Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-10 / 8. szám

1995. január 10., kedd Körkép 5. oldal Simon Ferenc: Életutam stációi című kiállítása előtt A gyógyíthatatlan humanista „1995-öt írunk, s bármennyire is szívesen idézgetik szobrász­körökben azt a mondást, hogy a szobrász 50 év fölött kezdődik, nem bánnám, ha még ott tarthatnék.” - mondja Simon Ferenc Életutam stációi című visszatekintésében, melyet rendhagyó kiegészítésnek szán kiállított szobrai mellé. A művész megké­sett, önálló gyűjteményes kiállítása néhány nap múlva, január 15-én nyílik a szolnoki Galériában. Hogy miért „megkésett”? Az eredeti szándék szerint 1992-ben, a művész 70. szüle­tésnapja alkalmából kellett volna megrendezni. Azonban a műteremben történt tűzeset el­vitte a tervezett kiállítást, sőt majdnem az egész újjáépített művésztelepet is. Ötven alkotó év művei, dokumentumai vesz­tek oda a tűzben. „... Élőiről kezdhetem a pályámat - mondta akkor Simon Ferenc -, de legalább most hetven év ta­pasztalata lehet a segítsé­gemre.” Közben már több mint két év telt el. Néhány nap múlva még­iscsak megnyílik a kiállítóte­rem ajtaja, és ott lesznek a szobrok, ahol lenniük kell. Az előkészületek közben beszél­gettünk a művésszel, otthoná­ban.- Mindig is háromszor any- nyit kellett dolgoznom, mint másnak. - mondja Si­mon Ferenc.- Eleve tu­dom, hogyha valamit el akarok érni, akkor több­szörösen meg kell érte küz­denem. Azt sajnálom, hogy éjjel aludnom kell, mert ha akkor is dolgozhat­nék, vagy lennék három példányban... ha lenne há­rom életem, az is kevés lenne az elő­kívánkozó művek meg­valósításához. Nekem most nagyon nehéz. Két év egy szobrász­nak nem idő. A tűzben megsemmi­sült dolgokat nem vehettem figyelembe, pedig azt a nagy épületet meg kell tölteni kiállítási anyaggal. Szerencsére vannak alkotásaim, amelyek nem voltak itt a tűz alkalmával, vannak, amelyek „túlélték”, meg amiket azóta készítettem. Ezzel még én itt tartozom ... A tűzeset olyan meglátáshoz juttatott, amivel a következő bölcsességre jöttem rá: az em­ber számára az élet legnagyobb ajándéka, hogy nem tudja, mit hoz a holnap . ..- Eddigi életére visszate­kintve, nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor újra kellett kezdenie .. . mondjuk az ön ki­fejezésével: hajótörés után . . .- Még úgy negyven évvel ezelőtt természetesnek vettem, hogy ha valaki úgy érzi, holt­vágányon van, annak újra kell kezdeni. Mint hajótörés után egy szál deszkán nekivágni. A dolgok mélyén valahogy az motoszkál, hogy meg kell pró­bálni, el kell indulni valami felé. Azóta nem tudom, hánya­dik újrakezdésnél tartok. Velem sok rossz történt, de ezt nem te­kintem egyértelműen csak rossznak, hanem mindig tudok jót kihozni belőle. Nem lenne könnyű sorban összeszedni mindent. Háború, hadifogság, balesetek, műtétek, a nyolc éve leszakadt izom a jobb karján. Regenerálódásról szó sincs, mégis dolgozik vele. A tűzeset. Vagy a politika. A múltba visszanézve volt úgy, hogy míg másutt díjakat kapott, itt egy „sötét fegyelmi” üggyel lett „gazdagabb”. Ennek a ta­nulságát így fogalmazza meg:- Annak nincs becsülete, aki önérzetes. Nincsenek érvényes játékszabályok. Ez az a jég, amin én el szoktam csúszni. Nem magamért álltam ki akkor, hanem a művésztelepért. Bé­lyeget vertek rám, és ezt senki le nem mosta. De akkor is azt vallottam, hogy a magam erkölcsi normái szerint csak én élhetek. Úgy is élek, de meg is nézhetem ma­gamat .. .­Simon Ferenc önvallomá­P-'' •• , f- ■■ -r sában a következőket írja: .. a genetikusán magammal ho­zott adottságok, a valóságból leszűrt tapasztalatok bősége, és az életet és az embereket kriti­kusan és igényesen szerető természetem egy olyan világlá­táshoz juttattak el, amit nem a gyakran változó és egymásnak ellentmondó szólamok alkalmi képviselői állítanak elém.”- Itt kezdte a pályáját, azóta is Szolnokon él és dolgozik. Le­telepedése, és a „misszióválla­lás” azzal járt, hogy a szobrá­szat elfogadásáért is meg kel­lett küzdenie .. .- A művésztelep 1902-ben épült, és akik addig szolnoki művészeti életről beszéltek, azon mindig festészetet értet­tek. Hiszen a művésztelep köz­tudottan festők számára jelen­tett bázist. ’57-ben telepedtünk le, és valósággal szoktatni kel­lett akkor a város képzőművé­szetre figyelő közönségét, hogy szobor is van a világon. A szob­rászat elfogadásához elég sok idő kellett... és eredmények, hogy szép lassan polgárjogot nyerjünk.- Számít a szerencse is?- Művészpályán nagyon nagy szerepe van a szerencsé­nek. Vannak emberek, akiket nagy ívben elkerül. Lehet, hogy kvalitásban nincs különbség, de az élet nem igazságos. Az csak úgy megy a maga útján. Ezzel az embernek tisztában kell len­nie. A lényeg az, hogy addig mo­corogjon, amíg olyan helyre ke­rül, hogy úgy érezze, ott van, ahol a leghasznosabb lehet. A művészek vállalkozását meg­magyarázni nem lehet - az egy irreális pálya.- Azt vallja, mindig is az em- — bér érdekelte r" igazán. Hogy az emberi minőséget féltő szándékot szeretné éltetni. És hogy az em­bert nemcsak ke­resni, de megta­lálni is lehet. . .- ’49-ben let­tem főiskolás, amikor a Rajk-per zajlott. Akkor az engem nagyon megdöb­bentett, és kéte­lyeim támadtak. Amikor ’56 ele­jén nyilvános­ságra hozták a per valóságos hátterét, mondha­tom így: hátat fordítottam a „politikának”, ha alábecsüli az em­berek morális szellemi értékeit. Itt nincsenek fe­hér bárányok, sem Grál-lova- gok. Nem tudom, hogy vagyunk az emberértékekkel, amikor világ­szerte tömegmé­szárlás folyik. Ez is arra késztetett, hogy rátaláljak a magam útjára, az emberre és világára. Szeren­csére olyan elődökre tekinthe­tek vissza, mint Michelangelo, aki valami egyetemeset hozott létre. Én alapvetően egy gyógyít­hatatlan humanista vagyok. A művészetem is erre épül. Ami tőlem telik, azt a magam mód­ján meg is teszem. Ennek adok hangot a kiállításomon is. „Azt tapasztaltam, hogy ha észrevétlenül is, az EMBER mindenütt jelen van, érez, gondolkodik, munkálkodik. Jelenlétével alakítja azt a vilá­got, amiért igazán érdemes élni. Ezért csinálok szobrot. Ez az én hozzájárulásom, egyéni erőfeszítésem a nagy egész­hez.” - írja önvallomásában, 1988-ban. Ez a szándék rendít­hetetlenül érvényes ma is, hi­szen mindig aktuális marad, amíg csak él valahol egyetlen ember... Simon Ferenc kiállítása ja­nuár 15-én 11 órakor nyílik, és február 26-ig tekinthető meg a Galériában.-em­Két éve önállóak és nyereségesek A Karcagi Nyomda Kft. két éve vált el a Ver­seghy Nyomdától. Tankó Csaba ügyvezetőtől megtudtuk, hogy ez idő alatt bebizonyoso­dott, talpon tud maradni. A tavályi a fejlesz­tések éve volt, hiszen vettek egy color nyo­másra alkalmas gépet, s az ólomszedés mel­lett fényszedéssel is dolgoznak, ehhez besze­rezték a szövegszerkesztő rendszert. Hitelt nem vettek fel, önerőből valósították meg a beruházást, melyet a többségi tulajdo­nos, az Axon Rt. is támogatott. A fejlesztések után lehetővé vált, hogy köt­vényt, color nyomású dobozokat is készítenek. Év közben két pályakezdő fi­atalt is felvettek. Egyikük fényszedő, a másik a gépte­remben dolgozik. Tankó Csaba eredmény­nek tartja, hogy folyamato­san volt megrendelésük, s megoldották a color nyo­mást. így színes képeslapo­kat, prospektusokat is tudnak készíteni. A nyomdában folyamatos volt a szerkezetváltás, s en­nek eredményeként egyes te­rületeken lehetővé vált, hogy vállalkozói engedéllyel vé­gezzék a munkát a kollégák. Tavaly átlag 17-18 száza­lékos béremelés volt, s jó gépmester, lenne, ha ezt az idén is tartani tudnák. Most is szeretnének fejleszteni, ám az még a jövőtől függ, hogy lesz-e rá lehetőségük. A volt központjuk, a Verseghy Nyomda még mindig tartozik 400 ezer forinttal, amit részle­tekben fizet meg nekik. Gazdag János gépmester vállalkozóként dol­gozik, a color munkákat végzi. Legutóbb az Axon Rt. kötvényeit készítette, s ez neki is, aki 19 éve dolgozik a szakmában, újdonság volt. Azt, hogy vállalkozó lett, a kényszer szülte, s jó, hogy ugyanott dolgozhat így, ahol korábban. Most is a nyomda által vállalt megrendeléseket készíti, ám ő is szerezhet újabb megrendelést a nyomdának. Jól érzi itt magát, s minél több munkát, megrendelést szeretne. Talán egyszer egy saját nyomdája is lesz, ám ez csak álom, így itt szeretne hosszú távon dolgozni. Tóth Sándor korábban munkanélküli volt, másfél éve került a nyomdához, mint betanított gépmester. Januártól ő is vállalkozóként dolgo­zik. Előtte is gondolkozott azon, hogy munka mellett vállalkozzon, ám hogy ez itt lehetővé Az Axon Rt. kötvényének minőségét ellenőrzi Gazdag János Fotó: Korányi vált, élt vele. Az ofszetgépen, melyen dolgozik, dobozokat, újságokat, nyomtatványokat, köny­veket, csomagolóanyagokat készít. Könnyebb­séget jelentett neki a döntésnél, hogy nem kel­lett hitelt felvennie, hiszen mint fiatal házas, azt nem tudta volna vállalni, s jó, hogy régi kollé­gáival dolgozik tovább, így mert belevágni.- de ­-J A Peugeot adománya A Peugeot gyár legújabb fej­lesztésének számító 2,5 literes turbó dízelmotort adományo­zott a szekszárdi 505-ös Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanműhelyének a Peugeot Hun­gária Kft. A vezérképviselet és a szek­szárdi iskola 1993 márciusában kötött együttműködési megál­lapodást. Ennek értelmében az autó­gyár Szekszárdon egy kö­zép-európai oktatási központ kialakítását korszerű műszaki berendezésekkel támogatja. Az elmúlt évben a tanműhely új autómodelleket, célszerszá­mokat, diagnosztikai berende­zéseket, futóműbeállítót, főda­rabokat és egyéb alkatrészeket kapott a magyar vezérképvise­lettől, összesen 20 millió forint értékben. Az együttműködés révén a szakközépiskolások elsajátít­hatják az autók szerelési, kar­bantartási ismereteit. A szakképzés támogatását hosszú távú befektetésnek szánja a magyra piacon a Peu­geot. Az oktatás támogatásával nemcsak a magyar szakmai színvonal fejlesztését kívánják szolgálni, de saját piaci pozíció­juk megerősödését is várják. Erre, ha szerény mértékben is, de már az elmúlt esztendőben is sor került. Az 1993-as évhez képest ta­valy személygépkocsikból 13,7 százalékkal, haszonjárművek­ből pedig 28 százalékkal többet értékesítettek Magyarországon. Új személygépkocsikból a ko­rábbi 582-vel szemben tavaly 662 autó talált gazdára. Számos újdonsággal rendel­kezik az idén a cég, közöttük a Peugeot 106-os család leg­utóbbi tagjától, a 106-os Kidtől, illetve az új haszonjárműtől, a Boxertől várnak sokat. (MTI) Felmérés a karcagi kórházban A szövődménymentes gyógyulásért A karcagi Kátai Gábor Kórház­ban 1995. január 2. és március 31. között egy demonstrációs program részeként a sebészeti osztályon fekvő betegek köré­ben felmérést végeznek, mely­ről Mészárosné Hakucsák Erika ápolási igazgatótól érdek­lődtünk. Mint megtudtuk, a karcagi kórház is alapító tagja az egész­ségügy minőségének és gazda­ságosságának fejlesztésére ala­kult szövetségnek, mely kidol­gozója volt ennek a program­nak. A vizsgálat célja a sebfer­tőzés rizikójának a csökken­tése, ezáltal a betegellátás mi­nőségének és gazdaságosságá­nak javítása, valamint a fekvőbeteg-gyógyintézetek és az alapellátás szakmai együtt­működésének javítása. A programot a Johnson and Johnson Medical támogatásá­val indították el az ország 26 kórházában. Karcagon a sebészeti osz­tályra ezen idő alatt bekerülő betegekről kitöltenek egy kér­dőívet, mely a kórház, a beteg adatait is tartalmazza a diagnó­zistól a műtétet végző orvosok adatáig. Részletesen feltüntetik a bentfekvés alatt kapott antibio­tikum nevét, dózisát, az elvég­zett laboratóriumi vizsgálatok adatait, s azt, hogy a bentfekvés alatt alakult-e ki sebfertőzés vagy más nosocomiális fertő­zés. A felmérésről a beteget és háziorvosát is értesítik, hiszen arra kérik a beteget, hogy az osztályról való távozása után 3 héttel keresse fel újból a kórhá­zat vagy háziorvosát még akkor is, ha úgy érzi, semmi rend­ellenes nem történt. A háziorvostól pedig azt ké­rik, hogy ha betegénél bármi­lyen sebfertőzésre utaló tünetet észlel egy hónapon belül, akkor küldje el jelentését a kórházba az ápolási igazgatónő részére. Amennyiben azonban a fertő­zés a felületes elváltozások mellett mélyebb szöveteket is érint, akkor küldje vissza a kór­házba betegét. A felmérés tehát elindult, az eredményeket mindenki na­gyon várja, hiszen akkor tudják meg pontosan, hogy mennyi ilyen fertőzés van a sebészeten kezelt betegeknél, s akkor tud­nak majd konkrét lépéseket tenni, s a tapasztalatokat fel­használva a kórház más osztá­lyán is végezni ilyen felmérést.- de ­Alaptőkét emelt az Ápisz Visszaszerezte korábbi pozícióját az írószerpiacon A Postabank tulajdonában lévő Ápisz Kereskedelmi Rt. a közelmúltban 280 millió forinttal emelte alaptőkéjét, amely immár egymilliárd forintot tesz ki - jelentették be a cég teg­napi sajtótájékoztatóján. Elmondták még, hogy a társaság összforgalma az elmúlt évben mintegy 2 milliárd forintot tett ki, ami összehasonlít­ható áron is azt jelenti, hogy a cég visszaszerezte korábbi pozícióját az írószerpiacon. EDUSCHO -hírek m0ntó0t230 *-.«■ ^wSCcsSnTette^ % PI13U »

Next

/
Thumbnails
Contents