Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-03 / 285. szám
4 Hazai körkép 1994. december 3., szombat Közvetlen életveszély és válságmenedzselés a megyei múzeum és könyvtár épületében Beláthatatlan a rekonstrukció vége Amikor öt évvel ezelőtt elkezdődtek a munkálatok, mindenki azt hitte - ha nem is azonnal, de a közeljövőben kívül-belül megszépül a város szívében lévő épület, amely otthont ad a múzeumnak és a könyvtárnak. Hogy az épület otthonhoz kevésbé, annál inkább ostromlott várhoz hasonlatos, az legfőképpen a pénzhiánnyal magyarázható. Mindenesetre szomorú látvány, amikor a kultúra „fellegvára” évek óta tartópillérekre kénytelen támaszkodni. Hangverseny és könyvárusítás helyett fagerendák, vasszerkezetek és építési anyagok halmaza fogadja a látogatót. Tálas Lászlóval, a megyei múzeumi szervezet igazgatójával e tarthatatlan állapot kezdetéről és lehetséges megoldásáról beszélgettünk. A belső udvar: állandó építési terület- ’95. januárjában a hatodik felújítási évet kezdjük meg. A rekonstrukciónak két meghatározó oka volt. Az egyik, hogy az épület mindenhol beázott, a tetőszerkezet teljes egészében rossz volt, összetöredezett. Állandósultak a beázások, a második emelet gyakorlatilag használhatatlan volt. A másik ok pedig, hogy az épület megépítése (1860) óta generál rekonstrukciót nem végeztek. Csak kisebb javítások történtek folyamatos jelleggel. Ezért mondja mindenki, itt állandóan felújítás van. Valójában ezek a munkálatok toldozást-foldozást jelentettek mindig csupán. Mostanra a teljes tetőcsere megtörtént, illetve az eddig kihasználatlan tetőteret beépítettük. Ide került a könyvtár, a munkaszobák és a képzőművészeti raktár.- Mekkora volt ennek a költsége?- Körülbelül 80 millió forintba került csak a tetőszerkezet, a teljes felújítás összköltsége 220 millió forint lesz.- Ki finanszírozza a munkálatokat?- A megyei önkormányzattól kapjuk a pénzt, amely az első pillanattól kezdve csak csörgedezik. Most már csak csöppen- get. ’94-ben mindössze 5 millió forintot kaptunk, annak ellenére, hogy ez a 134 éves épület több helyen is életveszélyes. Nemrég az egyenetlen terhelés következtében az épület megmozdult, és a levezető csőrendszer összetört. A közvetlen életveszély elhárításához a legszerényebb becslések szerint is 9-12 millió forintra lenne szükség. Sajnos eljutottunk odáig, hogy fel kell tennünk a kérdést, egyáltalán képesek vagyunk-e befejezni ezt a rekonstrukciót, és van-e értelme folytatni 5 millió forintonként. Azt hiszem nincs. Ha legalább az életveszélyes részeket helyre tudnánk állítani, akkor talán felfüggeszthetnénk a generál rekonstrukciót.- Ez lenne a megoldás?- Nem. Természetesen csak félmegoldás, vagy inkább kényszerhelyzet. Vagy ezt választjuk, vagy építgetjük a magunk katedrálisát évtizedeken keresztül. Ki lehet számolni, ha összesen 200 millióba kerül, hány évig tartanak majd a munkálatok. Azt hiszem, ez utóbbinak nincs sok értelme.- Más forrásból nem lehet pénzhez jutni?- Több alkalommal adtunk be pályázatot céltámogatásra. A kormánylátogatás idején még reménykedtünk. Az államtitkár megnézte, jogosnak találta kérésünket, mégsem kaptunk az épület rekonstrukciójára egyetlen fillér támogatást sem.- A raktározási gondok legalább megoldódtak?- A raktározásról sokkal kedvezőbben tudok nyilatkozni. Annak idején a 60-as években kialakult egy raktározási koncepció, aminek az volt a lényege, hogy elhagyott tanyasi iskolákban tárolták azokat a múzeumi tárgyakat, amelyek állandó veszélyben voltak. Ezeket az alig minősíthető raktárakat. szerencsére ’92-ig felszámoltuk. A Városmajor úti volt orosz laktanyában kaptunk egy kétemeletes épületet, ahová a megszűnt raktárak anyagát és a múzeumból kitelepített tárgyakat pakoltuk. Ez csak bérleményként a miénk, de legalább biztonságos. A raktározás gondja tulajdonképpen megoldódott.- Viszont a múzeumnak évek óta nincs állandó kiállítási terme.- Igen. Ez egy rendkívül kritikus és súlyos gond. Egyetlen megyeszékhely vagyunk, ahol a múzeumnak nincs állandó kiállítása.- Hogyan lehetséges ez?- Egyszerűen nincs termünk, ahol állandó kiállítást tudnánk berendezni. Ami a földszinten van, az csupán ideiglenes megoldás. Azért rendeztük be, mert az emberek jószerivel már azt sem tudták, hogy ebben az épületben múzeum van. Ki van ugyan írva, de nincs ami behozza az embereket.- Hol lenne a kiállítás helye?- Az első emeleten, de ehhez helyre kell állítani a termeket, ami legalább 15 millió forintba kerül. Ez egy mókuskerék, amiből pénz nélkül nem tudunk kiszabadulni. Rosszak a kilátásaink akkor is, amikor a költség- vetést tárgyalja az országgyűlés, és akkor is, amikor a megye pénzügyi helyzetét nézzük. Már az is csodának számítana, ha ’95-ben az életveszély elhárításán túl lennénk. A másik gond a múzeumi épületek működtetése. A megyében még hét múzeum található, némelyik Mária Terézia korából való. Szinte mindre ráférne egy teljeskörű rekonstrukció. Tiszafüreden olajjal tüzelünk, be kellene kötni a gázt, de nincs rá pénzünk. A tiszaföldvári épület szénfű- téses, s bár az udvaron áll a gázcsonk, mégsem tudjuk beköttetni. Holott mindössze néhány százezer forintról lenne szó. Azzal egyetértek, hogy a költségvetés feszített, de azt már kevésbé tudom elgoadni, hogy irracionálisán ránk számolják. Evek óta ugyanannyi pénzzel gazdálkodunk, ami majdhogynem abszurd. Ebből adódnak azok a problémák, amivel most is küszködünk. November közepére elfogyott a költségvetési pénzünk. Egyébként is nagyon kevés volt, de időközben még ebből a kevésből is elvontak.- Mennyi a megyei múzeumok költségvetése?- A működési költség ötvenegy millió forint.- És ez mire elég?- Kifizetjük a béreket és a tb-járulékot. Erre elég. És ha minden jól megy, 94-ben végig üzemeltetni tudjuk az épületet, ki tudjuk fizetni a közüzemi díjakat. Körülbelül október végéig. ’95-ben, ha az árak az elő- rejelzett mértékben emelkednek, akkor szeptember elejéig működünk. Most tíz hónapig volt elég a költségvetésünk, jövőre talán szeptemberig kitart.- Aztán hogyan tovább?- Nem tudom. Ez az, amire még nem lehet válaszolni. Ekkor következik az úgynevezett válságmenedzselés, amit már most is folytatunk. Folyamatos és állandó a válságmenedzselés például annak érdekében, hogy a tiszafüredi múzeum problémája megoldódjék. Ugyanis 140 liter olajuk van egész évre. Gondolkozni, spekulálni, szervezni kell, hogy legalább december közepéig üzemelni tudjanak. Sajnos nincsenek luxus kiadásaink, nem tudunk túlköltekezni. Nincs miből. Közel 10 éves kocsival szállítunk, amit üzemeltetni sem lenne szabad.- Tudnak dolgozni a muzeológusok ilyen körülmények között?- Azt hiszem kulturáltságuk, szakmaszeretetük az, ami rengeteget segít. A múzeumban csak megszállott ember képes dolgozni. Végzik a munkájukat, tanulmányokat, könyveket jelentetnek meg, kutatómunkát folytatnak. De mindezzel együtt kritikus a helyzet. Tartalékaink már évek óta nincsenek.- Itt van a város központjában ez az eredetileg szép épület, majdhogynem romokban...- Ezt én tragédiának tartom, annál is inkább , mert ez műem- lékjellegű épület. Igaz, a városnak jogilag nem sok köze van hozzá, de mégiscsak furcsa, hogy senkit nem érdekel. Engem, mint városlakót, nagyon zavar, hogy az udvar állandó felvonulási tér, hogy az épület kívül-belül omladozik, pusztul. Össze kellene fogni és nem jogokat, kötelességeket szortírozni. Valahol abszurd ez a városkép. Van egy gyönyörű színházunk, aminek örülni kell. És van mellette egy megyei könyvtárunk és egy megyei múzeumunk, amire lassan rádől az épület. Valahol kiáltó az ellentét. -tbg (Fotó: -barna-) Hulló-málló vakolat a belső térből Beszélgetés dr. Jánosi György (volt) politikai államtitkárral Közelkép a kultúráról Amint arról a csütörtöki lapszámban hírt adtunk, a megyei művelődési és ifjúsági szolgálat meghívására dr. Jánosi György országy- gyülési képviselő szakmai fórumon vett részt a Szolnok Városi Művelődési Központban. Az interjú ez alkalommal készült.- Közhelyszerűen emlegetett igazság, hogy a kultúra létéhez, de még inkább virágzásához szabadságra és pénzre van szükség. Ön szerint melyik hiányzik?- Úgy gondolom, hogy a kultúrának szabadságra és pénzre egyaránt szüksége van, jóllehet nem is lehet összehasonlítani a kettőt. Legfeljebb abból a szempontból, hogy a politikának ki kell vonulnia a kultúra szabályozásából, irányításából, de nem vonulhat ki a finanszírozásból. A korábbi időszakban is jó úton indult el a kormányzat, vagyis a szabadságot próbálta erősíteni, de felemás módon történt mindez. A szabadságot tovább kell erősíteni olyan eszközök révén, melyek kizárják, hogy akár a minisztérium közvetlenül avatkozzon be a kultúra szabályozásába. A szűkös erőforrások feletti döntés jogát is szakmai kompetenciával rendelkező testületekre kell bízni. Vagyis a szabadság területén történtek előrelépések, s azt gondolom, hogy ez a kivívott szabadság megőrizhető. Nagyobb baj a pénzzel van. Ott tartunk, hogy igen kevés a kultúrára fordítható pénzeszköz akár az állami mecenatúrát, akár az önkormányzati finanszírozást, akár a magánmecenatúrát nézzük. Itt van a legtöbb baj. A szabadság ugyan elérhető közelségben van, a pénzügyi feltételek azonban még nem. A kormánynak is - ha komolyan veszi a programját - elemi kötelessége, hogy fokozatosan javítsa a pénzügyi feltételeket.- Ha a közelmúltra tekintünk vissza, nem túl rejtett formában a kormányzati politika mégis csak nyomást gyakorolt a kultúra némely területére. Hogyan ítéli meg: történt egyáltalán elmozdulás a hatalom és a kultúra viszonyában?- Igen, történt. Úgy érzékelem, hogy az új hatalom még kevésbé kívánja befolyásolni a kultúrát, mint ahogyan a korábbi tette. Az előző ugyan létrehozott különböző alapítványokat, de a kuratóriumokba a saját ízlésének, ideológiájának megfelelő személyeket ültetett, így óhatatlanul átszínezte politikailag a kultúrát. A jelenlegi kormányzat igyekszik ettől teljesen eltávolodni, és olyan kiegyensúlyozott, sokszínű - delegálásra és rotációra épülő - kuratóriumi rendszerben gondolkodik, amely majdnem teljesen kizárja, hogy politikai szempontok jelenjenek meg a kultúra egész területén.- Megint csak sokszor hangoztatott evidencia, hogy a kulturális intézmények (a színházaktól a művelődési otthonokig) riasztóan válságos helyzetben vannak. Lassanként csupán a televízióval számolhatunk, de - némi jóindulattal fogalmazva - a kulturális értékeket is közvetítő televízió helyettesíthet-e mindent?- Természetesen a televízió és a rádió nem helyettesítheti a kultúrát, hiszen vannak olyan területei, amelyek feltételezik a „testközeliséget”, a csoportos jelenlétet és az együttműködő emberi közösségeket. Éppen ezért a televízió csak egyik formája a kulturális értékek, a művelődési javak közvetítésének. Ugyanilyen fontosak a könyvtárak, a művelődési otthonok, a színházak, a múzeumok. Elengedhetetlen, hogy ezeknek az intézményeknek a pozíciója ne romoljon tovább.- Érdemes egyáltalán a nyilvánosság függetlenségéről beszélni? Annyira fontos lenne például a médiatörvény, mint amennyire sokan annak tartják?- Nincs függetlenség, csak kiegyensúlyozott függőségi rendszer van. Ilyen értelemben használható csak a függetlenség, illetve a pártatlan, semleges tájékoztatás is. Mert a közszolgálati televízió sem lehet pártatlan, hiszen a többpártrendszerben óhatatlanul többféle nézőpont, politikai pólus jelenik meg. Ä kiegyensúlyozottságra kell törekedni; arra, hogy a sokszínűség kiegyensúlyozza egymást, hogy mindenkinek egyforma esélye legyen a nyilvánosságban való megjelenésre. Ebben az értelemben van tehát függetlenség, amely a média- törvény szempontjából is figyelembe veendő. De úgy is fogalmazhatnék, hogy ha létezik valódi függetlenség, az elsősorban a kormánytól, az államtól való elszakadást jelenti. A jelenlegi jogszabályok alapján azonban még mindig kormányzati felügyelet alatt áll a televízió és a rádió. Olyan médiatörvényt kell megalkotni, amely világossá teszi, hogy a kormány lemond a közszolgálati televíziót és rádiót ellenőrző tulajdonosi, illetve felügyeleti jogáról. Vagyis a társadalomra bízza a felügyelet jogosítványának kidolgozását is.- Némi kétellyel, de megkérdezem: ha a kultúra (benne az oktatás) eredendően stratégiai ágazat (akárcsak a gazdaság), miért nem tekintik annak?- Valóban, ma már szinte pejoratív hangzású, ha valaki azt mondja, hogy a kultúra stratégiai ágazat. Magam is jobban szeretem használni a „kitörési pont” kifejezést, mert jobban világítja meg a lényeget. Kétségtelen tény, hogy minden erőforrás, amit ma az oktatás és a kultúra számára szabadítunk fel, 8-10 év múlva a többszörösét kamatozza az egész társadalomnak. Meggyőződéssel vallom, hogy a szűkös erőforrások feletti politikai osztozkodás az, ami nagyon nehezen engedi érvényre jutni ezt a felismerést. Még mindig az a logika érvényesül, hogy ha van húsz forintom, s azt húsz felé kell osztani, akkor legegyszerűbb, lm mindenki kap egy forintot. Ám ha kellő erő van bennünk, s - az előbbi példánál maradva - meg tudjuk határozni a húszból azt az egy-két területet, amelyik különösen fontos a jövő szempontjából, akkor az egyik terület kap 5 forintot és a többi arányosan kevesebbet.- Végül engedjen meg egy személyes kérdést: politikai államtitkárként nem sok időt töltött el (hivatali idejének éppen utolsó munkanapján járt Szolnokon), kudarcként éli meg önkéntes lemondását?- Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben viszont nem. Kudarcként azért, mert önmagámmal szemben egyértelmű szakmai elvárásrendszerrel mentem a minisztériumba, ám ezt a szakmai munkát nem tudtam végezni. Korlátozottak voltak a lehetőségeim, a politikai államtitkári beosztás semmilyen eszközt nem adott a kezembe, hogy a szakmai koncepciót érvényesíteni tudjam. Ugyanakkor mégsem éltem meg igazi kudarcként, mert rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, s nyilván vannak még olyan területek, ahol sokkal többet lehet tenni az oktatásért és a kultúráért. Nagyobb mozgástérrel rendelkezve hatékonyabban lehet szakmai koncepciót képviselni, mint a minisztériumban politikai államtitkárként. Ha erről a pozícióról le is mondtam, arról a szakmai koncepcióról viszont, amit eddig is képviseltem az oktatásban és a kultúrában, soha nem leszek hajlandó lemondani. Kerékgyártó T. István SZERENCSEKERÉK ÜZLETA szolnoki Centrum Aruház emeletén nyitották meg tegnap az ország immár hetedik Szerencsekerék Információs Irodáját. Gajdos Tamás, a játék házigazdája, megnyitójában elmondta, üzletükben a Szerencsekerék „termékein” kívül megvásárolható például a „Mindent vagy semmit” vetélkedő társasjátéka csakúgy, mint a „Zsákbamacska” híres-hírhedt jelképe, a fekete macska. A délután lezajlott sorsoláson a szerencsés vásárlók értékes ajándékokkal térhettek haza. (Fotó: M. J.)
