Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-19 / 273. szám

8 Kulturális panoráma 1994. november 19., szombat Értékek és hiányok A Szépművészeti Múzeum XX. századi gyűjteménye A mi Szépművé­szeti Múzeumunk eu­rópai hírű gyűjte­mény - kiemelkedő műtárgyaival és hiá­nyaival együtt is. A korábbi gyűjtési gya­korlat, majd a pénzte­lenség (napjainkban is) leginkább a hu­szadik századi művé­szet bemutatását ne­hezíti meg. Most mégis repre­zentatív állandó kiál­lítás nyílt századunk művészetéből, a mú­zeum nemrég átadott mélyföldszinti terme­iben. Nevezetesen az üvegtetős Ion Pira­misban mutatják be XX. századi gyűjte­mény címmel azt az ötven művet, amely az utóbbi száz esz­tendő nemzetközi művészeti törekvéseit hivatott illusztrálni. Ötven mű a félezer huszadik századi rajz, festmény, szobor kö­zül. Holott legalább kétszáz lenne kiállít­ható. Ezért aztán időnként vál­togatva, újabb és újabb művek kerülnek majd a falra. Igen szerencsés a tér, amely­ben a huszadik századi művek megmutatkozhatnak. A nagy felületek előnyös elhelyezési lehetőséget biztosítanak. Miközben nagy hiányok van­nak a gyűjteményben, különö­sen a századelő művészetéből, az utóbbi évtizedek tendenciáit illetően azonban a legtöbb je­lentősnek bizonyult alkotói szándék, műfaj vagy műtípus ma már valamilyen formában képviselve van a múzeumban. ■ Már a múzeum megnyitása­kor is értékes anyag volt a szá­zadforduló éveinek vásárlásai­ból, az Országos Képtár gyűj­teményéből a Szépművészeti tu­lajdonában. Stuck, Lenz, Khnopff és Sagantihi egy-egy munkáját az elkészülés évében Marc Chagall: vették meg. A kezdeti napra­készség azonban hamar tova­tűnt. Pedig a század első felé­ben igen jelentős mozgalmak működtek Európa-szerte. Az egykorú művészetnek a tudomásulvételét is alig vállaló óvatosságnak az lett az eredmé­nye, hogy az 1960 előtti fél év­század műtárgyanyagából csak négy-öt fontosabb került a ke­letkezése korában a múzeumba - írja Tóth Ferenc, a kiállítás rendezője -, Maurice Utrillo, Andre Lhote, Ginö Severini és Felice Casorati egy-egy festmé­nye. És csak jóval később, a szerencsés körülmények (ma­gángyűjtők, művészek) tették lehetővé, hogy nagy erőfeszíté­sekkel, de mégis sikerült meg­szerezni Max Slevogt, Oskar Kokoschka, Marc Chagall, Re­nate GuttUso és mások műveit. Jelentős érdemeket szerzett a Kék falu (1968) kortárs anyag gyarapításában Passuth Krisztina műtörténész. Fontos, főleg absztrakt művek­hez jutott a múzeum Victor Va­sarely adománya révén (Le Corbusier, Alberto Magnelli, Joseph Albers, Jean Dewasrte). És szinte felbecsülhetetlen an­nak az adománynak a jelentő­sége, amelyet Bryan Montgo­mery angol műgyűjtő, üzletem­ber adományozott a múzeum­nak 1991-ben. E kollekcióban a kortárs brit művészet reprezentánsai épp­úgy .szerepelnek, mint Karel Appel, Kenneth Noland, Joseph- Beuys. A tudatos gyűjteménygyara­pítás a legújabb és igen külön­böző művészeti irányzatok in­tegrálásával a múzeum kórtárs gyűjteményét is egyre rango­sabbá teszi. (kádár) Szegő Gábor megyei matematikaverseny Hetven iskolából csaknem ötszáz diák Ki hitte volna, még azok sem talán, akik meghirdették, hogy a sokak szerint mumusnak tartott matematika oly hatalmas sikert arat a kisdiákok körében: csak­nem félezren választották szó­rakozásul a megyében az elmúlt hetekben a matekfeladatok játé­kos megoldását. Zengő hangon kellene mondani „dicsőítőéne­ket” e szívet melengető jelen­ségről - helyette azonban álljon itt néhány tárgyilagos adat, is­meret magáról az értelemnyito- gató versenyről. Borítékhegyek tornyosulnak Peták tanár úr asztalán, s jut be­lőlük bőven a szekrények tete­jére is, annyi érkezett, s koránt­sem szerelmes levelek, annál is kedvesebbek azonban matema­tikus szívének: megfejtések, a Szegő Gábor matematikaver­seny résztvevői küldték őket a megye különböző általános is­koláiból. Pontosan négyszázki- lencvenkettő - mondja a tanár úr, aki már kollégáival ki is javí­totta valamennyit, sőt statiszti­kát is készített róluk. (Megjegy­zendő, az Országos Középisko­lai Matematikai Lapok verse­nyén sem vesznek többen részt!)- Gondolták, hogy ilyen óri­ási visszhangra talál az útjára indított felhívás?- Magunk sem reméltük, hogy így megmozdul az általá­nos iskolás diákok tábora, hogy 70 különböző iskolából érkez­nek majd megoldások. S talán külön is örvendetes, hogy a vá­rosok diákjai mellett a kistele­pülések tanulói is ott vannak a résztvevők között, például Jász- ágóé avagy Pusztamonostoré. Szegő Gábornak, a verseny névadójának városából, Kun­hegyesről is szép számban küld­tek be megfejtéseket, de talán legtöbb a jászberényi Bercsé­nyiből érkezett, huszonkettő. Arra a kérdésre, milyen eredményesek, ugyancsak ör- vedetes a válasz, hisz több mint hatvan százalékban jó megoldá­sokat küldtek be a vállalkozó diákok. Tízen pedig a maximá­lisan elérhető száz pont felett teljesítettek, egy-egy feladatra akár több helyes, ötletes megol­dást is nyújtva. A játékos fel­adatok, mondhatni szinte feltü­zelték a tanulók fantáziáját.- A következő lépés, hisz ez még csak az első forduló volt a versenyben?- A második, természetesen, melynek már elküldtük a felada­tait, pontosan tízet, s megoldá­sában részt vehet minden olyan tanuló, aki megfejtést küldött már be az első fordulóban. Kü­lönben az Új Néplap hasábjain is közzétesszük a feladványo­kat. - Kiilöndíj is szerepel a feladatok kínálatában.- Igen, már meg is született az első győztes, a legjobb meg­oldást Majzik Róbert, a szol­noki Széchenyi körúti iskola nyolcadikos tanulója küldte be. Ami a matematikaverseny győzteseit, legjobbjait illeti, majd csak a 3. forduló után de­rül ki, előreláthatóan az új esz­tendő első hónapjában, csak ak­kor bizonyosodik be, kik jutnak el legmagasabbra.- A versenyt meghirdető Verseghy Ferenc Gimnázium címe továbbra is ugyanaz, ide várják az új leveleket - zárja a rövid bészélgetést Peták Kál­mán. -V­Bárudvarnok, az üvegművészek Nagybányája A bárudvamoki Gosz- thony-kúria meghitt környeze­tével eszményi alkotótelep a ha­zai és nemzetközi üvegművé­szek számára. Rendszeresen tar­tanak kurzusokat, az idein az . Iparművészeti Főiskola üveg­szakos hallgatói vettek részt, és az ihletet adó téma a kagyló volt. Az itt született alkotások nagy része gyűjteménybe kerül, il­letve az alkotóházban marad. A kurzust iskolateremtőnek szánják s tervezik, hogy Kapos­vár anyagi támogatásával üveg • szak nyílik a város szakközépis­kolájában, melynek műhelybá­zisa a Goszthony-kúriában lenne. Képünkön: üvegkagylók. Szolgált Tiszafüreden is A belső harmónia megváltoztatja a környezetet- vallja a díszpolgár lelkész- Péceli születésű vagyok, régi, ősi papi családból szárma­zom — kezdi a beszélgetést Blázy Lajos evangélikus lel­kész. Blásius őseim még Luther Márton tanítványai voltak, apám pedig lelkész Pécelen. Őt választották meg ’51-ben Új­pestre vezető lejkésznek, és a család jött vele. Én már akkor, a Fasori Evangélikus Gimnázium padjaiban elhatároztam, hogy folytatom a családi hagyo­mányt, és szüleim minden el­lenzése ellenére a teológiára iratkoztam be.- Valóban nem a legalkalma­sabb pillanatban tette.- Azok az értékek, azok az erkölcsi és szellemi normák, melyeket én otthonról és a gim­náziumból hoztam, nem men­nek ki a divatból, mindig érvé­nyesek, örök életűek, hiszen egyetemes emberi eszmék hor­dozói. És ha most, túl a 60. évemen megkérdezné valaki, hogy jól választottam-e, igennel felel­nék, mert soha nem bántam meg döntésemet.- Édesapja örökébe lépett, vagyis folytat egy rég megkez­dett utat. amin nem könnyű elő­rehaladni.- Nem könnyű időszakban vállaltam szolgálatot - mert munkának soha nem tekintet­tem, amit rám bíztak -, de szí­vesen tettem. Dolgoztam Né­metországban, voltam káplán Szegeden, Tiszafüreden, voltam az evangélikus egyház külügyi osztályának munkatársa, 15 évig intéztem országos karitatív ügyeket, mint igazgató, bete­kinthettem közelről az idősek otthonainak világába csakúgy, mint a fogyatékos gyermeke­kébe, segíthettem, ahol csak tudtam. 1975-ben meghívtak az Egyesült Államokba a magyar nyelvű evangélikus gyülekeze­tek látogatásra, akkoriban a di- akóniai osztály igazgató-lelké­sze voltam. Egyébként is sok­felé jártam világban karitatív tevékenységem során.- Ilyen munkára, azt hiszem, ma is van mód, itt Újpesten.- Van, és ez egyik fő felada­tunk. Szeretnénk, ha minél ke­vesebb lenne a nyomor, a devi­áns magatartás környezetünk­ben, ezen munkálkodunk sajá­tos eszközeinkkel. Hiszem és vallom, amennyiben erkölcsi színvonalunk nem emelkedik - és ezt össztársadalmi méretek­ben gondolom -, akkor sem gazdaságilag, sem politikailag nem leszünk képesek előre­lépni.- Folytatódik-e a családi ha­gyományfiai révén?- A családi hagyomány foly­tatódik, de a fiaim nem lettek papok. Egyik zenei pályára lé­pett, a pécsi színház fő-zene- igazgatója, a másik a televízió munkatársa, és én ennek örülök, hogy az élet minden területén megállják a helyüket. Testvé­rem fia viszont pap lett, Gödöl­lőn teljesít lelkészi szolgálatot, és ennek is örülünk, hogy a XVI. századtól kezdődött lánc nem szakad meg. Feleségem ma is dolgozik, egy gyógyszerku­tató intézet igen megbecsült munkatársa. Egyszerűen élünk, de nagyon boldogan, és jól érezzük magunkat a magunk he­lyén.- Nemrégiben Újpest dísz­polgára lett, miként fogadta a kitüntetést?- Nagy-nagy örömmel, hi­szen Újpest 130 ezer polgára közül hárman kaptuk meg ezt a nagy elismerést Újpest vezetői­től. A társadalmi életben mindig igyekeztem részt venni, ha meg­tisztelnek valamilyen meghí­vással, boldogan megyek, mert szeretem tudni, mi történik kö­rülöttem, ahol kérik, kifejtem véleményemet is. Pártrendez­vényeken viszont nem veszek részt. Tudja, én Pál apostollal azt vallom, amit a szeretet him­nuszában olyan jól megfogal­mazott: „rész szerint van ben­nünk az ismeret és rész szerint a prófétálás”, vagyis nincs teljes igazság senkinek az oldalán, mindenkit meg kell hallgatni, minden véleményt figyelembe kell venni, így kerekedik ki az élet, melynek értelmét én soha nem a vagyonban, a jólétben láttam, hanem mindig a belső békességben, a harmóniában, amit szétsugározva megváltoz­tathatjuk környezetünket is. L. Gy. Jubilál a kultúrház A jászfelsőszentgyörgyi művelődési ház 25 éves jubileumát ünnepli. Ebből az alkalomból nagysza­bású rendezvénysorozatot terveztek, melyben részt vesznek a ház egykori vezetői, klubtagjai is. A-művelődési ház rendezvé­nyein készült fotókból kiállítást szerveztek, melyet november í 1-től december 4-ig láthat az érdeklődő. November 18-án 18 órától a bélyeggyűjtő szakkör tagjainak találkozójára kerül sor, ahol Szoleczky István tanár úr várja az érdeklődőket. November 19-én 19 órától az ifjúsági klub egykori és jelen­legi tagjainak bulijára kerül sor. November 25-én 18 órától pá­vaköri találkozó lesz.-A jászfel­sőszentgyörgyi pávakör mellett részt vesznek a programban Zagyvarékas, Jászfényszaru, Portelek, Pusztamonostor és Jászapáti pávakörei. Novem­ber 26-án 17 órától a helybeli nyugdíjasklub rendezi meg a Ki mit tud? versenyt. Másnap, 27-én 18 órakor a sajtókörösök baráti találkozójára kerül sor, ahol a hajdani sajtókor vezetője, Szarvas Gábor várja az érdek­lődőket. A 25 éves jubileumi eseménysorozat nagyrendezvé­nye december 3-án 20 órakor lesz. A műsoros esten fellépnek a helybeli társastáncklub leg­jobbjai, neves vendégeket vár­nak, zenészeket, énekeseket és hajnalig tartó bált rendeznek. A közművelődésben dolgozók ré­szére baráti találkozót rendez­nek december 9-én. Itt házigaz­dák a valamikori művelődési- ház-igazgatók, Bathóné Nagy Judit, Soós Imre, Molnár József és Ménkű János. A bál hajnalig tart majd. November végétől a mozikban Karácsonyi lidércnyomás Különös film kerül a közeljövőben a mozikba - valódi szereplők és rajzfilmalakok jelennek meg különleges együttélésben a mozi vásznán; lebilin­cselő látvány, s mert dalok is párosulnak hozzá - musical-animáció -, zeneileg sem akármilyen csemege a Karácsonyi lidércnyomás. Varázsbirodalom tárul a mozilátogatók elé, a Henry Selick rendezte film az ünnepek birodal­mában játszódik - mese -, s főszereplője az a Csontherceg, aki ceremóniamesterként rosszcsont Ferkó módjára ijesztgeti Halloween város lakóit, ám egyszer csak megunván a sok ijesztgetősdit, rátalál egy új útra, mely Karácsony város felé ve­zet, ami azután következik, a látottak, a rikító színek, a pompás díszek, a finom hangulatok úgy megfogják, hogy elhatározza: karácsony ünnepét is a maga irányítása alá vonja, új változatát hozva létre csontváz embereinek és más mesebeli figu­ráknak a segítségével. „Ahogy sétálgattam, mindenütt / csupa csoda vett körül / oly dolgok, miktől / szemem-szám el­állt. / Náluk minden más, / és mégis mindenki örül. / S hiába a szó, / mert ki nem mondható, / mit ott szem lát / s hall a fül. / És bár mindez me­sés, / mégis igaz, / a csontjaimra mondom / az utolsó szóig az” - dalolja Csontherceg ámulatá­ban. Érdemes eme beharangozóban idézni a produ­cer, Tim Burton szavait: „Számomra mindig is a Halloween volt az év legmunkásabb éjszakája. Ezen az éjszakán nincsen érvényben se szabály, se törvény; bárkivé, bármivé átváltozhat az ember. Ez roppant szórakoztató dolog, és csak tréfásan hátborzongató. Senki sem akar másokat halálra ijeszteni, a rettenetes külső egymás mulattatására szolgál. Számomra ez ennek az ünnepnek a lé­nyege , filmem is erről szól." Képünk a film egy pillanatát mutatja. I

Next

/
Thumbnails
Contents