Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

6. oldal Jászsági Extra - Jászberény 1995. január 3., kedd Kulturális Kemény év után nyugodt évkezdet ajánlatok _______________________ Norvég megrendelésre Indiába szállítják majd ezt a 80 ton­nás golyós malmot Az Ifjúsági Házban 1994-ben kezdték a diákdiszkók megren­dezését. Főleg általános iskolás korú gyermekeket láthattunk a rendezvényen, és szombaton este szigorúan 18-tól 22 óráig tartott ez a buli. A tinik nagyon megkedvelték, ezért folytatódik az új esztendőben is. Az Ifjú­sági Házban januárban kétszer lesz diákdiszkó, január 7-én és január 21-én. A Déryné Művelődési Köz­pontban már hagyománnyá vá­lik, hogy az év elején galamb- és kisállat-kiállítást rendeznek. Erre idén január 13-án és 14-én kerül sor, s reggel 9-től 17 óráig látogatható. A Déryné Művelődési Köz­pontban folytatódik a Nemzeti Filharmónia bérletes hangver­senysorozata. A középiskolás korú diákok január 19-én A menüettől a polkáig című prog­ramot tekinthetik meg. A mű­sorban a Szolnoki Szimfonikus Zenekar hallható, Báli József vezényletével. A kultúra napja alkalmából, január 22-én Jászberényben nagyszabású kiállítást rendez­nek, ahol a díszítőművészeti szakkörök mutatják be leg­szebb kézimunkáikat. Az Ifjúsági Ház ad helyet az Egyházi Iskoláért Alapítvány jótékonysági báljának január 28-án 19 órakor. Az Old Boys együttes zenél. Az Ifjúsági Ház egy színházi programot is ajánl az érdeklő­dőknek. Január 28-án 12 órakor indul a hagyományos színházi autóbuszjárat Budapestre. A Madách Kamarában az Apácák című musicalt tekintik meg. Az oldalt szerkesztette: Kiss Erika Fotó: Faragó L., Sárközi J. Az aprítógépgyár több mint 40 éves történetének sorsfordító esztendeje volt a ’94-es. A pri­vatizációt követően az első olyan évet élték meg, ahol a dolgozók és a vezetők a saját gyáruk és saját sorsuk kovácsai voltak. Év végén már látszott, megérte az áldozatos munka, a sok túlóra, mert látszik az eredmény. Az év második fe­lében már nagyon sok megren­delésük volt, alig győzték a tel­jesítést. A ’94-es esztendő rekordév­nek bizonyult, hisz 1,5 milliárd forint fölötti lett az exporttelje­sítés. A termékeik 80 százaléka Nyugat-Európában, elsősorban Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Luxem­burgban talált gazdára. Túlteljesítették tavaly az ár­bevételi tervüket is, hisz ez az 1 milliárd 900 millió forintot is meghaladta. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy a bérfejlesz­tést is meg tudták oldani, sőt azzal is büszkélkedhet a jászbe­rényi gyár, hogy az utóbbi 4 évben mindig tudtak bért fej­leszteni, és ez sosem volt ala­csonyabb 20 százaléknál. Jelen­leg a dolgozók (800 fő) átlag- keresete meghaladja a havi 30 ezer forintot. Ez az esztendő azért indul jól, mert még decemberben megszületett az a francia szer­ződés, mely 2 évre és 2 milliárd forintról szól. A gyárnak problémája tulaj­donképpen a banki finanszíro­zással van, hisz hatalmas be­rendezéseket gyártanak, me­lyek többhavi munka után ke­rülnek kiszállításra, értékesí­tésre. Ezt viszont a jelenlegi banki finanszírozási rendszer nem „díjazza”. A gyár korszerű gépparkjáról is álmodoznak a tulajdonosok, vagyis a dolgo­zók és a vezetők. Ehhez 150- 200 milliós beruházásra lenne szükségük. Előbb vagy utóbb erre is áldozni kell, mert csak korszerű technológiával lehet a versenyt állni. Amire jó esélyt mutat, hogy a tavalyi esztendőt nyereséggel zárták, s emellett az alkatrészgyártást kismérték­ben, de már korszerűsítették is. Pályaválasztás előtt - szülőknek Emberekkel foglalkozni élethivatás A nyolcadikos gyerekek, de szüleik is nagy gondban van­nak ezekben a hetekben. Hol tanuljon tovább a gyerek, mi­lyen szakmát, iskolát válasz- szón. Hagyják-e azt, amit a gyerek akar, vagy a tanácsta­lanokat ügyesen segítve jó döntésre késztessék. A jó vá­lasztás - és a rossz is - gyak­ran egy életre szól. Nagy hát mindenkinek a felelőssége, aki a pályaválasztásban taná­csot ad. Mi most három ügyes, talpraesett lány sikeres életkezdését adjuk például. A szülök engedték, hogy az tör­ténjék, amit a lányok szeret­nének. S jól döntöttek. A lányok közül ketten a Jász­sági ÁFÉSZ Adu diszkontjában dolgoznak. Szabó Editnek ez az első munkahelye, a szakmun­kás-bizonyítványt májusban szerezte meg. A nagyszülei ne­velték fel, s mivel nagyon jó ta­nuló volt, szerették volna, ha szakközépiskolában tanul to­vább. Edit azonban nem akart elkerülni Jászberényből. Az, hogy kereskedő lesz, már ré­gebben eldőlt.- A szomszéd gyerekekkel mindig boltost játszottunk. Ne­kem az volt az elképzelésem, hogy kereskedő leszek. Magam döntöttem el, hogy a 3 éves képzést választom. A gyakorla­tot az Apponyi téri ABC-ben csináltam. Amikor végeztem, ott nem volt hely, így kerültem az Aduba. Nagyon hamar meg­szoktam itt is. Változatos a munka, minden területre beosz­tottak már. Szerencsére mindig van mit csinálni, a tétlenkedést nem szeretem. Úgy gondolom, érettségit azért meg kell sze­rezni. Ősszel beiratkozok majd. Van egy vágyam is, csak nem tudom, ehhez van-e lehetőség az áfésznál. Arra gondoltam, hogy a dekoratőrséget is hasz­nos volna megtanulni. Hord Brigitta, bár csak 16 éves, régebben „dolgozik” az Aduban, mint Edit. Ő most harmadikos, s tanulóidejét mindvégig itt töltötte.- Nekem édesanyám keres­kedő, az ékszerboltban dolgo­zik. Apukám azt szerette volna, ha én is varrónőnek tanulok, mint a nővérem. Én viszont szeretek emberekkel foglal­kozni. Magam döntöttem, ami­kor a kereskedelmi szakmun­kásképző jászberényi tagozatát választottam. Ezt szüleim elfo­gadták. Szeretek az Aduban lenni, sok a fiatal itt, segítenek, ha kérem. Nem tudom, ha az iskolát elvégzem, maradha- tok-e itt. Nagyon szeretném. Azt már eldöntöttem, hogy ha az iskolát befejezem, utána le­érettségizek estin. Háfra-Sóti Bernadett Háfra-Sóti Bernadett barát­nője, iskolatársa Szabó Edit­nek, akivel gyakran együtt mennek diszkóba. Hármójuk közül talán ő a leghatározottabb egyéniség. Édesapja magánke­reskedő négy éve, de ez nem befolyásolta, amikor ezt a szakmát választotta.- Az emberekkel való fog­lalkozás fontos számomra, ezért döntöttem a kereskedelmi pálya mellett. Nagyon szeretem csinálni, jó érzés, ha segíthetek, ha elégedetten távozik a vevő. Én tanuló is itt voltam az áfész-áruház szupermarketjé­ben, s itt dolgozhatok továbbra is. Családias légkör van nálunk, ez nagyon fontos számomra. Amikor elvégeztem a sulit, s munkába álltam, az bizony fur­csa volt. Nem találtam a he­lyem, de a többiek átsegítettek ezen az időszakon. Valójában nagyon strapás szakma a keres­kedelem, de ezt az tudja csak, aki belekóstol. Tervem, hogy leérettségizek, már járok is a suliba. Jó a kézügyességem, szívesen rajzolok. Nem tartom megvalósíthatatlan álomnak, hogy építész legyek egyszer. Igazából a régi házak eredeti szépségének visszavarázsolása izgat az építészetből. Úgy gon­dolom, fiatal vagyok, sok min­dent ki kell próbálnom. Megszépül a torony Felhívás A jászberényi Nagyboldog­asszony Római Katolikus Főplébánia képviselő-testü- lete a jászberényi Nagybol- dogasszony-főtemplom fel­újítására, rendbehozatalára alapítványt hozott létre. Az alapítvány kuratóri­uma felhívással fordul Jászberény város lakosai­hoz, a vállalkozókhoz, vál­lalatokhoz, intézmények­hez, hogy pénzbeni hozzá­járulásukkal támogassák a templom felújítását. A vá­ros kiemelkedő műemléké­nek megmentése csak kö­zös összefogással biztosít­ható. A felújítás várható költ­sége több mint 50 millió forint, amelynek jelenleg csak töredéke áll rendelke­zésükre. Az alapítvány tá­mogatására befizetett ösz- szeg a társasági, illetve személyi jövedelemadó alapjából levonható. Befi­zetési csekkek a fő­plébánián beszerezhetők. Az alapítvány részére adandó hozzájárulások az MHB jászberényi igazgató­ságánál vezetett 451-13211 számú számlára vagy a fő­plébánián fizethetők be. Új lap A 120 éves Jász Múzeum is ké­szül a jász világtalálkozóra. Ennek kapcsán úgy gondolták, hogy a redemptióval kapcsola­tos történelmi emlékeket felku­tatják, közzéteszik. Karácsony előtt jelentették meg a Redemptio nevet viselő újság első számát. Céljuk, hogy az 1745-ös önmegváltásról a jászok és a kunok jelenbéli utó­dai közzétehessék tanulmánya­ikat, cikkeiket. Az új lap jászok és kunok honismereti lapjaként határozza meg magát. Adomá­nyokból tartják fenn, megvásá­rolható a múzeumban. A Kardetter Tamás pesti ács­mester tervei szerint 1802-ben épült toronysisak 154 éven át dacolt az idővel, mígnem 1956. november 4-én egy szovjet harckocsiból kilőtt gyújtólöve­dék lángra lobbantotta faszer­kezetét, s a hő megolvasztotta a csodálatosan formált bronzle­mezeket. Hatalmas fáklyaként világította be a környéket az égő torony, melynek pusztulá­sát nemcsak a városlakók és a tanyák népe, de a tűzoltók is te­hetetlenül nézték, ugyanis a szovjetek megtiltották, hogy ol­tással próbálkozzanak. Tizenkét éven át egyszerű sá­tortető pótolta a míves sisakot, míg 1968-ban - nagy társadalmi összefogással és az egyház tá­mogatásával - csaknem régi formájában építették újjá. A fa­szerkezet helyett vasvázas szer­kezetet kapott, és alakja is né­mileg eltért az eredetitől. Sajnos a torony sisak nemhogy 154, de még 25 évet sem bírt ki. A szak­szerűtlen munka következmé­nye volt, hogy nem lehetett to­vább halogatni a teljes felújí­tást. Néhány „apróság”: a bronzlemezeket közönséges vasszögekkel rögzítették, ha egyáltalán volt mihez rögzíteni. Sok helyen egyszerűen össze­drótozták. Mintegy 70 darab rézdomborítást fújt le az évek során a szél, s különös szeren­cse, hogy a nagyobb lemezeket nem bontotta meg. Az elmúlt hónapban elkészült a torony csúcsán lévő szent ko­rona és kereszt újraaranyozása, mely 500 000 forintba került. A madaraktól védő speciális tüs­kék és a volfrámszálakból ké­szült védőháló szerelése is meg­történt. A Kecskemétről érke­zett ácsok és bádogosok is vé­geztek a toronysisak felújításá­val, akik a bécsi városháza és a budapesti Vígszínház felújítása után Jászberényben ugyancsak kiválóan dolgoztak. Munká­jukra 60 év garanciát adtak. Az állványzatot azonban csak ak­A korona és a kereszt aranyán megcsillan a napfény kor bontják el a sisak körül, amikor a galambriasztó tüské­ket is felszerelik a madarak által látogatott párkányokra. Ezen munkára jövő tavasszal kerül sor. Hátravan még a villámhá­rító s a levezető kábel felszere­lése. Ezt úgy alakítják ki, hogy esetleges problémák esetén az alpinisták ennek segítségével tudjanak akár a torony csúcsáig is feljutni. A torony vakolása és a festés 1995-ben készül el. Ehhez azonban még nagyon sok pénzre van szükség. Farkas Má­tyás címzetes apát, a Nagybol- dogasszony-templom plébánosa bízik abban, hogy a helyi ön- kormányzat továbbra sem lesz szűkmarkú a támogatás megíté­lésében, s kéri a hívek újabb pénzadományait is. Az egyház 5 millió forinttal járul hozzá a még hátralévő munkálatok fi­nanszírozásához. Sajnos, a fel­újítást támogató alapítványon is kevés még a befizetett pénz. Mindössze 8 hónap választ el bennünket a jász világtalálkozó időpontjától. Az apát úrral együtt - remélem - minden jászberényi polgár azt szeretné, hogy erre az eseményre meg­szépüljön a város főtemploma. Faragó László Jászberény polgármesterei voltak (7. rész) Dr. Friedvalszky Ferenc Polgármester, magyar királyi kormányfőtanácsos. Jászbe­rény, 1878. IV. 2. - Jászberény, 1945. IV. 2. A Friedvalszky ős a XVIII. században jött a Jász­ságba a Trencsén megyei Frie- vald helységből. Anyai ősei a XVII. században már Jászbe­rényben éltek. Szülei Friedvalszky Gergely földbirtokos, szűcsmester, vá­rosi tanácsnok és Erdős Teré­zia. Iskolai tanulmányait Jász­berényben végezte. Az egyete­met Budapesten kezdte, majd 1905-ben Kolozsvárott lett ál­lamtudományi doktor. Szülővá­rosába visszatérve községi bí­róként dolgozott. A háború alatt a katonai szolgálat alól felmen­tették, időközönként helyettesí­tette a katonai szolgálatot telje­sítő rendőrkapitányt és árva­széki ülnököt. 1918 decemberében a vesz­tes háború, a forradalmak zava­ros időszakában mint helyettes polgármester vette át a város vezetését. Többször újravá­lasztva, mindig biztos kézzel irányította Jászberényt. 1919 márciusában a Szent Ferenc-rendi „Historicus Do- mus”-ban találtam e sorokat: ,A mai napon tettük le a hűség­esküt a köztársaságra a hely­beli világi papsággal együtt dr. Friedvalszky Ferenc polgár- mester, a kormánybiztos meg­hatalmazottja előtt.” 1919. augusztus 30-án 8 hó­napos polgármesteri működésé­ről a pénzügyi beszámolóját a várost megszálló - 3 hónapig itt tartózkodó - román parancs­nokság megbízottja jelenlété­ben tartja. Majd ugyanezen év decemberében a közgyűlésen a július 13-án tartott és fegyveres összetűzéssel végződő nagy­gyűlés áldozatai segélyezésére, a letartóztatott kommunisták kiskorú gyermekei segítésére tesz javaslatot. Egy év múlva fogadta a Jászberénybe látogató Horthy Miklós kormányzót. Polgármestersége új fejeze­tet, új kort jelentett a város éle­tében. Amit annak idején Kon- csek István polgármester meg­kezdett, dr. Friedvalszky Fe­renc eredményesen folytatta. Vezetése alatt Jászberény város anyagi helyzetétől függően las­san a haladás követelményei­nek megfelelően fejlődő város lett. Az ő szorgalmazására is épült a tanítóképző, az adóhiva­tal, kapott új laktanyát a csend­őrség. Elkészült 1935-ben az új postaépület, 1937-ben a köz­ponti emeletes római katolikus népiskola'. Utakat kővel burkoltak - ta­nyasiakat is -, hidak épültek, vízvezeték, szennyvízhálózat bővült. Épületek megvásárlá­sával megvalósult a Rákóczi út rendezése, megnyitása. A régi városképeken jól látható a gon­dozott, parkosított főtér. A háború után kritikus hely­zetbe került Erzsébet Közkór­ház 1925-től folyamatos fej­lesztése az ő működésének is köszönhető. Végül 150 ágyas, háromosztályú - sebészet, bel-, szülészet-nőgyógyászattal ren­delkező - korszerű kórház lett. A város vezetése vállalta az anya- és csecsemővédelemmel foglalkozó Stefánia Szövetség, majd a Zöldkereszt helyi szer­vezeti működéséhez szükséges* feltételek biztosítását. 1935-től a Szent Ferenc-rendi apácákkal kötött szerződéssel szervezett keretek között történt a sze­génygondozás. A háború alatt elvitt haran­gok pótlására az anyagiak biz­tosítását a módosabb polgárok­tól kérte és kapta meg. Ma már Jászberény jelképe a város 455 hősi halottja emlékére, általa tervezett és 1926-ban megvaló­sított hősi emlékmű, mely ugró lován a riadót fújó 13-as jász­kun huszárt örökíti meg. A gazdasági válság éveiben az egyre növekvő létszámú szegényeken közmunka-lehető­ségekkel, segélyekkel próbált segíteni. Ajtaja egyaránt nyitva volt szegény és gazdag előtt. A polgárok többsége munkáját ér­tékelte, mint alkotó embert tisz­telték, becsülték. A felsőbbség is elismerte. 1936-ban „a köz­élet, közigazgatás és a város fejlesztése terén kifejtett érde­mes működése elismeréséül magyar királyi kormányfőtaná­csos” címet kapott. 1939-ben megkezdte a gya­logsági laktanya építésének előkészületi munkálatait. Ugyanez év decemberében a tisztújító közgyűlésen újabb ciklusra egyhangúlag megvá­lasztották. Majd 1940-ben meg­romlott egészsége helyreállítá­sára 6 hónapos betegszabadsá­got kért, s év végén nyuga­lomba ment. Virilistaként to­vábbra is a közgyűlés aktív tagja maradt. A város fia volt, élete össze­forrt a közösséggel, a várossal. 1944 nyarán a gettó lakóinak elvitelekor - mit sem tudva er­ről - a szőlőbe indult. Kocsiját a menet miatt megállították. Volt visszafordulási lehető­sége, folytathatta volna útját másfelé. De ő ott maradt, kalap­ját levette, s így búcsúzott az ál­tala becsült, hajdan munkáját támogató zsidó polgártársaitól. Sugárné Koncsek Aranka i Szabó Edit és Horti Brigitta az Aduban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents