Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 8. szám
1995. január 10., kedd Körkép 5. oldal Simon Ferenc: Életutam stációi című kiállítása előtt A gyógyíthatatlan humanista „1995-öt írunk, s bármennyire is szívesen idézgetik szobrászkörökben azt a mondást, hogy a szobrász 50 év fölött kezdődik, nem bánnám, ha még ott tarthatnék.” - mondja Simon Ferenc Életutam stációi című visszatekintésében, melyet rendhagyó kiegészítésnek szán kiállított szobrai mellé. A művész megkésett, önálló gyűjteményes kiállítása néhány nap múlva, január 15-én nyílik a szolnoki Galériában. Hogy miért „megkésett”? Az eredeti szándék szerint 1992-ben, a művész 70. születésnapja alkalmából kellett volna megrendezni. Azonban a műteremben történt tűzeset elvitte a tervezett kiállítást, sőt majdnem az egész újjáépített művésztelepet is. Ötven alkotó év művei, dokumentumai vesztek oda a tűzben. „... Élőiről kezdhetem a pályámat - mondta akkor Simon Ferenc -, de legalább most hetven év tapasztalata lehet a segítségemre.” Közben már több mint két év telt el. Néhány nap múlva mégiscsak megnyílik a kiállítóterem ajtaja, és ott lesznek a szobrok, ahol lenniük kell. Az előkészületek közben beszélgettünk a művésszel, otthonában.- Mindig is háromszor any- nyit kellett dolgoznom, mint másnak. - mondja Simon Ferenc.- Eleve tudom, hogyha valamit el akarok érni, akkor többszörösen meg kell érte küzdenem. Azt sajnálom, hogy éjjel aludnom kell, mert ha akkor is dolgozhatnék, vagy lennék három példányban... ha lenne három életem, az is kevés lenne az előkívánkozó művek megvalósításához. Nekem most nagyon nehéz. Két év egy szobrásznak nem idő. A tűzben megsemmisült dolgokat nem vehettem figyelembe, pedig azt a nagy épületet meg kell tölteni kiállítási anyaggal. Szerencsére vannak alkotásaim, amelyek nem voltak itt a tűz alkalmával, vannak, amelyek „túlélték”, meg amiket azóta készítettem. Ezzel még én itt tartozom ... A tűzeset olyan meglátáshoz juttatott, amivel a következő bölcsességre jöttem rá: az ember számára az élet legnagyobb ajándéka, hogy nem tudja, mit hoz a holnap . ..- Eddigi életére visszatekintve, nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor újra kellett kezdenie .. . mondjuk az ön kifejezésével: hajótörés után . . .- Még úgy negyven évvel ezelőtt természetesnek vettem, hogy ha valaki úgy érzi, holtvágányon van, annak újra kell kezdeni. Mint hajótörés után egy szál deszkán nekivágni. A dolgok mélyén valahogy az motoszkál, hogy meg kell próbálni, el kell indulni valami felé. Azóta nem tudom, hányadik újrakezdésnél tartok. Velem sok rossz történt, de ezt nem tekintem egyértelműen csak rossznak, hanem mindig tudok jót kihozni belőle. Nem lenne könnyű sorban összeszedni mindent. Háború, hadifogság, balesetek, műtétek, a nyolc éve leszakadt izom a jobb karján. Regenerálódásról szó sincs, mégis dolgozik vele. A tűzeset. Vagy a politika. A múltba visszanézve volt úgy, hogy míg másutt díjakat kapott, itt egy „sötét fegyelmi” üggyel lett „gazdagabb”. Ennek a tanulságát így fogalmazza meg:- Annak nincs becsülete, aki önérzetes. Nincsenek érvényes játékszabályok. Ez az a jég, amin én el szoktam csúszni. Nem magamért álltam ki akkor, hanem a művésztelepért. Bélyeget vertek rám, és ezt senki le nem mosta. De akkor is azt vallottam, hogy a magam erkölcsi normái szerint csak én élhetek. Úgy is élek, de meg is nézhetem magamat .. .Simon Ferenc önvallomáP-'' •• , f- ■■ -r sában a következőket írja: .. a genetikusán magammal hozott adottságok, a valóságból leszűrt tapasztalatok bősége, és az életet és az embereket kritikusan és igényesen szerető természetem egy olyan világlátáshoz juttattak el, amit nem a gyakran változó és egymásnak ellentmondó szólamok alkalmi képviselői állítanak elém.”- Itt kezdte a pályáját, azóta is Szolnokon él és dolgozik. Letelepedése, és a „misszióvállalás” azzal járt, hogy a szobrászat elfogadásáért is meg kellett küzdenie .. .- A művésztelep 1902-ben épült, és akik addig szolnoki művészeti életről beszéltek, azon mindig festészetet értettek. Hiszen a művésztelep köztudottan festők számára jelentett bázist. ’57-ben telepedtünk le, és valósággal szoktatni kellett akkor a város képzőművészetre figyelő közönségét, hogy szobor is van a világon. A szobrászat elfogadásához elég sok idő kellett... és eredmények, hogy szép lassan polgárjogot nyerjünk.- Számít a szerencse is?- Művészpályán nagyon nagy szerepe van a szerencsének. Vannak emberek, akiket nagy ívben elkerül. Lehet, hogy kvalitásban nincs különbség, de az élet nem igazságos. Az csak úgy megy a maga útján. Ezzel az embernek tisztában kell lennie. A lényeg az, hogy addig mocorogjon, amíg olyan helyre kerül, hogy úgy érezze, ott van, ahol a leghasznosabb lehet. A művészek vállalkozását megmagyarázni nem lehet - az egy irreális pálya.- Azt vallja, mindig is az em- — bér érdekelte r" igazán. Hogy az emberi minőséget féltő szándékot szeretné éltetni. És hogy az embert nemcsak keresni, de megtalálni is lehet. . .- ’49-ben lettem főiskolás, amikor a Rajk-per zajlott. Akkor az engem nagyon megdöbbentett, és kételyeim támadtak. Amikor ’56 elején nyilvánosságra hozták a per valóságos hátterét, mondhatom így: hátat fordítottam a „politikának”, ha alábecsüli az emberek morális szellemi értékeit. Itt nincsenek fehér bárányok, sem Grál-lova- gok. Nem tudom, hogy vagyunk az emberértékekkel, amikor világszerte tömegmészárlás folyik. Ez is arra késztetett, hogy rátaláljak a magam útjára, az emberre és világára. Szerencsére olyan elődökre tekinthetek vissza, mint Michelangelo, aki valami egyetemeset hozott létre. Én alapvetően egy gyógyíthatatlan humanista vagyok. A művészetem is erre épül. Ami tőlem telik, azt a magam módján meg is teszem. Ennek adok hangot a kiállításomon is. „Azt tapasztaltam, hogy ha észrevétlenül is, az EMBER mindenütt jelen van, érez, gondolkodik, munkálkodik. Jelenlétével alakítja azt a világot, amiért igazán érdemes élni. Ezért csinálok szobrot. Ez az én hozzájárulásom, egyéni erőfeszítésem a nagy egészhez.” - írja önvallomásában, 1988-ban. Ez a szándék rendíthetetlenül érvényes ma is, hiszen mindig aktuális marad, amíg csak él valahol egyetlen ember... Simon Ferenc kiállítása január 15-én 11 órakor nyílik, és február 26-ig tekinthető meg a Galériában.-emKét éve önállóak és nyereségesek A Karcagi Nyomda Kft. két éve vált el a Verseghy Nyomdától. Tankó Csaba ügyvezetőtől megtudtuk, hogy ez idő alatt bebizonyosodott, talpon tud maradni. A tavályi a fejlesztések éve volt, hiszen vettek egy color nyomásra alkalmas gépet, s az ólomszedés mellett fényszedéssel is dolgoznak, ehhez beszerezték a szövegszerkesztő rendszert. Hitelt nem vettek fel, önerőből valósították meg a beruházást, melyet a többségi tulajdonos, az Axon Rt. is támogatott. A fejlesztések után lehetővé vált, hogy kötvényt, color nyomású dobozokat is készítenek. Év közben két pályakezdő fiatalt is felvettek. Egyikük fényszedő, a másik a gépteremben dolgozik. Tankó Csaba eredménynek tartja, hogy folyamatosan volt megrendelésük, s megoldották a color nyomást. így színes képeslapokat, prospektusokat is tudnak készíteni. A nyomdában folyamatos volt a szerkezetváltás, s ennek eredményeként egyes területeken lehetővé vált, hogy vállalkozói engedéllyel végezzék a munkát a kollégák. Tavaly átlag 17-18 százalékos béremelés volt, s jó gépmester, lenne, ha ezt az idén is tartani tudnák. Most is szeretnének fejleszteni, ám az még a jövőtől függ, hogy lesz-e rá lehetőségük. A volt központjuk, a Verseghy Nyomda még mindig tartozik 400 ezer forinttal, amit részletekben fizet meg nekik. Gazdag János gépmester vállalkozóként dolgozik, a color munkákat végzi. Legutóbb az Axon Rt. kötvényeit készítette, s ez neki is, aki 19 éve dolgozik a szakmában, újdonság volt. Azt, hogy vállalkozó lett, a kényszer szülte, s jó, hogy ugyanott dolgozhat így, ahol korábban. Most is a nyomda által vállalt megrendeléseket készíti, ám ő is szerezhet újabb megrendelést a nyomdának. Jól érzi itt magát, s minél több munkát, megrendelést szeretne. Talán egyszer egy saját nyomdája is lesz, ám ez csak álom, így itt szeretne hosszú távon dolgozni. Tóth Sándor korábban munkanélküli volt, másfél éve került a nyomdához, mint betanított gépmester. Januártól ő is vállalkozóként dolgozik. Előtte is gondolkozott azon, hogy munka mellett vállalkozzon, ám hogy ez itt lehetővé Az Axon Rt. kötvényének minőségét ellenőrzi Gazdag János Fotó: Korányi vált, élt vele. Az ofszetgépen, melyen dolgozik, dobozokat, újságokat, nyomtatványokat, könyveket, csomagolóanyagokat készít. Könnyebbséget jelentett neki a döntésnél, hogy nem kellett hitelt felvennie, hiszen mint fiatal házas, azt nem tudta volna vállalni, s jó, hogy régi kollégáival dolgozik tovább, így mert belevágni.- de -J A Peugeot adománya A Peugeot gyár legújabb fejlesztésének számító 2,5 literes turbó dízelmotort adományozott a szekszárdi 505-ös Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanműhelyének a Peugeot Hungária Kft. A vezérképviselet és a szekszárdi iskola 1993 márciusában kötött együttműködési megállapodást. Ennek értelmében az autógyár Szekszárdon egy közép-európai oktatási központ kialakítását korszerű műszaki berendezésekkel támogatja. Az elmúlt évben a tanműhely új autómodelleket, célszerszámokat, diagnosztikai berendezéseket, futóműbeállítót, fődarabokat és egyéb alkatrészeket kapott a magyar vezérképviselettől, összesen 20 millió forint értékben. Az együttműködés révén a szakközépiskolások elsajátíthatják az autók szerelési, karbantartási ismereteit. A szakképzés támogatását hosszú távú befektetésnek szánja a magyra piacon a Peugeot. Az oktatás támogatásával nemcsak a magyar szakmai színvonal fejlesztését kívánják szolgálni, de saját piaci pozíciójuk megerősödését is várják. Erre, ha szerény mértékben is, de már az elmúlt esztendőben is sor került. Az 1993-as évhez képest tavaly személygépkocsikból 13,7 százalékkal, haszonjárművekből pedig 28 százalékkal többet értékesítettek Magyarországon. Új személygépkocsikból a korábbi 582-vel szemben tavaly 662 autó talált gazdára. Számos újdonsággal rendelkezik az idén a cég, közöttük a Peugeot 106-os család legutóbbi tagjától, a 106-os Kidtől, illetve az új haszonjárműtől, a Boxertől várnak sokat. (MTI) Felmérés a karcagi kórházban A szövődménymentes gyógyulásért A karcagi Kátai Gábor Kórházban 1995. január 2. és március 31. között egy demonstrációs program részeként a sebészeti osztályon fekvő betegek körében felmérést végeznek, melyről Mészárosné Hakucsák Erika ápolási igazgatótól érdeklődtünk. Mint megtudtuk, a karcagi kórház is alapító tagja az egészségügy minőségének és gazdaságosságának fejlesztésére alakult szövetségnek, mely kidolgozója volt ennek a programnak. A vizsgálat célja a sebfertőzés rizikójának a csökkentése, ezáltal a betegellátás minőségének és gazdaságosságának javítása, valamint a fekvőbeteg-gyógyintézetek és az alapellátás szakmai együttműködésének javítása. A programot a Johnson and Johnson Medical támogatásával indították el az ország 26 kórházában. Karcagon a sebészeti osztályra ezen idő alatt bekerülő betegekről kitöltenek egy kérdőívet, mely a kórház, a beteg adatait is tartalmazza a diagnózistól a műtétet végző orvosok adatáig. Részletesen feltüntetik a bentfekvés alatt kapott antibiotikum nevét, dózisát, az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok adatait, s azt, hogy a bentfekvés alatt alakult-e ki sebfertőzés vagy más nosocomiális fertőzés. A felmérésről a beteget és háziorvosát is értesítik, hiszen arra kérik a beteget, hogy az osztályról való távozása után 3 héttel keresse fel újból a kórházat vagy háziorvosát még akkor is, ha úgy érzi, semmi rendellenes nem történt. A háziorvostól pedig azt kérik, hogy ha betegénél bármilyen sebfertőzésre utaló tünetet észlel egy hónapon belül, akkor küldje el jelentését a kórházba az ápolási igazgatónő részére. Amennyiben azonban a fertőzés a felületes elváltozások mellett mélyebb szöveteket is érint, akkor küldje vissza a kórházba betegét. A felmérés tehát elindult, az eredményeket mindenki nagyon várja, hiszen akkor tudják meg pontosan, hogy mennyi ilyen fertőzés van a sebészeten kezelt betegeknél, s akkor tudnak majd konkrét lépéseket tenni, s a tapasztalatokat felhasználva a kórház más osztályán is végezni ilyen felmérést.- de Alaptőkét emelt az Ápisz Visszaszerezte korábbi pozícióját az írószerpiacon A Postabank tulajdonában lévő Ápisz Kereskedelmi Rt. a közelmúltban 280 millió forinttal emelte alaptőkéjét, amely immár egymilliárd forintot tesz ki - jelentették be a cég tegnapi sajtótájékoztatóján. Elmondták még, hogy a társaság összforgalma az elmúlt évben mintegy 2 milliárd forintot tett ki, ami összehasonlítható áron is azt jelenti, hogy a cég visszaszerezte korábbi pozícióját az írószerpiacon. EDUSCHO -hírek m0ntó0t230 *-.«■ ^wSCcsSnTette^ % PI13U »
