Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-19 / 273. szám

Ecce Homo „Fura szerzet az ember.” - mondják az okosok, a bölcselkedők, az élettapasz­talattól duzzadó elmével di- csekvők. Hogy ilyenkor e jelzős szerkezetet hordozó gyűjtőfogalomba beletarto­zónak érzik-e magukat, ta­lány. Valószínűleg igen, hisz ki fosztaná meg magát a homo sapiensi titulustól önként. Megteszik ezt adott esetben mások. Elég, ha a közlekedés okozta ellenté­teket citáljuk példaként, amikor olyan mély meg­győződéssel sorolják egy­mást a nézeteltérésbe keve­redők a nem emberszabá­súak törzsébe, vagy éppen a páros ujjú patások osztá­lyába. Tudj’ isten miért, a Föld szürkeállománnyal rendelkező élőlényeinek mániája éllettelent és élőt különböző halmazokba, ré­tegekbe, csoportokba, ska­tulyákba gyömöszölni. Ha valami, valaki valahogyan nem fér bele, itt lenyisszant, ott hozzátesz, -ölt, -forraszt, de rendnek kell lennie. Kí­vül nem maradhat semmi,- mert az már maga az anar­chia. Pedagógusok a meg­mondhatói, mennyi szó esik az egyéni bánásrrtódról, s hogy ez mennyire csak szó marad. Az oktatási rendszer osztályokra és nem szemé­lyekre épít. Az átlagra, nem a zsenikre, és nem is a de­rékhadtól elmaradókra, a tő­lük valamiben eltérőkre. Nekik nincs jól körülhatá­rolt, konszolidált besorolá­suk, nekik legföljebb stig­májuk lehet, s részük vala­miféle átszabásban, átalakí­tásban, hátha mégis sikerül bepréselni őket valahová. De nem más a helyzet a felnőttek világában sem. Az írott törvényeknél jobban befolyásolják a társadalmat a közvélemény íratlan sza­bályai, elvei, előítéletei. Nem tűri a „köz” a mássá­got, az eltérést a józan kö­zépszertől. Nem ad életteret a kimagaslónak, és eltiporja a nálánál kisebbre mérete­zettet. Néhány éve elhangzott a rádióban Fekete Gyulának egy megrázó jegyzete. Ar­ról szólt, hogy az állatok vi­selkedését tanulmányozó tudósok még ma sem jöttek rá, miért van az, hogy a nagy tömegben együtt tar­tott csirkék időről-időre ki­szemelik egyik társukat, s addig csipkedik, míg vé- rezni nem kezd. Utána az egész csapat nekiesik, s ele­venen szétszaggatják. Hogy mi a vétke az egyednek, miben rejlik mássága, ami­ért társai számára nemkívá­natossá válik, eleddig még nem sikerült kideríteni. Valószínűleg a szárnya­soknak egy „íratlan” szabá­lyáról van szó, amelynek megszegéséért életével fizet a bűnös. így fizetnek életükkel embertársaiknak - fűzte to­vább a gondolatot az író - az örök lázadók is, a hibákat ostorozok, a szebb jövőért perlekedők. Osztályrészük a meg nem értés, az elutasí­tás, a kiközösítés. És ho­gyan tudna életben maradni a másikért elkötelezett, ha a közösség kiutasítja magá­ból? .., Fura szerzet az ember. Fejlődését mindig azok se­gítették elő, akik elégedet­lenek voltak jelenével, s ő mindig elpusztította őket, hogy aztán haláluk után né­hány évtizeddel vagy év­századdal, felismerve nagy­ságukat, felmagasztaltassa- nak általa. Tepsi lesen A szakácsnövendékek ajánlata Ve tró Edina és Öz Tibor ne­gyedikesek a Szolnoki Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Iskolájuk aranyérmes, éspedig az ő jóvol­tukból is az. Egy országos gasztronómiai versenyen, Sze­geden értek el első helyezést, s mindketten tagjai voltak a csa­patnak. Az iskolában éppen gyakorla­ton leptük meg őket, a tananyag az „éttermi tészták” volt, így mondják ők, míg én nem egé­szen szakszerűen palacsintasü­tésnek néztem a dolgot. Edina úgy került a vendég­látó szakra, hogy nyolcadikos korában a kínálkozó lehetősé­gek közül éz felelt meg legin­kább az elképzeléseinek. Most már azt is tudja, minek készül: szakács-szakoktató, vagy „élelmiszertanár” szeretne lenni. Mindenesetre előbb még a főiskola várja. És hogy esé­lyeit növelje a felvételin, indul az idei OSZTV-n is. Amúgy jól tanul, 4,5 körül. Magáénak tudhat egy orszá­gos első helyezést szakács szakmában is. A „Vendég” új­Őz Tibor vajon mit kavargat? ság ötfordulós pályázatával nyerte el azt a külföldi tanulmá­nyutat Berlinbe, melyen július­ban vett részt. Színvonalas he­lyen, egy ötcsillagos szállodá­ban voltak. Megnézhettek min­dent, a lakosztályoktól a bárig, és bemehettek a kulisszák mögé is. Az elért helyezéséhez hozzá­járult Zoboki Józsefné tanárnő felkészítő segítsége is. Tibor szinte a családból hozta az érdeklődést a pálya iránt, hi­szen Törökszentmiklóson van egy vendéglőjük. Olyan szak­mára vágyott, ami fizikai és szellemi tevékenységet is igé­nyel. Szerinte a vendéglátás a kettőnek a kombinációja. Tibor is szeretne tovább tanulni, nincs konkrét elképzelése, csak azt tudja, vendéglátással akar fog­lalkozni. Tőle tudtuk meg azt is, hogy nem ér véget számukra az iskola a negyedik osztállyal, to­vábbmennek ötödik évfo­lyamra, amely az érettséginél magasabb színvonalú techni­kusi képesítővizsgával zárul. Ennek gyakorlati részében egy ötfogásos menüsort kell majd elkészíteniük. Hogy hányféle ételt ismertek meg eddig? Több százat, de akár ezer körül is tippelhetünk. Edina a salátákat szereti a leg­jobban, Tibort is a hidegkonyha érdekli leginkább. A tanult, ho­zott „fogásokat”, díszítőeleme­ket beveti otthon is, az üzletben. Edináéknál otthon kedvenc a palócleves és a frankfurti leves, de főleg a nagymamájáék van­nak elájulva a főzőtudományá­tól. Ezért most Edina a palócle­ves elkészítésébe avat be min­ket, Tibor pedig az ellenállha­tatlan kijevi jércemell receptjét adta nekünk. Köszönjük! Palócleves Tartalmas pörköltlét készí­tünk, amelybe kockára vágott Vetró Edina habüsttel ürühúst teszünk. Zsírjára pirít­juk, majd sóval ízesítjük, törött­borssal, őrölt köménnyel, zúzott fokhagymával, babérlevéllel fű­szerezzük, és rövid lében párol­juk. Közben külön sós vízben kockára vágott burgonyát és zöldbabot főzünk. Ha a hús már majdnem megpuhult, levével együtt hozzáadjuk a főtt burgo­nyát és a zöldbabot. Zsemleszí­nűre pirított rántással sűrítjük, tejföllel dúsítjuk, jól kiforraljuk. Kijevi jércemell A jércemell fiiéket felszúr­juk, azaz éles késsel mélyedést alakítunk ki a húsban. Reszelt sajtot, sót adunk a habosra ke­vert vajhoz, majd reszelt szere­csendiót, és jól elkeverjük. Ez­zel a töltelékkel töltjük meg a jércefiléket. Hűtőben jól kifa­gyasztjuk. Bundázzuk (liszt, felvert tojás, zsemlemorzsa) majd bő olajban kisütjük. Fer­dén szeleteljük fel. Köretként burgonyapürét, párolt gyümöl­csöket (pl. ananász, szilva) ad­hatunk, de ízletes párolt zöldsé­gekkel is. - em ­mmmmmmamsmmm Jogi jo-jó Ma, amikor lépten-nyomon válóperi történeteket hallunk, s lassan az az érzésünk, több házasság bontatik fel, mint amennyi köttetik, valószínű­leg sokak érdeklődésére tart­hat számot az alábbi jogeset. Lajos és Mária 15 évi többé-kevésbé boldognak mondható házasság után döntött úgy, hogy elválnak egymástól. Válásuk közös megegyezés alapján történt, sem a vagyon­megosztással kapcsolatban, sem a gyermekelhelyezés, sem a lát­hatás kérdésében nem volt köz­tük vita, sőt a gyermektartásdíj összegében is egyezségre jutot­tak. Amikor az életközösség felbontásáról döntöttek, fiúk, Sanyika 13 éves Volt. Az általá­nos iskolai tanulmányok befeje­zése után gimnáziumi tanulmá­nyokba kezdett, ahol azonban nem ért el megfelelő tanulmá­nyi eredményt. Olyannyira nem, hogy 3. osztályban négy tantárgyból elégtelen osztályza­tot kapott, így az évet meg kel­lett volna ismételnie. Ezt azon­ban a gyerek fölöslegesnek ítélte, és megbeszélve édesany­jával a dolgot, arra a döntésre jutottak, hogy esti tagozaton fe­jezi be a középiskolát. így Sa­nyika már 19. életévébe lépett, amikor még mindig (bár estin) a gimnázium padjait koptatta, ami ugyan túl nagy elfoglaltsá­got nem jelentett számára, de dolgozni mégsem ment el. Arra vonatkozó tervei rendre meghi­úsultak, hogy 4 órás munkát vállal, mert mindenütt, ahol ér­deklődött, 8 órában foglalkoz­tatták volna. Ezt viszont nem vállalta. Lajos tehát, mintegy 6 évvel a bontóper után pert indított a bíróságon Mária ellen a gyer­mektartásdíj fizetési kötelezett­ség megszüntetésére. Kereseté­ben arra hivatkozott, hogy a gyermek betöltötte 18. életévét, munkaképes, keresőképes, így őt további fizetési kötelezettség nem terheli. Mit gondol kedves olvasó? Megnyeri-e a pert az édes­apa? Eddigi Kortyolgatóinkban az italkeverés különböző eszköze­ivel, alapanyagokkal és néhány finom koktélrecepttel ismerked­tünk meg. Némi eligazítást kap­tunk a különféle kelyhekről, mit és mennyit szabad beléjük töl­teni. Arról azonban eddig még nem beszéltünk, hogy a koktél nem okvetlenül alkoholból ké­szül, lehel kiváló alkoholmentes italokat is keverni. Lássunk közülük néhányat! Alma Fizz Hozzávalók: 1 cl citromlé, 1 cl jaffaszörp, 1 dl almaié. A pohárba jeget teszünk, majd ráöntjük az italokat és szódavízzel felspricceljük. Egy szelet almával díszítjük, szívószálat adunk mellé. Black and Tan 1,5 dl Coca-Colát egy há- romdecis pohárba két szem jégre öntünk rá. Majd a po­harat töltsük tele tejjel. Szívó­szálat adjunk mellé. Basic Tea Punch Hozzávalók: 1 dl nagyon erős tea, 5 cl narancsszörp, 1,5 dl tonic. Shakerben a teát és a na­rancsszörpöt két szem jéggel összerázzuk, pohárba töltjük és Toniccal feltöltjük. Szívó­szálat adunk mellé. Café-Milk Hozzávalók: 1 tojássárga, 1 dkg porcukor, 1 kiskanál Nescafe. Az alapanyagokat shaker­ben két szem jéggel jól össze­rázzuk, majd pohárba töltjük és egy deci tejszínt öntünk hozzá. Szervírozásnál szerecsen­diót reszelünk az ital tetejére. Szabálytalan portré Három gyerekkel maradt árván, havi 360 forint bevétellel Hogy lehet megélni négy embernek havi 360 forintból? Akkoriban, 1957-ben még job­ban lehetett, de ez a pénz bizony akkortájt is iszonyúan kevésnek bizonyult. Már pedig ez történt a Hunyadfalván lakó Vona Fe- rencné Rózsikával. Reggel az ura boldogan ment el, és bizony délutánra kiterítve hozták visz- sza. A szíve végzett vele: hátra­hagyva egy 18 hónapos, egy 5 éves, meg egy 8 éves apróságot. Hogyan, hogyan nem, az öz­vegy egy árva fityinget sem ka­pott elhalt párja után, így gyor­san megélhetés után kellett nézni. Volt rizsőr is, de ha a szükség úgy hozta, kubikolt. így telt el pár év: gyalog, kerék­párral járt el dolgozni, míg vé­gül 1960-ban hazakerült Hu- nyadfalvára. Postásnak. Itt 25 kemény év következett, majd még ráhúzott ötöt. Jelenleg a Néplap terjesztője. 19 volt kez­detben, most 26 jár. ígéri, lesz ez még több is. Nem szívbajos, ha a beszéd fonala, vagy a helyzet úgy hozza, egy-két kacskaringós ki­tételtől sem húzódozik. Vissza­térve a nehéz időkre: kiházasí­totta a lányait, megnősítette a fiát, és miután valahányan kire­pültek a családi fészekből, vá­lasztott párt magának. Túróczi Menyhért személyében. Noha fiatalabb nála, a gyerekei, uno­kái is elfogadják, szeretik. Két házuk is van: az egyik Menyusé, itt élnek, laknak. A másik az övé, és mindkét he­lyen temérdek jószág népesíti be a portát. Egy se vesz kárba, mert a gyerekeknek, unokáknak jó az étvágyuk. Szépen is tanul­nak: az egyik unoka Kőtelken az iskolában, a másik Kunhe­gyesen, a focigimiben, a har­madik Szolnokon. Bevallom - mondja -, az ap­juk volt jó tanuló, nem én. Akad még egy negyedik unoka is, ő már 24 esztendős, dolgozik, de nősülni az istennek sem akar - állítja. Reggel hatkor kezd, bicik- li- vel hordja a Néplapot, hétre vé­gez. Utána reggeli kell az em­bernek, neki, rendet rak a jószá­gok körül, majd főzöget. Délu­tán sem unatkozik, mert 65 esztendősen is nagyon szeret dolgozni. Sajnos, cukros lett, vigyázni kell a koszttal, néhány finomsággal csínján kell bánni. Vigyáz is, bár azért reggelente olykor egy kupica pálinkát el-eltüntet. Valahogy ettől jobb a közérzete, talán még a bicikli­pedál is könnyebben forog. Mit tehetnék mindehhez? Bizonyára így igaz ... D.Sz.M. (Fotó: Korényi) Vona Ferencné Rózsika ottjártunkkor naponta már 26 Népla­pot kézbesített a házakhoz. Lesz ez több is, mire a cikk megjele­nik, ígérte. Az Új Néplap Családi Fotóalbuma „Örömmel tapasztaltam, hogy az Új Néplap hasábjain jól si­került családi fényképeket is bemutatnak. Én is elküldök Önöknek egy családi fotót, amely a világ leg­jobb Dédijét és három dédunokáját ábrázolja" - írja Gácsiné Tóth Marianna és Nagy né Tóth Julianna Kunszentmártonból. A fotón Tamás, Attila, Balázs dédivel, Lázi Mihálynéval látható Sajnáljuk, hogy augusztus 19-ére, dédi születésnapjára nem tudtuk megjelentetni a képet, de most pótoljuk, és utólag kívá­nunk nagyon-nagyon sok boldogságot, hosszú, örömteli életet. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents