Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31 / 308. szám
1994. december 31., szombat Szatirikus Melléklet 13. oldal Kakas létünkre az idejét sem tudjuk, mikor volt egy jó szexoldal... A trófea A szoknyavadásztársaság zsúfolt klubtermében hasítani lehetett a csöndet. Brenyicai főpecér állt az emelvényen, s a legfrissebb vadászkalandjáról tartott élmény- beszámolót.- Teljességgel váratlanul bukkant föl előttem az a vadmacska. Vörös volt és hosszú combú, és nagyon sietett valahová. Nem volt időm a megfontolt célozgatásokra, szinte vaktában kellett őt leszólítanom. Később Lajtos segédcsábász olvasta fel A magaslestől a kotnyelesig című, inkább terjedelmes, mint érdekfeszítő tudományos értekezését. Majd következett a fel- és a ráhajtók szokásos és végeérhetetlen panaszáradata: az övék a legnehezebb munka, náluk van csak igazi hajtás, mégsem lődözhet- nek kedvükre, legtöbbjük évek óta vár szoknyavadászati engedélyre, mindmáig hiába. Végezetül a vezetőség kijelölte a fő csapásirányt, négy tartózkodás mellett a kancsal Pen- telét kigolyózták, majd ki-ki fölhörpintette, illetve puskájába töltötte sörét, s hazamentek. Brenyicai főpecér zárta be a klubtermet, s annak kulcsát gondosan elrejtette a terepszínű lábtörlő alatt. Majd a portán leadta a szokásos riasztólövést, és ő is elindult unalmasan meghitt otthona felé. Megint benne felejtette a kulcsot, könyökölt rá a csöngőre Brenyicai, ám hitvese ezúttal nem sietett az ajtónyitással.- Máris, szívem - kiáltotta percek múltán Klára asszony -, csak előbb magamra kapok valamit.- Köszönöm, hogy méltóz- tattál beengedni végre - nyo- makodott befelé Brenyicai.- Későbbre vártalak - igazított finoman szétnyíló pongyoláján Klára. - Készítsek vacsorát?- Már ettem a klubban - dör- zsölgette halántékát Brenyicai. Egyre erősebben fájt a feje, két ponton is lüktetett a homloka, mintha tompa tárgyakkal nyomnák belülről. Elgyötörtén nézett feleségére. Klára ma nagyon szép volt. Hátát a nagyszekrénynek támasztotta, hosszú ujjai szórakozottan játszadoztak egy gesztenye hajtinccsel, orcáin a beteljesülés rózsái gyúltak. S mélybama szemei úgy ragyogtak, akár hajdanvolt nászútjuk első napján, azon a forró tengerparti éjszakán. Ám Brenyicai mit sem látott ebből, feje annyira elnehezült, hogy alig bírta egyenesen tartani nyakát.- Megyek és lefekszem nyöszörögte, s azt sem hallotta már, hogy friss agancsának ágbogai végigcsiklandozzák a nehéz kristálycsillár ezernyi füg- gőcskéjét. Nem, nem hallotta háta megett a csúfóndáros csilingelőst. (alt)- Persze a maga idejében könnyű volt, létezett KISZ-klub, forradalmi ifjúsági napok, építőtábor... 5* Vf y_- (Iram! Ön mesterséges lélegeztetés címén legalább öt perce csókolgat...- Már megint egy szőke hajszál volt a zakódon, Károly... Mondd meg őszintén, csak nem nő van a dologban? C7n rthfeinÄN, JÖlSm Vmm sen pja mtn leesni Ni A fÉHJET, íöZEflíjTŐII smm WitöT ÉS NÉrMVAZAST Szöveg nélkül Abra-siker Japánban Kilenc magyar karikaturista - az Ábra Kkt. rajzolói - különös módját választotta a Japán Miyagawában rendezett 1994-es nemzetközi karikatúrafesztivál meghódításának. A társaság tagjai egy-egy puzzle-szelet formájú karikatúrát rajzoltak és postáztak külön-külön Japánba. A Budapestről, Budaörsről, Siójutról, Vácról érkező fura formájú rajzok rejtélyét a fesztivál rendezőinek kellett megoldaniuk, s az ő kezükben állt össze a kilenc puzzle-darab egy nagy, egységes karikatúrává. A kollektív munka olyany- nyira meghatotta az erre igen fogékony lelkű japán zsűrit, hogy a magyar rajzolóknak ítélte az „Összedolgozó kompánia” díjat. A mi kakasunk Egy mai tanmesét kérnek? íme .. . Kukurikúúú! - rikkant kakasunk, a magvas gondolatok híve.- Ismerik Kant pompázatos élcét? - kérdi a sok buta tyúkot meg jércét. Ázzál odébbhessenti a legbögyösebb arát, ki hiába mereszti rá kíváncsian farát, s akinek egyébként persze mersze pöttöm, hiszen a filozófiához eddig sem kottyantott, így most ijedtében parányit pottyantott.- Gyönyörködni csak vidáman lehet! - kukorékol kakasunk kántálva Kantot. Ám gazdasszonya mérged:- Csak a csőröd jár egyre, nem pedig az ... ejnye! S térde közé kapva a nyakast, a heroikus kakast azonmód dehereizálja... Nos, így maradt az udvari tudós hoppon, s lett belőle ellenzéki kappan. -waiterMindenki „tyúkja” Petőfi után szabadon Ej, mi a kő! „tyúkanyó”, kend A kupiban lakik itt bent? Lám, csak jó az állam, jót át, engedi az ősi dolgát! Ott szaladgál föl és alá, Férfi alól férfi alá, Eszébe jut, jókat smárol, S nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik! Sőt, hamukával etetik, Válogat a sok pénzmagban. (A honatya sem él jobban.) Ezért aztán „tyúkanyó” hát, Fogadd el a márkát, dollárt, Többet ér, hiszen tudod tán, Puhánál a kemény jatt már! Kuncsaft, vendég, hegyezd fűled, Hadd beszélek mostan veled, Hiszen a nyilvánosháznál Mindig emberül szolgáltál. Menj eztán is, ne légy lusta, ha kedvet kapsz „pipihúsra”, Élj sok „tyúkkal” barátságba,- az a ház is szegről végről művelt Európa háza!-donkó... de most nagyon, de nagyon jó volt!!!
