Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-22 / 301. szám

1994. december 22., csütörtök Körkép 5. oldal Mit hozzon a Jézuska? A karcagi Kinizsi úti óvoda ci­gány keresztény csoportjába járó gyerekek közül többeknek még fenyőfája sem lesz kará­csonykor. lehet, hogy a meleg is hiányzik majd a lakásból, de terített ünnepi asztal sem lesz mindenhol. A csoport tagjai közül Vá­rad/' Krisztinával, Kiss Csabá­val, Farkas Annamáriával, Nagy Miklóssal és Mozsár Csil­lával beszélgettünk arról, hogy mit szeretnének kérni a Jézus­kától, akihez naponta imádkoz­nak. A hatéves Kriszti csokit, cukrot, Barbie babát kéme, s azt, hogy mind a hét testvére Mozsár CsUla kor jó lenne neki is Jézuskától. Mellé kamiont, autót szeretne emberekkel, testvéreinek pedig kifestőt. Azért imádkozik, hogy otthon is béke legyen, mert „a múltkor is ríttam hazáig, apu­kám úgy a fenekemre vágott, hogy hazáig futottam” - mondja el őszintén a szőke kis­fiú. (Ez sajnos jellemző a cso­port más tagjainál is, s nemcsak őket, hanem az anyukákat is ve­rik, így értük is imádkoznak, amikor Jézushoz szólnak.) Csilla állami gondozott, egy testvére van, hatéves. Elme­sélte, hogy az óvó nénivel szü­retelni volt Szabolcsban, ahol nagyon jól érezte magát, s ott Nagy Miklós kapjon valamit karácsonyra. Magának még egy csillogó ru­hát is szeretne, amit felvehetne az óvodai karácsonyi ünnepsé­gen, ahol gazdasszony lesz. Csabi ötéves, s négy testvére van, Évi húga is ebbe a cso­portba jár. Csabi ha felnő, rendőr szeretne lenni, így ter­mészetesen a fenyőfa alatt egy motoros rendőrnek örülne a legjobban. De nem ártana, ha egy kis csoki is kerülne a cso­magjába. „Anyuciéknak is ké­szül az ajándék, de az még ti­tok” - mondja, azt azért el­árulja, hogy elefántot, virágot már rajzolt-. Azt szeretné, ha ka­rácsonyra: 'testvérkéje, Ildikó is meggyógyulna, érte imádkozik naponta. Ancsa Budapestről érkezett, október óta jár ide, s ő is imád­kozik testvéréért. Szeretne egy beszélő, öltöztethető Barbie-t, cukrot, csokit. Jó lenne, ha ki­Kiss Csaba Farkas Annamária festő is lenne a fa alatt. Miután asztmás, állandóan nála van a pumpa, amit akkor kell hasz­nálni, ha fullad. Miki éppen ezért kívánta neki az automata pumpát. Ő azonban nem szereti a csokit, mert attól megfájdul a foga, de azért egy kis szaloncu­Váradi Krisztina kapott először életében Kinder tojást és dobozos üdítőt. El­árulja, hogy anyukája porce- lán készletet kapott pohárral, kancsóval. Ő szeretne égy Bar­bie-t, aminek lehet cserélni a frizuráját, mellé bicikliset, aminek nagy kocsija van, nagy udvartartással - mint ahogy a tévében látta -, s „ha akarom, vízbe tehetem s változik a far­mere színe is” - sorolja el igé­nyeit, amiből nem biztos, hogy valami a fa alá kerül. Mindannyiójuknál szokott lenni egy fa, amit feldíszítenek, ám szüleik, akiknek egyetlen jövedelme a családi pótlék, nem vásárolnak nekik a szeretet ünnepére. így Karászi Julianna óvónő gyűjtött részükre ruhát a baptista gyülekezet segítségé­vel. Ezt már biztos megkapják karácsonyra, s hogy álmaikból mi teljesül, a szentestén kide­rül. - de ­Karcagon Megpróbálják a lehetetlent Emléktáblát avattak Budapesten tegnap emlék­tábla-avatással tisztelegtek az 1944. évi vészkorszak zuglói ál­dozatai, valamint az antifasiszta ellenállók emléke előtt. Az Ideig­lenes Nemzetgyűlés 50. évfordu­lóján rendezett megemlékezés színhelye az Amerikai úti Orszá­gos Idegsebészeti Intézet volt. A hétvégekre Bezárt múzeumok Nincs pénz fűtésre Szegények a Nógrád megyei múzeumok, összébb kell hú­zódniuk. A január elsejétől ér­vényes korlátozó intézkedések­ről tegnap tájékoztatta a sajtót dr. Horváth István, a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgató­ságának vezetője. A jövő év elejétől kezdve a fűtési szezon végéig szombatra és vasárnapra bezárják a múze­umokat. Az előzőleg készített látoga­tási statisztika szerint ugyanis hétvégi múzeumjárásra a láto­gatóknak mindössze 6 száza­léka szakít időt. Megerősítette a felmérés azt a tényt is, hogy a múzeumi sze­zon a turistaidénnyel esik egybe, így ez az intézkedés a remények szerint kevéssé fáj­dalmasan érinti majd a látoga­tókat. Ugyanakkor önkorlátozó in­tézkedésekre is rákényszeríti a pénzszűke a múzeumokat: ja­nuártól bevezetik a dolgozók hétfői és pénteki kötelező ott­honi munkáját - újabb megta­karítással kurtítva az intézmé­nyi rezsiköltséget. Mindettől a jövő évre vár­ható igen szűkös viszonyok át­vészelését várják a múzeumok. Az idén 36 millió forintos költ­ségvetésből kellett kijönniük, a jövő évre alig több mint 1 mil­lió forinttal magasabb összeg jut. A szolid, de normálisnak te­kinthető működéshez ennek legalább a duplája kellene. Nem jut ugyanis költségvetési pénz a gyűjtemény gyarapítá­sára, a kiadványok megjelente­tésére, de még a kiállításokat is csak szponzoroknak köszönhe­tően rendezhetik meg. (MTI) Lukács László Rónay-díjas Lukács Lászlónak ítélték az 1994. évi Rónay György-díjat, mivel rendszeres írásaival nagyban hozzájárult az Új Em­ber színvonalának emeléséhez és lelkiségének elmélyítéséhez. A Vigilia főszerkesztőjeként azt a hagyományt követi, ame­lyet Sik Sándor és Rónay György tettek mércévé a XX. századi gondolkodók sorozatá­nak életre hívásával, kiadásával pedig annak a keresztény nagy­korúságnak megszilárdításáért fáradoztak, amelyért Rónay György is oly sokat tett műkö­dése során. Erről az Új Ember című lap szerkesztősége tájé­koztatta szerdán az MTI-t. (MTI) Oly korban élünk... Radnóti Miklós óta szebben és számomra kifejezőbben még talán senkinek nem sike­rült azt az életérzést megfo­galmaznia, ami mostanában egyre gyakrabban kerít ha­talmába. „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak pa­rancsra.” E sorok pontosan fél évszázaddal ezelőtt születtek, a második világháború idején. Mégis, mintha tegnap, vagy akár ma íródtak volna. Ugyanis - sajnos - idősze­rűek. Mert oly korban élek (élünk) e Földön, mikor az utóbbi időben sorozatosan négy rablógyilkosság történt Bács-Kiskun megyében. Az áldozatok kivétel nélkül egyedülálló, idős nők voltak. Tizenöt esztendős siheder fiú légpisztolyt fogott Egerben egy pénztárosnőre. Szeren­csére „személyi” sérülés nem történt. Legalábbis fizikai ér­telemben nem. Hogy esetleg pszichésen? Ugyan, kit érde­kel?! Mikor Csecsenföldön dúl a harc. Anyák könyörög­nek fiaik életéért. Pekingben egy 43 éves, vendéglátóipar­ban dolgozó nő forró vízzel leöntötte - előzőleg pedig rendszeresen bántalmazta - húszas éveiben járó alkalma­zottját. Az áldozat sérülése­ibe, az önbíráskodó pedig a kivégzésbe halt bele. A múlt héten emberrablás történt Szekszárdon. Ez idő tájt fővá­rosunkban egy 23 éves fiatal­ember a saját apját ölte meg. Tettét így kommentálta csa­ládja előtt: „Megöltem apát. Legalább nektek legyen jobb a jövőben.” Hétvégén kerék­párost gázolt halálra Jászjá- kóhalmán az ismeretlen okból a menetiránnyal ellentétes ol­dalra tévedt horvát ka- mion(os). Bombariadóból pe­dig egyenesen minden napra jut. Sőt, még azt sem tudtam megakadályozni, hogy a szü­lői felügyelettel tévé előtt ülő, rendületlenül reklámra váró serdületlen csemetéimmel ne nézzen farkasszemet F. Erika portréja. Természetesen, ter­mészetellenes halálában, „ázsiai” típusúra átformálva: véresen. Hivatalosan is elismerik, hogy Magyarországon létezik szervezett bűnözés. (Netán ezt nevezik másutt maffiá­nak?) Az Emberi Jogi Figyelő elmarasztalta kis hazánkat, mert „a térségre bestiális bű­nök és a nemzetiségi kisebb­ségek elleni erőszak és meg­különböztetés a jellemző, va­lamint a szólás- és sajtósza­badság aggasztó korlátozása”. Az erőszak erőszakot szül - hirdeti a bölcs mondás, de önmagában is létezik - foly­tathatnám. Mert oly korban élek én e Földön, mikor kine­vetnek, ha Csehov Sirályát olvasom. Mikor a videotéká­ban összenéznek a fejem fö­lött, ha valami értékesebbet szeretnék, és nem akarok ka- ratézó kobrákat, se nindzsá- kat. Mikor a könyvárus fél áron sem tudja eladni a klasz- szikusokat. Mikor a bölcső- déskorú, totyorgó apróság pisztolyt képzel az építőjáték helyébe, s rám fogja - mond­ván: „Jejőjjek!” A kisiskolás először csak uzsonnát, színes radírt, csebecséket, zsebpénzt vesz el gyengébb társától. A legyőzött általában megússza fájdalmas kézhátratekeréssel és egy sziszegő fenyegetéssel. A nagyobbacska már önként ölni is mer. Pénzért, értéktár­gyért, vagy csak heccből. A negatív nyájszellem, a csodált fdmhős, esetleg valamely drog hatására. Megverni va­lakit minden ok nélkül? — az csupán jó buli, de az is lehet, hogy megfelelés a társak - el­várásainak. És sorolhatnám tovább, de nem teszem, mert mindenki jól tudja. Legfel­jebb nem beszélünk róla, és nem teszünk ellene semmit. Ily korban élek (élünk) hát e Földön, ’94 telén. S pesszi­mistán nézek a jövő elé - sej­tem, nem egyedül -, folyton arra gondolva: mi lesz a gyermekeimmel, a gyermeke­inkkel?!-jzs­Újévi koncert a Zeneakadémián A „Kiszolgáltatottak” Alapít­vány a Művészetért újév napján este hét órakor jótékonysági hangversenyt rendez a Zene- akadémián. A műsorban egyebek mellett elhangzanak Vivaldi, Csaj­kovszkij, Bach, Liszt és Chopin művei is. Fellép többek között a Magyar Szimfonikus Zenekar Medveczky Adám vezetésével, az Antal Mátyás által irányított Budapesti Kórus, Sebestyén János és Almásy László Attila orgonaművész, valamint Szenthelyi Miklós hegedű- és Szenthelyi Judit zongoramű­vész. Kovács György cégképviselő átadja az ajándékokat A karcagi egészségügyi gyer­mekotthonban 248 sérült gyer­mek lakik, az otthon teljes ki­használtsággal működik. Ezek­nek a gyermekeknek csak töre­déke ismeri a család, az otthon melegét, amelyet a szeretettel­jes légkör sem pótolhat. Dr. Vicze Mária igazgató főorvos asszony és munkatársai minden évben megpróbálják a lehetet­lent, igazi karácsonyt vará­zsolni a kis ápoltaknak; idén a helyi zeneiskola diákjai adnak színes műsort. Ebben az évben a gyerekek birkapörköltet ren­deltek, melyet az intézet udva­rán főznek, de kerül az ünnepi asztalra sajttal töltött pulyka­mell savanyúsággal, somlói ga­luska, üdítő és kölyökpezsgő is. Az Új Néplap meseköny­vekkel, színes labdákkal és ru­haneműkkel kedveskedett az otthon lakóinak. Megérkezett a Salus Kft. területi képviselője is, Kovács György, aki a cég ajándékát hozta, mintegy száz- ötvenezer forint értékben. A gyógyászati segédeszközöket forgalmazó cégnek képviselete van Karcagon, ahol a rászoru­lók a vényeiket is beválthatják. Mint az üzletvezetői elmondta, évek óta jó kapcsolatuk van a gyermekotthonnal, és az év vé­gén rendszeresen' a cég nyere­ségéből vásárolnak gyermekjá­tékokat. Ezenkívül a profil­jukba vágó kötszerekből, pe­lenkákból is állítottak össze egy csomagot. Az ajándékokat az igazgató főorvos asszony meleg szavak­kal köszönte meg, a legfőbb köszönet azonban a gyermekek önfeledt, boldog mosolya volt. Csabai Ágnes Erősen a gondolataimba mé- lyedhettem, mert amikor a vonaton helyet kér mellettem a korombeli asszony, össze­rezzenek. Igenlően bólintok, s ösztönösen odébb húzódom az ülésen. Alulról felfelé in­dul a tekintetem. Kényelmes cipő, egyszerű ruha, karika­gyűrű. Á kissé megereszke­dett vállak közül nevetős arc hajol közelebb. Összecsa­pom a tenyeremet.- A kutyafáját, éppen itt kell találkoznunk!?- És ennyi idő után! - Még mindig olyan mosolygós a szeme, mint régen. — Én na­ponta bumlizom ezen a vona­ton. Szerettünk volna a vá­rosban maradni, de nem ju­tottunk lakáshoz. A közeli fa­luban építkeztünk, ott meg munka nem akadt. Szeren­csére akkorák már a gyere­kek, hogy nyugodtan ingáz­hatok tőlük. Felém fordul, ezer kérdést zúdít rám: hol és kivel élek, mit csinálok és mennyiért, megbántam-e vagy boldog vagyok... Hevenyészett, pon­tatlan válaszokat adok. Rö­vid tőmondataim, látom, nem elégítik ki. De képtelen vagyok huszon-egynéhány Átutazóban év történetét pár percben el­mesélni. Másra terelem a szót.- A többiekről tudsz va­lamit?- Alig. Sohasem gondol­tam volna, hogy ennyire szétszéled az osztály. Szinte csak ilyen véletlen találkozá­saim vannak, mint most ve­led.- Emlékszel, hogyan fo- gadkoztunk? Ismerős, hirtelen kézmoz­dulattal legyint, és kivillan­nak nikotinsárga fogai.- Nemrég viszont óriási meglepetés ért. így estefelé szálltam le a vonatról, és mit gondolsz, ki köszönt rám?! El se hiszed: Rónai Pisti volt!- Rónai Pisti — ismétlem a nevet — Hm, Pisti...- Tudod, az a srác...- Hogyne tudnám! Ki ne emlékezne Pistire?- Megfogta a karom, a lánykori nevemen szólított. Igazán megörültem neki . . . Semmit sem változott. ..- Ő is jó messzire elkerült.- Csodálkoztam is, hogy éppen itt. .. A vonat lassít. A követ­kező megállónál el kell kö­szönnünk. Megszaporázza a szavait.- Bajban volt a fiú. Éppen itt utazott keresztül...- Mennyit kért tőled?- Valami értekezletről tar­tott hazafele, lerobbant a ko­csija, ezernyolcszáz hiány­zott a szerelőnél.- Persze adtál neki!- Aznap kaptam fizetést. Még meg is kérdeztem tőle, hogy elég lesz-e, hiszen messzire kell kocsikáznia, esetleg benzinre .. .- De Rónai Pisti úriember módjára elhárította a buzgó- ságodat, s mikor zsebre vágta a pénzt, sietősen távozott.- Dehogyis! Előbb el­mondta, hogy üzletkötő egy menő cégnél, sokat jár kül­földre .. . —... és távirati úton azon­nal visszaküldi a kölcsönt. Az előbb még teljessé­gükben megmutatkozó fogak most a duzzadt ajkakba ha­rapnak.- A férjemnek nem mer­tem szólni erről. . .- Jobb is, ha elhallgatod örökre! Nálad is elővette az osztálytársak címjegyzékét?- Még mondtam is ma­gamban, hogy milyen rendes ez a Pisti, ha jár-kel minden­felé, lám, nem hagyja ki. . .- Légy nyugodt, senkit sem hagyott ki! Még a taná­rainkat is felkereste ugyan­ezzel a trükkel.- Ne mondd!- Mindenhol olyan össze­get kért, amely miatt bizto­san nem jelentik fel. De hát sok kicsi sokra megy! Persze neki nyoma veszett. Keres­tük néhányan, mert az önér­zetünk azért ágaskodott! Hamis címet adott meg, naná! Táskáját szorosan a hóna alá fogja, másik kezé­vel a szatyra után nyúl.- A városban vásárolok be, itt már ilyenkor egyetlen bolt sincs nyitva. Gyakorlott lábmozdulattal rántja félre a tolóajtót.- Ki gondolta volna, hogy ilyen nagy disznóságra ké­pes? - néz vissza a válla fö­lött, és szemében már megint ott bujkál a mosoly, ügyet sem vetve a rángatódzó vo­natra. Miks Mária i*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents