Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 8. szám
1995. január 10., kedd Jászsági Extra 7. oldal A nyulak is elfogynak Jászkiséren már régóta létezik a Széchenyi István Vadásztársaság. Vezetője Bubori József, aki 1963-ban került a faluba, már 20 éve áll a társaság élén. A vadászterület 16.400 hektár, de ennek csak a fele alkalmas vadgazdálkodásra. Fácán, nyúl és őz vadászható náluk. Néha előfordul vaddisznó is.- Évente a hegyes vidékről leballag egy-egy kóbor példány - mondja az elnök. Mint gondos gazdának, aki gondol a jövőre, a fácánokból törzsállományuk van. A szárnyasokat tojatják. A tojást eladják az abádszalóki keltetőnek, ahonnan visszavásárolják a csibéket. A napos fácánokat nevelik, majd amikor elérik a 10-12 hetes kort, kiengedik a területre. Taglétszámuk negyvenhét. Korábban ötvennégyen is voltak. Sok külföldi jön hozzájuk puskavégre kapni a vadakat. Főleg németek, olaszok, osztrákok látogatnak ide. Egy hat-nyolc tagú olasz csoport jöttek, cserébe az itteniek mentek szarvast vagy vaddisznót vadászni. Ha valaki a puskáján kívül a vadászszerencséjét is magával vitte, biztos zsákmánnyal térhetett haza. Ma már a kapcsolat személyekre épült le. Mátraballaiakkal is volt cserevadászat, de ezt is csak múlt időben lehet említeni. Most nem valami rózsás a helyzetük. Az élőnyúlbefogás- ból tudnának némi bevételre szert tenni, de a nyulak betegek. Azért van ez, mert a pockokat irtják, de a tapsifülesek is megeszik a mérget. Márpedig egy élő, exportra szánt nyúlért 5 ezer forintnál többet kapnának, most meg kénytelenek voltak a Vad-Coopnak csak bérkilövetésre felkínálni nyulaikat, amiért mindössze egyedenként 1900 forintot kaptak. Az általuk mégis befogott 140 nyúl 58 százaléka beteg volt. Máskor minden szombaton volt itt vadászat. Hogy leapadt az állomány, sokkal ritkábban vehetik vállukra a vadászok a Bubori József elnök azzal a gipszből készült trófeamásolattal, amiért egyszer - még a pártállamban - a szőnyeg szélére kellett állniuk. Történt ugyanis, hogy a nagyszerű őztrófeát 1977-ben egy német polgár lőtte ki, és emiatt a pártnál megor- roltak rájuk, mondván, ezt az élményt, ezt az agancsot meghagyhatták volna Kádár János elvtársnak. Az eredeti agancs egyébként Budapesten, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. rendszeresen jár vissza immár 20 éve, évente két alkalommal is. Az olaszok apró-, a németek és az osztrákok trófeás vadra szeretnek vadászni. Amikor jobb, nagyobb létszámú volt a vadállomány, hazai vendégvadászokat is fogadtak. Most csak a pénzes külföldieket tudják ellátni. Volt egy kapcsolatuk is a nemesvámosiakkal. Párszor ők puskát. Most lesz a hatodik, utolsó vadászatuk 28-án, fácánra. Nyulat már nem lehet lőni, igaz, egy külön engedélyük mégis van 15-éig a megyei önkormányzattól. Mindennek ellenére tavaly májusban nyolc olyan őzet ejtettek el külföldiek, amelyek agancsai trófeás- nak számítottak. Ezekért fizetni kellett, és ez jelentett még némi bevételt a szerény kasszába, y Ez már szinte bioliszt A jászjákóhalmai Sikér Kft. helyi malmában nagy munka folyik. Folyik a liszt is a zsákokba, mégpedig nagyon kapós liszt. A malom különlegessége ugyanis, hogy benne nemcsak hagyományos technológiával, de hagyományos malomipari gépeken is dolgoznak, emiatt nagyon finom lisztet tudnak előállítani. Ez a szita a malom lelke; mellette Klacsán József ügyvezető Van is egy festmény a malom belső falán, ami két, kenyerét megszegő helybelit ábrázol. Az egyik örömmel vágja fel a sercegő héjú, magas kenyeret, mert annak lisztje innen származik, míg a másik a fejét vakarja, hiszen kenyere csupa fekete, pont azért, mert egy „vasmalomban” Őrölték búzáját, abból sült legfontosabb ennivalója. Ráadásul egyedülálló módon itt meg is mossák a búzát (egy ritka gépük van erre a célra), így semmilyen oda nem való anyag - vegyszer, piszok - nem kerül a lisztbe! Naponta 10-15 tonna lisztet őrölnek. Az alapanyag minősége szintén minden tekintetben jó. Szerencsére ki is tart a jó búza az új idényig, hiszen 300 vagonnál valamivel többet vettek az őszön, amit bérben tároltatnak. Kétféle kiszerelésük van: az 50 és a 20 kilós. Most azon gondolkodnak, hogy bevezetik az ötkilós zacskós eladást is. A régóta vajúdó tervet a tavaszon szeretnék megvalósítani. Jobban fogyna ugyanis a liszt a kevesebb pénzzel rendelkezők körében. Főleg a helyi és a környékbeli vásárlókra számítanak az újdonság piacra vitelekor. > Távol a világtól Már majdnem sötétedik. A Pusztamonostor és Jászágó közötti úton egy kicsiny házikót zár éppen egy házaspár. Kiderül, a csöpp tanya friss szerzemény. Pár héttel ezelőtt vették, ez volt a család közös karácsonyi ajándéka. Dr. Kása István jászárokszállási fogszakorvos nejével vette a házat, ami nincs 40 négyzetméter. Meglehetősen elhanyagolt állapotban van, lesz mit felújítani rajta. Víz, villany nincs benne.- Annyit élünk a civilizációban, hogy nem is kell nekünk áram, se tévé. A híreket meghallgatom a rádióban, annyi elég is egy napra - mondja az új tulajdonos. Esteledik, most már éppen ideje hazafelé indulni Ki sem látszanak a munkából Ha valahol, hát a varrodákban mindig van munka, így van ez a budapesti Greg and Jo Ipari és Kereskedelmi Kft. jászfénysza- rui részlegében is. A részleg hét éve jött létre, akkor még a Fedosz volt a gazda. Három éve alakultak át a furcsa nevű társaságra. Talán azért, mert az üzletbe betársult egy francia házaspár is. A részlegvezető Mezeiné Lajkó Csilla. O mondja, hogy az alakuláskor talán még negyvenen is voltak. Most húszán hajolnak a varrógépek fölé. Mit varrnak? Tavaly őszig - hosszú éveken át - a német Hucke cégnek varrtak bakfisblúzokat, kisruhákat. Érdekesség, hogy minden természetes anyagból készült. Még a vállfa is újrahasznosítható - már biztosan hulladékból készült - papírból volt. Csakhogy kevés pénzt kaptak ezért a munkáért. Ezért váltottak. December elejétől egy francia cégnek dolgoznak. Kimondottan női felnőttblúzokat varrnak. A blúzok anyaga gyönyörű, talán minden magyar nő álma: selyem. Igaz, műselyem, de mégis. Es ha már a vállfáknál elidőztünk egy kicsit, e blúzokhoz is nagyon jó tartók érkeztek. Még arra is volt gondjuk, hogy a két végükre külön, puha anyagból tegyenek betétet, ami egyrészt nem szakítja ki az selymet, másrészt nem csúszik le róla a ruha. Továbbá ezeket a vállfákat minden bizonynyal oda is adják a vásárlónak, hiszen nem valószínű, hogy potyára nyomtatták volna beléjük a márkát, a Jean Biolay nevet. Ez a munka már jobban fizet valamivel, bár egy blúzért a varroda csak 90(!) forintot kap. Az anyag ára már jóval több: talán 2 és félezer forint. Vajon mennyiért adjhatják a blúzokat Párizsban? A munka annyi, hogy nem is győzik. Ebből a ruhafajtából 15 ezret kell teljesíteniük. Éjjel-nappal lehetne dolgozni, de csak a megengedett túlórát vehetik igénybe. Ezért is kellene még dolgozó, de azt nem tudnak szerezni. A vezetőnő az egykori, németeknek szánt és náluk mutatóban maradt ruhadarabokkal A lendület megmaradt Nagy fába vágta fejszéjét a jászladányi önkormányzat. Olyan modem iskolát épít, amelynek örülnének egy városban is. No igen, pont itt a lényeg, hiszen Ladányban is az a terv: ismét városnak kell lenni, ahogy már voltak is egyszer a történelemben. Természetesen más szempont is vezérelte a nagyközség elöljáróit, hiszen kellett egy új létesítmény a régi, korszerűtlen helyett. Az új iskola egy részét tavaly augusztusban adták át. Ezzel még nem volt vége a beruházásnak. További építkezések szükségesek ahhoz, hogy minden készen legyen. Az új rész mögött máris jól halad az iskola további építése. Már egy szintet fel is húztak. Minden bizonnyal jól sáfárkodnak majd az idővel, hiszen az újabb épületrészt augusztusra szeretnék átadni. Ennek talán semmi akadálya nem lesz, hiszen az eddigi épületet is gyorsan felhúzták, A* első szint már készen van az új iskola újabb számvrészéből Emberségből jeles Egy kerítésen tábla hirdeti, hogy itt a mozgássérültek jász- fényszarui központja található. A 45 éves Urbán Sándor 1993 márciusában alakította meg a helyi csoportot. A férfi szintén mozgássérült. Huszonnyolc éves korában megroppant a gerince egy emeléskor. Hat hét múlva már meg is műtötték, de azóta sem jött teljesen rendbe. Most műtik hatodszorra. Sérülése után leszázalékolták. Érdekes, hogy 1993 előtt nem alakítottak a helyiek csoportot, pedig korábban is voltak mozgássérültek a településen. Azzal magyarázza ezt Sándor, hogy valahogy nem jutott eszükbe, de akinek meg eszébe is jutott, nem szólt. No, jártak is ragyásig Szolnokra az emberek. Aztán csak felötlött a gondolat Sándorban, hogy ez így nem mehet tovább, másképpen kell segíteni a sorstársakon. A megyei elnökkel, Nász Margittal is megvitatták a dolgot, aki nagyon örült a kezdeményezésnek. A polgármesteri hivatal is együttérzően támogatta az ötletet. A lépéssel együtt járt, hogy hozzájuk csatolták Pusztamonostort és Jászfelsőszentgyör- gyöt is. Aztán 1994 decemberétől már ide tartozik Jászágó is. llrbán Sándor, a segítő mozgássérült Jászfényszarun kezdetben csak 15 tagjuk volt, ma már 210. Mindhárom faluban hasonlóképpen kevés volt a taglétszám, de Sándor utánajár sorstársainak. Felkutat minden mozgássérültet, hogy ne érezzék a hátrányt. Azt érezzék, hogy ők is emberek. Sándor mindig „menőben” van. Fogadóórákat tart sorstársai számára mind a három távolabbi településen, de persze otthon is. Pusztamonostoron kedden, Jászfelsőszentgyörgyön szerdán, Jászágón csütörtökön található a polgármesteri hivatalban 9 és 15 óra között. Városában hétfőn áll a látogatók rendelkezésére, egyelőre otthonában, míg nem kap a polgár- mesteri hivatalban egy kis helyet. Azért volna ott jó helye, mert legalább telefonja lenne. Máskülönben otthon mindig zavarható, hiszen pont azért van - hangoztatja -, hogy segítsen. Bármikor. Segítik őket is. Pártoló tagjaik tábora meglehetősen nagy. Erről így beszél: - Talán érzik, hogy ők is lehetnek mozgássérültek. Azt is hozzáteszi: - A polgármesteri hivatalok segítségét, az egyesület szolnoki és országos vezetőinek támogatását külön ki kell emelnem. Most mindenkit aggaszt az áremelés, hiszen a mozgássérültek többsége nem tud dolgozni. Kevés anyagiakból élnek, ami hamar odavan. Támogatásokban reménykednek, amiért keményen küzdenek. Sándor különleges ember; valóban segítőkész. Négy gyermeke van, de mellettük még két állami gondozottat nevel. Legkisebb gyermeke 6 éves. Az unokák száma öt. Joggal büszke arra, hogy betegsége ellenére ennyi gyermeket még el tud látni. . Az oldalt készítette: Tóth András
