Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-31 / 308. szám

1994. december 31., szombat Sport 7. oldal Az év mondásai - versenyzők, edzők, vezetők tömör véleményei „Isten hosszú idő óta raj ta tartotta kezét a Forma-1-en” Szilveszterre való tekintettel a hírügynökségek, szerkesztősé­gek összeállították az év mon­dásait, amelyek híres - egykori és mai — • sportolók, edzők, sportvezetők szájából hangzot­tak el. Ebből csemegézhetnek kedves olvasóink. Graham Taylor, az angol labdarúgó-válogatott szövet­ségi kapitánya, akit azután menesztettek, hogy irányítá­sával a szigetországi együttes „elvérzett” a világbajnoki se­lejtezőkön: - Kaptam egy leve­let Diana hercegnőtől, amely­ben megköszönte nekem, hogy végre lekerült a híradások élé­ről. Alain Prost Alain Prost, a Forma-l-es autós gyorsasági világbajnok­ság tavaly visszavonult négy­szeres francia világbajnoka az elhunyt Ayrton Sennáról: - Senna volt az egyetlen ver­senyző, akit tiszteltem. Emlé­kének azzal adózok, hogy soha többé nem ülök Forma-l-es au­tóba! Emerson Fittipaldi, kétsze­res brazil Forma-l-es világ­bajnok Ayrton Senna halálá­ról: - Ehhez a sebességhez túl könnyűek a mai Forma-l-es autók. Senna tragédiája sok ember szemét felnyitotta végre. Elkerülhetetlen a jelenlegi sza­bályok felülvizsgálata. Az osztrák Niki Lauda, a San Marinó-i Forma-l-es fu­tamról, ahol Senna és az oszt­rák Roland Ratzengerger is életét vesztette: - Isten hosszú idő óta rajta tartotta a kezét a Forma-1-en. Azon a hétvégén levette róla... Fernando Machado Le­mos, egy 23 éves brazil jo­gászhallgató Senna koporsó­jánál: - Ő volt az egyetlen em­ber az országban, akire mi, bra­zilok, büszkék lehettünk. Mi­közben a Forma-l-es versen­gésre irányította figyelmünket, elfeledkezhettünk a korrupció­ról, a szenvedésről, a nyomor­ról. Steve Bartlett, Dallas város polgármestere, aki alkoholti­lalmat vezetett be az egyesült államokbeli labdarúgó-világ­bajnokság alatt: - Igazán sze­retnek az emberek Dallasban, de még egyszer nem akarom ennyire kockára tenni a népsze­rűségemet... Steffi Graf A Benelux államokban jártam (3.) Kovács Ervin találatával kezdődött a hajrá Gólt szerzett a kapus Belgiumban az esztendő vége felé rendszeresek a hétközi baj­noki labdarúgó-fordulók. Szerencsém volt, a tizenötödik kör mérkőzéseiről készült összefoglaló ismétlését magam is láthat­tam a televízióban. Igaz, kicsit késve kapcsoltam be a készülé­ket, de így legalább a legjobb pillanatban foglaltam el helyem a karosszékben. Germinal Ekeren - Lömmel találkozó már 0-2-re állt, mikor a hosszú sérüléséből felépült Kovács Ervin - az egykori új­pesti, majd kispesti válogatott - felhöfejese nyomán a 66. percben szépíteni tudtak a hazaiak. Sőt a következő támadás végén a nyurga védő lövését csak a felső léc hárította. Már mindenki elkönyvelte a vendégek győzelmét, mikor a 91. perc­ben ritkán látható jelenetnek lehettek tanúi a nézők. Mivel az ekereniek szöglethez jutottak, kapusuk, Van der Walle min­den mindegy alapon az ellenfél ötöséig futott előre. Neki lett igaza, hiszen Kovács Ervin fejesét követően a labda elé pat­tant, s közelről a hálóba bombázott, ezzel a hazaik az egyik pontot a sírból visszahozva mentették meg. Halmai Gábor el­tiltás miatt ezúttal csak a lelátóról szurkolhatott az ekereniek- nek, akik meg is érezték hiányát a középpályán. A hazaiak fogcsikorgató akarása és az utolsó pillanatban kapusuk által szerzett egyenlítő találat jól jellemzi egyébként a belga labdarúgók mentalitását. Soha, egyetlen pillanatra sem adják fel a mérkőzést, szinte az utlsó lehetükig küzdenek. Nem véletlen, hogy a közönség ezért hálás is kedvenceinek. Folyt. köv. A IY. rész címe: Belga élvonalban, magyar meccsen (Géléi József) Kínaiak nélkül Nem állnak rajtkőre a Hong­kongban jövő kedden kezdődő rövidpályás úszó Világ-kupa viadalon a kínai versenyzők. Mint ismert, hét kínai úszót kétéves eltiltással sújtottak, mi­vel a hirosimai Ázsiai Játéko­kon tiltott teljesítménynövelő szereket mutattak ki vizsgálati anyagukban. A doppingoláson ért versenyzők között volt a vi­lágbajnok Aihua Yang, a világ­csúcstartó Bin Lü, valamint az Ázsiai Játékok több érmese. Martina Navratilova Erik Thorsvedt, a norvég labdarúgó-válogatott kapu­védője mexikói kollégájának, Jorge Camposnak színekben pompázó kapusmezéről: - Régóta keresek már egy ilyen­féle anyagot. Konyhafüggöny­nek... Gordon Taylor, az angol labdarúgók érdekvédelmi szervezetének vezetője: ­Nem is olyan régen még mi ta­nítottuk futballozni az amerika­iakat. Most pedig annyian kér­nek játékengedélyt nálunk, Angliában, hogy a papírjaiktól nem férek el az asztalomon. A német Steffi Graf Szeles Mónika visszatéréséről: - Szinte mindenki szeretné, ha Mónika újra teniszezne. Ha megtenné, végre soha többé nem kellene válaszolnom arra a kérdésre, hogy szerintem mikor tér vissza a pályára. Az amerikai Martina Nav­ratilova, aki az 1994-es szezon végén döntött a visszavonulás mellett:- Elégedett lehetek, hiszen Linford Christie teniszkarrierem alkonya ho- szabb volt, mint másoknak egész pályafutása. Kennet Andersson, a svéd labdarúgó-válogatott csatára, miután együttesével bejutott a világbajnokság elődöntő­jébe:- Ez olyan, mint egy álom. De hogy mit érzek, azt angolul nem tudom elmondani. Sőt, svédül sem. Az argentin Diego Mara­dona, miután doppingolás miatt eltiltották: - Teljesen kikészítettek... Olyan, mintha levágták volna a lábamat... Nem találom a helyem... Richard Williams, akinek lánya, Venus Williams 14 évesen robbant be a női profi­tenisz világába: - Ha legköze­lebb egy 14 éves lány profi akar lenni, a szüleit le kellene lőni, edzőjét fel kéne akasztani, a WTÁ vezetőit pedig az orosz hadseregbe kellene száműzni. Linford Christie, a kitűnő angol sprinter arról, miért jó Ausztráliában edzőtáborozni: - Itt legalább nincsenek ameri­kaiak... Carlos Alberto Parreira, a világbajnok brazil labda­rúgó- válogatott szövetségi Diego Maradona kapitánya: - A vb alatt senki sem hívhatott fel telefonon, egyedül az édesanyám. Ő is csak arra volt kíváncsi, miért nem játszik Ronaldo?... Ulrike Maier osztrák alpesi síző, halálos balesete előtt négy héttel:- Olyan régen versenyzek, hogy már jól fel tudom mérni, mekkora kockázatot vállalha­tok a lejtőkön. Nem így az ut­cán. Ott bármikor a fejemre es­het egy tégla... Labdarúgás, 1994 Brazília, Milan, Sztoicskov Innen-onnan Nápoly. Az olasz Napoli meg akarja óvni a november 24-i Eintracht Frankfurt elleni lab­darúgó UEFA-kupamérkőzést. A németek 1-0-ra nyertek, s 2-0-ás összesítéssel jutottak a következő fordulóba. A nápolyi klub képviselői arra hivatkoz­nak, hogy az ellenfél csapatá­ban a megengedett három ide­genlégiós (a lengyel Fúrtok, a ghanai Yeboah és a nigériai Okocha) mellett csereként pá­lyára lépett a szerb Komljeno- vic is. A Napoli véleménye sze­rint így egy időben négy kül­földit szerepeltettek a frankfur­tiak. Komljenovic eddig német állampolgárnak volt nyilván­tartva, de a napokban pályára lépett a Dél-Amerikában túrázó jugoszláv válogatottban. Az olaszok ezért úgy érzik, jogosu­latlanul szerepeit a novemberi találkozón. London. A britek első számú férfi teniszezője, Jeremy Bates bejelentette, hogy a jövőben nem kíván a Davis-kupában szerepelni, energiáját ezentúl az egyéni tornákra tartalékolja. - Elérkezett az idő arra, hogy az új generáció átvegye a staféta­botot - állapította meg a 32 éves Bates, aki 1985-től kere­ken egy évtizeden át erősítette a britek Davis-kupa csapatát. Döntésében alighanem közre­játszottak a közelmúlt kudarcai. A szigetországiak 1992-ben még a' Világcsoportban szere­peltek, tavaly vereséget szen­vedtek Budapesten, idén Portu­gáliától és Romániától kaptak ki, jövőre már csak az Euro-af- rikai zóna II. csoportjának küz­delmeiben vehetnek részt. Az 1994-es esztendő feltétle­nül a labdarúgás éve volt, hi­szen négy esztendő után idén újra világbajnokságon talál­koztak a legnépszerűbb játék legjelesebb képviselői. A négyévenként esedékes vi­lágbajnokságnak ezúttal az Egyesült Államok adott ott­hont, ahol mind nagyobb a „soccer”, azaz a labdarúgás népszerűsége. Az idei „csúcsta­lálkozó” dél-amerikai sikert hozott: Brazília a döntőben Olaszországot tizenegyesekkel verve negyedszer nyerte el a trófeát. A harmadik helyet a tit­kos favorit svédek szerezték meg a bolgárok elleni össze­csapáson. Áz esemény legnagyobb di­adala az, hogy az Egyesült Ál­lamokban a nem a legnépsze­rűbbek közé tartozó sportág mérkőzései mindig zsúfolásig megtelt stadionokban zajlottak. Az 52 mérkőzést közel 3.6 mil­lió néző tekintette meg, ami egy találkozóra vonatkozó átlagban 69 000 szurkolót jelent. Ugyancsak nagy siker, hogy az idei vb-n több gól esett, mint a négy évvel korábbin. Az Egyesült Államokban rendezett esemény ismét fel­hívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a legöregebb konti­nensen művelik nagy tudással ezt a játékot: a házigazdák si­kere mellett említést érdemel Afrika és Ázsia előretörése is. Negatív szenzációi is voltak az egyhónapos viadalnak. A botrány Diego Maradona nevé­hez fűződik. Az argentin sztár ismét megbukott a dopping- vizsgálaton, s ez újabb eltiltást jelentett számára. A világbajnokság legszomo­rúbb esete a kolumbiai Andres Escobar tragédiája. A 27 éves védő az Egyesült Államok el­leni találkozón saját kapujába talált, s az öngólért az életével fizetett: egy éjszakai bár előtt lelőtték. A vb-n kívül természetesen más, labdarúgással kapcsolatos események is lázban tartották a szurkolókat. Minden évben nagy küzdelemsorozatban dől el, hogy ki nyeri el az európai kupákat. A BEK idén az olasz bajnok AC Milan birtokába ke­rült, miután a gárda a döntőben 4-0-ra diadalmaskodott a spa­nyol FC Barcelona felett. A KEK-et óriási csatában az an­gol Arsenal nyerte el az olasz Parmát verve. Az UEFA-kupa döntője sem maradt itáliai résztvevő nélkül: a Juventus szerezte meg az elsőséget az osztrák csodacsapat, a Casino Salzburg ellenében. Nagy érdeklődés kísérte a France Football által kiírt szak­írói szavazást, amely az Arany­labda sorsáról döntött. A győz­tes személye nem okozott kü­lönösebb meglepetést, a bolgár Hriszto Sztoicskov (FC Barce­lona) fölényesen végzett az élen. A második helyet a tava­lyi első, az olasz Roberto Bag­gio (Juventus) szerezte meg, míg a képzeletbeli dobogó harmadik foka honfitársának, Paolo Maidininek (AC Milan) jutott. Megmaradt a 77 ezer dollár Az ausztrál Tasmania nevij hajó győzelmével ért véget a jubileumi, ötvenedik alkalom­mal megrendzett Sydney és Hobart közötti nagy vitorlás-; verseny. A hagyományos viadal az idén soha nem látott tömegeket vonzott. A hatszázharminc ten­geri mérföldes távnak rekord­nak számító, háromszázhet­venkét vitorlás vágott neki min­tegy négyezer(!) főnyi legény­séggel a fedélzetén. A sikeres szervezésnek köszönhetően pe­dig mindössze huszonkét egy­ség volt kénytelen befejezni idő előtt a küzdelmet.- Végig kiélezett volt a harc. Csak akkor voltam biztos a győzelmemben, amikor már át­haladtunk a célvonalon - mondta Bob Clifford, a 26 mé­ter hosszú Tasmania kapitánya. A második helyet, egy mér­földdel lemaradva, a szintén ausztrál Brindabella szerezte meg. Harmadiknak a hong­kongi Exile futott be Hobart ki­kötőjébe.- Nem vagyok elégedetlen. A jobbik hajó győzött - jelen­tette ki George Snow, az ezüs­térmes hajó kapitánya. A küzdelmek során sokáig veszélyben volt az 1975-ben felállított versenycsúcs. Az amerikai Kialoa akkor 2 nap 14:36:56 óra alatt tette meg a 630 tengeri mérföldet. A Tas­mania azonban végül 2 nap 16:48:04 óra alatt ért célba, S így a főszponzor Kodak cég ál­tal felajánlott 77 000 dolláros rekordprémium megmaradt.

Next

/
Thumbnails
Contents