Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-17 / 297. szám
Köszönjük, megvagyunk A sátrak között tolong a nép, harsány zene tölti be a teret, beat vagy éppen andalító muzsika. Gőzölgő forralt bor illata terjeng, sokan itt esznek valamit, bekapnak egy hamburgert, hot dogot vagy pizzát. Zajlik a karácsonyi vásár. Hideg szél rázza a vasvázas építmények oldalát, az árusok fázósan húzzák össze magukon a kabátot és árgus szemekkel figyelik az áramló tömeget. Vajon ki vásárol? Ki lesz vevő a sok-sok nézelődő közül? De mintha ebből az „emberfajtából” egyre kevesebb volna. Elvétve látni csak, hogy valaki a bukszája után nyúl, s a kereskedő boldogan csomagolja számára a portékát.- Jó a forgalom? - kérdezem az egyik eladót.- Hát... - jobb is lehetne - húzza el a száját. Tetszik a cucc a népnek. Szívesen vennék, de nincs miből, nincs pénze az embereknek. Ez a januári áremelés is jól betett nekünk. Mindenki próbál egy kis manit spájzolni az egyre szőkébb napokra. Pedig kár. Nem befőtt az, hogy eltartható legyen. Romlik egyre jobban. A végén oda jutunk, hogy akár ki is dobhatjuk - nevet, de nem jókedvvel, keserűség bújik meg a hangjában. Kicsit arrébb az egyik bódé szélárnyékába húzódva két asszony beszélget.- Na, megvettél már mindent karácsonyra? - kérdezi az egyik.- Meg-meg. Igyekeztem, hogy jusson is, maradjon is, de azért mindenki találjon majd valami apróságot a fa alatt. Kalkulálni kell az ennivalóval is. Egy vagyonba fog kerülni. Tudod, ilyenkor nagy a trakta. Még azt is meggondolom, ijűt süssek. Az biztos, hogy olyat, amibe minél kevesebb tojás kell. Tizenöt forint darabja. Ki látott már ilyet?!- Nem tudom, mi lesz jövőre. Hová szöknek föl az árak - veszi vissza a szót a kérdező. - Az ember lassan már fél minden új évtől. És már az ünnepeknek sem tud örülni, csak számolgat, mennyiből képes kihozni a jeles napokat. Még az a jó, hogy állítólag idén fehér karácsony köszönt ránk. Ha nem is kapnak sok ajándékot a gyerekek, legalább a hónak örülhetnek.- Nem hiszek én ebben. Az utóbbi években mindig fekete karácsonyunk volt. Most is úgy lesz. Egyre feketébb lesz. Egyetértőén bólogatnak, még mondanak egy-két „hát ez van, mit lehet tenni” típusú mondatot, aztán elbúcsúznak: - Minden jót! Kellemes ünnepeket! Boldog új évet! - integetnek egymásnak. Hiába. A szokás nagy úr - morfondírozok magamban, s lehangoltan lépkedek tovább a zsibongó tömegben. Alig teszek meg pár métert, valaki megérinti a vál- lamat. Hátrafordulok.- Hát te?! - nevet rám vidáman az illető. - Ezer éve nem láttalak.- Tényleg, jól elvesztünk, te is, én is — helyeslek. - Mintha nem egy városban laknánk. Mi van veletek? Amíg beszél, kutakodva figyelem. Hogy megőszült! Ő, a régi ismerős. A kedvenc szomszédasszony, akivel egyszerre voltunk gyesen, akivel olyan jól meg lehetett beszélni a hasonló helyzetből adódó hasonló problémákat és örömöket.- Vagyunk? - vonja meg kérdésemre a vállát. - Már csak vagyok. Elváltunk. A kölkök nagyok. Sok időt töltenek házon kívül. Eleinte furcsa volt, de mindent meg lehet szokni.- Ezt is?- Ezt is. Meg a piszok drágaságot is. Mit keseregjek bármin?! Azzal semmi nem változik. Azt szoktam mondani magamnak: „Lesz ez még ígyse.” Ebből rögtön eszembe jut, hogy minden nyomorom viszonylagos. Attól függ, honnan nézem.- Es ti? Hogy vagytok?- Egy pillanatig gondolkozom a válaszon. Negyedórával ezelőtt még biztos azt mondtam volna: „rosszul”, de most valahogy nem illene ide ez a szó, bár sokkal optimistább sem.- Köszönjük, megvagyunk - mondom végül, s hirtelen úgy érzem, nem csak szőkébb pátriámról szólok. Most többségünkről ez a lehető legtalálóbb helyzetjelentés. /jele __. T epsilesen egy ifjú szakmabelinél Nemcsak hivatásos, kreatív is Energikus, jókedvű, és sugárzik belőle, hogy odavan a munkájáért. Lehet, hogy az olaszoknál töltött hat hónap hatása, ám az is lehet, hogy Törsék Attila igazán ilyen. A most 23 éves ifjú szakács ’88-ban szerezte meg a képesítését, első éveiben tanulóhelyén, a Helyőrségi Klubban maradt, majd bevonult katonának. Ott is hű volt a vendéglátáshoz, ugyanis hadtáp vonalon szolgált. És felszolgált. Szerencsés leszerelése után dolgozott a Gösser- ben, a Véndiákban, majd egy rövidebb kihagyás következett, most pedig a Róza vendéglő a munkahelye. Egy szezonra szóló kiruccanást tett a közelmúltban Olaszországba, pontosabban Észak-Tirolba, ahol egy négy- csillagos szállodában dolgozott. Azt mondja, a szakma javát ott sajátította el, és ezt fogja itthon kamatoztatni. A nyugati munkaszellemről elismerően számol be, és kiemeli a színvonalat. Egyszerűen megfogalmazva: nagyon sokat kellett dolgozni, nagyon gyorsan és nagyon szé- ' pen. Kinn kreatív konyhával foglalkozott, amely a kreativitás - azaz mondjuk alkotókészség - feltétlen szükségessége mellett eszközökben is eltér a hagyományostól. Speciális edényekben tálalnak, kis kupacokban, elkülönítve adják a vendég elé az ételt, aki megeheti a tátikát vagy a körömvirágot is, melyet a díszítéshez használnak. Attila, szolnoki pályafutását tekintve több jó kollegáját emlegeti, akikkel szerencséje volt együtt dolgozni. Most itt van például a Rózában Zoboki Zoli, akivel közösen alapítottak egy BT-t, azaz Baráti Társaságot. Nagyon büszkék erre a gyönyörű nevet - Kreatív Baráti Társaság Gasztronómiai Egyesület, Szolnok - viselő csapatra, és tudomásuk szerint nincs még egy hasonló az országban. A lelkes, kreatív, önfinanszírozó és önmenedzselő szervezet azzal a céllal alakult, Ez a BT annyira kreatív, hogy a bélyegzőt is ők maguk tervezték hogy a tenni vágyó fiatalokat tömörítse, emellett legyen meg a dolog jogi formája is. Itt aztán a versenyzési vágyukat, igényeiket - mind meleg-, mind hidegkonyhában - megvalósíthatják. Ha mondjuk országos versenyre készülnek, lehetőségeikhez mérten főpróbát tartanak előtte, ahol megbeszélik, kielemzik a munkát, és kikérik a szakma véleményét is. Mivel nagyon új ez a dolog, a szegedi verseny eredményéről tudnak még csak beszámolni, ahonnan két bronz- és egy ezüstérmet hoztak haza. Első nekifutásra azért ez nagyon szép eredmény. Terveikről pedig megemlíthetjük, hogy márciusban, a Hol élünk? fesztivál keretében a VMK emeletén országos szintű gasztronómiai versenyt és bemutatót fognak rendezni, sőt tervezik a testvérvárosok meghívását is. A földszinten pedig szponzoraik tartanak áru- termék-bemuta- tót és kóstolót. Csak hogy tudjuk, fő szponzoruk a Kaiser. A BT tisztségviselői pedig: Zoboki Zoli az elnök, Ig- nácz Csibi az al- elnök, a titkár pedig Bállá Sándor. Visszatérve Attilához, akinek hogy ha ezek mellett hébe-hóba még szabadideje is akad, sportol, azaz a sportiskola kajak-kenu szakosztályát boldogította eddig, és mint mondja, reméli, hogy ezután is boldogíthatja. Vízhez és főzéshez vonzódó ember lévén egy halétel receptjét mondja most el nekünk: Harcsaderék narancsos hollandi mártással A haitilét kivajazott tűzálló tálba helyezzük, fehérbort öntünk rá és olyan fűszernövényekkel fűszerezzük, ami éppen rendelkezésre áll, ízlés szerint. Például: szegfübor- sot, szerecsendió-virágot használhatunk hozzá. A halat sütőben megpároljuk. Figyelem! Nagyon gyorsan párolódik! Míg a hal a sütőben van, elkészítjük a mártást. Vízgőz fölött egy főre egy tojás sárgáját két evőkanál narancslével (juice-zal) habosra verünk, pici sóval ízesítjük. A felolvasztott, írójától elválasztott vajat addig csöpög- tetjük, csurgatjuk bele, amíg föl nem veszi, és mindezt mártás sűrűségűre keverjük. Formázott, kapros sós burgonyát adunk hozzá.- em Jogijo-jó Fizessen az apa! Jogesetünk meglehetősen felbolygatta a kedélyeket olvasóink körében, de abban mindannyian egyetértettek, hogy jobban oda kellett volna figyelnie a szülőknek gyermekük nevelésére. Például a 84 éves Sebestyén Feri bácsi szerint a legtöbb szülő ma túlzottan kényezteti gyermekét. Ezért a fiatalokban nem alakul ki a kötelességtudat, nem tanulnak meg dolgozni. Úgy ítélte meg, Sanyika tartsa el magát, hisz már nagykorú, ne a szüleire támaszkodjon. Elmondtuk, hogy Lajos és Mária 15 évi házasság után váltak el. Gyermekük, Sanyika ekkor még kisiskolás volt. Általános iskolai tanulmányai elvégzése után gimnáziumba iratkozott be. Itt nem megfelelően alakultak tanulmányi eredményei, ezért átjelentkezett esti tagozatra, de mellette nem vállalt munkát. Édesapja ekkor bírósághoz fordult, gyermektartás- díj-fizetési kötelezettségének megszüntetését kérelmezte. Arra hivatkozott, hogy fia már nagykorú, és olyan iskolatípusban végzi tanulmányait, amely lehetővé teszi számára a munkavégzést. Ezért ő, mint szülő nem kötelezhető a további anyagi támogatásra. Következzék az esettel kapcsolatosan jogászunk véleménye! * * * Az említett jogesetben az apának azon kereseti kérelme, miszerint a gyermektartásdíj megszüntetését kéri, gyermeke vonatkozásában, álláspontom szerint nem alapos. A gyermek ugyanis középiskolai tanulmányait folytatja, igaz, hogy nem nappali tagozaton, de a középiskola befejezése egyértelműen az ő érdekét szolgálja. Tekintettel arra, hogy munkát nem talál és korábban sem volt munkaviszonya, amíg az iskolai tanulmányait be nem fejezi, az anya jogosult a gyermektartásdíjra. Az apának ebben a helyzetben megértőnek kell bizonyulnia, tekintettel arra, hogy a középiskola elvégzése gyermeke érdekét szolgálja. A középiskola elvégzése után alappal nyújthat be gyermektartásdíj megszüntetésére kereseti kérelmet az illetékes bírósághoz. Dr. Mosonyi Csaba Szabálytalan portré Tanár úr tőrökkel Közelegnek az ünnepek. Az ügyes háziasszony nem hagyja az utolsó pillanatra a teendőket: takarítást, főzést, sütést. Már jó néhány nappal korábban hozzákezd ezekhez a munkálatokhoz. Idén sajnos nem kedvezett nekünk a szerencse, hiszen hétvégére esik mind a két nagy ünnepünk. így kevesebb napot tölthetnek együtt a családtagok, ismerősök, barátok. Az ünnepi étkekről és italokról azonban ilyenkor is gondoskodni kell. A jóféle házikoszt mellett mi ön’endene nagyobb népszerűségnek, mint az, ha nem a megszokott bort, sört, röviditalokat adjuk asztalra, hanem egy kicsit „megbolondítjuk” őket. Koktélokat keverünk. Fölséges koktélok alkothatok pálinkákból. Javasoljuk ünnepek előtti (alatti) időtöltésként az uraknak. Ha most valaki azt gondolná: ez a tanár úr az anyóslesőkkel kel-fekszik, és a nem kimondottan fogpiszkáló méretű bökőket magánál hordja, az téved. A jászladányi Bíró Attila ennél sokkal jámborabb ember.- Tanár úr! Akadt valaki egyensúlyozó a családban? Az ősök között?- Senki.-Akkor ez születési hiba?- Lehet. Meg irtózatosan sok gyakorlás eredménye.- Ki fedezte fel?- Magam, magamat. Elsős gimnazista koromban Jászapá- tin már papírtölcsért, papírpénzt egyensúlyoztam az orromon, a homlokomon. Egerben jártam főiskolára, biológia-technika szakra, ott szakesten is bemutattam a tudományomat. Hanglemezt, égő papírtölcsért, mindent egyensúlyoztam. Meglátta az egyik tanár, javasolta: induljak a Ki mit tud?-on. 1983-at írtunk, és eljutottam a televíziós elődöntőig. Úgy hogy megnyertem a városi, megyei, országos selejtezőt. Késeket, lemezt, a kés élén poharakat, a kés hegyén kardot egyensúlyoztam, sőt a gyakorlat közben lefeküdtem, felkeltem.- Mi kell az efféle művészethez?- Végtelen nyugalom, és én nyugodt vagyok. Semmi kapkodás, pánik, mert mehet az ember a sebészetre. Azután jó szem, azzal is rendelkezem. No meg kitartás, szorgalom: munka, munka- Mennyiből egyensúlyoz ma? Már a keresetét tekintve.- Huszonhárom és fél ezerből. A nejem is pedagógus. Kijövünk belőle. Van egy hároméves lányunk is. Éppen ezért pluszmunkát is vállalok.- A nősülés gondolatával meddig egyensúlyozott?- Az ment gyorsan. Jó másfél év után házasodtunk.- Az élet egyéb dolgait is egyensúlyozza?- Nem, nyugodtan, stabilan kezelem. Mondtam, ilyen a személyiségem.- Az ifjú hölgy, Barbara lánya is egyensúlyoz?- Néha a nejem meg énkö- zöttem.- Országos hírnév, és mégis pedagógus lett.- 1983 után döntenem kellett: a bizonytalan helyett a biztosat vállaltam. Azért 1988-ban még elindultam efféle versenyen és újra eljutottam a televíziós fellépésig. Három henger felett három deszka, a tetején adtam elő a számot. Ma már ezt nem bírnám megcsinálni.- Talán iszik? Dorbé- zol? Nőzik?- Ugyan, dehogy. Nem iszom, nem dorbézolok, dolgozom, mint a többi ladányi ember. Az iskolában meg a hagymaföldön is.- Elnézést, de a nők kimaradtak.- Dehogy maradtak, hiszen van otthon kettő, és így kerek az életem ... D. Sz. M. After dinner 4 cl barackpálinka 4 cl Triple Sec 1 citrom leve. Shakerben kell megkeverni. Apple 4 cl Calvados 1 cl brandy 1 cl gin 4 cl édes almabor. Keverőpohárban keverjük. Apple blow fizz 6 cl Apple Brandy 1 tojásfehérje 1 kiskanál porcukor 1 citrom leve Shakerben megkeverjük és pohárba töltés után szódavízzel felspricceljük. Szívószálat adunk hozzá. A. J. 5 cl almapálinka 5 cl grapefruitlé 1 kiskanál Grenadine.
