Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31 / 308. szám
14. oldal Szatirikus Melléklet 1994. december 31., szombat Kotyvalék Szilveszteri Látlelet Jég dupla whiskyvel Mert szemlátomást divatos ital, s elég sokat hallok róla, hosszas vívódás után elhatároztam, hogy ezek után, a dupla whiskyt jéggel iszom. Nincs ebben semmiféle politikai megfontoltság, még kevésbé társadalomkutatói érzékenység, hiszen korábban már megkóstoltam a vodkát paradicsomlével (a SZU idejében), a gint tonikkal (a SZU idejében és utána), sőt ittam jamaikai puncsot is (hol van már a SZU?). Szelíd motorosként pedig egy tojást, két deciliter hideg tejet, egy evőkanál cukrot (kubai vagy kábái, nem tudom) turmixoltam össze. Mindezt egy csipetnyi szerecsendió-reszelékkel díszítettem, s így fogyasztottam el. A jég dupla whiskyvel viszont mindvégig izgatott. Már csak azért is, mert - többek között - tulajdonosa vagyok egy hűtőszekrénynek (márkanevét nem árulom el), melyben található egy formatervezettnek aligha tekinthető jégtál. Egyébként semmiben sem különbözik a tizenhetes forradalom (mostanság ritkán leírt NOSZF) hagyományait ápoló, de a designtól távol álló országok termékeitől. Vagyis a jéghez viszonylag könnyedén hozzájutottam, nagyobb gondot a whisky beszerzése jelentette. Valaha (a SZU idejében és utána) ugyan kaptam ajándékba, de annyira gyorsan elfogyott, mint a szatmári szilvapálinka. Ám mivel ügyeltem arra, hogy vagy whiskyt iszik az ember, vagy a pénzről és más egyéb metafizikai dolgokról beszél, a diszkurzív gondolkodást és párbeszédet elkerülhetetlenül háttérbe szorította a whisky. Jég viszont volt és van, így a nemes italra is szert kell tenni valamiként. Méghozzá nem is akármilyen márkára. Egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy esetleg műanyag kannában tudok whiskyt venni. Miként kezdettől fogva nem volt meggyőző példa, hogy néhány ismerősöm whiskyt iszik. (Ha olykor elvetődtem hozzájuk, akkor sem kérdeztem meg, hogy hol rejtőznek eme kultikus cselekvéshez illő poharak.) De nem bíztam a különféle shopokban őgyelgő, egyébiránt a népköztársaságban szakmunkás-bizonyítványt szerző eladókban sem. Egyszerűen féltem attól, hogy félrevezetnek. Éppenséggel azért is, mert a whiskyt puszta áruként kezelik, s történetesen az sem hozza zavarba őket, hogy a szamócaflip helyett a rumszörp a kedvenc italom. A kettő között persze fényévnyi a távolság. Míg az utóbbi fél deciliter rumot, három centiliter málnaszörpöt, citromlét és igen kevés szódavizet tartalmaz, addig a szamócaflip - könnyen megjegyezhetően - egy evőkanál szamócalét, citromlét, tojást és egy kávéskanál porcukrot. Díszítésül pedig ugyancsak egy evőkanál tejszínhabot és egy-két szamócát. Ha viszont - feltéve, de nem megengedve - a rumszörpöt szeretem, ehhez legalább félszáznál több vagy ehhez ^közelítő > whiskymárkák köziül' kdllétf‘VÖÍha'ájánlani. Le§3ffiÉttS' aáWtalIrodalmi hősök - ha beszélnek Toldi Miklós: Ha megdobnak malomkővel, dobd vissza 3,60-as kenyérrel! * Ádám (Az ember tragédiájából): Ember küzdj és hízva hízzál! * Lucifer (ugyanonnan, pártkoalíció idején): Az ördög tudja, most melyik Urat szolgáljam! * Nyilas Misi: Légy jó, ha a kisnyugdíjad engedi, mindhalálig! * János vitéz: Az istennek sem süt le a nap a juhászbojtárra - mert felszámolták náluk a juhászától * . Bornemissza Gergely: A gyaur Hernádi Gyula megírta a folytatásunkat, rosszabb, mint a Jumurdzsák! * Édes Anna: Inkább cselédlánynak megyek újra, mint baby-sittemek, Angliába! Kakaskodások Két munkás beszélget- Tiéd a gyár!- Amikor már lekvár? * Megújult jelszó- Arccal a vasutassztrájk felé! * Vasutassztrájk idején- Hív a vasút, vár a MÁV! történeti hagyományok ápolása miatt. Érthetően a reménytelen keresés s a kielégületlen vágyakozás kényszere lett úrrá rajtam. Már arra is gondoltam, hogy például a Jumbókon utazó ismerőseimmel veszem fel a kapcsolatot, akik mégiscsak hozzáférnek (vagy -férhetnek) a különböző whiskyfajtákhoz. Mondjuk: pártállástól függetlenül. De ismerőseim - némi meglepetésre - már rég „elrepültek”. így ott álltam magányosan a szorgosan ügyködő eladó előtt, aki minden igyekezetével arról próbált meggyőzni: ne igyák jeget dupla whiskyvel. Mert ha mindenáron különcködni akarok, az „ökörszemhez” könnyen hozzájuthatok. Nem kell hozzá más, mint egy tojássárgája, fél citrom leve, egy evőkanálnyi méz. A tojássárgáját rakjam a kávéscsészébe, és óvatosan öntsem rá a mézzel kevert citromlevet. Még azt is mondta: kanalat mindenképp használjak. Kerékgyártó T. István Rendorvicc Rendőr: - Kérem a vezetőit! Úrvezető: - De kérem, én segédmunkás vagyok ... * Szlogenek, ha találkoznak- A munka nemesít. - És a munkanélküliség? * Falusi kutyadolog- Mari néni, minek magának pit bull?- Fiam, a pit bull szárnyakat ad!-donkó- Drága mama. nem gondolja, hogy lett volna biztonságosabb mód is egy kis nyugdíj-kiegészítésre, mint két mázsa ólmozott vadkendert becsempészni lopott autón az országba? Szatirikus mellékletünk rajzolói: Berki Imre, Gyöngy Kálmán, Jelenszky László, Lehoczki Károly, Marabu (Szabó László Róbert), Nemes Zoltán, Rau Tibor, Szmodis Imre, Tarnóczi Zoltán. A Kakas körkérdése (A Kakas szerkesztőségből kiküldött tudósító bánatában körkérdést intézett az utca emberéhez. Tudakolván, mi honfitársaink véleménye arról, hogy hazánkba is betette neccharisnyás lábát a pornográfia. íme a válaszok...) Idős bácsika:- Elkéstetek a pornóval, édes ecsém, alaposan elkéstetek, hogy a nemtudoménmicsoda tegye akárhová az elfelejtet- temmármicsodát. Cekkeres asszonyság:- Adok én magának mindjárt egy olyan pípsót, hogy ott is csillagokat fog látni, ahol pedig nem kéne! Azt akarja, hogy rendőrt hívjak? Rendőr:- Terjed, terjed, mondogassák, de sajnos nem az én körzetemben, pedig erősen nyitva tartom a szememet. Ledér nőci:- Most azt hiszed, valami újat mondtál, szépfiú? Én már akkor a sarkon voltam, amikor te még rövidnadrágban nyomorgattad a golyóstolladat. Kéményseprő:- Odafenn a tetőn csak a macskákat szoktam kukkolni, de a lelkem mélyén ellenzek mindenfajta dugulást. Kisgyerek:- A zanyukám szerint a gyerekeket a gólyák hozzák, de a za- pukám fiókjában van egy szép újság, és én abban megnéztem, hogyan kamatyolnak a gólyák. Beee! Walter Béla- Nem, a vonatok nem késnek, a vasutasok nem sztrájkolnak, az ön vonala egyszerűen csak megszűnt. Havas szilveszteri alkotás Beküldendő január 6-ig (Új Néplap szerkesztősége 5001 Szolnok, Postafiók: 105.) a vicc poénje, melyet a fősorokban rejtettünk el. Meglepő szerepcsere című december 24-i rejtvényünk helyes megfejtése: Mikor megtudta, hogy nem vagy itthon, elvitte anyádat moziba. Könyvutalványt nyertek: Csongrádi Gábor, Törökszentmiklós, Háló Imre, Jászjákóhalma, Holló Zsuzsanna, Szolnok. Az utalványokat, melyek a Bibliofil Kereskedelmi és Kiadó Kft. boltjaiban válthatók be, postán küldjük el a nyertesek címére.
