nagyfiú- Ma hol fognak aludni?- Ahol tudunk. Még nem tudom. Nagyon nehéz. Ezt nem tudja megérteni az állam meg a tanács, hogy létezik az, hogy három gyereket csak úgy az utcára kidobnak - és vigasztalha- tatlanul sír, patakzanak köny- nyei. Csak betegek ne lennének.- Mi a betegségük?- A nagyobbik, Csaba fiam gyakran rosszul van. A színe megváltozik, befeketedik és leragad a foga, elveszti az eszméletét. Ki kellene vizsgáltatni, mondta az orvos, de az utcákról nem tudom. Félek, hogy komoly baja lehet.- Az van itt a papírban, hogy óvodába nem járt, az iskolában teljesítményzavarok vannak. Epilepsziagyanús.- Igen, de máig se bizonyított teljesen. A másik két gyereket, az ikreket nem rendes korra szültem, betegek voltak, több mint három hónapig kezelték őket, szívelégtelenségi panaszaik voltak. Utána meg dohos, büdös, patkányos lakásban laktunk, ott volt az udvaron a szemét. Nem segített a tanács, ezért kelletett abba a drága OTP-s lakásba beköltözni.- Most is vannak szívpanaszok a gyerekeknél?- Néha-néha. Nem tudunk orvoshoz menni az utcákról, ahhoz ápolnom, fürdetnem kellene őket. Az iskolába se tudom elküldeni őket, örülök, ha a nagy el tnd iámi. Féltem, féltem őket ' yon. Nekem epekövem van, gyomorsüllyedésem. Teljesen kivagyok. Öngyilkos leszek, és kész. . ^ - Ez az, amit nem tehet meg. Épp a gyerekek miatt. Félti őket, most mondta. Az asszony elmondása szerint még nem járt a Humán Szolgáltató Központban. Azt sem tudja, hol van. Segíteni kellene - tűnődöm. Kézenfekvőnek látszik: hívok szociális munkást a gyalog is tíz percre lévő intézményből, aki elkíséri. Szakmai nap miatt „zárva” Telefonálok. Két ismerősöm közül az egyiket sem tudják adni. Ám kapcsolják a hajlék lanszálló vezetőjét. Vázolom helyzetet. Ő is az övékét. Ne: hogy szociális munkást ne tud küldeni, ma senkit sem fogadnak. Szakmai nap van a dolgozóknak, minden kedden. Kéri, menjen az asszony másnap reggel nyolcra. A gyors segítség lehetőségének illúziója eloszlik. Annyi információt kapok még, hogy két felnőtt nő részére üres hely van a hajléktalanszállón.- És. hajléktalan családokat fogadnak-e? Már jó pár éve szó volt róla, hogy lesz - kérdezem bátortalanul, a három gyermekre gondolva.- Még mindig csak terv, nem valósult meg - jön a tárgyilagos válasz. Ilonának lelkére kötöm, másnap reggel a humánközpontban pontos legyen. A remény fogyóban - nálam is -, a buszpályaudvar éjszakai büdös melege látszik egyedüli * biztos pontnak továbbra is a család számára. Adja intézetbe! Másnap reggel jön Ilona. Ha lehet, még jobban elkeseredett mint tegnap.- A gyerekek? - nézek köré.- A tegnapi idős hölgy vigyáz rájuk. Voltam a humánközpontban - sóhajtása mélyről jön, szíven üt, de még inkább az, amit mond -, azt mondták adjam intézetbe a gyerekeimet, s menjek a hajléktalanszállóra. Ezt én nem akarom ... - kapaszkodik görcsösen tekintetembe a barna szempár, s újra peregnek a könnycseppek az édesanya arcán. Lakás kellene. Lelkem mélyén a magánember érzelmei birkóznak a rideg valósággal. A gyermekvárost tárcsázom.- Igazgató úr! Három, lakás nélküli kiskorú gyermekről van szó, s az édesanyjukról, aki egyre reménytelenebb körülmények között, de még mindig gondoskodik róluk. Be tudná-e fogadni a családot? Szügyi Csongor: - Ehhez nincs meg a jogi lehetőségem. A szociális alapellátáson belül a városnak kellene valami megoldást találni, hogy ilyen esetekben együtt maradhasson az anya a gyermekeivel. Olcsó albérlők háza vagy átmeneti lakások kellenének. Három éve próbálja már a város ezt a gondot megoldani.- Egyedüli lehetőségként marad a gyerekek állami gondozásba vétele?- Amit felajánlhatok, az nem a szokványos, kiskorú veszélyeztetettsége miatti állami gondozásba vétel. Az anya kérheti a városi gyámügyi csoporton keresztül az ideiglenes intézeti elhelyezést, amíg nem stabilizálódik a család helyzete. Nem elvesszük a gyerekeket tőle, hanem átmenetileg gondoskodunk róluk, amíg nem javulnak a család életkörülményei. Az anya kapja tovább a családi pótlékot is, amiből szűkösen, de fenn tudja magát tartani. Látogathatja a gyerekeit, együtt lehet velük hétvégén.- Nehéz, nagyon nehéz - mondja Ilona, amikor újabb cetlin immár a gyámügyi előadó nevét adom a kezébe. Most még együtt a család. Vajon meddig? Simon Cs. József
