Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-10 / 8. szám

6. oldal Jászsági Extra — Jászberény 1995. január 10., kedd Siker Budapesten Színpadon a jászságiak Egy korábbi felvétel a jászsági „legényesről” Röviden Tanfolyam A TIT Jászsági Szerve­zete időszerű tanfolyamot indít a vállalkozások könyvvezetéséről. A 20 órás tanfolyam keretében a nap­lófőkönyv és a pénztár- könyv vezetéséről hallhat­nak, valamint az idei társa­dalombiztosítási és adózási jogszabályokat is megis­merhetik. A tanfolyamra je­lentkezni a Déryné Művelő­dési Központban lehet ja­nuár 10-ig. A tanfolyam dija 4500 forint. Sikeres bál A Lehel Vezér Gimná­zium Tehetséget 2000-re alapítványa még karácsony előtt rendezett jótékonysági bált. A város adakozó kedvű polgárai szívesen hálóztak. Az elszámolás után több mint 100 ezer forinttal lett több pénze az alapítvány­nak, melyet tehetséges fiata­lok támogatására fordíta­nak. Az iskola vezetése 95 támogatónak mondhat kö­szönetét az önzetlenségért. Sok helybeli cég, vállalko­zás, de nagyon sok magá­nember adott segítséget az iskolának. Rendőrségi akció A városi rendőség erre a hétre hirdette meg ingyenes akcióját kerékrpártulajdo- nosok részére. Aki e héten délután 14 és 16 óra között felkeresi a rendőrkapitány­ság udvarát, ott ingyenesen egy jelet gravíroznak a bi­ciklijébe, s számítógépes nyilvántartásba veszik a tu- lajdos adatait. Ha netán ké­sőbb ellopnák a kerékpárt, az adatok alapján sokkal könnyebb lesz azonosítani, megtalálni, a kerépártolva- jok könnyebben lebukhat­nak. A rendőrkapitányságon várják a bicikliseket! ­Jászberény lakói már megszok­hatták, hogy a Jászság Népi Együttes évről-évre „szállítja” az országos és nemzetközi sike­reket. Ezúttal a Martin György Néptánc Szövetség által kiírt pályázaton értek el kiemelkedő eredményt. Már hagyomány, hogy a szövetség minden évben megrendezi a Táncantológia elnevezésű gálaműsort, melyen az ország legjobb folklórcso­portjai mutatják be tudásukat. Az idén először nem meghívá­sos jelleggel, hanem pályázati úton választották ki a fellépő­ket. A videokazettán beérkezett 70 pályamű közül a szakmai zsűri 15-öt ítélt bemutatásra al­kalmasnak. Ezek egyike volt a Zárszó Dr. Pénzes Sándor egykori pol­gármester történetével most be­zárul ez a sorozat. A figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy az időrendből kimaradt néhány év. Az 1914-től 18-ig terjedő idő­szakban két nevet kell megje­gyeznünk. Vavrik Endre mun­kássága az első világháború esztendeire esik. Nem akarunk méltatlanul megfeledkezni róla, Jászság Népi Együttes Szász- csávási táncok című koreográ­fiája, melyet Pál Mihály és Szűcs Gábor alkotott. A gálaestre január 7-én ke­rült sor a budapesti Erkel Szín­házban. Megyénket a jászberé­nyi hagyományőrzőkön kívül a szolnoki Tisza Táncegyüttes tagjai is képviselték. Mindkét csoport előadása nagy sikert aratott. A tervek szerint a Szászcsá- vási táncokat, valamint a Jász­ság Népi Együttes repertoárján szereplő többi koreográfiáját márciusban láthatja a jászberé­nyi közönség egy kétórás önálló műsor keretében. Dézsi _______________________k. d e sorozatunk készítője az or­szágos levéltárban ezekhez az iratokhoz technikai okok miatt egyelőre nem tudott hozzájutni. Körülbelül félév múlva kutat­hatók ezek a dokumentumok. 1918-ban néhány napig Lázár Henrik volt Jászberény polgár- mestere. Munkássága olyan rö­vid ideig tartott, hogy az ő ese­tében érdemi tevékenységről nem beszélhetünk. A második világháború vé­gén Tóth György István kom­Szavalóverseny Nagy László születésének 70. évfordulóját 1995-ben ünnepeljük. Méltó meg­emlékezésre készülnek Mezőtúron, ahol megyei szavalóverseny rendezésé­nek gondolata merült fel a Móricz Zsigmond Könyv­tár és Közösségi Házban. Csatlakozott hozzájuk a helybeli „Ki viszi át a sze­relmet” Alapítvány is, va­lamint a Jászkunság Szer­kesztősége, és közösen meghirdettek egy megyei szavalóversenyt. A versenyre középiskolás (14-től 18 évesig) diákok je­lentkezését várják, és külön kategóriában a 18 év feletti felnőttek számára is lehető­séget biztosítanak. A szavalóversenyre 1995. február 28-ig lehet jelent­kezni a Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Házban. Címük: 5400 Me­zőtúr, Szabadság tér 17. A szavalóverseny idő­pontja a Költészet Napja, 1995. április 11. A jelentkezők számától függően sor kerülhet városi, illetve területi válogató ver­senyek lebonyolítására is. A jelentkezők három Nagy László-verssel és két szabadon választott művel készülhetnek erre a verj senyre. , / munista polgármester lett a vá­ros vezetője. Őt követte 1948-ban Beszteri Mihály, aki 1950-től tanácselnökként is működött. Az ő tevékenységük­ről sem akarunk megfeled­kezni, ám reális értékelésükhöz még több időre van szükség. A történelem kereke úgy fordult, hogy 1990-ben egy új kor kez­detén dr. Magyar Levente lett városunk polgármestere, kinek munkássága hétköznapjaink ré­sze. J Jászberény polgármesterei voltak (8. rész) Dr. Pénzes Sándornak nehéz idők jutottak Jászberény 1883. X.29. - Jász­berény 1951. X.9. A Pénzes ős a XVII. század végén jött Jász­berénybe. Apai, anyai ősei évszázado­kon át Jászberényben éltek, jó néhányan tagjai voltak a város vezető testületének, Apja, Pén­zes István földbirtokos, városi tanácsos, anyja Kiss Késik Te­rézia. A gyermekáldásban bő­velkedő szülők 9. gyermeke volt. A gimnáziumot Jászberény­ben, a jogi tanulmányait Buda­pesten, Berlinben, Kolozsvárott végezte, majd 1911 -ben Ma­rosvásárhelyen ügyvédi képesí­tést nyert. Szülővárosában nyitott ügy­védi irodát, s egyidejűleg vál­lalta a rk. egyház jogtanácsosi teendőit. 1914-ben választották meg városi tiszti főügyésznek, s ez­zel megkezdte több évtizedes közszolgálati munkásságát. Mint tiszti főügyész a háború alatt a frontszolgálatot teljesítő rendőrkapitány helyett a rend­őrségnek is vezetője volt. A szülői házból hozta Appo- nyi iránti elkötelezettségét, apja Apponyi hűséges híve volt. Apponyi halála után elfogadta és támogatta a jászberényi vá­lasztókerületbe felsőbbileg je­lölt nemzeti egységpárti jelöl­teket. A Nemzeti Egység Párt, majd a helyébe lépő Magyar Elet Párt városi szervezetének elnöke volt. Dr. Pénzes Sándor széles körű közigazgatási fel- készültségét, a tiszti főügyészi pályán 26 évig végzett lelkiis­meretes tevékenységét, a város közössége iránti elkötelezettsé­gét ismerte fel és méltányolta a képviselő-testület. 1940. december 5-én nagy többséggel polgármesternek vá­lasztották. Polgánnesternek lenni nagy tisztesség, de egyben súlyos kö­telesség. Az adott időben, a há­borús viszonyok között ez hat­ványozottan jelentkezett. Meg­választásakor elmondott prog­rambeszéde jól jellemezte az adott helyzetben mit, milyen szellemben akar megvalósítani. Többek között azt mondta: „becsületes termelő munka csak úgy jön létre, ha mindenki vallásának parancsait szaba­don követheti.'" Munkáját nem­zeti szellemben kívánta vé­gezni, amin azt értette, hogy „a végsőkig megőrizni magyarsá­gunkat a mai nehéz történelmi időkben". Néhány tény polgármesteri idejéből. Felépül a gyalogsági laktanya. Kérésére az építésre felvett 90 ezer pengő állami kölcsön első törlesztési részle­tét elengedték, a hátralék visz- szafizetésére 10 év haladékot kapott a város. Egészségügyi beruházásokra a belügyminisz­tériumtól 50 ezer pengő állam­segélyt szerzett. A Koller csa­ládtól vásárolt telken épült a polgári fiúiskola épülete. Költ­ségeire 25 évi időtartamra 250 ezer pengő hitelt vett fel a vá­ros. Árvizek sújtották a város la­kosságát; az összeomlott, meg­rongált lakóházak újjáépítésére, az árvízkárosultak segélyezé­sére a központi árvízalapból 76 ezer pengőt szerzett. Dr. Pénzes Sándor időről időre búcsúztatta a frontra in­duló, majd fogadta a frontról megfogyatkozva visszatérő helybeli katonai egységeket. A városi Vöröskeresztes Egylet, melynek hosszú időn át elnöke volt, a háborús körülmények között teljesítette feladatát. Fo­lyamatos volt az önkéntes nő­vérek kiképzése. Rendszeresek a fronton lévő katonák, hozzátartozóik, a ha­digondozottak segítésére szer­vezett gyűjtési akciók. Minde­nütt jelen volt, átadta az okleve­leket, a helyszínen kereste fel a gyűjtésben részt vevőket, meg­köszönte munkájukat, az ado­mányokat. 1943-ban a honvé­delmi miniszter a hadigondo­zottak érdekében kifejtett ön­zetlen munkájáért HONSZ ok­levéllel, díszérmével tüntette ki. A rendkívüli idők követel­ményei súlyos megpróbáltatá­soknak tették ki a város lakos­ságát, a közigazgatás munká­sait. A lakosságot nyomorító rendelkezéseket központilag rendelték el, de nekik kellett végrehajtani. Ezek az emberek többségével együtt a polgár- mesterben is ellenérzéseket kel­tettek, de nem tehetett ellenük semmit. Dr. Pénzes Sándor a front közeledtével nem csatlakozott a nyugatra távozókhoz, a helyén maradt. A város 1945. novem­ber 15. után is élni akart, s eh­hez szükség volt a közigazga­tási apparátusra. A megválto­zott körülmények között foly­tatta munkáját. Ezt azonban a szerveződő pártok képviselői­ből 1945. januárban megalakult városi nemzeti bizottság úgy minősítette, hogy „a város pol­gármestere mozgósította a múlt rendszerből ittmaradt közigaz­gatási embereket, s igyekszik megerősíteni vezető pozíció­ját." Leváltását már akkor elha­tározták. A többszörösen kifosztott, nehéz helyzetben lévő város közigazgatási vezetését nehezí­tette, hogy bizonyos hatalmat gyakorolt az orosz várospa­rancsnok, s egyre jobban a köz- igazgatás és a hatalom meg­szerzésére törekedett a nemzeti bizottság, s végül hatáskörét túllépve március 1-én kimondta a polgármester leváltását, he­lyébe kommunista polgármes­tert állított. Ezt az intézkedést a főispán nem szentesítette. Mi­után tovább támadták a város­házát, és „a reakciós elemek gyűjtő- és búvóhelye”-ként em­legették, dr.Pénzes Sándor le­mondott, április 4-én átadta székét Tóth György Istvánnak. A közigazgatási dolgozók múltbeli tevékenységét elbíráló igazoló bizottság előtt június 4-én nem tudott megjelenni, mert előzőleg letartóztatták. A Jászsági Szabadnép június 3-án közölte: „A jászberényi államrendőr­ség politikai osztálya népelle­nes bűntett gyanúja miatt őri­zetbe vette dr. Pénzes Sándor volt polgármester, dr. Szabó József bankigazgató és dr. Koncsik Béla közjegyző jászbe­rényi lakosokat, akik a demok­ráciaellenes Magyar Elet Párt­jában viseltek vezető tisztséget, és szerepük volt abban, hogy a hivatalosan háborús bűnösnek nyilvánított Imrédy Béla, dr. Antal István és Takács Tolvaj József Jászberény országgyű­lési képviselői lettek." Dr. Pénzes Sándor ügyét a szolnoki népbíróság 1947. ok­tóber végén tárgyalta, nem ho­zott elmarasztaló ítéletet, az el­lene hozott vádak alól felmen­tette. Egy életen át, a legnehezebb helyzetben is tisztességgel, be­csületesen végezte munkáját, önzetlenül szolgálta a város kö­zösségét. Sugárné Koncsek Aranka Valami elkezdődött... ... és folytatásra vár A Jászság történelemkönyvé­ben új fejezet kezdődött 1994. december 19-én 6 óra 30 perc­kor. A 97,7 Mhz ultrarövidhul­lámon felhangzott a Kaszás in­duló. Egy kicsit gyorsabban vert a szívünk, mert ezzel a né­hány taktussal elkezdődött va­lami új. Megszólalt a Rádió Jászberény. Igaz, csak egyetlen hétig. S mégis. A stáb tagjainak lelki szeme előtt nemcsak ez lebe­gett, hanem az is, hogy bizonyí­tani kell. Bizonyítani kell ön­magunknak, hogy képesek va­gyunk megcsinálni; bizonyítani kell a főszerkesztőnek, hogy a belénk vetett bizalmának hitelt adjunk; bizonyítani kell az is­merősöknek, barátoknak, az el­lendrukkereknek; bizonyítani kell a városnak. Ez utóbbi a legfőbb mozga­tórúgó. Meg kell mutatni, hogy szükség van rá, mert igénylik az emberek a legfrissebb in­formációkat, igénylik az aktua­litásokat, a szórakoztató műso­rokat, a tudósításokat, az össze­foglalókat, vagy az élő, egye­nes adásokat az önkormányzati ülésekről, a protokolláris foga­dásokról vagy a kulturális ren­dezvényekről. A hallgató átérezheti a város gondjait, azonosul azzal. Az érdektelenség hirtelen meg­szűnhet. Már nagyon régen szükség lett volna egy ilyen médiára. Most itt a lehetőség, az alka­lom. Egy hét állt rendelkezésre, hogy mindezt bebizonyítsa a Rádió Jászberény kísérleti adá­sának stábja. A hét elrepült, s az eredmény bíztató. Sikerült elérni, amit szerettünk volna. Az egy hét kemény, keserves munkája meghozta gyümölcsét. Csön- genek a telefonok, érkeznek a gratulációk. Akadt, aki szemé­lyesen jött a stúdióba, és szív­ből kívánt további hasonló jó és sikeres munkát. Ilyenkor az embert valami furcsa érzés önti el. Valami bizsergés, amit örömnek hívnak, és valami olyasmi, hogy ebben én is benne voltam. Ám a napok, az éjszakák re­pülnek. Egyszer csak rádöbbe­nünk, hogy vége. Elmúlt az egy hét. Eddig a frekvenciaenge­dély, a munka. De a lelkesedés, a tűz megmarad és él tovább. Nem szabad, hogy kialudjon, hiszen kimondva-kimondatla- nul motoszkál bennünk, hogy nem lehet vége! Kell, hogy megmaradjon ! Hiszen nem csak mi, hanem a Jászság érde­kei is ezt kívánják ! S hogy mi lesz most ? Várunk. Várunk arra, hogy a városatyák meny­nyire tartják fontosnak egy me­rőben más, újabb média létre­hozását. Vagy folytatását...(?) Kanvok Éva Csendes évkezdet Csendesen, eseménytelenül kezdődött az idei év Jászbe­rényben. A legnagyobb ipari üzemben, a hűtőgépgyárban ja­nuár 2-án részlegesen megin­dult a termelés. Karácsony és új- év között elvégezték a szo­kásos leltározást, illetve az éves nagy karbantartást. A komp- resszoroshűtőgép-üzem és a 2-es üzem három szerelősza­lagja még nem kezdte el a ter­melést, ezek karbantartása csü­törtökön, illetve hétfőn fejező­dött be. A többi üzemben meg­kezdték a termelést, és a jászá­rokszállási gyár is dolgozik. A pihenőn lévő szerelőszalagok dolgozói minőségvédelmi okta­tásban részesültek, illetve eze­ket a napokat az év többi részé­ben fogják ledolgozni. Erre bő­ven lesz lehetőségük, mert megrendelés, munka van. Ja­nuár minden hetét egy nappal így is meghosszabbítják, hogy megrendeléseiket teljesíteni tudják. Áz Aprítógépgyár január 2-án teljes gőzzel kezdett. A két ünnep között dolgoztak a kar­bantartók, így hétfőn minden üzemben, minden munkahe­lyen folytathatták a december­ben abbahagyott munkát. Meg­rendelésük az első félévre ren­geteg van, a másodikra sem tudnak már sok újat vállalni. Újjávarázsolták Néhány hete új kereszt köszönti a Farmos felől Jász­berénybe érkező utast a Szelei úton. Az 1700-as évek vége óta állt kereszt ezen a helyen. Az évek során azonban olyan állapotba került, hogy restaurálásával már próbálkozni sem lehetett. Az arra lakó hívők kezdeményezték megújítását, a kezdeményezés eredménye fotónkon látható. A Szentkúti plébánia Sólyom József vezetésével felvállalta az új kereszt felállításának munkáját a hívek adományából. Tavasszal el­készül a régi hangulatot idéző új kerítés is. KÉP ÉS SZÖVEG: FARAGÓ/ Az oldalt szerkesztette: Kiss Erika Fotók: Faragó László és Sárközi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents