Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
1995. január 3., kedd Jászsági Extra 7. oldal Cipővel kell bírni Szegény embert még az ág is húzza. Ennél velősebben ki sem lehetne fejezni, milyen rossz helyzetben van Jászdózsa ön- kormányzata és persze a lakosság is. Ahogyan azt dr. Szerencsés István kandidátustól, a falu új polgármesterétől megtudjuk, helyzetük egyáltalán nem rózsás. Már többször is írtunk az áldatlan iskolai állapotokról, de most még rosszabbat hallottunk. Ugyanis egy friss rendelet értelmében szinte a lehetőségétől is megfosztották a falut egy új oktatási intézmény felépítésétől (vagy befejezésétől). Igaz ugyan, hogy 20 milliót kaptak már eddig, mint önhibájukon kívül hátrányos helyzetűek, és még 10 milliót ígértek 1995-re. Ez összesen 30 millió, de az iskolai építkezés 56-ba kerülne. Úgy számoltak, hogy ezt elfogadják saját erőnek, 60 százaléknak, és a többit az állam állja támogatásként. Csakhogy megváltozott a céltámogatások rendszere. Ezt a 30 milliót levonják az 56-ból, a maradék 26-nak a 60 százalékát kell állnia az önkormányzatnak, ami bizony 15 millió forint. De honnan?! A falu már a gázépítéssel eladósodott, sőt, 11 millió még így is hiányzik. Az éves költségvetésük nem éri el a 100 millió forintot. Gyakorlatilag fejlesztésről nem is lehet beszélni a jövőre nézve. Az iskolát addig felépítik, amíg a pénzük adott. Ez egy szerkezetkész állapot lesz. A többi után pedig talpalni fognak (csak legyen elég cipő hozzá). Az építő cég már megvan, a szerződést is megkötötték. Ami lehetőség van persze, azt mind megragadják. Pályáznak és pályáznak. Segítségük is van azért a nagy reménytelenségben. Erdős István, a falu szülötte, aki Svájcban él, létrehozott egy alapítványt bentlakásos szociális otthon létesítésére. Ezt szeretnék tovább bővíteni, mert kicsit elült a dolog. Hogy lendüljön a helyzet, Erdős úr egy tonna ruhát küldött a faluba, aminek egy részét januárban kiosztják, a többit pedig eladják. A bevétel szintén az alapítvány számláját gyarapítja. Sok apróságot is szeretne az ambiciózus polgármester megvalósítani, amihez nem kell sok pénz, csak megfelelő hozzáállás. Szeretné, ha a falut érintő minden közérdekű információ eljutna a polgárokhoz. Ezért újságot adatna ki. Hirdetőtábla is kellene, amire sok hasznos információt lehetne kitenni. Például: milyen vállalkozások működnek a faluban, mikor indulnak a vonatok, milyen csatlakozások vannak, mikor van az APEH-nek, a rendőrségnek fogadóórája Jászárokszálláson, Jászberényben. Távlati terv egy - a falu képébe illő - fedett piactér megvalósítása vállalkozói alapon. Nagy tervük az idén, hogy csatlakozzanak a jászok világ- találkozójához. Ehhez az adottságuk megvan. Nagy hagyományú honismereti szakkör él a faluban, de halastóban sem szűkölködnek. Ezekből mindenfajta halat ki lehet fogni. A háromszáznál több horgászegyesületi tag tudja csak, milyen gazdag itt a zsákmány. Horgászverseny mindenképpen szóba jöhet. Később a tavakat egy üdülőövezet részeként szeretnék hasznosítani. Az új polgármesternek sokat kell majd talpalnia a pénzért A tavaszra készülnek Készül az összkomfortos fólia (balra Ferenc) Pusztamonostoron serény munkában találjuk ifjabb Csesznyik Ferencet. A 25 éves fiatalember a fóliában mesterekkel a fűtést szereli. Eredeti szakmája erősára- múberendezés-szerelő. Dolgozott a herényi aprítógépgyárban, de otthagyta. Most másodállásban szertáros a helyi sportegyesületnél. Ferenc már gyermekkorában megismerkedett a fóliázással, hiszen szülei is ezt művelték. Amikor hét éve vettek neki egy házat nagy telekkel, mi sem volt természetesebb, mint hogy itt is fóliát hozzanak létre. A 3 hatalmas sátor alatt csak paprikát termesztenek. Az egyik alá nevelőt telepítenek, ezért kell a fűtésszerelés. Az oldalradiátorok és a talajba fektetett csövek biztosítják a palántáknak a kellő hőmérsékletet. A fűtést gázzal oldják meg. A „műnek” január közepén már működnie kell, hiszen kezdődik a szezon. Az oldalt Tóth András készítette Mintakert mintapárral már nem tudtak munkát adni neki, ezért hazajött a szülőkhöz, akik egy Kisér közeli tanyán laktak. A család 13 hold saját és többholdnyi bérelt földjén gazdálkodtak. Három év után, 20 éves korában Laci bácsi megnősült. Jánoshidai feleségével folytatták együtt a gazdálkodást, de amikor jött a beszolgáltatás, jobbnak látta otthagyni az egészet. Megalakult a gépállomás, elment oda traktorosnak. A gépállomások megszűntével átvette őket a jászki- séri MÁV építőgép-javító üzem. Itt egy szakipari csoport vezetője lett. Innen, a pályavan az épülettel. Ebben kertészkedik. Szőlő, gyümölcsös van benne. Már nem is bírják egyedül a teendőket, ki is „adják” a gyerekeknek, hadd műveljék ők a föld egy részét, termesszenek azt, amire szükségük van. A szülői földet nem kérték kárpótlásba. Nem is lett volna értelme, mert a hét testvér miatt nagyon felaprózódott volna, így most bent van a szövetkezetben, földjáradékot kapnak érte. Laci bácsi azért nem feledte szakmáját. Időközönként mindig varrogatott. Laci bácsi a mintakertben Akár egy Tiszta udvar, rendes ház felirat, úgy díszeleg egy jászkiséri házon a Mintakert táblácska. A hatalmas, kétszintes épület és az ugyancsak óriási kert valóban párját ritkítóan szép, ápolt. Ä ház ura Dósa László. Éppen újságot olvas, míg felesége, Túróczi Amália a nemrégen kapott réges-régi gépen zoknit próbál kötni. Újabban ezzel akar foglalkozni, most a próbakötéseknél tart. Régebben síkkötő géppel kötött kisiparban 13 évig, úgyhogy van gyakorlata ezen a területen. Hanem Laci bácsi hamar búra adja a fejét. Azon sajnálkozik, hogy míg korábban számtalan hízója és anyakocája volt, most egy sincs. Viszont a hajdani, nem is olyan régi szép időkben huszonnégy hízója is volt. - Azzal jól be is faragtam, mert pont akkor volt az, hogy átvenni átvették, de hogy mikor fizetnek, az egyáltalán nem volt biztos - panaszkodik. - Remélem, nem lesz ez így örökké, ezért arra készülök, hogy ismét hizlalok. Csak lenne már stabil az, hogy mikorra fizetnek és mennyit. Régebben tudtam, ha húsz disznót meghizlaltam egyenként 126 kilósra, akkor annak ennyi volt az ára. Ha leadtam, megkaptam másnap érte a pénzt. Annak volt teteje. Nem úgy, mint most. Meg azt is meg kell nézni, hogy megéri-e tartani ilyen takarmányárakkal - fakad ki. A 67 éves férfi kalandos életutat járt be. Eredeti szakmája szabó. Négy évig tanult Amália néni a zoknikészítő géppel bajlódik Budapesten a Kecskeméti utca 9.-ben, a jászapáti születésű Nagy Menyhértnél, aki József királyi főherceg udvari szállítója volt. Abban az időben főleg katonatiszti ruhákat készítettek. A háború fiatalon érte, 1944-ben be is hívták leventének. Szerencséjére a frontra nem került, de mindig azzal riogatták őket, hogy na, majd most bevetik őket a harcokba. Hátrálni viszont derekasan hátráltak, egészen Németországig. Volt úgy, hogy naponta 60 kilométert is gyalogoltak. Végül odakint estek fogságba. Először az angoloknál volt, aztán a franciákhoz került. 1946 őszén jöhetett haza. Ahonnan inasként szabadult, Budapesten, fenntartástól ment nyugdíjba 1986-ban. A szép nagy házat 1982-ben építették. Ezer négyszögöl kert Amália nénivel 46 éve házasok. Három gyermekük született. Érdekesség a családban a fiatalon való házasodás. Maguk is, de gyermekeik is húszéves koruk körül házasodtak. Ezért lehet Laci bácsiéknak már hat unokájuk, sőt, már egy két és fél éves dédunoka is szaladgál körülöttük a vendégségek idején. Most karácsonykor is any- nyian voltak, szinte el se fértek. No, aztán ki ne felejtsük ám, mitől mintakert a mintakert! Részben a kiséri kertbarátok javaslatára, akik nagy koma- ságban vannak más települések „hasonszőrűivel”. Látogatják is egymást elég gyakran, köz- ben-közben megtekintik a komák kertjét. A látogatások alkalmával Laci bácsiék kertjét mindig dicséret érte, így tehették ki a kis táblácskát. Meg is érdemlik a „kitüntetést”, tényleg szép minden, még télen is. De bizony rengeteg munka is van vele! Az idős férfi - aki a lakatosszakmát is kitanulta - a saját ösz- szeállítású kistraktorral, amit Trabant-motor hajt Gyanútlanul a múzeumban Jászapátin sajnos könnyű elmenni a Vágó Pál Helytörténeti Múzeum mellett; egy árva tábla sem jelzi előre, hogy a nagyon is forgalmas főút mellett milyen látnivaló akad. Pedig volna mit megnéznie a „gyanútlan” átutazónak; a Vágó Pálról, a település világhíres festőjéről emlékező szobát, a jászsági konyhát, a len és a kender feldolgozását, a római kori ásatást, a Jakkel Sándor kékfestő és Tóth Sándor hagyatékát bemutató helyiségeket. Arról nem is szólva, hogy a város büszkeségének megtekintésével gazdagabban térhetne haza a látogató.- Most is van egy időszaki kiállításunk. Gácsi Anna és Gácsi Katalin kunszentmártoni rajztanárok alkotásai tekinthetők meg január 7-éig - mondja Kökény Gáborné, a múzeum tavaly márciusban kinevezett, tiszteletdíjas vezetője, aki kereskedő volt 23 éven keresztül, de egyik pillanatról a másikra az utcára került. Mindazonáltal nagyon jó tárlatvezető és persze szervező is, ami ebben a „szakmában” elengedhetetlen. Ittléte alatt már számtalan kiállítást hozott a múzeumba, szinte hónapról hónapra újabbakat. Januárban például hologramkiállítás egészíti ki a látnivalók sorát. A múzeum már az új vezető idejében gyarapodott egy állandó tárlattal is. A kisteremben, amit korábban raktárnak vagy feldolgozóhelyiségnek használtak, a nyáron a helybeli születésű Mihályi Béla alkotásaiból, munkásságát bemutató képekből nyílt bemutató. A 65 éves Mihályi Béla keramikusként kezdte. Több száz zsűrizett munkájával nem csak a hazai, de a nemzetközi világban is elismertté vált. Aztán a színház felé fordult. -Sokan így is ismerik, mint látványtervezőt. Számtalan hazai és nemzetközi esemény alkalmával bizonyította tehetségét. Oly sok színpadképet köszönhetett neki a világ: 1994-ben ünnepelte az ötszázadik elkészítését. Mihályi Béla nagylelkű támogatója is a kulturális rendezvényeknek. Előszeretettel szorgalmazta a Jászság kulturális élete múltbeli és mai értékeinek bemutatását. Színvonalas, sokoldalú művészi munkája alapján 1992-ben elsőként kapta meg a városban a díszpolgári címet. A múzeum heti kilenc órában áll a látogatók rendelkezésére, no meg akkor, amikor külön kinyitnak a csoportos látogatók kedvéért. Állandó kiállítás a díszpolgár tiszteletére
