Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-22 / 301. szám
6. oldal Szolnoki Extra 1994. december 22., csütörtök A szandaszőlősi Amstel Galériában (Nagy Lajos u. 11.) a múlt héten nyílt meg Bertalan László grafikai kiállítása, mely naponta 14-21 óra között tekinthető meg Szükség van pénzügyekben jártas mérnökökre „A tudást senki nem veheti el” Pontosan egy évvel ezelőtt, első alkalommal kezdődött munka nélküli mérnökök és üzemmérnökök részére köz- gazdasági szakokleveles mérnökképzés az MTESZ szervezésében, a munkaügyi központ támogatásával, melynek sikeres elvégzése után szak- közgazdászi diplomát szerezhettek a hallgatók. A képzés sikeresen befejeződött, s a múlt csütörtökön mindenki átvehette második - néhá- nyuk esetében harmadik, sőt negyedik - diplomáját. A képzés hivatalosan hétfőn fejeződött be a Technika Házában. Pelikán Lajos, az MTESZ ügyvezető titkára elmondta, hogy a tanfolyam rendkívül feszített tempójú és emelt szintű volt, „kutyakemény” követelményekkel. Mint megjegyezte: a mérnöki logika nagyon sokat segített a hallgatóknak a közgazda- sági, pénzügyi, számviteli ismeretek elsajátításában. Ezt a megállapítást mi sem bizonyítja jobban, mint a vizsgáztatók véleménye, mely szerint ez az osztály az ország legjobb osztálya (felkészülésben és tudásban) volt ebben a képzési formában. Ez a képzés vállalkozói szakon indult, ami annyit jelent, hogy a hallgatók jártasak lettek vállalatok, átalakult cégek, magánvállalkozások indításában is. A hétfői „búcsúztatón” természetesen a munkaügyi központ is képviseltette magát: Szabó Zoltán, az átképzési osztály munkatársa összegezte az elmúlt év tapasztalatait. Mint mondta: a csoportnak rendkívül jó híre van a munkaügyi központban is. A képzést munka nélküli mérnököknek hirdették meg, s azt remélték, illetve remélik, hogy mérnöki gyakorlattal, közgazdasági, sőt könyvelési ismeretekkel megtöbbszöröződnek az elhelyezkedési lehetőségek. Tizenhat mérnök - az építőmérnöktől kezdve az automatizálási üzemmérnökön keresztül az agrármérnökig szinte minden mérnöki szakma képviseltette magát - az egy év alatt nyolc félévet teljesített, s tizenhat vizsgát tett le. (A vizsgabizottság elnöke elmondása szerint ennél felkészültebb csoporttal még nem találkozott.) A munkaügyi központ értékelése után a hallgatók mondták el véleményüket s tapasztalataikat. Mint elhangzott: a tudás mindig tudás, ezt nem lehet tőlük elvenni, akkor sem, ha nem fogják mindannyian közvetlen módon hasznosítani az itt szerzett ismereteket. Arra a kérdésre, hogy kinek milyen tapasztalatai voltak arról, hogy milyen segítséget adott ez a képzés az álláskereséshez, a következőket válaszolták: meglehetősen sok munkahelyen nem tudták, hogy milyen munkakör betöltésére is képesít ez a végzettség, illetve sok helyen a mérlegképes könyvelői végzettséget többre értékelték, mint a pénzügyi és számiteli főiskola diplomáját. Hozzátették, hogy a szakemberek tudják, mi a két végzettség közötti különbség, de sajnos - elég gyakran - nem szakemberek veszik fel a munkát keresőket. Másik tapasztalat, hogy negyven éven felülieket nem szívesen alkalmaznak a munkáltatók, annak ellenére, hogy erre a korosztályra még legalább tíz-tizenöt évig lehet számítani, ráadásul az idősebb generáció a legritkább esetben gondol arra, hogy jó és megbecsült munkát, munkahelyet otthagyjon. A rossz tapasztalatok közé tartozik az is, hogy ezek a szakemberek szinte már túlképzettek, azaz azokat az állásokat, melyekhez ilyen képzettségű és végzettségű szakemberek kellenek gyakran ismerősöknek közvetítenek ki, s nem hirdetik meg őket. Noha a munkaügyi központ véleménye szerint ennyi diplomával könnyebb elhelyezkedni - a tapasztalatok általában sajnos nem ezt mutatják. * * * A képzés tehát - ebben minden érdekelt egyetértett - sikeres és hasznos volt. Már csak az a kérdés, hogy' mennyire becsüli meg az ország a tudást s az azt bizonyító diplomát - szám szerint kettőt, hármat, négyet ... Cs. Cs. R. sti fény a Tiszán (FOTÓ: MÉSZÁROS) Soma, a fogalom Tudni kell, hol van a jó válasz Soma, akarom mondani Zám- bori Soma fogalom. Akár a gumilabda, az atyaúristennek sem fér egyetlen emberi pa- nellbe, sémába sem. Pedig a viselkedése, ruházata távol áll a különctől: nem hord fülbevalót, esetleg karikát az orrában, északtól déli irányban haladva tetoválás sem dekorálja egyetlen testrészét sem. Akad, aki állítja: feltűnési viszketegségben szenved, ezért szerepel annyit. Mások szerint Soma jó fej, tök jó fej, ha nem lenne, ki kellene találni. Ezeken az ítéleteken ő csak mosolyog: sem az egyikre, sem a másikra nem ugrik. Mivel az ikrek havában született, ki tudja, hány személy rejtőzik benne. Szolnokon, a Vargában, a 2. b osztály angol-matek tagozatán koptatja a padokat. Azt sem tagadja, ezek a tárgyak messzebb esnek tőle, mint Makó Jeruzsálemtől, de azért tanulja őket. Elvégre egy nyelv soha nem árt, a matek pedig ugye logikus gondolkodásra nevel. A társait jó fejeknek tartja, de azt vallja: kár, hogy az iskola zavarja a diákok együtt- létét. Feleltetésekkel, dolgozatokkal, sok mással. Ráadásul ebbe a suliba rengetegen azért mennek, mert tanulni akarnak. Semmi mást nem csinálni, mindössze tanulni: estig, éjfélig, kinek hogy fog a feje. Ez kívülről nézve remek dolog, jó dolog, sok pont jár érte negyedikben meg a felvételinél. De, hogy az élet miképpen díjazza, az más. Szerinte - nem hántásként állítja - ezekből az emberekből lesznek a sznobok. Jobban mondva nagy a lehetősége annak, hogy azokká váljanak. Az igaz, megfelelő, esetleg remek szakemberek, de a világ egyéb dolgaihoz nem értenek. Attila szavalóversenyen például már országos döntős, a Kazinczy-féle szép kiejtési seregszemlén megyei dobogós volt. Legújabban is mit csinált? A Móricz Zsigmond országos prózamondó versenyen két- százkilenc indulóból - hogy is mondjam? - kétszáznyolcat megeíőzött, szóval győzött. Semmi vállveregetés, ováció, ki vagyok én, semmi. Molnámé Büttner Mária tanárnő pallérozta stílusát, készítette fel. Külön gratulált neki Czine Mihály és Jancsó Andrienn is, sőt megfogadtatták vele, hogy nem lesz színész. Ő erre együttérzően bólogatott, hiszen vagy pszichológusnak, vagy filozófusnak készül. A dobogó legtetejéről kapott húszezer forintot pedig átadta az édesapjának, édesanyjának: bővítik a telken a házat, jól jön erre ez a néhány ezer plusz forint. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy időközben megnyert egy iskolai népdalversenyt is, de hát ez a srác már csak ilyen.) Vallja: a túl sok tanulás egészségtelen, egy idő után nem tudja feldolgozni az ember. Ettől jobban irtózik, mint a témazárótól, bár reá ilyesmi még véletlenül sem illik, hiszen sok más hobbival köti le magát: ez a színház, a vers- meg a prózamondás, a zene. Hogy milyen eredménnyel? Nem ez a lényeg, de erről (is) szól a cikk, noha a megmérettetéseinek koránt sincs vége. Elvégre van még ideje, hiszen Zámbori Soma nagy-nagy jóindulattal is csak még tizenhat éves lesz. Nem, nem most vagy a jövő héten. Hát akkor mikor? Mondjuk 1995. június 3-án. D. Szabó Miklós Hamar László ötödéves egyetemi hallgató. Teológiát tanul, ami nem meglepő, hiszen a szülei is lelkészek. Egyébként kitűnő zenei adottságokkal rendelkezik, de a rengeteg tanulnivaló miatt ma már kevesebb idő jut kedvenc hangszerére, a csellóra. Otthonában sem fordul meg gyakran, csupán átutazóban tölt el egy-egy estét a családja körében. Ezen ritka alkalmak egyikén beszélgettem vele.- Hogyan jutott eszedbe, hogy zenélni kezdj?- Az ötlet nem az enyém volt, hanem a szüléimé. Kezdetben nem is látszottam túl tehetségesnek. A zeneiskolai felvételin olyan hamisan énekeltem, hogy kérdéses volt: vajon felvesznek-e? De szerettem a gordonkát. Nyolcéves korom óta játszom ezen a hangszeren, s viszonylag korán jöttek az eredmények is. Megyei és országos versenyt egyaránt nyertem, és tizenegy évesen az egyik megmérettetésen külön- díjjal jutalmaztak. Ekkor nyílt meg számomra annak a lehetősége, hogy zenei szakiskolában tanuljak tovább.- Éltél a kínálkozó alkalommal?- Igen, egy zene tagozatos gimnáziumba felvételiztem. Sajnos annak csak lánykórusa volt, így az ének iránti lelkesedésemet csak a Jászkun Volán Kórusban élhettem ki. Csellistaként persze elkísértem a lányokat Franciaországba is, ahol egy templomban emlékezetesen jó fellépésünk volt. Kedveltem az ilyen koncerteket, mivel már a zenetanárom sem tanított egyebet, mint „szerepelni, szerepelni, szerepelni”! Ennek köszönhetően több tucat fellépézán ennek a szükségét, bár erre a pályára tudatosan készültem; a pályaválasztás számomra soha sem volt kérdés.- Hol tanulsz?- Pesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Az iskola egyre nehezebb. Ma már legalább a háromszorosát kérik számon annak, amit a felvételin nyújtani kellett. Igaz, az sem volt könnyű, főleg a nyelvekből. A héber, a görög és a latin nyelv ismerete sokat számított. Ezeket azóta folyamatosan tanuljuk, kiegészítve valamelyik élő nyelvvel. Én a némettel foglalkozom. Ebből egészen friss a középfokú nyelvvizsgám, alig kéthetes.- A gyakorlatban hol tudod alkalmazni a tanultakat?- Egy dunántúli községben, Felsőörsön van gyülekezetem. Egy kis lélekszámú közösség, alig száz tagja lehet. Vasárnaponként rendszerint ott prédikálok. Szeretek ott lenni, bár az első éjszakán nagyon különleges volt, amikor a gondnok magamra hagyott a parókián. Elfogódottan gondoltam arra, hogy te jó ég, másnap nekem kell istentiszteletet tartanom.- Hogyan képzeled a jövőt?- Még minden olyan bizonytalan. Talán maradok Felsőörsön vagy más kisebb, közeli településen, de Szolnok környékén is szívesen tevékenykednék.- Véleményed szerint mi az, amit egy ifjú teológusnak meg kell tanulnia?- Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy mi az, amit az ötödik év végén tudni kell? Csupán két dologról van szó. Jól kérdezni, és tudni, hogy hol van a jó válasz. Molnár G. Attila A sok tanulás, a „csak tanulás” egészségtelen, károsítja a személyiséget - vallja a szolnoki Zámbori Soma, a Móricz prózamondó verseny országos győztese Mert ezek elsuhantak mellettük, figyelemre sem méltatták őket, hiszen egyvalamire koncentráltak. Nem tudnak táncolni, egy zárat felszerelni, csapot javítani - ez nem az ő világuk. Szerencsére ő kissé más, nem hozzájuk tartozik. Szó se róla: tanul is, mindez húsz perctől akár két és fél órát is jelenthet naponta. És az eredmény? Nem kimondottan rossz: három négyes, a többi ennél egy jegygyei jobb. Az, hogy verseket, prózát mond, uram bocsá’ még énekel is, ehhez már általános iskolás korában hozzászokott. És azóta mindahányat szereti, imádja. Hogy miért? Szerinte az ember tizenéves korában tele van fölös energiával. Ezt ki a sportban, ki az itallal, ki a diszkóban vezeti le, ő meg úgy: hogy verseket mond. A József sem volt, hetente nagyjából kettő. Ezzel együtt azonban jelentősen romlott a tanulmányi átlagom. Ekkor mondták a szüleim, hogy vagy ráhajtok, s akkor még felvehetnek a teológiára, vagy pedig zenész leszek. Az előbbi mellett döntöttem.- De nem szakítottál végleg a zenével. . .- Nem, a csellót a mai napig sem tettem félre. Például a teológusnapokon, amelyeken diákok zenélnek s tesznek bizonyságot a hitükről, gyakran játszom én is. Gitározni ugyancsak szeretnék megtanulni, hiszen a mai fiatalok jobban elérhetőek a gitár nyelvén, mint a csellóén. Persze az orgona sem idegen tőlem. Aki hallott már zenélni, mind azt mondta: ne hagyjam abba!- Akkor miért választottad mégis a lelkészi hivatást?- Ott kezdem, hogy a szüleim is ezt csinálták, s gyerekként követni akartam a példájukat. Másrészt viszont szerettem volna megismertetni az embereket az evangéliummal. Először a gimnáziumi éveim második felében éreztem igaFurcsaságaink... A minap a kezembe akadt a Magyar Hírlap kü- lönkiadványa, az Adótörvények 1995, melyben egy - azóta szívemnek rendkívül kedves - girbe-gurba, mondhatni kiegyenesíthetetlen mondatot találtam. így szólt: „Az a) e) esetben a kapott vagyoni érték annak a pénzjövedelemnek osztja sorsát, amellyel összefüggésben adják.” Nézegettük a mondatot családommal, nézegettük - végül arra a következtetésre jutottunk: aki ezt írta, abban biza egy költő veszett el. De ha már a magyar nyelvről van szó, akkor nem lehet kihagyni apró kis furcsaságainkat, amelyekkel néha megerőszakoljuk, néha nevetségessé tesszük anyanyelvűnket. Nem is gondolná az ember, hányféleképpen .. . Mint minden embert, engem is érdekelnek az apróhirdetések - akkor is, ha nem akarok vásárolni. Tehát éppen ezeket a kisebb-nagyobb kereteseket böngésztem, amikor megláttam az alábbi szöveget: „Rendkívül kedvezményes áron kínálunk továbbá fagyasztott halakat és reggeliző pelyhe- ket.” Háromszor is elolvastam, de csak reggeliző pelyhek maradtak. Én pedig elképzeltem a pelyheket, amint ülnek az asztal körül, és reggeliznek. Mondjuk kukoricapelyhet. Mert hogy ők egészséges pelyhek ... Azt hittem, ezzel megtaláltam a század szó játékát, de csalódnom kellett. Egy este ugyanis moziba mentünk a párommal, s a fűm előtt muszáj volt betérnem az illemhelyre. Az első ajtó után szembe találtam magam három másikkal, ebből kettőt - amiket nekünk, mezei mozinézőknek szántak - nem lehetett bezárni, de rendesen még behúzni sem (noha az itt végzett tevékenység megkövetelne némi intimitást), a harmadikon viszont ott virított a felirat: „Dolgozó WC”. Hogy őszinte legyek, azóta is azon töröm a fejem, hogy vajon kisdolgozik-e ez a bizonyos WC, avagy nagydolgozik?! Cs. Csáti Réka
