Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31 / 308. szám
Az ember haja égnek áll! Csoda? 8 óra 30 perc. Értekezlet. A főszerkesztő végighordozza szigorú tekintetét a népeken, minekután ki- nek-kinek eszébe jutnak elkövetett és elkövetendő csínyei. Erre rögvest felvetődik mindenkiben, be kellene iratkozni az újabban hirdetett extrasze- anszrtanfolyamra, és a gondolatolvasás tudományával gyarapítani saját személyiségét. Jobb, ha az ember előrelátó. Tisztánlátó? ... Szóval valami ilyesmi. Ámbátor lehet, egyszerűbb egyedül a főnöknek elvégezni egy gyorstalpalót, amely a ráérzőképességet hivatott hathatósan fejleszteni. Az itt végzett vezetők ugyanis már ránézésből kitalálják: miért nincs kedve a munkatársnak dolgozni? Ezt a munkát miért jobb, ha nem bízza rá, sőt senkire? Milyen erkölcsi és anyagi motiválásra van szükség (inkább az utóbbi)? Milyen a saját népszerűségi indexe? 9 óra. Az újságírók, mint méhek a kaptárból, kirajzanak anyagot gyűjteni a másnapi laphoz. Jó napot! Jó lapot! Néplapot! A hátramaradott dolgozók szorgos munkába kezdenek. A számítógépek klaviatúráját bűvölő kolléganők a kéziratokat böngészik. És gyakorta átsuhan elméjükön az elcsépelt mondás: én megtanultam olvasni, no de egyesek írni. . . Az olvasószerkesztők örök dilemmában vannak. Hamlet után szabadon: kidobni, vagy nem dobni. .. (Mármint egy-egy újságírói alkotást) A tördelők kezeiket tördelik, és szemük szikrát vet a viliódzó képernyőn. Mi a manó! A gép felesel: „Valóban kész a cikk?” 15 óra. Áh, nem, dehogy! Sem a cikk, sem a lap, bár egyesek már a kikészülés határán vannak. Folyik a vita, mi érdekli az olvasót. Egy kis szkander sosem árt. Ki kit győz le - meg. A „bevetésről” megtért írnokok nem éppen egyező véleményen vannak.- Emberekről kell írni! - jelenti ki kunos eltökéltséggel az egyik legkiválóbb évjárathoz tartozó kolléga (valahol 50 év körül) - Nekem most van egy szenzációs témám. Az egyik kunsági jány, Kunigunda ángyikájáról van szó, aki beleszerelmese- dett a kunkori bajszú k,isk(#)ndás (jregapjába.,.....- Hű, de k(u)nos! (Pardon, kínos) - mondják a többiek, de ellenvetéssel hozakodnak elő.- A kultúra! Az igen, az fontos, arról tájékoztatni kell az embereket - rebbenti meg hosszú szempilláit az egyik kolléganő, és előkelő mozdulattal fejére illeszti nagykarimájú, fekete kalapját. Pár másodperces csönd támad. Néma konszenzus születik abban a kérdésben, ki viseli a kalapot.- Arról pedig feltétlenül tudniuk kell az embereknek, Hol élünk? Adott esetben naponta a szájukba kell rágni, ha esetleg nem vennék észre - folytatja az előbbi megszólaló.- Lehetetlen! - veti közbe az egyik lelkes ifjú. - A politika gondoskodik róla, hogy ez ne legyen kérdés. Az már inkább felvetődhet: Hol élnénk? 16 óra.- Egy kis pikantéria! Az kell! Göcög egy enyhén molett fotós. - Teljes mellszélességében megmutatni az életet. A maga pőreségében.- Kizárt dolog! - hurrogják le a többiek. - Lapunk tárgyilagosan és objektiven tájékoztat. A naturalizmus nem a mi műfajunk.- Hogy állunk? Készen van? - lép a polemizálok közé a szerkesztőség elöljárója. A szívek kissé gyorsabban ketyegnek, a torkokban növekedni kezdenek a gombócok. Évek alatt jól begyakorolt pavlovi reflexek ezek, eme mindennap elhangzó kérdésekre. A folytatás ismerős:- Ezt az anyagot írd át! Az első oldal helyett a másodikat hozzuk, de a második egyharmadára tördeljétek be a negyedik egyötödét. A fotó nem elég érdekes. Túl szokványos. Ä polgármester miért nem kézenállva jön be az ajtón? És az énekkart miért elölről fényképezted? Valahogyan újszerűbben! Például hátulról. Képzeld el, milyen jól látszana a karmester! A tagokat pedig megkérnéd, fordítsák hátra a fejüket. Na, szóval ilyesmi. Csináljátok meg, kérlek! Jó? Az újságírók bólogatnak, de mielőtt szétszélednének, átírni, beírni, kiírni, felírni, mintha valami elektromosság suhanna át a légtéren, a fejtetőkön a hajak kissé megemelkednek. Aki mindent lát, mindent hall, mindent tud: a főszerkesztő, Hajnal József Szerkesztőségi „Egy-kettő-egy...” - Újságírók bevetésre készen: (balról jobbra) Horváth Győző, Einvág Zoltán, Cs. Csáti Réka Kötődik hozzájuk - Szabados Krisztina, a pályázati oldalak szerkesztője Az új gondolkodó: D. Szabó Miklós FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Az újságszerkesztés komoly munka. Balról jobbra: Simon Cs. József, Berki Imre, Majnár József, Baranyi György Bokros-leveles kalapban Percze Miklós Az oldal fotóit Korényi Éva készítette
