Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-22 / 301. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1994. december 22., csütörtök Gyertyafénynél December 14-én délután idős, beteg emberek gyülekeztek a szolnoki Csomóponti Művelődési Házban, ahol a vasutas cukorbetegek tartották karácsonyi összejövetelüket. A majd száztagú szervezetből hetvenen voltak jelen, akiket szépen terített asztal, csillogó karácsonyfa, gyertyafény fogadott. Az ünnepségen először is főhajtással tisztelegtünk a szajoli tragédia áldozatai előtt, és emlékeztünk azokra a klubtagokra, akiket a közelmúltban veszítettünk el. Ezt követően dr. Horváth József urológus főorvos előadását hallhattuk az öregedés okozta biológiai folyamatokról, a prosztata betegségeiről. Közöttünk volt Vass Áron törökszentmiklósi fazekas, szervezetünk támogatója, aki saját készítésű ajándéktárgyaival érkezett. Összejövetelünkön hangulatos műsorral leptek meg bennünket az Abonyi úti idősek klubjának tagjai, akikkel kitűnő munkakapcsolatot tartunk. Köszönjük. Tóth Miklósné, a Tomax Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. munkatársának előadásából diabetikus süteményport ismerhettünk meg, Ör- vendi Józsefné sorstársunk pedig kedves verssel köszöntötte a karácsonyt, majd Liget Ervinné klubvezető szólt a szervezet első félévi munkájáról, eredményéről. Többek között az egészségnevelés további lehetőségeiről, az egészség-be- tegségügy és a gondozóhálózat sajátságos problémáiról. Majd a rendezvényeink sikeréért legtöbbet munkálkodó Gonda Pé- terné gazdasági vezetőnek ajándékot nyújtott át. Klubunk területi összekötő tagja a budapesti küldöttértekezletről hozott hasznos, fontos információkat, ezután Kiss Gyula vezetőségi tag a közösség nevében Liget Ervinné nővérnek köszönte meg a szerteágazó szervező-oktató, egészségnevelő munkát. Azt a gondoskodást, mellyel betegeit körülveszi s ügyüket minden fórumon képviseli. Végül bensőséges jó hangulatban köszöntünk el egymástól, és kívántunk boldog karácsonyi ünnepeket, egészségben gazdag új esztendőt. - A klubvezetőség nevében: Kiss Józsefné és Varga Józsefné A szolnoki Kassai Úti Általános Iskolában ebben az évben ünnepeltük először együtt az adventét. Az utóbbi napokban népes gyereksereg lepte el az egyik emeletünket, ahol felállítottuk az adventi sarkot. A falon adventi naptár, amely minden ablakán át más-más bibliai történet színhelyére repít bennünket. Alatta adventi koszorúval egy asztal, amin mindennap újabb csomagok. Ide tehetjük az ajándékainkat, s rajta elég a címzettet feltüntetni. Szünetben az asztalhoz sietünk, hátha minket is meglepett valaki. Itt egy gyerek sem számít drága ajándékra. A szeretet a fontos. Áz órák között pedig jól ismert karácsonyi dallamok szólalnak meg, és tanárainkkal, társainkkal énekelhetünk, beszélgethetünk. Az elmúlt heteken játszóházba mehettünk, ahol a foglalkozások különböző oldalról közelítették meg a karácsonyt, de ami közös volt bennük: szeretetteljes, jó hangulat lengte körül. Szeretnénk, ha a Kassai iskola szokásává válna ez a kedves ünnepi készülődés. Tatár Eszter - 8. a Adventi koszorú JOGI TANÁCSADÓNK A társasház közös udvara Tiszafüredi levélírónk, aki az egyik társasház tulajdonosa, többek között azt írja: amikor a lakást megvásárolta, tudta, hogy nincs garázs, és a közös udvarrészt gépkocsi tárolására nem használják. Ezért évekig az utcán parkolt. Nemrég azonban nagy értékű gépkocsit vásárolt, amit már nem szeretne az utcán hagyni. Megkereste a tulajdonostársakat. de azok nem járulnak hozzá, hogy a kocsija a társasház udvarán álljon. Kérdezi: miképp érhetné el, hogy a közös udvaron parkolhasson? Mint ismeretes, a társasház- tulajdont külön jogszabály, az 1977. évi 11. sz. törvényerejű rendelet szabályozza. Ugyanakkor a polgári tövénykönyv közös tulajdonra vonatkozó szabályai is irányadók azokban a kérdésekben, amelyekben a külön jogszabály nem rendelkezik. így a Ptk. többek között előírja, hogy a használat kérdésében a tulajdonostársak szótöbbséggel határoznak. Amennyiben az így hozott döntés a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, bíróság előtt támadhatják. Ebből következik, hogy olvasónknak lehetősége van arra, hogy a kialakult használat módosítását kérje, hiszen a jelenlegi helyzet a saját érdekeinek már nem felel meg. A közös udvar parkolásra használatát első lépésként a társasház közgyűlésétől kell kérnie. A közgyűlésen meg kell kísérelni a tulajdonostársak meggyőzését arról, hogy változás miatt az eredeti (jelenlegi) állapot már nem tartható fenn. Amennyiben a közgyűlés elutasító határozatot hoz, lehetősége van arra, hogy a döntést bíróság előtt megtámadja. A társasházakról szóló rendelet szerint a közgyűlési határozat ellen a meghozatalától számított 60 napon belül bármelyik tulajdonostárs keresettel fordulhat a bírósághoz. A per során - amennyiben olvasónk bizonyítja, hogy a megváltozott körülményei miatt udvarhasználattal kapcsolatos igénye nem ellentétes a többi tulajdonostárs méltányos érdekeivel - kereseti kérelme eredményes lehet. (A tulajdonostársak méltányos érdeke lehet például az udvari játszóterület zavartalan használata, a közművek megközelíthetősége stb.). A bíróság a körülmények részletes feltárásával és figyelembevételével dönt az ügyben. Bízunk abban, hogy olvasónk tulajdonostársaival a közgyűlésen közös megegyezésre tud jutni. Dr. Lambert István ügyvéd Küldjön egy képet! A keleti frontról - 1942 karácsonyán Drága nevelő- TÁBORI POSTAI LEVEIEZÖÍAP apám. Fejes Jó- LÉGIPOS/AV^C , ' , zsef a messzi orosz földről küldte az akkor Jászjákóhalmán élő családjának ezt a tábori levelezőlapot - 1942 december havában. A lap hátoldalán tintaceruzás rajzával kívánt kellemes karácsonyi ünnepeket, s arra kérte édesanyámat, azonnal írjon neki. (A tábori posta száma, címe 291/48 volt.) Ma is nagy szeretettel gondolok a nevelőapámra, s rá emlékezve küldöm ezt a lapot, hátha közölhető. Simon László r.ÁáV-í -x, £» / A valóságos koszorú itt van előttem, az üveglapú asztal közepén: kis fenyőkoszorú, négy lila gyertyával, pici fehér gömbökkel, lila szalagokkal. (A jelképes koszorú a szívemben!) A karácsonyvárás hangulatában jutott eszembe a legfontosabb, amit eddig az Emberről tanultam. Megosztom mindenkivel. Évekkel ezelőtt táborban voltam a családommal. A tábort a Nagycsaládosok Egyesülete szervezte. Néhány napot Kunhegyesen töltöttünk együtt. Amíg a gyerekek - felnőttfelügyelet mellett - játszottak délelőttönként, a szülők csoportja a Thomas Gordon nevével fémjelzett kapcsolattartási módszert tanulta. Megtanultuk, hogy minden emberi kapcsolat lényege az értő figyelem; egymás szavainak, tekintetének, mozdulatainak pontos értelmezése, a másik igényeinek fölmérése és tiszteletben tartása; ha az érdekeink ütköznek, egészséges alku kötése; a közös gond vesztes és győztes nélküli megoldása. A tábort Seifert Eszter és Rakitovszkiné Egedi Ilona pszichológusok vezették. Tőlük tudom, hogy Gordon módszerének legszebb része a pozitív „érí’-üzenet. Általa azt közöljük a másik emberrel, hogy örülünk a létezésének. Nem dicsérjük, hanem elmondjuk neki, mennyire jólesett, amit tett értünk, mondott nekünk vagy amilyen érezelmeket elindított bennünk. Sohasem felejtem el azt a pár percet, amikor mi, a csoport tagjai pozitív „érí’-üzeneteket küldtünk egyásnak. A csoport egyik vezetője, Eszter gombolyagot tartott a kezében, és azok között, akik pozitív üzenetet küldtek egymásnak, kihúzott egy-egy szálat. A szálak végül a csoport minden tagjához vezettek. A szál végeit tartva a kezünkben, mindnyájan meghatódtunk. ' Láttuk, hogy össze vagyunk kötve! Végül Eszter szétvágta a fonalat középen, és azt, ami a kezünkben maradt, a csuklónkra kötöttük. Az enyémen napokig ott volt! Ahányszor a csuklómra néztem, eszembe jutott, hogy ajándékot kaptam. Olyat, ami pénzért nem vehető, nincs ára! Evek teltek el azóta. Sok embertől kaptam már pozitív üzenetet, küldtem is mindenkinek, akit érdemesnek tartottam rá. Most ezúton küldök minden hozzátartozómnak, rokonomnak, ismerősömnek, volt tanáromnak, tanítványomnak; kollégáimnak, barátaimnak, a volt szerelmeimnek, továbbá minden írónak, költőnek, művésznek, aki hatott rám. Aki ismer, az tudja, hogy neki, személy szerint mit mondanék. Ami a szeretteimnek szól: - Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Köszönöm, hogy figyeltél, figyelt, figyelni tetszett rám! Aki jelen és jövő időben figyel rám, annak is köszönöm. Kívánok mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet. Kanyó Zsuzsa Csikorgó hidegben - „Ki tanyája ez a nyárfás ...?” Decemberi disznótorok idején Otthonról hoztam azt a jó szokást, hogy karácsony tájt hízót vágunk. Gyerekkoromban láthattam, hogy tavasztól télig etetgették, hizlalgatták a tenyészetből kimustrált állatot, ami azért nem lehetett akármilyen, mert karácsonyig 200-250 kilósra gyarapodott. Az ünnepekre s az új évben kitelt belőle a húseledel. A vágáson ott volt sógor, koma, jó barát, mert abban az időben, az 1930-40-es években nemigen fogadtak hentest. Minden jó gazda értett a disznóvágáshoz, a hús házias feldolgozásához. Emlékszem, sokszor csikorgó hidegben, szapora hóesésben, már hajnal ötkor gyülekeztek a disznóvágásban közreműködők, segítők. Humoros beszélgetés, pálinkázgatás közben saccolták, hány mázsás lehet az áldozat, hány ujjnyi „sukkos” kabát (szalonna) van rajta. Édesapám volt a böllér, és a szúrása mindig biztosan talált. Míg a felnőttek a finom, fűszeres forralt bort kortyolgatták, addig mi, gyerekek száraz szalmával hintettük be a mozdulatlan jószágot. A gondos perzselés után tisztára mostuk, majd hófehérre kaparták a bőrét. Amikor apám kettéhasította, vált el: ki nyerte meg a fogadást - már ami a szalonna vastagságát illeti. Reggelire mindig vért és pecsenyét sütöttek az asszonyok, az ebéd orjaleves és májpörkölt volt. A vacsora több fogásból állt, hiszen a hurka, kolbász mellől nem hiányozhatott a finom toros töltött káposzta, de a hájas tészta vagy a kukorica- lisztből készült máié sem. A családtagok és a vendégek az egész napos jókedvet este huncutsággal fűszerezték. Például élő verebet bugyoláltak káposztalevelélbe (töltött káposztának álcázva), és azzal kí- nálgatták azt, akire éppen a választás esett. Emlékszem, amikor apám jó barátja, Jani bácsi evőeszközével a káposztához ért, az ijedt veréb kiszabadult, és nagy sikoltozásunk közepette röpdösött a szobában. Mindenki könnyesre nevette a szemét. Édes jó apám sürgött-forgott a kék zománcé kancsóval, amiből a saját termésű borocskáit kínálgatta. Lopótökkel hol fehéret, hol vöröset szippantott ki a kisebb-nagyobb hordókból. Amikor már látta, hogy a vendégek jól bemelegedtek, rázendített a „Ki tanyája ez a nyárfás?” című, kedvenc nótájára. Aztán a sublótfiából a klarinétja is előkerült. .. Éjfél dtán lassacskán mindenki hazafelé indult - ki gyalog, ki lovas szánkón. Mindig szép emlékeim között őrzöm a decemberi névnapokkal egybekötött disznóvágásokat. Patik Irén Ünnepi készülődés Fenyőünnepélyen Az elmúlt hetekben két kiemelkedő rendezvény gazdagította gyermekeink életét a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskolában. December 7-én a szegedi Mini Színpad társulata adott műsort, melyen a Télapó külön jutalmazta a három hónap alatt legtöbb ötöst gyűjtött tanulókat, 19-én pedig az egész iskola együtt ünnepelt - diák, nevelő, nyugdíjas és gyesen lévő kolléga, szülő - a hagyományos fenyőünnepélyen. Az elsősök kedves műsora után tanulóink gyertyával a kezükben énekelték a szebbnél szebb karácsonyi dalokat. A szépen feldíszített fenyőfa alá kerültek a szülői munkaközösség, a diák-sportegyesület, a gyermekszervezet és a szakszervezet ajándékai. Boldog gyermekarcok, a szemekben megcsillanó könnycseppek bizonyították az ünnep meghittségét. Köszönet mindazoknak, akik a rendezvényhez bármivel hozzájárultak, emlékezetessé tették azt. Vargáné Vígh Judit, a gyermekszervezet vezetője Az igazságért Az Új Néplap december 8-i számában megjelent, „Amitől elhatároljuk magunkat.. című levélre - a FKGP szolnoki szervezetének tagsága nevében - az alábbiakat közlöm: A legteljesebb mértékben elítéljük és enyhén szólva hazugságnak tartjuk azt a kijelentést, hogy az újságok hasábjain hónapok óta „háború” folyik az FKGP ellen. Szomorú tény, ehhez hasonló rágalmakkal sokszor illették már kisgazdáinkat azok a megyei vezetők, akik a szervezet megyei pénzével - a tagság akarata ellenére - a mai napig nem tudtak, és valószínű nem is akarnak elszámolni (csupán bűnbakokat kerestek); akiknél a képviselői lista összeállításánál megkérdőjelezhető az alkotmányosság betartása éppúgy, mint az ügyrend betartása; akik közt önkényeskedő, tettlegességre vetemedő, bics- kázó, kizárt személy vezető beosztásban lehet; akik a bíróság által elítélt képviselőjelöltet futtattak a parlamenti választásokon - megyénk lakosságának közfelháborodása közepette, s mind a mai napig védelmükbe veszik; akik úgy rendezték meg a megyei választmányt, ahogy előre megtervezték, nem titkos szavazással, előre koholt vádakkal kirekesztve azokat, akiknek népszerűségétől tartva, azt gondolták (mert többször hangoztatták), mi lesz, ha a választmányon közfelkiáltással..., amely választmányra sem a delegáltak egy részét, sem a sajtót, sem a televíziót nem engedték be!; akiknél a titkárnő ké- nye-kedve szerint önkényes- kedhet, a bicskázás ügyében hamisan tanúskodhat, rágalmazhat, azokat, akik a sztálinizmus rabigájában évtizedeket szenvedtek. Tisztelt levélíró! Tudjuk, a felelősségmegosztás szempontjából könnyebb intézőbizottság néven aláírást gyakorolni (bár sejtem a fogalmazót), ezért a bizottsággal közöljük, a szóban lévő írásban a nem nevesített személyek - minden igazságtalanságok feltárói - nem veszik tudomásul a fegyelmi bizottság döntéseit. Bármennyire is keserű önöknek, a szolnoki tagság túlnyomó többsége nem engedi magát félrevezetni - velünk van. És sokan vannak alapszervezeteink tagságából, és egyre többen lesznek, akik az 1945- 47-es elődeink példája nyomán egyenlőségen alapuló, diktatúramentes, feddhetetlen erkölcsű FKGP megyei vezetést akarnak. Mint a megyei FKGP alapító tagja, alapszervezeteink létrehozásával öt és fél évig segítve a megalázott föld népét, ezután sem hagyom el, sem társaim őket - még akkor sem, ha önök által „nem legitim” csoport vagyunk. Az igazság győzni fog. Guth Sándor Levelekből Dr. Varga Gábor megbízott orvos-igazgató írta: A szolnoki Hetényi Géza Kórház igazgatósága nevében ezúton mondok őszinte köszönetét a szolnoki Hit Gyülekezetnek azért az önzetlen adományért, amelyet a december 2-i szajoli vasúti katasztrófa sérültjeinek nyújtottak - segítve mielőbbi gyógyulásukat * Az egészségünkért. A szolnoki Széchenyi Körúti Általános Iskolában „Egy nap az egészségért” címmel nevelési értekezletet tartottak nemrég. Az iskola igazgatósága és tantestülete ezúton is köszönetét mond a meghívott előadóknak, akik társadalmi munkában vállalták, hogy a megjelölt egészségügyi témákban előadást tartanak. Köszönik a Segítséget dr. Szűcs Ágnes fogász szakorvosnak, dr. Matolay Ágnes és dr. Szalados Katalin gyermekorvosoknak, dr. Gál István -belgyógyász szakorvosnak, Kerlingné- sorokban Berkes Annának, a nevelési tanácsadó munkatársának, Ká- nai Margitnak, az iskola védőnőjének és Fejes Fe’rencné biológia-földrajz szakos nevelőnek. * Kellemes meglepetés volt. A szajoli idős emberek köszöneté: A közelgő karácsonyi ünnepekre a községünkben élő nyolcvan éven felüli időseknek ajándékcsomaggal kedveskedett az önkormányzat, amit mindenkinek a lakásán adott át Békésiné Karsai Irén, a gondozási központ vezetője. Az ajándékot, ami kedves meglepetés volt, a Gamesz dolgozói szállították. Fáradozásukat, a szeretetteljes megemlékezést köszönjük. Jólesett, hogy Szabó Zsigmond polgármester úr - a csomagban elhelyezett levélben - karácsonyi jókívánságát küldte. Mi is kellemes karácsonyi ünnepeket, és békés, boldog új évet kívánunk mindannyiuk- nak. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
